Samsung QE65Q7F

A Samsung 2017 januárjában mutatta be a továbbfejlesztett kvantumpontokra, de továbbra is LED LCD technológiára épülő QLED tévécsaládját, amelyet kimondva-kimondatlanul az OLED-ek ellenfelének szánnak. A vállalat az elmúlt években a felső kategóriában mereven ragaszkodott az ívelt kialakításhoz, amely így a cég védjegyévé vált szinte, ám az idei évre kicsit lazítottak a termékpolitikán, és a hagyományos, tehát sík modelleket is beengedték az elit osztályba.

Samsung QE65Q7F [+]

Pont az egyik ilyen készüléket, egész pontosan a QE65Q7F típusszámú, vagyis a Q7 családba tartozó 65 hüvelykes modellt kaptuk meg végre egy rövid időre. Alapvetően az érdekelt minket, hogy hétköznapi körülmények között, a saját forrásainkkal hogyan muzsikál a bemutatótermekben kétségkívül jól teljesítő QLED technológia, milyen a megújult Tizen okostévé platform, és hogy szól a 4.2-es integrált hangrendszer.

Minimalista dizájn

A hivatalos oldalon a vállalat "keret nélküli dizájnnal" kecsegtetett, de az az igazság, hogy kivéve a dobozból meg kellett állapítanunk, hogy bizony a keret, vagys a készülék oldalán, tetején végigfutó vékony, ezüstszínű szalag nem hiányzik. Ez egyébként színében jól passzol az ugyanilyen fényezésű, szimpla, két csőből álló, V alakú talphoz. A Samsung ezúttal tehát elfelejtette a korábban favorizált girbegurba, organikusnak nevezett állványokat, és egy letisztultabb irányzat mellett tört lándzsát. Egyébként a káva alaphelyzetben tényleg láthatatlan, de ha bekapcsoljuk a készüléket, akkor azért feltűnik egy vékony, körülbelül fél centiméteres fekete csík a kép körül.

Samsung QE65Q7F

A Samsung évekkel ezelőtt vezette be One Connect koncepcióját, aminek lényege, hogy a tunereket, csatlakozókat egy külön dobozban helyezik el, ami egyetlen kábellel csatlakozik magához a televízióhoz. Ez ennél a modellnél sem történt másként, és az egyik idei újítás is ehhez kapcsolódik: ugyanis a már említett vezeték minden korábbinál vékonyabb, sőt a cég szerint már-már láthatatlan. Az tény, hogy nem túl vastag, de az is tuti, hogy ettől még látszik. Ráadásul ott a tápkábel is, ami maradt ugyanolyan vastag, mint volt. Személy szerint egyébként sem tartottam ezt a kábelügyet olyan égetően fontos problémának, akit zavart a látványa, az eddig is meg tudta oldani az eltüntetését.

Samsung One Connect, és a "láthatatlan" kábel [+]

Az One Connecten mindenesetre helyet kapott négy darab HDMI 2.0 (egy-egy ARC, illetve MHL támogatású), három USB 2.0, digitális, optikai audió, illetve Ethernet csatlakozó is egy CI+ slot társaságában. Egyébként maga az ötlet jó, tényleg sokkal kényelmesebb egy különálló dobozba dugdosni a kábeleket, mint a tévé hátuljába.

Képminőség

Mivel korábban már hosszabban írtunk a Samsung QLED technológiájáról, most jöjjön röviden csak a lényeg: az ilyen tévék továbbra is LED LCD technológiára épülnek, ahol a továbbfejlesztett kvantumpontoknak köszönhetően a fényerő nagyobb, a színek tisztábbak, valósághűek, a betekintési szög pedig sokkal jobb.

[+]

Az ismerkedést rögtön ez utóbbival kezdtük, és meg kellett állapítanunk, hogy ha valaki kiszorított pozícióból, nagyon oldalról nézi a kijelzőt, akkor azt fogja tapasztalni, hogy torzulnak, fakulnak a tónusok. Ez egyébként nem akkora tragédia, hiszen ilyen helyzetből alapból sem valami komfortos a tévézés. A gyári adatok szerint a maximális fényerő 1500 cd/m², de ezt csak HDR tartalmak esetén adja ki néhány rövid pillanatra. Mi a kalibrátorral (amelynek a szoftveréből hiányzik a HDR mód) 517,3 cd/m² csúcs fényerőt mértünk, ami annyira sok, hogy még egy olyan szobában is zavaróan világos, ahova besüt a nap.

