Hirdetés

Tigris! Tigris! Kipróbáltuk, mit tudhat a Tiger Lake

Két, nem végleges firmware-rel szerelt Acer notebookban mutatta be az Intel 11. generációs platformja, hogy mire számíthatunk tőle.

Bevezető, dizájn és hardver

Nem jauntolt, inkább komótosan érkezett meg az Intel tizenegyedik generációs, Tiger Lake kódnevű platformja, melyről részletesebben is írtunk megjelenésekor, így az ott elhangzottakat nem ismételjük meg, ehelyett inkább arra koncentrálnánk, hogy mire számíthatunk az új processzorokkal szerelt noteszgépektől. Ebben két Acer notebook volt segítségünkre, melyekről futólag szintén esett már szó: ezek a Swift 3 ultrabookok legújabb változatai, amelyek még béta verziójú firmware-rel és amerikai kiosztású billentyűzettel érkeztek meg hozzánk. A két gép az SF313 és SF314 nevet viseli, az előbbi a 3:2-es képarányú, 13,5”-es kijelzővel szerelt változat, míg az utóbbi a klasszikus, 16:9-es, 14”-es panelre épülő modell.

Külső

A burkolatot, külső felépítést illetően tulajdonképpen egyik notebook sem újdonság, és mindkettő járt is már nálunk, igaz, akkor még más belsővel. A 3:2-es változatról blogbejegyzésben írtunk, a dizájnt illetően pedig azóta sem változott semmi, tehát egy alapvetően fémburkolatú, közepesen masszív házat kapunk, a notebook színével megegyező, szigetes, háttérvilágítással is rendelkező billentyűzettel. A notebook összeszerelése jónak mondható, az idén februárban leírtak a mostani változatra is tökéletesen igazak.


[+]

Másik látogatónk az SF314; a modellel Ryzen 5 4500U-ra épülő változatban találkozhattunk a nyáron. Az akkori és a most érkezett gép külsejében az egyetlen eltérés, hogy most fekete színű, háttérvilágítással nem rendelkező billentyűzetet kapott. Hogy ez előre- vagy visszalépés-e, azt nehéz eldönteni, ugyanis a világosabb színű klaviatúrán működő háttérvilágítással normál fényviszonyok között kevésbé látszanak jól a karakterek. Aki tehát sosem használja sötétben a gépet, az valószínűleg jobban jár, ha a kontrasztosabb, de világítással nem rendelkező billentyűzettel kéri a maga notebookját.


[+]

Specifikációk
Acer Swift 3 SF313 Acer Swift 3 SF314
Processzor Intel Core i7-1165G7 – 2,8/4,7 GHz, 12-28 watt TDP Intel Core i5-1135G7 – 2,4/4,2 GHz, 12-28 watt TDP
Memória 2 x 8 GB SK Hynix LPDDR4-4267 (alaplapra forrasztva) 4 x 4 GB LPDDR4-4267 (alaplapra forrasztva)
Kijelző 13,5 "-es, 2256x1504 pixeles BOE IPS panel 14 "-es, 1920x1080 pixeles, AUO IPS panel
Grafika Intel Iris Xe Graphics
Adattároló 512 GB SK Hynix BC511 SSD, PCIe 3.0 x4 512 GB Kingston SSD, PCIe 3.0 x4
Optikai meghajtó nincs
Kommunikáció - Intel Wi-Fi 6 AX201 802.11ax Wi-Fi
- Bluetooth 5.0
Interfészek - 1 db Thunderbolt 4 Type-C (töltésre is)
- 1 db USB 3.1 Gen1 Type-A
- 1 db USB 2.0 Type-A
- HDMI
- kombinált hangcsatlakozó
Extrák ujjlenyomat-olvasó, billentyűzetvilágítás ujjlenyomat-olvasó
Akkumulátor 56 Wh
Méret 303 x 234 x 16 mm 319 x 217 x 16 mm
Tömeg 1,20 kg 1,19 kg
Operációs rendszer Windows 10 Pro
Gyártó honlapja www.acer.hu
Termék honlapja Acer Swift 3 sorozat
Fogyasztói ár 375 000 forint 300 000 forint
Garancia 3 év

A teljesítmény ismertetése előtt még kitérnénk a kijelzőkre, melyek mindkét esetben nagyon jónak bizonyultak. Persze a két jóból az SF313-é volt a jobb, hiszen 423 cd/m² maximális fénysűrűséget, 1546:1 kontrasztarányt mértünk vele, emellé pedig 72%-os AdobeRGB színtér járul, miközben a delta E átlagos értéke 1,79 volt.

