Képminőség

Mivel korábban már hosszabban írtunk a Samsung QLED technológiájáról, most jöjjön röviden csak a lényeg: az ilyen tévék továbbra is LED LCD technológiára épülnek, ahol a továbbfejlesztett kvantumpontoknak köszönhetően a fényerő nagyobb, a színek tisztábbak, valósághűek, a betekintési szög pedig sokkal jobb.

[+]

Az ismerkedést rögtön ez utóbbival kezdtük, és meg kellett állapítanunk, hogy ha valaki kiszorított pozícióból, nagyon oldalról nézi a kijelzőt, akkor azt fogja tapasztalni, hogy torzulnak, fakulnak a tónusok. Ez egyébként nem akkora tragédia, hiszen ilyen helyzetből alapból sem valami komfortos a tévézés. A gyári adatok szerint a maximális fényerő 1500 cd/m², de ezt csak HDR tartalmak esetén adja ki néhány rövid pillanatra. Mi a kalibrátorral (amelynek a szoftveréből hiányzik a HDR mód) 517,3 cd/m² csúcs fényerőt mértünk, ami annyira sok, hogy még egy olyan szobában is zavaróan világos, ahova besüt a nap.

[+]

Mivel egy LCD tévéről van szó, ezért a tökéletes fekete megteremtésére nincs mód. Ideálisnak tűnő beállítások mellett is 0,041 cd/m² feketeszintet mértünk 116,9 fényerő és  2897,1:1 valós kontrasztarány mellett. A kép egyébként pusztán szemmel nézve is kellően kontrasztos, nincs semmi szükség a dinamikus kontraszt, vagyis itt Kontrasztjavítás névre hallgató funkció bekapcsolására. A Helyi Sötétítést is jobb a legminimálisabb értéken tartani, ez ugyanis az egyes képterületek fényének automatikus szabályozásával kívánja elérni, hogy a néző kontrasztosabbnak érezze a végeredményt. A színek egyébként épkézláb beállítások esetén természetesek, bár néha kicsit túl élénknek tűntek. Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágítási eljárás következtében homogén képtartalom esetén a felhősödés bizony észrevehető. Főként a sarkokban tűnhetnek fel foltok, de az is igaz, hogy a mindennapi használat során, tehát mikor mozgóképeket néz az ember, ez nem észrevehető, egyáltalán nem zavaró. 29,2 ms input lagot mértünk, ami a jelenlegi tévés mezőnyben elég jó értéknek számít.

[+]

Jó minőségű forrás esetén (nálunk ez egy Samsung UBD-K8500 UHD Blu-ray lejátszót, és a hozzá való filmeket jelentette) zajosodásnak nyomát sem lelni, és a mozgásmegjelenítés is folyamatos. Azonban tévéadások, főleg az SD csatornák esetében olykor durva zajosodással találkoztunk, amin még az elvileg erre szolgáló képjavító eljárás aktiválásával sem tudtunk igazán hatékonyan segíteni. Ugyanez igaz a mozgásokra, ahol bizony elő-elő fordult, hogy a kisebb, nagysebességű objektumok egy szemvillantásnyi időre duplán jelentek meg a képernyőn, illetve néha enyhén villódzó auraféleség is felbukkant. Rendben, mondhatja bárki, hogy egy ilyen kategóriájú tévére szentségtörés SD tévéadást engedni, és valahol igaza is van, azonban amíg az egyik legnagyobb szolgáltató legdrágább csomagja is tele van szórva ilyen minőséget produkáló csatornákkal, addig muszáj erre is odafigyelni. Mindenesetre az akadozáson, döcögésen valamelyest lehet javítani az Auto Motion Plus interpolációs technológia bekapcsolásával.

A készülék a Dolby Vision HDR szabványt nem, csak a HDR10-et, és a misztikusan hangzó Dynamic HDR-t támogatja. Ez utóbbi állítólag lefőzi a Dolby Visiont is, csak hát ugye ilyen tartalom még nincs – no mindegy. A HDR kapcsán a múltban megfogalmazott véleményünkön ez a tévé sem változtatott, amely egyébként kétségkívül korrekt módon jelenítette meg a nagy dinamikatartományt, ami tény, hogy bizonyos esetekben abszolút hozzáadott értéket jelent. Viszont azt is muszáj megjegyezni, hogy a televízióba épített HDR konverzió, ami a hagyományos filmekből, tévéadásokból képes HDR hatásút fabrikálni, elég gyászosan teljesített. A végeredmény sokszor borzalmasan túlszaturált lett, oda nem illő árnyalatok bukkantak fel a képernyőn (A Da Vinci kód főgonoszának lila volt a feje, mikor valami kazamatában mászkált, lila!), úgyhogy ezen azért még van mit hegeszteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!