[+]

Mivel egy LCD tévéről van szó, ezért a tökéletes fekete megteremtésére nincs mód. Ideálisnak tűnő beállítások mellett is 0,041 cd/m² feketeszintet mértünk 116,9 fényerő és  2897,1:1 valós kontrasztarány mellett. A kép egyébként pusztán szemmel nézve is kellően kontrasztos, nincs semmi szükség a dinamikus kontraszt, vagyis itt Kontrasztjavítás névre hallgató funkció bekapcsolására. A Helyi Sötétítést is jobb a legminimálisabb értéken tartani, ez ugyanis az egyes képterületek fényének automatikus szabályozásával kívánja elérni, hogy a néző kontrasztosabbnak érezze a végeredményt. A színek egyébként épkézláb beállítások esetén természetesek, bár néha kicsit túl élénknek tűntek. Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágítási eljárás következtében homogén képtartalom esetén a felhősödés bizony észrevehető. Főként a sarkokban tűnhetnek fel foltok, de az is igaz, hogy a mindennapi használat során, tehát mikor mozgóképeket néz az ember, ez nem észrevehető, egyáltalán nem zavaró. 29,2 ms input lagot mértünk, ami a jelenlegi tévés mezőnyben elég jó értéknek számít.

[+]

Jó minőségű forrás esetén (nálunk ez egy Samsung UBD-K8500 UHD Blu-ray lejátszót, és a hozzá való filmeket jelentette) zajosodásnak nyomát sem lelni, és a mozgásmegjelenítés is folyamatos. Azonban tévéadások, főleg az SD csatornák esetében olykor durva zajosodással találkoztunk, amin még az elvileg erre szolgáló képjavító eljárás aktiválásával sem tudtunk igazán hatékonyan segíteni. Ugyanez igaz a mozgásokra, ahol bizony elő-elő fordult, hogy a kisebb, nagysebességű objektumok egy szemvillantásnyi időre duplán jelentek meg a képernyőn, illetve néha enyhén villódzó auraféleség is felbukkant. Rendben, mondhatja bárki, hogy egy ilyen kategóriájú tévére szentségtörés SD tévéadást engedni, és valahol igaza is van, azonban amíg az egyik legnagyobb szolgáltató legdrágább csomagja is tele van szórva ilyen minőséget produkáló csatornákkal, addig muszáj erre is odafigyelni. Mindenesetre az akadozáson, döcögésen valamelyest lehet javítani az Auto Motion Plus interpolációs technológia bekapcsolásával.

A készülék a Dolby Vision HDR szabványt nem, csak a HDR10-et, és a misztikusan hangzó Dynamic HDR-t támogatja. Ez utóbbi állítólag lefőzi a Dolby Visiont is, csak hát ugye ilyen tartalom még nincs – no mindegy. A HDR kapcsán a múltban megfogalmazott véleményünkön ez a tévé sem változtatott, amely egyébként kétségkívül korrekt módon jelenítette meg a nagy dinamikatartományt, ami tény, hogy bizonyos esetekben abszolút hozzáadott értéket jelent. Viszont azt is muszáj megjegyezni, hogy a televízióba épített HDR konverzió, ami a hagyományos filmekből, tévéadásokból képes HDR hatásút fabrikálni, elég gyászosan teljesített. A végeredmény sokszor borzalmasan túlszaturált lett, oda nem illő árnyalatok bukkantak fel a képernyőn (A Da Vinci kód főgonoszának lila volt a feje, mikor valami kazamatában mászkált, lila!), úgyhogy ezen azért még van mit hegeszteni.

Előzetes és ideális beállítások

A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is érthetetlenül szűkmarkúan bántak az előzetesen programozott képmódokkal. Mindössze négy ilyen profil áll rendelkezésre, melyek közül a Kiemelt azonnal megy is a levesbe (legalábbis otthoni használat során), köszönhetően óriási fényerejének és túlzottan ragyogó, hideg árnyalatainak. A Természetes sem az igazi, még ez is túl fényes, tónusai természetellenesek, úgyhogy marad a Normál és a Film, mint reális opció. Mindegy, ez azért nem óriási baj, csak kicsit fura.