Az SF313-ba és az SF314-be is jó minőségű kijelző kerültAz SF313-ba és az SF314-be is jó minőségű kijelző került Az SF313-ba és az SF314-be is jó minőségű kijelző került [+]

Az SF314 sem sokkal marad el mögötte: a 316 cd/m², illetve az 1263:1 értékek még mindig a jobbak közé tartoznak, a színtér esetében pedig 69,5%-os AdobeRGB-re és 1,24-es átlagos delta E értékre számíthatunk.

Teljesítmény

Miközben az elmúlt pár generációváltás során, fogalmazzunk úgy, az Intel jobbára inkább csak a kötelező dolgokat fejlesztgette, az AMD hirtelen jött sikere a Renoirral, illetve a gyártási problémák ráébreszthették a céget, hogy ezúttal valami jelentősebbet kell felmutatniuk. Talán ennek is köszönhető, hogy a Willow Cove magok nemcsak minimális előrelépést hoznak magukkal (az Intel állítása szerint akár 24%-os gyorsulás is mérhető), az Xe grafikát pedig kifejezetten ütősnek ígérik az eddigi integrált megoldásokhoz képest. Na de lássuk, mi teljesül az ígéretekből, először a CPU frontján! Versenytársként két ASUS notebook (a Core i7-1065G7-tel szerelt UX425, illetve testvére, a Ryzen 7 4700U-val rendelkező UM425), illetve a Swift 3 Ryzen 5 4500U-s változata állt még rajthoz.

[+]

Alkalmazástesztek

Elsőként lássuk az általános teljesítménnyel foglalkozó méréseket! Fontos, hogy itt nem tudjuk a platformokat kizárólag önmagukban vizsgálni, hiszen különböző gyártók különböző noteszgépeiről van szó. Az eltérő memóriabeállítások, eltérő háttértárak, eltérő képességű hűtőrendszerek mind-mind befolyásolják a számokat, arról nem is beszélve, hogy a firmware-ben beállított különböző turbólimitek sem egyeznek.

A diagramok túlnyomó része az Intel szempontjából igen jól néz ki: nem elég, hogy a Tiger Lake – elsősorban a magasabb Turbo órajelnek köszönhetően – jelentős gyorsulást hoz például az Ice Lake-hez képest, de a legtöbb esetben a Ryzen 7-et is maga mögé utasítja. Kivételek persze vannak, hiszen a Renoir eleve több maggal indul a versenyben (a 4700U nyolc-, a 4500U hat-, a Tiger Lake processzorok pedig négymagosak), ez pedig behozhatatlan előnyt jelent például a Cinebench 20 esetében. Ugyanitt viszont látható, hogy az egymagos teljesítmény mennyit javult: míg a Core i7-1065G7 és a Ryzen 7 4700U nagyjából ugyanazon a szinten volt, addig a Core i7-1165G7 20 százalékos gyorsulást mutat.

A rendszer egészét vizsgáló PCMark 10 mérésekben is látható a Tiger Lake gyorsulása – különösen a grafikus részt is terhelő Gaming, illetve az egymagos teljesítményre nagyobb hangsúlyt fektető Essentials teszteknél.

Egyes diagramoknál láthatunk érdekes eredményeket, így például a Handbrake és a Blender esetében is a Core i5-1135G7 maga mögé utasította a papíron erősebb Core i7-1165G7-et. Ennek oka hamarosan nyilvánvalóvá válik – de előbb lássuk a 3D-s teljesítményt!

