SteelSeries Prime egér

Noha ez teljesen szubjektív meglátás, de töredelmesen be kell vallanunk, hogy a SteelSeries egér felhozatala az elmúlt 11 évben nem igazán hozott minket lázba, utoljára a 2010-ben debütáló Kinzu Optical v1-nek sikerült belopnia magát a szívünkbe, még ha a beépített (és kikapcsolhatatlan) gyorsítással dolgozó STMicroelectronics VT5366 szenzora nyilvánvalóan nem is volt közönségkedvenc. Örömmel jelenthetjük, hogy ez az áldatlan állapot a SteelSeries Prime piacra kerülésével megváltozni látszik, és alátétünkön újból szívesen kergetünk a gyártó portfóliójából származó terméket.

[+]

A rágcsáló narancs-szürke dobozát kibontva egy újabb dobozt találunk, amelyben a tesztünk tárgyát képező periférián kívül mindössze egy információs füzetecskét és a 2 méter hosszúságú, kellő flexibilitással megáldott, leválasztható micro USB/USB parakábelt leljük fel feltekert formában – extra tappancsok sajnos ezúttal nincsenek.

[+]

A 125,3 mm hosszú, 59-67,9 mm széles és 42,4 mm magas, szigorúan jobbkezes, ötgombos kurzorkergető meglehetősen visszafogott benyomást kelt, és nagyon finoman szemcsézett, matt fekete burkolata kellemes tapintású, csúszósnak semmiképp sem mondanánk. Az összeszerelési minőség abszolút rendben van, nincs recsegés-ropogás vagy hézagos illesztések, egyben van a jószág. A bal oldalt kifejezetten erősen nyomkodva ki tudunk csikarni egy kis halk nyüszögést, de a 69 grammos tömeg tudatában erre nem volna célszerű rossz szemmel néznünk.

[+]

A formavilág újszerűen hat, nem túlságosan távoli rokonként talán a jó öreg Microsoft Intellimouse Explorer 3.0-t neveznénk meg, ám annál lényegesen rövidebb, alacsonyabb, illetve keskenyebb az eszköz, és tenyértámaszának legmagasabb pontja nem középtájt, hanem picit előrébb, a meredekebb szögben emelkedő gombokhoz közelebb van.

[+]

A bal oldalon ugyan nincs textúrázás vagy gumírozás, de a fölfelé szélesedő profil pozitívan befolyásolja az emelgetést és repozicionálást, míg a görgő bal peremétől induló ív a jobb klikk külső szélénél kicsit megtörik, és a lefelé szélesedő jobb térfél valamennyi támasszal szolgál kisujjunk számára. A hátsó szegmens sem kerekdeden folyik egybe a többi kontúrral, ehelyett a vonalvezetés éles szögben irányt vált, és a hossz egyharmadánál szűkül össze az alulról vizslatva kissé szögletes farrá.

[+]

Hirdetés

A legfeljebb 1000 Hz-es polling rate-tel operáló ketyere belsejében egy 50-től 18 000 cpi-ig 50-es léptékben és 5 lépcsőben skálázódó, 450 ips-es és 50 g-s TrueMove Pro érzékelő serénykedik, ami tulajdonképpen egy PixArt PMW 3389-es egység, így a teljesítménnyel nem lesz gond. Az apparátus fő klikkjei alatt "100 milliós", torziós rugóval és neodímium mágnessel megspékelt, optomechanikus Prestige OM kapcsolók tanyáznak, amelyek elég sajátságos karakterisztikával rendelkeznek; nem szükséges nagy erőkifejtés az aktuációjukhoz, mégis igen taktilisek és egyedi, magas tónusú, telt hangjuk van.

[+]

A bal és jobb katt feszes, az oldalirányú holtjáték elhanyagolható, de van egy kevéske pre-travel (ami a jobb klikken valamivel több), és egy pici post-travel is megfigyelhető (ez meg mintha a bal klikken lenne egy hangyányival több). A két oldalgomb holtjátéka valójában marginális, de a hátulsó egy nyúlfarknyival feszesebb.

[+]

A címezhető (alapból narancssárga) RGB világítás csak a kétoldalt szolid fénycsíkokat viselő görgőkeréken köszön ránk vissza, mely mélyen barázdált gumibevonatot kapott, és fokozatai markánsan elkülönülnek egymástól. Az orrnál nagyon minimálisan áttetsző hason a leszedést megkönnyítő bemélyedéssel ellátott talpfoglalatokban három feketére festett, lekerekített élű PTFE papucs (elöl két kicsi, hátul egy hosszú egybefüggő) és egy szenzorgyűrű állomásozik, és a cpi-váltó is ide került. A szoftver természetesen a vállalat centralizált platformja, azaz a SteelSeries GG/Engine. A kétéves garanciával értékesített megoldást 20-25 000 forint közti áron találjuk meg az üzletek polcain.

