2017. április 25., kedd

Útvonal

Tesztek » Adattároló rovat

Toshiba OCZ RD400 – a taroló tároló

Elődöket és vetélytársakat meghazudtoló sebességet ígér az NVMe-vel felvértezett x4-es M.2-es PCIe SSD.

Hirdetés

A Toshiba OCZ RD400

A nem túl távoli múltban már foglalkoztunk PCI Express-es M.2-es SSD meghajtóval, de akkor az új generációs csatoló egy picit más orcáját mutatta. Ezúttal egy még gyorsabbnak kikiáltott, AHCI helyett NVMe-vel ellátott modellt vizsgálunk meg. Ilyen szabványú adatkapcsolatot használó modell először jár tesztpadunkon, ez pedig az 512 GB-os Toshiba OCZ RD400. Paramétereiről, tudásáról korábbi hírünkben már részletesen beszámoltunk.

Az 512 GB-os Toshiba-OCZ RD400, további képek a galériában
Az 512 GB-os Toshiba OCZ RD400; kattintásra további képek nyílnak [+]

Az M.2-es csatlakozó egy eleve univerzálisra tervezett formátum, több kommunikációs vonalat is kivezethetünk általa az alaplapokon. A korábban tesztelt SSD-vel egyetemben ez is a PCIe kapcsolatot hasznosítja, így már most borítékolható, hogy a teszt pár értéke jó magas lesz. Jelenleg ugyanis a SATA-n keresztül kommunikáló (akár a szintén M.2-es, mint a nemrégiben tesztelt Transcend MTS800) SSD-k egyik korlátozó tényezője az interfész maximális, 6 Gb/s-es sávszélessége, azonban ezt mostanra sikeresen kiküszöbölték a PCI Express segítségével. A mozgó alkatrész nélküli meghajtók legnagyobb erénye azonban még mindig a rettentően alacsony késleltetés, a sebesség csak egy adalék, ezt továbbra se felejtsük el!


Két M.2 SSD slot az alaplapon [+]

Az említett M.2 csatolók asztali környezetben 2014 tavaszán, a Z97-es lapkakészlettel mutatkoztak be, majd természetesen a nyár végén befutott X99-es alaplapokon is megtaláltuk őket. A Z170-es vezérlőhíddal ellátott deszkákon pedig már szinte alapkövetelmény, gyakran két-három M.2-es foglalatot is találunk, és természetesen a többi Intel 100-as sorozatú PCH mellett is fellelhető. Azóta az AMD-s alaplapokon is és sok belépőszintű modellen is helyet kapnak, egyre szélesebb körben terjednek el. A nemrégiben tesztelt Shuttle XPC Z170 barebone esetében például a gyártó nem is gondolt a 2,5"-os SSD-k tulajdonosaira a beépítés tekintetében, csak opcionális a beépítőkeret, alapértelmezettnek szánta az M.2-es slotot.

Már jobban Toshiba, mint OCZ az RD400 Már jobban Toshiba, mint OCZ az RD400 Már jobban Toshiba, mint OCZ az RD400
Már jobban Toshiba, mint OCZ az RD400 kívülről [+]

2,5"-es társainál kissé nagyobb, tetszetős dizájnú kartondobozban érkezett a tesztalany, amiben a műanyag tálcában elhelyezett meghajtó a saját PCI Express bővítőkártyájában feküdt. Természetesen maga az SSD az M.2-es foglalatból kiszerelhető, és átrakható a PCIe sávokat tartalmazó alaplapi M.2-es foglalatba, az ilyet nélkülöző alaplapok esetében viszont jó szolgálatot tesz a mellékelt bővítőkártya, amihez egy alacsony profilú hátlap is jár. A meghajtó alapvető specifikációi a dobozon is visszaköszönnek, sebességadatok nélkül, és nem említik az ötéves garanciát sem, ami ráadásul az ún. AWP (Advanced Warranty Program) hatálya alá esik; meghibásodás esetén akár közvetlenül a gyártóval is intézhetjük a készülék cseréjét. Magas, 296 TB-nyi írásmennyiség tartozik ebbe az időtartamba, ami kicsit több mint napi 160 GB írt adat, csak a viszonyítás végett: akár minden nap teljesen újratelepíthetjük három-négy játékunkat öt éven át, a garancia elvesztése nélkül.

A képeken szereplő PCI Express bővítőkártya opcionális, nélküle is kaphatók a tárolók, természetesen olcsóbban. A hővezető szilikon betét az M.2-es nyomtatott áramköre alatt figyelmes megoldás. Az adapter segítségével egész régi alaplapba is behelyezhető a tesztalany, azonban arra nincs garancia, hogy fel is ismeri a gép. Kipróbáltuk egy X58-as modellben egy másik meghajtón elhelyezett Windows 10 operációs rendszerrel: adattárolóként ilyenkor is használható az SSD, hiszen a már futó operációs rendszer az NVMe meghajtót tartalmazza, de a legtöbb esetben nem csak erre vágyik a felhasználó, hanem az operációs rendszert is erre telepítené. Az optimális teljesítmény érdekében a gyártó is készít saját NVMe drivert, így azt telepítettük és használtuk a Microsoft alapértelmezett megoldása helyett.