Grafikus tesztek

Az Intel Xe grafikus adapterrel kapcsolatban az Intel gyakorlatilag dupla sebességet ígért a korábbi generációhoz képest – ebben szerepe van az új architektúrának, a magasabb elérhető órajelnek és persze annak is, hogy a feldolgozóegységek számát 64-ről 96-ra növelték.

[+]

A mérések közül nézzük először azokat, amelyeknél a versenytársaktól is rendelkezésre állnak eredmények:

A 3DMark számai az előző generációval összevetve, ha nem is hoznak kétszeres gyorsulást, de mindenképpen figyelemreméltóak, hiszen több helyen is 40 százalékot meghaladó az előrelépés. Ez ráadásul már arra is elég, hogy a Ryzen7 4700U-ban található Vega 7-et befogja az Intel Xe, átvéve a vezetést az AMD-től. A Core i7 és Core i5 közötti, többször az utóbbi előnyét mutató különbségre még visszatérünk. A Forza Horizon 4-ben elért eredmények már nem mutatják ennyire egyértelműen az Intel Xe előnyét a Vega 6-tal és 7-tel szemben, de az biztos, hogy az előző generációhoz képest radikális a változás.

Felvetődhet, hogy miért viselkedhet ennyire eltérően az Intel új IGP-je egy modernebb játékba, illetve a 3DMarkban. Ennek az oka két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a tesztprogram közel sem dolgozik annyira rajzolási paranccsal, mint a Forza Horizon 4, ezzel pedig nem ütközik az Intel grafikus és compute parancsmotorjainak hardveres limitjeibe. Ebből a szempontból az új architektúra derekas előrelépés, de messze nem tart még olyan szinten, ahol például az AMD megoldása. Ilyen formában mindegyik játék, ami viszonylag sok rajzolási paranccsal dolgozik, limitációkba fog ütközni már a parancsfeldolgozásnál. A másik ok a shaderekben keresendő, ugyanis a Forza Horizon 4 shader modell 6-ra épít, míg a 3DMark erre a szintre még nem jutott el. Ez nem tűnik nagy dolognak, de valójában rendkívül lényeges, ugyanis az Intel architektúrái olyan nagyon nem kedvelik a wave terminológiát figyelembe véve megírt shadereket, míg mondjuk az AMD architektúrái imádják. Ezzel szemben például pont az AMD nem szereti annyira a régebbi, shader modell 5-ös specifikáció szerint írt sahdereket, ahol egyértelmű korlátozásokat kellett megszabni ahhoz, hogy szálak a hardverben párhuzamosan dolgozhassanak, miközben az Intel sok szempontból erre tervezte a rendszerét. Nem véletlen tehát, hogy a Santa Clara-i óriáscég leginkább DirectX 11-es programokat keresett magának a Tiger Lake képességeinek prezentálására, mert a modernebb, DirectX 12-t akár új shader modellel kihasználó játékokban az új dizájnjuk hatékonysága sem túl jó.

Végezetül pedig válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy a Tiger Lake-kel vajon eljön-e a „casual gamer” ultrabookok kora? Ennek érdekében pár, VGA-tesztekben megszokott játékot vettünk elő és próbáltunk ki, HD felbontáson és jobbára alacsony, illetve közepes minőségi beállítások mellett, maximális teljesítményprofilt választva.

A fenti számok alapján azért nem jelentenénk ki egyértelműen, hogy az olcsóbb dedikált grafikának (itt a GeForce MX szériára gondolunk) leáldozott, hiszen igencsak szerény képminőség mellett kapjuk ezeket az amúgy teljesen jó értékeket. A fejlődés persze tagadhatatlan, és régebbi játékokat magasabb minőségben is élvezhetünk, ami mindenképpen jó irány.