[+]

Egy i1 Display Pro kalibrátorral, illetve a displayCAL névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Kiemelt, Normál. Azért csak ez a kettő, mert amikor a tévét a számítógéphez csatlakoztattuk, akkor csak ezek voltak elérhetőek. A kapott értékek közül a legnagyobb fényerőt, a feketeszintet, a valós kontrasztarányt és a delta E értékeket tüntettük fel a táblázatban. Utóbbi egy olyan numerikus érték, ami két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül; minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához (sRGB), vagyis annál jobb.

Ezután a célértékeket (120 cd/m² fényerősség, 6500 K színhőmérséklet, 2,2 gamma) próbáltuk elérni, ami nagyjából sikerült is. A fényerő 116,9 cd/m², a színhőmérséklet 6500 K, a feketeszint 0,041 cd/m², a kontrasztarány pedig 2897,1:1 lett. A képen a színtérlefedettség látható: a szürke szaggatott vonal jelzi a referencia színteret, míg a színes háromszög a mért színteret ábrázolja; eszerint 98,5%-ban fedi az sRGB színteret. Az átlagos delta E 0,58, a legnagyobb pedig 1,66 lett, amelyek kiemelkedően jó értéknek számítanak, így mindenképp érdemes rászánni egy kis időt a paraméterek módosítására, a helyes beállítások meglelésére.

Kezelés, extrák

Tizen, távirányító, e-manual

Sok vetélytársától eltérően a Samsung egy saját, Tizen alapú okostévéplatform mellett tette le a voksát. Ennek első változatát sok kritika érte, így a frissebb, tavalyi verzió komoly ráncfelvarráson esett át, ám ennek ellenére a tökéletestől még mindig távol van. Sajnos idénre alapjaiban nem újították meg a szisztémát, így maradt a kissé zsúfolt és átláthatatlan kezelőfelület, amelynek egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem igazán szabható személyre. Nagyon komoly baj persze nincs, hiszen a magyar nyelven is kommunikáló rendszer gyorsnak gyors és kellően stabil is, de az az igazság, hogy e téren a riválisok most kicsit előrébb járnak.

[+]

A tévéhez mellékelt, fémes hatású távirányító rém dizájnos, és a szokásosnál jóval kisebb, kecsesebb, viszont az is igaz, hogy alig van rajta gomb, így tényleg csak egy-két kiemelt szolgáltatás (főmenü, play/pause, csatornaváltás, hangerő) érhető el a segítségével közvetlenül. Emiatt szerintünk praktikusabb lett volna egy hétköznapibb, de használhatóbb darab, ráadásul a hagyományos nyilakat helyettesítő kört túlságosan közel rakták a főmenüre ugró gombhoz, így sokszor nyomható meg véletlenül, ami garantált idegrohamot okoz egy idő után.

Samsung QE65Q7F távirányító [+]

A készülék képes együttműködni USB-n keresztül csatlakoztatott vezérlőeszközökkel, egérrel, billentyűzettel és kontrollerrel is. Emellett a távirányító kiválható egy ingyenesen letölthető mobilos alkalmazással, ami viszont nem használható olyan kényelmesen, mint a hagyományos, rendes gombokkal is rendelkező távvezérlő. Nem hiányzik a tévéből a hangalapú vezérlés sem, de ez irtózatosan körülményes. Mire az ember megparancsolja, hogy halkítsa le magát vagy váltson csatornát, forrást, azalatt körülbelül százszor meg tudja ezt tenni a hagyományos úton. Az internetes keresésnél viszont jól jön ez a funkció, de csak akkor, ha angol nyelven próbálkozunk. Azaz, ha azt dünnyögjük bele a mikrofonba, hogy "kecske", akkor nem állatokat fog nekünk feldobni, hanem a Kechika folyóval, vagy Jessicaval kapcsolatos találatokat.

A tv rendelkezik beépített kislexikonnal, ami jelentősen megkönnyítheti a használatát. Itt témakörök szerint szedték csokorba az egyes funkciókat, amelyek működéséről, valamint a helyes beállításokról lehet olvasgatni részletesen. További extra, hogy a készülék támogatja a Miracast technológia használatát is, aminek köszönhetően a kompatibilis mobil eszközök kijelzője tükrözhető a képernyőn. Ez a szolgáltatás hibátlanul működik, csak némi késleltetéssel kell számolni, ami a játékoknál elég zavaró lehet.