Kiszerelve kártyájából, elölről és hátulról
Kiszerelve kártyájából elölről és hátulról Kiszerelve kártyájából elölről és hátulról
Kiszerelve kártyájából, elölről és hátulról [+]

Mivel az M.2-es SSD-k nem kapnak burkolatot, legfeljebb matrica takarhatja az alkalmazott komponenseket. Esetünkben a 2280-as méretű nyomtatott áramköri lap szinte teljesen fedett: az egyik oldalon a vezérlő, a DDR3 cache memória és két NAND flash lapka, míg a másikon matricával fedi a NYÁK-ot, ezt eltávolítva tűnik csak fel a két NAND flash lapka. A képet kinagyítva jól megfigyelhető az x4-es PCIe kapcsolat négy pár vezetősávja, az M key bevágásai és a friss, 2016. áprilisi gyártás. Ez egyben azt is jelenti, hogy az M.2 csatlakozó sokszínű lehetőségei miatt fizikailag csak olyan foglalatba helyezhető be, ami kizárólag PCI Express kapcsolatot kínál, ráadásul az ilyennel rendelkező alaplap is csak NVMe-támogatással rendelkező UEFI esetén fogja felismerni.

Csak NVMe támogatással rendelkező BIOS/UEFI ismeri fel
Csak NVMe támogatással rendelkező BIOS/UEFI ismeri fel [+]

Jól bevált X99-es tesztkonfigurációnk alaplapja ilyen, azonban ehhez a teszthez a korábbival való összevethetőség miatt ugyanúgy a Z170-est használtuk. Mindenképpen fontos beüzemelés előtt kiderítenünk tehát, hogy melyik módon képes az alaplapunk foglalata kapcsolatot teremteni. A régebbi Z97-es modellek esetében volt, ami csak a SATA M.2-es eszközöket fogadta, az X99-esekre pedig a csak PCIe volt a jellemző. Az LGA1151-es alaplapok esetén már szerencsésebb a helyzet, szinte kivétel nélkül a kombinált, mindkét kapcsolati típust kezelő megoldással találkozhatunk. Az alaplapi specifikációkat, M.2 kompatibilitási listát (ha elérhető) mindenképp ellenőrizzük, de esetünkben a Toshiba OCZ termékoldalán ilyet nem találtunk. Más gyártók szoktak ilyet kiadni, így ezt kissé hiányoltuk, persze az alaplap irányából még lehet esélyünk.

A felső matrica alatt bújik meg mindene
A felső matrica alatt bújik meg mindene [+]

A Toshiba TC58NCP070GSB típusú NVM Express vezérlője kapott helyet a NYÁK-on, azonban ennél több információt egyelőre nem sikerült kiderítenünk. A flash chipek szintén a Toshiba MLC NAND lapkái. A kontroller támogatja az AES-256 titkosítást (ezt azonban egyelőre nem engedélyezték, talán egy későbbi firmware-változatban), a TRIM parancsot, illetve a rendszer a TCG-OPAL szabványnak is megfelel. A vezérlő BCH ECC hibajavító algoritmus képességű, mint a Phison vezérlőknél is láthattuk, ez MLC flashchipek esetén megszokott. Négycsatornás üzemet támogat legfeljebb, mert az 1 TB-os változaton 4 NAND lapka található, és véletlenszerű paraméterei is valamivel jobbak. A vezérlő fejlettsége és felépítése nagyon fontos a már telítettség közelében történő írási műveletek sebességénél, mint azt hamarosan meg is mutatjuk.

A vezérlő, cache és a NAND flash A vezérlő, cache és a NAND flash A vezérlő, cache és a NAND flash
A vezérlő, a cache és a NAND flash [+]

A kisebb fájloknál hathatósan segít az alkalmazott cache memória, ami jelen esetben egyetlen Samsung K4E4E324EE-EGCE Low-Power DDR3 chipet takar, ami 1600 MHz-es effektív órajelen üzemel, mérete pedig 512 MB. Az alkalmazott TH58TFT1JFLBAEG típusjelű NAND flash chipekről nem sok információ áll rendelkezésre, csak ezen a típuson fordultak eddig elő. Az információs programok segítségével sikerült kiderítenünk, hogy 2048 gigabites 15 nm-es lapkákról van szó, melyek az MLC technológiát alkalmazzák és szinkron hozzáférésűek. Kapacitásuk teljesen elérhető, nem csippentett le alapértelmezetten a gyártó a wear leveling számára nagyobb szeletet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Gyártók, szolgáltatók

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.