Hőtermelés, fogyasztás, frekvenciák, értékelés

Az előző két oldalon már látható volt, hogy egyes esetekben a Core i5-1135G7 gyorsabbnak bizonyult a Core i7-1165G7-nél. Ennek magyarázata az alábbi grafikonon látszik a legjobban: míg a Core i5-tel szerelt Swift 3 SF314 a két másodperces, 36 wattos csúcs után egy perc alatt, fokozatosan engedi vissza a 24 wattos fix TDP-re, addig a Core i7-es Swift 3 SF313 esetében a pillanatnyi csúcs ugyan eléri a 38 wattot, de utána három percen keresztül fokozatosan csökken a TDP, egészen a 17-18 watt körüli szintig.

Ez, mint az alábbi grafikon is mutatja, azt jelenti, hogy a Core i7-1165G7 órajele a hosszabb mérések során sokkal durvábban visszaesik, mint az egyenletesebb teljesítményt nyújtó Core i5-1135G7-é, és különösen igaz ez akkor, ha a grafikus magok is beszállnak a játékba. Hogy ez mennyire a béta firmware-nek köszönhető, és mennyire a vékony és hűtését tekintve sem ideális gépháznak, nehéz kideríteni, mindenesetre a hőmérsékletet ábrázoló grafikon alapján úgy tűnik, hogy az előbbi többet nyom a latban, hiszen a Core i5-1135G7-hez képest a Core i7-1165G7 jóval hűvösebben dolgozott.

Fontos kérdés a fogyasztás is, melyet a PCMark 10 Modern Office üzemidőtesztjével (mely a LibreOffice-t használja) vizsgáltunk. Az egy adott feladat elvégzéséhez szükséges energiafogyasztás helyett inkább azt néztük, hogy az adott noteszgépbe szerelt akkumulátor kapacitása hány percre elég ezen a nem túl jelentős terhelésen.

Természetesen az eltérő körítés hatását itt is nehéz kiküszöbölni, mindenesetre valamennyi tesztgépnél Kiegyensúlyozott teljesítményprofilt állítottunk be, a WLAN működött, a billentyűzetvilágítást viszont kikapcsoltuk. A kijelzők 120 cd/m² fényerőn dolgoztak. Az eredmények alapján a Tiger Lake nem hoz megváltást, arra nem számíthatunk, hogy egy csapásra két napig használhatjuk majd a notebookokat (de ismét hangsúlyoznánk, hogy nagyon sok múlik a firmware beállításain, amelyek jelen tesztünkben még béta állapotúak).

Értékelés

Nagymacska vagy házimacsek akkor a Tiger Lake? Úgy tűnik, hogy valahol a kettő között: az biztos, hogy az Intel érezhető sebességnövekedést tett le az asztalra, még ha nem is akkorát, mint amekkorát ígért. Az általános teljesítmény is nőtt, de különösen a grafika területén hoz sokat az új platform, mely immár versenyképes tud lenni az AMD Renoirba épített RX Vega GPU-val.

Acer Swift 3 SF314 belseje
Acer Swift 3 SF314 belseje [+]

Ugyanakkor az NVIDIA GeForce MX sorozat létjogosultságát az Xe sem veszélyezteti, legalábbis jelen tapasztalataink alapján semmiképp, a teljesítmény viszont elegendő arra, hogy alacsonyabb minőségen már modern játékokat is elfogadható sebességgel futtassunk, régebbi címeknél pedig a Full HD, közepes minőség is bevállalható.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy mennyire sok múlik a notebookgyártókon, hiszen nem mindegy, hogy 15 wattos vagy 28 wattos (vagy a kettő között valahol) TDP-vel dolgozik az adott processzor. Érdekes lesz majd látni a hamarosan érkező, már végleges firmware-rel rendelkező notebookokat, és azt, hogy mire megy majd a platform egy komolyabb hűtés alatt. És ugyan a Renoir ellen nem jelent K.O.-t a Tiger Lake, de sok helyen bizony felveszi vele a versenyt. Mi mindenesetre várjuk a végleges BIOS-szal szerelt példányokat, melyeket akkor már egy teljesebb teszt keretében ereszthetünk össze a Renoirral és az előző generációs Intel gépekkel.


Intel Core i7-1165G7 és Core i5-1135G7 processzor

Wombath

Az Acer Swift 3 SF313 és SF314 notebookokat az Acer magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés