A Samsung SSD 840 EVO

A Samsung nem tétlenkedik az SSD-fejlesztések terén (sem), hisz még egy éve sincs, hogy piacra dobták a korábban általunk is bemutatott 840 PRO és 840 SSD-ket. Előbbi a 830-as modelleknél használt MLC NAND chipekre épült, és az 5 év garanciával társítva leginkább a nap mint nap komoly terhelésnek kitett környezetekbe tervezték. Ezzel szemben a 840 volt az első TLC NAND-ra épült, kereskedelmi forgalomba került SSD, ami elsősorban a költséghatékonyabb szegmenst vette célba.

[+]

A 840-es sorozat legújabb verziója a közelmúltban befutott EVO, melynek 120 és 250 GB-os tagja egy egyszerű, helytakarékos csomagolásban érkezett hozzánk. Az SSD-n kívül jóformán csak a – fenti képen is látható – kötelező kiegészítőket találtuk a dobozban.

[+]

Formáját tekintve a meghajtó nagyon hasonlít a 830 óta alkalmazott kialakításra, csupán a szín változott, amiből most éppen a szürkéhez nyúlt a Samsung. A ház anyaga továbbra is teljes egészében alumínium, magassága 7 milliméter, míg a meghajtó egészének tömege 50 gramm körül alakul. Ahogy már említettük, nálunk most a két legkisebb kapacitású, 120 és 250 GB-os modell vendégeskedett, de a sorozatból 500 és 750 GB-os, sőt még 1 terabájtos verzió is létezik.

[+]

A fémház belsejében egy nagyon kis NYÁK lapul, ami a 120 és 250 GB-os modellek sajátossága, ugyanis az ezeknél nagyobb kapacitású verziók nagyobb áramkörrel rendelkeznek. A nálunk járt két SSD mindössze két darab NAND chipet tartalmaz.

A Samsung S4LN045X01-8030 vezérlő

A 840 EVO első újítása a vezérlőt érinti, melyet a korábban megjelent két modell S4LN021X01-8030 jelzésű központi egységének továbbfejlesztett verziója váltott. Az újabb S4LN045X01-8030 típusú chip immáron 400 MHz-es órajelen ketyeg, ami 33,3%-kal magasabb frekvenciát jelent az elődhöz képest. További újítás a SATA 3.1 szabvány támogatása, mely csupán néhány funkcióban egészíti ki a korábbi 3.0-t, így ettől teljesítménybeli előrelépésre nem igazán számíthatunk. A 256 bites AES titkosítás támogatása továbbra is biztosított. A kontroller mellett most is egy DRAM chip (cache) lapul, mely egészen pontosan egy energiatakarékos LPDDR2-1066 szabványú Samsung modell, melynek kapacitása a 120 GB-os modell esetében 256 MB, míg a 250 GB-os variánsnál 512 MB.

A NAND chipek sem maradtak érintetlenül. Működési elvüket tekintve a sima 840-hez hasonlóan TLC-ről beszélhetünk, míg a gyártástechnológia mostmár 20 nanométer alá kúszott, így a 840 EVO-ban egészen pontosan 19 nm-es Toggle DDR 2.0 NAND lapkák kaptak helyet. Az alacsony csíkszélesség, illetve a TLC típusú működésnek köszönhető, hogy a 250 GB-os kapacitáshoz már két NAND chip is elegendő. Természetesen egy chipben több NAND lapka is helyet kaphat (akár 8 darab is), ennek ellenére mindez nincs túl jó hatással az elérhető maximális sávszélességre. Ezzel nyilván a Samsung is tisztában volt, így időszerűnek látták bevetni a TurboWrite technológiát.

