Abit

Abit IP35 Pro körítés [+]

Először az Abit alaplapjait vehettük a kezünkbe, melyek valójában hárman vannak (IP35, IP35 Pro, IP35-E), de mi csak kettőt teszteltünk. A felvásárlás óta az Abit alaplapok kicsit megváltoztak, mi úgy vettük észre, hogy szerencsére jobbak lettek, mint korábban, ez igaz a körítésre és a szolgáltatásokra egyaránt. A dobozban driver CD-t, felhasználói útmutatót, IDE- és floppykábelt, hátoldali takarólemezt, illetve SATA-kábeleket és hátsó, USB és IEEE 1394 portokat tartalmazó kiegészítőt találtunk. A két alaplap között ebben a tekintetben csak annyi a különbség, hogy a sima IP35 dobozából hiányzott a színes borítójú leírás (talán csak elkallódott valahol).

Abit IP35 és Abit IP35 Pro [+]

Elsőre úgy tűnik, hogy az Abit nem butította le túlságosan az IP35-öt a Próhoz képest, a különbség abban nyilvánul meg, hogy a Prón plusz két eSATA portot és plusz egy hálózati vezérlőt találunk, legalábbis ez tűnik fel először a specifikációkat olvasva. Kicsit furcsálljuk, hogy amíg a simára egy PCIe-es Marvell chip került, addig a Próra két PCI-os Realtek, ami nem a legjobb és legkedveltebb választás (persze internetezésre bőven elég). Ezen felül úgy tűnik, hogy az Abit átvette a Gigabyte szokását, vagyis az olcsóbbik alaplapra hagyományos folyékony elektrolitos kondenzátorokat épít, míg a Próra polimer-alumínium szilárdelektrolitos kondenzátorokat telepít, melyeknek elvileg hosszabb az élettartama. A Prón komolyabbnak tűnik a chipsetet és MOSFET-eket hűtő rendszer is, és egy helyett két x16-os PCI Express csatoló található, persze ezek közül az alsó elektromosan csak x4-es. Amit még észre lehet venni, az az, hogy a Prón megtalálható a µGuru chip, egy diagnosztikai kijelző és egy pár nyomógomb is, melyekkel újraindítható vagy kikapcsolható a számítógép. Összességében a Pro használati értéke átlagfelhasználói szempontból nem tűnik magasabbnak a simánál, inkább csak plusz szolgáltatásokat hordoz magán, amire vagy szükségünk van, vagy nincs. A µGuru chip segítségével szoftveresen, Windows operációs rendszer alatt tuningolhatjuk rendszerünket, figyelemmel kísérhetjük a ventilátorok fordulatszámát, a feszültségeket és a hőmérsékleteket.

A csatlakozók [+]

A hátsó panelen is felfedezhető néhány különbség. Amíg az IP35-ön csak egy RJ45-ös aljzat és egy IEEE 1394 port található, addig az IP35 Prón nincs IEEE 1394 kivezetés, viszont van két eSATA port, két hálózati csatlakozó, és az SPDIF kimenet mellé tettek egy bemenetet is. Ezenkívül van itt egy CMOS Clear kapcsoló is, amely hasznos lehet abban az esetben, amikor a számítógép már össze van szerelve, és tuningolás közben problémák merülnek fel. Mivel a Pro hátulján nincs IEEE 1394 interfész, ezért az alaplapon található portokat kell használunk, és hátra kivezetnünk. A Pro esetében a túloldalt is érdemes megtekinteni, hiszen itt kiforgatott SATA és PATA csatlakozókat találunk.

BIOS

Abit IP35 BIOS [+]

A külső eltéréseket átrágtuk, lássuk a BIOS-t. Az IP35 egyszerű Award BIOS-szal, és SoftMenu-vel szolgál, mint a régi szép időkben. Esetében csak két ventilátor szabályozására van lehetőségünk a FanEQ segítségével, ezek közül az egyik a processzoré.

IP35 Pro BIOS [+]

Ezzel szemben az IP35 Pro BIOS-ában µGuru Utilityt találunk, melynek révén a tuninghoz sokkal több beállítási lehetőséget kapunk a kezünkbe, jóval részletesebb a monitorozó részleg, és az összes alaplapra kötött ventilátort külön-külön szabályozhatjuk a FanEQ segítségével. Ugyanakkor, mint a táblázatban látható, a két BIOS rendszer túlhajtásra szakosodott opciói, a beállítható feszültségek nem térnek el különösebben, tehát a sima IP35 is bőven elegendő egy tuningos számára, tegyük hozzá, hogy szerencsére, mert sokaknak nincs szüksége a Pro plusz szolgáltatásaira.

Abit IP35 Pro: 485 MHz Core 2 Quaddal [+]

Az Abit alaplapokkal a mindennapi használat és tuning során minden rendben zajlott, nem botlottunk problémákba. Amikor a processzorok túlhajtására került a sor, a sima IP35 rosszabbul szerepelt, mint a Pro, de mindent összevetve, és ismerve a P965-ös lapok teljesítményét, még az ezzel elért eredmény sem gyenge. Tuning során arra voltunk kíváncsiak, hogy egy 4 MB L2 cache-sel rendelkező Core 2 Duo és egy Quad processzorral milyen FSB-t bírnak az alaplapok alapállapotban, tehát a chipset feszültségét nem emeltük meg. Az IP35 a Core 2 Duo E6750-nel 495 MHz-re, a Core 2 Quad QX6700-zal viszont csak 370 MHz-re volt képes, ami az egész mezőnyt tekintve a leggyengébb eredmény – remélhetőleg csak a BIOS-nak tulajdonítható, és nem felépítésbeli gondoknak. Ezzel szemben az IP35 Próval az E6750-est 505 MHz-ig, a QX6700-at pedig 485 MHz-ig sikerült tuningolni (6-os szorzó mellett), ez viszont az egyik legjobb a mezőnyben. Idővel kiderült, hogy az E6750-es tesztprocesszorunk kb. 505 MHz-nél FSB-limites, ami annyit jelent, hogy ha megszakadtunk, sem tudtunk ennél magasabb FSB-órajelet elérni (egyik alaplappal sem), ezért érdemesebb a Core 2 Quaddal elért tuningeredményeket figyelni, igaz, voltak olyan alaplapok is, melyekkel nem sikerült elérnünk az 505 MHz-et sem.

Abit alaplapok specifikációi:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!