Netes tartalmak

Körülbelül 80 netes alkalmazás közül lehet választani, melyek között megtalálhatóak a különféle tartalomszolgáltató appok, tehát videómegosztók, filmes vagy zenei adatbázisok, van tehát YouTube, Netflix, Google Movies & TV, Spotify, Amazon Video, MLB TV vagy Deezer, hogy csak néhány példát említsünk. Bekerült egy pár alapszintű játék is a kínálatba, de ezek egyszerűségük miatt csak rövid ideig szórakoztatóak. Nem hiányzik a böngésző sem, aminek segítségével úgy szörfölgethetünk, ahogy azt a telefonon vagy számítógépen megszokhattuk. Sajnos a netes oldalak mobil verzióját tölti be, ami ilyen nagy képernyőn olykor kifejezetten idétlenül néz ki.

[+]

Gamefly

A vállalat együttműködési megállapodást kötött a GameFly nevű játékszolgáltatóval, aminek keretein belül a tévéken, így e modellen is elérhető ez a felhőalapú szolgáltatás, tehát nincs szükség külön konzolra, hardverre ahhoz, hogy tudjunk játszogatni, csak egy gamepadra és persze némi pénzre, hiszen a szolgáltatás előfizetéses. Tapasztalataink alapján a koncepció egész jól működik, a grafika kb. az Xbox 360, vagy a PS3 szintjén van, a programok menet közben nem szakadoztak. A GameFly kínálata egyébként viszonylag nagy; jelenleg körülbelül 180 program közül lehet választani, amelyek között vannak sport témájú, kaland, akció és szimulátor típusú játékok is.

Samsung QE65Q7F - GameFly [+]

Hang, digitális tévézés, médialejátszó

Beépített hangrendszer

Hiába a papíron egész jónak tűnő, 4.2 csatornás, 40 wattos beépített audiorendszer, az alkalmazott rejtett hangszórók miatt a megszólalás nem az igazi. A hangzásból hiányzik az élet, a basszusokat alig hallani, a magasak sokszor tompák, se dinamika, se sztereó hangtér. És bár az igaz, hogy hibákkal, azaz statikus zörejekkel vagy a rezonanciából fakadó zörgéssel, búgással nem találkoztunk, ettől még tény, hogy akinek fontos a hangélmény is, az nem ússza meg egy külső hangrendszer beüzemelése nélkül. A Bluetooth technológia révén vezeték nélküli úton csatlakoztathatóak hozzá kompatibilis vezeték nélküli hangeszközök, így akár a fejhallgatók is.

Samsung QE65Q7F [+]

A hanggal kapcsolatos kiegészítő funkciók köre egyébként meglehetősen puritán. Mindössze három előre beállított hangmód közül lehet választani, amiből egy az arany középutat képviseli, egy az aktuálisan futó tartalomhoz igazítja előzetesen a beállításokat, egy pedig kiemeli a beszédhangokat. Aki nem elégedett egyikkel sem, az az equalizer segítségével saját ízléséhez igazíthatja az arányokat. Virtuális térhatású hangzás nincs, mondjuk nem is hiányzik, és nincs dinamikakompresszió sem, ami pedig olyakor jól jött volna csatorna- vagy forrásváltásnál.

DTV

A digitális televíziózással kapcsolatos szolgáltatások kifogástalanul működnek. A csatornakeresés a szokásoknak megfelelően gyors, kulturált és hatékony, az egész procedúrát hamar lezavarja a rendszer. A jelfeldolgozásra nem lehet panasz, egy kisteljesítményű beltéri antennával próbáltuk ki, és a kép, illetve a hang minősége is rendben volt.

Samsung QE65Q7F - DTV szolgáltatások [+]

A csatornák átnevezhetőek, és tetszés szerint sorba rendezhetőek. Az elektronikus tévéújság átlátható, kényelmesen használható. Egyszerre hét adó két órányi műsorának jut hely a képernyőn, megtekinthető az egyes programok rövid tartalma, és a felvétel időzítése is itt programozható be pofonegyszerűen.