A megoldás nagyon hasonló a SanDisk által korábban bemutatott nCache-hez. A NAND lapka egy bizonyos százalékát SLC módban konfigurálják, ami a jóval magasabb tempó mellett még az élettartamra is jótékony hatással van. A meghajtó teljes kapacitását tekintve a nálunk járt modellek esetében összesen 3 GB az ilyen jellegű terület (a nagyobb maghajtóknál több), mely egyfajta bufferként funkciónál, így a vezérlő először erre a területre próbálja betuszkolni a kiírandó adatokat, melyek később a lassabban írható részekre ürülnek. Mindezzel együtt a Samsung 2500 programozási/törlési ciklust publikált a lapkákra, mely közel azonos a 25 nm-es MLC megoldások esetében látottakkal, ami napjainkban már egy meglehetősen jó értéknek számít.

Új Samsung SSD Magician és a RAPID

A hardver folyamatos fejlesztése mellett a szoftveres körítést sem hanyagolja el a Samsung, így a 840 EVO piacra dobásával párhuzamosan az SSD Magician is átalakult, ráadásul elég jelentősen.

[+]

A 4.2.1-es verziót telepítettük, mely a cikk készítésének időpontjában a legújabb volt.

[+]

A nyitólapon alapvető, de annál fontosabb információkat közöl a program, mint például a meghajtó kondíciója, az összes kiírt adatmennyiség, szabad terület stb.

[+]

A következő lehetőség alatt a meghajtó teljesítményével kapcsolatos, egyszerű szintetikus méréseket végezhetünk.

[+]

A Performance Optimization akkor jöhet jól, ha a rendszerünk valamilyen okból kifolyólag nem támogatja a TRIM-et.

[+]

Ezt követően a meghajtó firmware-ét frissíthetjük, illetve mindezek előtt megnézhetjük, hogy egyáltalán elérhető-e újabb verzió.

[+]

Az OS Optimization alatt az elnevezésből fakadóan az operációs rendszer egyes beállításait módosíthatjuk tetszés szerint, hogy azok minél inkább passzoljanak SSD-alapú rendszerünkhöz.

[+]

Az over provisioning menüpont alatt a partíció méretén tudunk módosítani újraformázás nélkül, melynek elsődleges célja ebben az esetben a meghajtó élettartamának növelése lenne. Itt a gyárilag fixált tartalékterületen felül leválaszthatunk egy tetszés szerinti részt, melyhez ezután már csak a vezérlés férhet hozzá.

[+]

A következő fül segítségével biztonsági törlést végezhetünk a kiválasztott meghajtón.

[+]

Az új SSD Magician kétségkívül legérdekesebb fejlesztése a RAPID (Real-time Accelerated Processing of I/O Data), mely jelenleg kizárólag 840 EVO SSD-ken aktiválható, és abból is csak egyetlen darabon az adott konfigurációban. Engedélyezésével a rendszermemória, azaz a RAM egy részét (legalább 25%-ot, maximum 1 GB-ig) bufferként fogja munkára a szoftver. A RAM sebessége a legújabb processzorok, illetve DDR3-as modulok esetében akár a 15-20 GB/s-ot is elérheti, amitől a jelenlegi SSD-k sebessége fényévekre van. A funkció működési elve kissé hasonlít a RAM drive-hoz, de azért ennél összetettebb a megoldás, hisz a RAPID alacsony szinten épül be az SSD elé.

Amikor a funkció aktív, akkor az SSD Magician a háttérben folyamatosan elemez, és amennyiben hasznosnak ítéli, akkor bizonyos adatokat először a rendszermemória korábban leválasztott részébe helyez, melyek később innen kerülnek az SSD NAND chipjeibe. Az, hogy mindezzel mennyit lehet nyerni, később a tesztekből kiderül, de annyi bizonyos, hogy a RAPID a CPU-használat mellett az esetleges adatvesztés kockázatát is növeli, hisz egy váratlan fagyás vagy áramszünet esetében a még rendszermemóriában tartózkodó adatok elveszhetnek.

