Processzorok 20 000 Ft-ért és magfeloldás

Olcsó PC-k alapkövei

Az elmúlt hónapokban számos processzortesztet készítettünk, melyekkel a piac különböző árszegmenseit kívántuk lefedni. A 30 000 (még nem teljes), aztán 40 000 forint környékén található CPU-k után az 50-60 000 forintos ársávban található típusok teljesítményét is feltérképeztük a Phenom II X6 bemutatkozásával egyetemben, így hát nem maradt más hátra, mint a 20 000 forint környéki processzorok vizsgálata. Minden egyes árszegmensben volt egy-két olyan modell, ami korábban ismeretlen volt a számunkra, és nem lesz ez most sem másként.

Mit kapunk 20 000 forintért? A két processzorgyártó, az AMD és az Intel megközelítése gyökeresen eltér egymástól ezen a téren (is). Az AMD alapvetően a sokmagos "korszak" eljövetelének jegyében már ebben az árszegmensben is három, illetve négymagos CPU-kat kínál, míg az Intel a mondhatni kifutó és lebutított típusokat közvetíti a vásárlók felé. Mindkét megközelítésnek megvannak a maga hátrányai és előnyei. Az AMD taktikája az emberek minél komolyabb "multitaszkolás" iránti igényére és keresletére alapul, szerintük az a jó, ha minél több mindent csinálhatunk egyidőben, illetve a többmagos processzorok egyre növekvő kihasználtságát is szeretnék meglovagolni. Azt azért tegyük hozzá, hogy az AMD teljesítményben is csak így tud versenyképes maradni, tehát ez a megközelítés egyfajta kényszer is a részükről. Az Intelnek ezzel szemben mindössze annyi a célja, hogy megfelelő alaptudású processzorok kerüljenek piacra, melyek, ha nem is elsők például renderelésben vagy videókonvertálásban, azért kellő erejük van a kifogástalan "felhasználói élmény" biztosítására.

Jobban körbejárva a témát látni fogjuk, hogy olyan processzorokról van szó, amelyek 3 évvel ezelőtt még a csúcskategóriába is simán befértek volna, és ami a "felhasználói élményt" illeti, ezen a téren igazából már a 3 éves processzorokkal sem volt semmi baj. Egy hardverkonfigurációnak más olyan fontos elemei is léteznek, amelyeknek a fejlesztésével jobban járunk, ha csak a röccenésmentes működés a lényeg.

A korábbi tesztekből kiderült, hogy ahogy drágulnak a processzorok, úgy tolódik a felkínált processzortípusok mennyisége az Intel oldala felé. A 40 000 forintos típusok között az Intel négy megoldásával mindössze egyetlen Phenom II X4 áll szemben, és csak a Phenom II X6 megjelenésének köszönhető, hogy az ennél drágább szegmensben az Intelnek egyáltalán van ellenfele. A 30 000 forint alatti kategóriában ennek a helyzetnek a fordítottja tapasztalható, itt az AMD érzi magát elemében, az Intelnek alig néhány új, illetve régi modellje áll szemben az AMD megannyi két-, három- és négymagosával. Ez nem véletlen, hiszen az elmúlt hónapokban/években az AMD egyetlen opciója az árcsökkentés volt annak érdekében, hogy életben tudjon maradni. Nézőpont kérdése, hogy ez jó avagy rossz (mármint az, hogy sokféle olcsó processzor létezik). Az itthoni felhasználók túlnyomó többségének szemszögéből jó, mert nagyobb a kínálat a megfizethető processzorok piacán, márpedig ez az árszegmens a legkeresettebb. A gyártó szempontjából közel sem szerencsés, mert ezeken a processzorokon kevesebb profitot tud bezsebelni. Az AMD visszaszorulása a vásárlók egésze szempontjából egyébként egyáltalán nem jó, mert az Intel magasan tarthatja az árakat, elég a Core i5/i7 családra gondolni.

A Propus (Athlon II X4) és a Deneb (Phenom II X4)

A 20 000 forintos processzorok között nincs túl sok újdonság. Az AMD térfeléről egy Athlon II X3-at, egy Athlon II X4-et és egy Phenom II X2-t fogunk megismerni, egészen pontosan újravenni, hiszen ezek egy korábbi tesztünkben már szerepeltek. Emellett megismerhetjük az Intel kétféle kétmagosát, de ezek közül is csak az egyik, a Pentium G6950 nevezhető újnak, a Pentium E6600 már egyáltalán nem az.