Médialejátszó

A beépített médialejátszó alkalmazás sokkal letisztultabb kezelőfelületet kapott, mint amit a közelmúltban a Samsungtól megszokhattunk. Elhagyták a színkódos jelöléseket, és első pillantásra úgy néz ki, mintha a Windows intézője szabadult volna a tévénkre. Lejátszási lista összeállítására nincs mód, de a fájlokat és a mappákat rendezhetjük a keletkezés időpontja vagy ábécésorrend szerint.

Samsung QE65Q7F - médialejátszó [+]

A JPG mellett a BMP és PNG formátumú képek megjelenítése lehetséges, tehát ezúttal az animgifekről le kell mondani, ahogy a részletes információkat tartalmazó EXIF adatokról is. A képek nagyíthatóak, forgathatóak és diavetítés elindítására is nyílik mód aláfestő zenével. A hanganyagok közül az MP3, WMA és FLAC szabványok jöhetnek szóba, az ID3 tageket viszont nem sikerült a kijelzőre varázsolni, és a dalok egymásba keverésére sincs mód.

[+]

A formátumtámogatási hiányosságokkal a videók esetében is szembesülnünk kellett. Szokásos tesztcsomagunk végigpörgetése után kiderült, hogy a 10 bites videókat (Suzumiya, Sword Art) és a Killát nem hajlandó elindítani sem, továbbá a Dolby Vision és BD ISO állományok kezelését is megtagadta. A többivel nem volt gondja, a HDR 10 és a 4K anyagokat is simán, kép- és hanghibák nélkül vitte. A térhatású hangszabványok közül a HD Master Audio és a Dolby Atmos állította áthághatatlan akadályok elé. A külső feliratok megjelenítése elméletileg működik, viszont az elektronika nem képes tördelni a szöveget, ami így egyszerűen lelóghat a képről. Ez azért elég elképesztő hiba, főleg annak a fényében, hogy a Samsung tévéiben már nyolc évvel ezelőtt is olyan médialejátszó szoftverek voltak, amelyeknél ilyesmivel nem volt gond. A vállalat munkatársai ezzel kapcsolatban elárulták, hogy tisztában vannak a problémával és már dolgoznak a megoldásán, ami egy frissítéssel érkezik majd.

Értékelés

A Samsung úgy harangozta be a QLED-et, mint egy új fejezetet a televíziózás történetében, de az igazság az, hogy a forradalom most elmaradt. Ez mondjuk annyira nem meglepő, hiszen az alapok változatlanok, gyakorlatilag csoda kategória lett volna, hogy ha ezekre építkezve tudnak gurítani valami földöntúlit. A kezelés nagyjából rendben van, bár sem a Tizen okostévéplatformmal, sem a funkcionalitást a dizájn oltárán feláldozó távirányítóval nem voltunk teljesen kibékülve.

Samsung QE65Q7F [+]

A beépített hangrendszer korrekt, de hiába az integrált mélynyomó és a 4.2 csatornás kialakítás, a rejtett hangsugárzók alapvetően behatárolják a lehetőségeit. Egy ilyen kialakításra épülő megoldás soha nem fogja azt a hangminőséget produkálni, mint egy nézők felé fordított hangprojektor, pláne mint egy házimozi szett. Az elérhető internetes tartalmak köre kellően tág, minden fontos alkalmazás megtalálható a kínálatban, a felhőalapú játékszolgáltatás támogatásáért pedig dicséret jár. A beépített médialejátszóval viszont akadnak gondok.

A formátumtámogatás nem száz százalékos, a feliratkezelés hiányosságaira pedig nincs magyarázat. Bizonyos, hogy ezt orvosolni fogják, de az kérdés, hogy hogy kerülhetett forgalomba a szoftver ilyen hibával. A képminőség normális beállítások és jó források használata esetén rendben van, a nagy dinamikatartományú anyagokat is szépen jeleníti meg, viszont a tévéadásoknál még bele-bele lehet futni anomáliákba. A dizájn átlagos, ez a letisztult, minimalista irányzat nem idegen a Samsungtól, és nyilván hibázni se lehet nagyon vele. A tévé 1 100 000 forintba kerül, amivel ebben a méretben, még a 4K HDR támogatású modellek között is drágábbak közé tartozik.

elefant

A Samsung QE65Q7F televíziót a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.