Tesztkörnyezet, specifikációk

A 2011 júliusa óta hadrendben álló, SSD tesztekhez használt állandó konfigurációnk némi frissítésen esett át a tavalyi év végén. Az alaplap szerepét az MSI Z77 MPOWER modell vette át, míg a processzor feladatát egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Core i7-3770K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 MHz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A tesztkörnyezet [+]

A 120 és 250 GB-os modellek mellett utóbbit a RAPID móddal is összekombináltuk, melynek eredményei külön kerültek feltüntetésre a grafikonokon.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Az új Samsung SSD-k itt az élen végeztek, mellyel nagyjából a korábbi 840 PRO eredményét hozták.

Az írásos teszben már visszaestek az EVO-k, amin a TurboWrite sem tudott segíteni, hisz ez a teszt 3 GB-nál többet ír ki, így még idő előtt betelik az SLC buffer. Mindezek ellenére azonos kapacitást tekintve sikerült átugrani a korábbi 840-et.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépe esetében különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálókat tekintve már döntő szempont lehet ez az érték. Itt azonos kapacitású modelleket alapul véve nagyjából a korábbi 840 értékét produkálta a 840 EVO.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Az EVO itt körülbelül 10%-kal volt jobb a sima 840-nél.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Ez a teszt nagyon feküdt a két tesztalanynak, ami minden bizonnyal a TurboWrite számlájára írható. A villámgyors RAM-ot használó RAPID erre még rátett egy lapáttal.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdekében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. A két EVO itt is jól ment, a 250 GB-os pedig a leggyorsabbnak bizonyult, még ha csak egyetlen másodperccel is.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ebben a tesztben is a leggyorsabbak közé került a főszereplő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Ebben a tesztben nem remekeltek az új Samsung SSD-k, bár lemaradásuk nem volt számottevő.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 250 GB-os Intel 510 SSD-n helyeztük el, így az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

A másolásos tesztekben nem igazán remekeltek a tesztalanyok, és ezen sem a TurboWrite, sem a RAPID nem tudott segíteni, hisz a tesztfájlok mindkét esetben jóval nagyobbak voltak, mint a két buffer kapacitása összesen.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most a jól bejáratott STALKER-t és az SSD tesztünkben nem túl réginek számító Crysis Warheadet használtuk. Itt ismételten jól szerepelt az EVO.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Ezen egyedi tesztünk mutatta meg leginkább a RAPID képességeit, ami 10 másodperces előnyt kovácsolt a korábbi leggyorsabbal szemben, bár ezt leszámítva sem szereplt rosszul a két EVO.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az újdonságok itt is jól mentek, ami leginkább a négy rendszer egyidejű indításánál mutatkozott meg.

Végszó

A Samsung 840 EVO a 840-es sorozat evolúciós lépcsője. A vezérlő egy kisebb gyári tuningon esett át, a TLC NAND lapkák mostantól 19 nanométeren készülnek. Bejött a képbe a TurboWrite, ami a NAND lapkák egyre fogyatkozó száma miatt csökkenő írási tempót próbálja kompenzálni, illetve itt van még a RAPID, ami gyakorlatilag teljes egészében egy szoftveres kiegészítés. Utóbbit nem biztos, hogy mindenki aktiválná, bár szerintünk a 840 EVO sebességét enélkül sem érheti kritika.

[+]

Az élettartammal szerintünk TLC ellenére sem lehet különösebb probléma, hisz ahogy említettük, a gyártó állítása szerint a cellák közel annyi ciklust képesek elviselni, mint például a korábbi, 25 nanométeres MLC lapkában található társaik. A 3 év garanciával rendelkező SSD-kért egy meglehetősen barátságos összeget kér a Samsung, hisz a 120 GB-os verzió ára jelenleg 25 000 forint környékén mozog, míg a 250 GB-osért 42 000 forintot kell kifizetnünk. Mindezek fényében bátran ajánljuk a Samsung 840 EVO sorozat általunk tesztelt két tagját.

Samsung SSD 840 EVO 120 és 250 GB SSD

A két tesztelt Samsung SSD 840 EVO-t a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.