[+]

Driver

Szoftveres hátországként a SteelSeries GG-t, és azon belül is az Engine modult üdvözölhetjük. A komplett csomag mintegy 357 MB-ot sajátított ki magának az SSD-nken, és ha az előtérben volt, durván 280 MB rendszermemóriát fogyasztott, ami tálcára lehelyezve 72 MB-ra csökkent.

[+]

Az Engine menüpontra kattintva szemünk elé tárul a gépre csatlakoztatott SteelSeries eszközünk, ami jelen esetben a Prime. Az ismerkedést egy gyors firmware-frissítéssel kezdtük, majd a Gear fül alá pozicionált, Prime feliratú bannerre klikkelve eljutottunk a beállításokhoz, melyek egy nagy ablakon belül vannak összesűrítve. Ha inkább az Apps részre lépünk be, azoknak az programoknak a tárházát láthatjuk, melyek felkonfigurálás után képesek interakcióba lépni a GG-vel, míg a Library lapon meghatározhatjuk, hogy egy előre definiált applikáció elindításakor milyen beállítások inicializálódjanak automatikusan.

[+]

Ha a Gear->Prime útvonalon haladunk tovább, majd a bal alsó sarokban megbújó Configs pontra bökünk, egy felugró sávban a különböző profilokat vehetjük szemügyre, amiket betölthetünk fájlból, és itt is menthetjük el őket tetszőleges névvel.

[+]

A képernyő bal felső szegletében, az Actions pont alatt sorakoznak az egér gombjai, melyekre kattintva egy ablakocska jelenik meg jobbra, aminek a tetején egy legördülő lista található. Itt nem csupán a gombokat cserélgethetjük fel (Mouse Buttons), hanem billentyűleütést (Keyboard Buttons), médiavezérlőket (Media Buttons), applikációk indítását (Launch Application), profilok vagy Engine appok aktiválását (Launch Configuration és Launch Engine Apps), operációs rendszerünk különféle funkcióit (OS Shortcuts – Windows és macOS egyaránt) vagy éppen makrókat (Macros, Record Macro) bindolhatunk fel kedvünkre. Persze külön makrószerkesztő (Macro Editor) is akad, és a működésének mikéntje adja magát.

[+]

Bal oldalon az Action és Macro Editor alá került az egérgörgő fényerejének állítása, és az R/G/B vagy hexadecimális kóddal (vagy a színválasztóba kattintással) megadható színeket az egér képénél meghúzódó, B3 (mint Button 3) felirat mellett lévő négyzetecskébe klikkelve érhetjük el. Jobbra terülnek el a szenzorra vonatkozó beállítások. A Mouse Sensitivity Levels az öt cpi-lépcsőt mutatja (alapértelmezett: 400 cpi), azonban ha nincs szükségünk ennyire, a fölöslegeseket törölhetjük. A felbontást 50-től 18 000-ig tudjuk variálni 50-es léptékkel, de az X-Y tengely külön konfigurálására nincs mód. Az Acceleration/Deceleration részen egérgyorsítást implementálhatunk, konkrétan megrajzolhatjuk az accel görbét, és bár ez jópofa bónusz, a Povohat Accel Driver szofisztikáltságát meg sem közelíti – ha mindenáron gyorsítást szeretnénk, javasoljuk, hogy maradjunk meg a lineáris görbénél, 0-s deceleration értékkel.

[+]

Az Angle Snappig részlegen értelemszerűen a predicitiont lehet ki-/be kapcsolgatni (tehát azt, hogy a szenzor mennyire akarja kiegyenesíteni a bizonytalan kezünk által húzott vonalakat), sőt, az erősségének szabályozása több szinten kivitelezhető. A Polling Rate szekció az USB frissítési frekvenciáját lövi be; a megszokott 125, 250, 500 és 1000 Hz-es opcióink vannak (alapértelmezett: 1000 Hz).

Mérések

A perfect controllal és az USB frissítési rátájával kapcsolatos méréseket szokás szerint a magyar fejlesztésű OxyPlot MouseTester programocska v.1.5.3-as verziójával végeztük a gyárilag eltárolt felbontásokon, kiegészítve az általunk használt 1600 cpi-s értékkel.

[+]

[+]

Amint az a képeken jól látható, cpi-lépcsőtől függetlenül minden esetben megvolt az 5-6 m/s, ami több mint kielégítő, ráadásul a görbék is igen szépen alakultak. Mivel ilyen sebességgel lényegében senki sem cibálja játék közben a rágcsálót, kijelenthetjük, hogy a mozdulat lekövetésének tekintetében az érzékelő nem lesz szűk keresztmetszet online vagy offline hadjárataink közepette.

[+]

A polling rate stabilitása szintén korrektnek bizonyult, nem tapasztaltunk nagy szóródást a jelben, ergo jár a piros pont a Prime ellenőrzőjébe. Utoljára képzőművész vénánkat fogtuk munkára, hogy számok, betűk, egyenes(nek szánt) vonalak és spirálok rajzolásával esetleges szenzoranomáliák után kutassunk.

