Az ECC (error-correcting code) memóriák haszna a végfelhasználók oldalán mindig is kérdéses volt. Persze a kritikus környezetben nagyon fontos, hogy legyen valami védelem az adat nem detektálható, írás és olvasás során keletkező megváltozása ellen. Erre az ECC igazából megfelelő technológia, hiszen több bitnyi hibás információt képes korrigálni, ha az szükséges.

Linus Torvalds nemrég kifejtette a véleményét, persze a rá jellemző stílusban, és meglátása szerint az ECC igenis számít. Az Intel azonban kicsinálja a teljes ECC iparágat a borzasztóan rossz piaci szegmentációjával. Emiatt ECC memóriát már alig lehet találni, bár az AMD-nek hála a helyzet valamelyest javult az utóbbi időben.

A Linux atyja azzal magyarázta az ECC szükségességét, hogy a Rowhammer különböző generációira hányszor mondták az Intelnél és a memóriagyártóknál, hogy miképp lesz javítva legközelebb, de valójában sosem oldották meg.

Linus Torvalds szerint az ECC elleni érvek mindig is marhaságok voltak, és ma már a memóriagyártók olyan modulokat dolgoznak ki, amelyek integrálva képesek biztosítani az ECC támogatását, mert végül rájöttek, hogy ezt feltétlenül alkalmazniuk kell. Az érintettek persze ezt a piac változásaival, illetve az alacsonyabb fogyasztással magyarázzak, de Torvalds szerint hazudnak, ugyanis a Rowhammer több generációja kényszeríti őket erre. A gyártók korábban boldogan adták el a hibás hardvereiket a végfelhasználóknak, azt mondva, hogy a maga a Rowhammer egy "támadás".

Hányszor fordult elő Rowhammerhez hasonló bit-flip pusztán balszerencse következtében a nem támadási céllal történő betöltéseknél? – teszi fel a kérdést Linus Torvalds. A választ nem tudjuk, mivel az Intel szemetet tolt a fogyasztók felé. Torvalds azonban garantálja, hogy megtörtént, mert az csak esti mese, hogy a modern DRAM-nak nincs szüksége ECC-re, méghozzá olyan gyerekeknek, akiket túl sokszor ejtettek a fejükre.

A Linux atyja egyébként nem szeretné leírni, hogy igaza volt ebben a kérdésben, de a problémát le akarja tudni, így követeli az ECC-t. Ezt az AMD biztosítja, míg az Intel nem.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az AMD sem kínál hivatalosan ECC-t minden végfelhasználói processzor és alaplap mellé. Erre van a vállalatnak a PRO termékskálája, aminél ez egy hivatalosan működő funkció, de Linus Torvalds szerint nem hivatalosan megy a normál hardverekkel is, ami már elég. Erre egyébként az AMD többször kitért az elmúlt években, miszerint a végfelhasználók nem törődnek igazán az ECC támogatásával, így erre különösebb figyelmet nem fordítanak a marketing tekintetében. Magát a funkciót azonban nagyon fontosnak tartják, így ha nem is biztosítanak hivatalos támogatást, a működést egyáltalán nem akarják korlátozni. Ezzel bevallottan azoknak a végfelhasználóknak akarnak kedvezni, akik megértik az ECC fontosságát, és akarják is használni. Viszont amíg a többség nem veszi számításba ezt a képességet, addig erre a marketing szempontjából nem koncentrálnak.

Linus Torvalds véleménye egyébként helytálló, de nem a teljes igazság, ugyanis ECC memória mellett is lehetséges a Rowhammer, csak sokkal nehezebb kivitelezni, így a gyakorlatban nagyságrendekkel kisebb a jelentősége. Abban azonban teljesen igaza van a szókimondó szakembernek, hogy az ECC memóriára ugyanúgy hasznos a végfelhasználóknak, mint a szerverpiacnak. Az iparág csak el akarja hitetni, hogy nem az, de ezt sosem tudták semmilyen reális érvvel alátámasztani. A memóriamodulokba integrált ECC pedig egyértelmű üzenet, hogy nincs más út, ha másképp nem megy, akkor meg kell oldani ezt a problémát magán a memórián belül. Gond ezzel nincsen, leszámítva azt, hogy drágábbá teszi a gyártást, amit a felhasználók megéreznek majd a pénztárnál, emiatt is hasznosabb, ha ezt platformszinten implementálják, ez ugyanis olcsóbb.