Hirdetés
F, mint félelem; f, mint fantasztikus
A Silent Hill hatása a videojátékokra vitathatatlan, és még azokon is túlnyúlik. A széria jelentős mérföldköve a horrorjátékok, és azon belül is a pszichológiai horrorok fejlődésének; ahogy a Silent Hill 2-tesztemben is írtam, a sorozat második része igazi mestermű, a bűntudat és a téboly fenomenális (és kiválóan játékosított) anatómiája. Bár a későbbi részek is elismertek voltak, egyszerűen nem tudtak felérni ennek a titánnak a magaslataira – főleg azért, mert ott egyszerűen minden épp ideálisan alakult. A sorozatot gondozó Konami az utóbbi évtizedet nem feltétlenül a videojátékokra koncentrálva töltötte, de úgy tűnik, hogy a pachinko és a fitnesztermek mellé most megint szükség van az egykori klasszikusokra is. Nemrég láttuk a Metal Gear Solid 3 új verzióját, tavaly pedig a Silent Hill 2 kapott egy még jobban átalakított, nagyszerű újragondolást. Így jutunk el a Silent Hill f-hez, ami a 2012-es Silent Hill Downpour óta az első teljesen új, fővonalbeli epizód a szériában; szinte hihetetlen, hogy mennyit kellett várni arra, hogy a kiadó előszedje egyik legismertebb franchise-át. Az eddig megszokott klasszikus amerikai helyszínek helyett ezúttal Japánba utazunk, ahol az 1960-as években egy hegyoldali kisvárosra, Ebisugaokára szállt alá a köd...
A fiatal Hinako egész életét Ebisugaokában töltötte, azonban nem valami boldog. A leányzó szülei állandóan veszekednek: apja iszik, üvöltözik és erőszakos, anyja pedig csak tűri és mentegeti a családfőt. Hinako a családjában egyedül testvérével ápolt jó kapcsolatot, de mióta ő megházasodott, azóta már alig látják egymást – és Hinako nem csak ezért nem várja saját menyegzőjét. Szüleitől állandóan csak azt hallja, hogy egy nő számára a házasság a leggyorsabb út a boldogsághoz – amiből számára az szűrődött le, hogy ezek szerint van másik út is. Mindig is szeretett fiúkkal is játszani, és frusztrálta, hogy emiatt nem tartották elég lányosnak; legjobb barátja is egy srác, Shu, akivel csak „társnak” becézik egymást. Amikor épp egy újabb otthoni zűrzavar elől menekül a fiatalok találkozóhelyeként szolgáló városi kisbolthoz, hogy összefusson Shuval és két barátnőjével, Rinkóval és Sakukóval.
[+]
Főszereplőnk már hegyoldali otthonából lefelé vezető úton is tapasztal furcsaságokat, például furcsa megjegyzések fogadják, miközben társain túl egy lélek nincs a környéken. A találkozó után nem sokkal azonban elszabadul a pokol: Ebisugaokát furcsa, vöröses növények kezdik belepni; groteszk szörnyetegek róják az utcákat; Sakuko pedig röviddel a nyitány után brutális halált hal. Hinako hamar egyedül találja magát, és elindul, hogy meglelje a többieket. Ahogy bejárja szülővárosát és annak ismerős, számára meghatározó helyszíneit, időnként egy különös, a tradicionális japán szentélyekre hajazó helyszínen találja magát, ahol egy rókamaszkos férfi kíséri, miközben furcsa próbatételeket kell teljesítenie. A játék a sorozatból ismert módon a két helyszín között váltogat, mi pedig így tudhatjuk meg, hogy mi is történik valójában.
[+]
A Silent Hill f különlegessége, hogy hiába szakad el a címadó amerikai várostól, mégis tud igazán Silent Hill lenni. Ennek fő oka, hogy a széria lelke egyébként is a japán esszenciára épült: arra, hogy ottani alkotók miként interpretálnak amerikai motívumokat, vegyítve nyugat és kelet rettegéseit. Itt azonban a japán horror kapja a teljes fókuszt, úgy „hozva haza” a sorozatot, hogy az közben sikeresen megtart mindent, ami igazán hatékonnyá tette. Ennek egyik alappilére a hangulat és az atmoszféra. Ebisugaoka egyszerűen fantasztikusan fest. A ködös kisváros, a régi épületek, a tradicionális építészet találkozása a modern találmányokkal elképesztő hangulatot teremt, amibe remekül illeszkednek a karakterek és az animáció, plusz kiválóan fut a program PlayStation 5 Pro-n.
[+]
A városka szűk utcáit idővel a peremvidéki földek váltják, ahol a klausztrofób sikátorok helyett madárijesztőkkel tűzdelt ültetvények fogadnak, majd a közeli hegyoldalban a fák között sétálva kis szentélyekre bukkanhatunk. A ködben fel-felbukkanó sziluettek hol csak tárgyak vagy épületek körvonalai, hol az életünkre törő szörnyetegeké. Ebbe a főleg szürkés közegbe visz morbid módon színt a terjeszkedő vörös növénykór, amely összefüggésben van azzal, ami a hellyel történik. A szentély szekcióknál pedig a sintoista, faalapú architektúrát kísérteties lámpások és gyertyák ragyogják be, a félhomályban pedig a helyi folklór alapját adó rókák vicsorgó szobrai között mászkálhatunk. A játék szlogenje „megtalálni a szépséget a rémületben” – ez pedig sikerült.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