Az AMD a Phenom II X4 alapjául szolgáló Deneb kódnevű lapkát némi butítás árán leskálázta az olcsó processzorok közé, ebből lett az Athlon II X4 (Propus). A Propusban nincs harmadszintű gyorsítótár, így a gyártási költségeket lejjebb lehet szorítani, tehát jobb erre a célra (optimális megoldásnak nem neveznénk). A különbségek tárháza ennyivel zárul is, az Athlon II X4 a harmadszintű gyorsítótár hiánya miatt lassabb és olcsóbb a Phenom II X4-nél. Előfordulhat, hogy a szilícumon találnak egy hibás magot: a hibás mag letiltásával készítenek egy Athlon II X3-at, ez a Rana kódnevet kapta. A piacon körülnézve éppen 20 000 forint környékén tanyázik az Athlon II X4 620 (2,6 GHz) és az Athlon II X3 425 (2,7 GHz) is.

Hirdetés

Cikkünkbe beválogattuk a Phenom II X2 555-öt is. Ez a processzor jóval drágább a többieknél, de a Phenom II X2 550 utódjának tekinthető, ami egy kicsivel 20 000 forint felett kelleti magát. A kétmagos 555-ös órajele 3,2 GHz szemben az 550 3,1 GHz-ével, ez a 3%-os órajelkülönbség aligha oszt vagy szoroz majd a végértékelésnél. Igazság szerint a Phenom II X2 szerepeltetésének megvan a maga oka, alapjában véve nem a kétmagos processzornak a teljesítménye érdekelt minket, hanem annak a processzornak a teljesítménye, amivé át lehet alakítani az 555-öt. Az olvasók talán már hallottak róla, hogy bizonyos AMD processzorokban aktiválni lehet a gyárilag letiltott magokat: a Phenom II X2 550/555 ennek a műveletnek az egyik legkeresettebb célpontja, de erről később majd bővebben is értekezünk.

Mit tud felmutatni az Intel? 20 000 forintért megkaphatjuk a Pentium (Dual-Core) E6600-as elnevezésű processzort. Ez az LGA775-ös típus nem keverendő össze a szépmúltú Core 2 Duo E6600-zal, ez ugyanis más. A Core 2 Duo E6600 az első Core 2 Duók idején bemutatott 65 nm-es Conroe mag köré épült 4 MB másodszintű gyorsítótár kíséretében. A Pentium E6600 viszont egy 45 nm-es csíkszélességen gyártott Wolfdale-2M-nek is nevezett, 2 MB másodszintű gyorsítótárral ellátott processzor. A Core 2 Duo a kétmagosok királya volt, viszont a Pentium E6600 már épphogy csak különbözik a Celerontól (utóbbiban csak 1 MB az L2 cache), tehát láthatóan igencsak megváltoztak a viszonyok az elmúlt 1-2 évben.

Ennél érdekesebb tesztünk egyik főszereplője, a Pentium G6950. A Pentiumok új generációjának alapletéteményese immár LGA1156-ös foglalatba illeszkedik, és a Core i3/i5 alapjául szolgáló Clarkdale lapka köré épül. A típusjelzésben szereplő G a processzorba integrált grafikus vezérlő meglétére utal, hiszen a G6950-ben is megtalálható a HD Graphics. Az LGA1156-os processzorokról már jól tudjuk, hogy nagyon jól teljesítenek, emellé alacsony a fogyasztásuk, csak éppenséggel drágák. Szeretnénk azt mondani, hogy a Pentium G6950 ugyan már nem drága, de még mindig gyors, de a specifikációkat elnézve várnánk ezzel a kijelentéssel, ugyanis, mint az látható, az új Pentium nem egy szimpla órajelcsökkentett, hanem egy komoly csonkításokat elszenvedett i3-as.