[+]

Angle snappinggel nem szembesültünk semelyik léptéken, viszont a 2400 cpi-s fokozaton mintha egy csöpp jitter került volna a képbe, ami aztán 3200 cpi-n némileg erősödött, de komolyan gátló tényezőt itt sem jelentett. Aggodalomra nincs ok, mert a PWM 3389-nél nem olyan ritka az ilyesmi, ettől még a top megoldások között van a helye, ellenben ha maradéktalanul a legjobbat akarjuk kihozni belőle, javallott 2000 cpi-nél meghúzni a határt (igaz, ennél többel amúgy sem igazán érdemes vesződnünk).

Mindennapos használat, konklúzió

A hétköznapi felhasználás során határozottan kellemesnek találtuk az egérmutató dirigálást a SteelSeries fiókájával, és bár mi alapvetően a kisebb méretű, szimmetrikus egereket kedveljük, kifejezetten kényelmesnek éreztük a formáját. Persze a komfort végtelenül relatív tárgykör, hiszen ahány ember, annyi preferencia.

Fogási stílusok (forrás: reddit) [+]

Annak érdekében, hogy némi viszonyítási alapot adjunk, a cikkíró túlnyomórészt csuklóból mozgatja az egeret, egy kevés alkartámogatással. A keze a csuklójától középső ujjának hegyéig 20,2 cm hosszú, tenyere hüvelykujjal együtt 10,5 cm széles, és pincer claw grip fogása a finomabb műveletek esetén fingertipbe vált, mikor is a tenyere alatt ujjbegyekkel lökdösi az apparátust.

(forrás: Reddit) [+]

Ezekkel a paraméterekkel mondjuk azt, amit, sőt azt is megkockáztatjuk, hogy valós használat szempontjából talán az eddigi legkényelmesebb ergonomikus konstrukció, amivel pályafutásunk során találkoztunk, és elő-előfordult, hogy ösztönösen palm grippel pihentettük rajta kacsónkat. Szigorúan véve a korábban említett Intellimouse 3.0-t nyugalmi helyzetben jobbnak ítéljük meg ebből a nézőpontból, de ez az ítélet rögvest kútba esik, mikor a repozicionálásra kerül a sor. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ezek száz százalékig szubjektív gondolatok, nem pedig kőbe vésett alapigazságok.

[+]

A Crispy Doommal és Call of Duty: World at War zombi co-op módjában eltöltött órák során nem észleltünk negatívumot, csupán egyet; söprögetés alkalmával megesett, hogy a szerkezet jobb oldala karistoló hangot hallatott a padon, és bár ez az olyan szövet alátéteken, mint például az Allsop Raindrop XL vagy a PureTrak Talent, annyira nem zavaró, de amint az üveg-szövet hibrid Artisan Ninja FX Shidenkai XSOFT L volt a soros, jobbnak láttuk, ha nem erőltetjük a két termék randevúját. Ennek a fiaskónak véleményünk szerint egyrészt az emelési szögünk, másrészt a talpak nem valami vaskos kivitele lehetett az oka, de az utóbbiak vastagabbra cserélésével jó eséllyel orvosolható/mérsékelhető a jelenség. Korábban is akadt dolgunk ilyesmivel, de most különösen felfigyeltünk rá.

[+]

Ettől eltekintve felettébb elégedettek voltunk a Prime által nyújtott teljtesítménnyel, és a remek összeszerelési minőség, a jelentéktelen holtjátékok, a gombok taktilitása és az egyszerűnek mondható szoftver derűlátó bólogatásra adott okot, mindazonáltal úgy hisszük, hogy egyesek talán nehézkesnek érezhetik majd a testes görgő használatát a rendkívül jól elkülönülő fokozatok miatt. A vezeték vonatkozásában összefuthattunk már hajlékonyabb példányokkal, de az utólagos, egyedi paracordra váltást nem látjuk indokoltnak – előnyére szolgál még a kábelkötegelő, illetve a könnyen és szépen feltekerhető, lecsatlakoztatható kivitel, plusz azt is a javára írjuk, hogy a kábelharang enyhén meg van döntve, ezért a zsineg kevesebbet fog súrlódni a padon, főleg, ha megtámogatjuk egy bungee-val.

[+]

A 20-25 000 forintért bezsákolható rágcsáló az alapokra koncentrál, de arra igyekszik figyelni (és javarészt sikerül), és mindezzel nem is hivalkodik; még egy kulturált irodában sem lesz idegen objektum. Talán mindennél többet mond, hogy fájó szívvel adtuk vissza a tesztpéldányt – távozásáról egy ajánlott plecsnivel emlékezünk meg.

SteelSeries Prime egér

Synthwave

A SteelSeries Prime egeret a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.