Ezek közül is a legszembetűnőbb a Hyper-Threading hiánya, ez a technológia hiányzik a Pentiumból. A Hyper-Threadinget lehet szidni, de a legtöbb asztali alkalmazás képes belőle profitálni, tehát hiányának következtében jó 10-20, esetenként 30% teljesítménytől esünk el. A harmadszintű gyorsítótárból is lenyisszantottak egy darabkát, a Pentiumban csak 3 MB található, nem szólva a memóriavezérlőről, ami már csak a DDR3-1066-os órajelet támogatja. Az Intel ezen felül tovább csökkentette az integrált GPU órajelét is, az i3 733 MHz-ét egészen 533 MHz-ig, majd azt gondolván, hogy emiatt a chipset és a CPU közti adatforgalom is kevesebb lesz, a QPI órajelét is 2400 MHz-re redukálták. A Pentiumból hiányoznak az SSE4 első és második verziójában található SIMD-utasítások, illetve az AES algoritmus végrehajtását gyorsító utasítások egyaránt, a Turbo Boost elvétele pedig már csak hab a tortán, bár ezt már az i3-as sem támogatja.

Mondhatnánk, hogy az új Pentium még így is fejlettebb, mint a régi, hiszen órajelenként több utasítás végrehajtására képes, nagyobb a cache, és eltűnt az FSB, de alapjában véve jól látszik, hogy ez egy igazi, a tömegnek vagy mondhatnánk azt is, hogy az OEM piacra, méginkább irodákba szánt processzor. Ha egy konfiguráció csak a processzorból állna, akkor még akár jó vételként is jellemezhetnénk, de az a helyzet, hogy egy LGA1156-os alaplappal együtt már korántsem tűnik olyan vonzónak, már ha egyáltalán használhatjuk ezt a szót a G6950 esetében.

Összegzés és teszt

Mindenesetre az összefoglaló táblázatból jól látszik, hogy a két gyártó másként közelíti meg az olcsó processzorok kérdését, és ha gyártói szemszögből nézzük a tényeket, akkor az Intel sokkal okosabb. Egy olcsó processzor elsősorban azért olcsó, mert "lassú" a csúcshoz képest, és ha olcsón kell adni valamit, akkor az a kívánatos, hogy annak a gyártási költségei is minél alacsonyabbak legyenek. Ha megnézzük a felkínált processzorokban található CPU-magok méretét, akkor jól látszik, hogy az Intel az olcsó processzorokba tényleg olcsón gyártható szilíciumdarabkákat tesz, míg az AMD-ről ez nem mondható el. A G6950 a GPU megléte miatt talán nem annyira olcsó, de két kisebb lapka legyártása során mindig kevesebb a selejt, mint egy nagyobbnál, tehát az Intel még így is előnyt élvez.

Tesztkonfiguráció

Tesztprogramok

Az elmúlt hónapokban bevezetett és alkalmazott mérési metodika alapjait március elején íródott cikkünkben fektettük le. Gondosan szoktunk ügyelni arra, hogy a teszteredmények ne avuljanak el túl gyorsan azáltal, hogy alaphardvereket/szoftvereket cserélgetünk a különböző konfigurációkban, de nemrégiben beszereztünk egy Intel X25-M alapú Kingston SSD-t, ami őszintén szólva igencsak felpörgette a dolgokat. Az SSD-re tettük (előre elmentett képfájlokat használunk) az operációs rendszert, illetve a processzortesztekben használatos programokat. Négy processzorral az SSD beüzemelése után újra elvégeztük a teszteket (Core 2 Quad, Core i5, Core i7 és Phenom II X4), hogy megbizonyosodjunk a régi teszteredmények további hitelességéről és mondhatni szerencsénkre, illetve meglepődésünkre csak egyetlen program, az ABBYY FineReader PDF-beolvasó és szövegértelmező eredményei váltak használhatatlanná, bár ahhoz, hogy a Photoshop és a WinRAR korábbi eredményeit használni tudjuk, továbbra is a merevlemezt kell beállítanunk a scratch/lapozófájl tárolására.

A Phenom II X6 bemutatkozása során kezdtük el használni az Asus Crosshair IV Formula alaplapját a Gigabyte MA790FXT-UD5P helyett, AM3-as processzorok meghajtására. A cserét azért láttuk indokoltnak, mert egyrészt a Gigabyte lassúcskán haladt az X6-ot támogató BIOS kiadásával, másrészt úgy tűnt, hogy az X6-os rendszer kevesebbet fogyaszt az Asus alaplap mellett. Később újramértük az X4-esek fogyasztását is, és érdekes módon azokkal nem tapasztaltunk ilyet, tehát valamilyen okból kifolyólag csak az X6-os fogyasztására volt hatással az alaplapcsere; de ez már nem változtat a tényen, a jövőben is a Crosshair IV Formulát fogjuk használni. Az AMD platform sebességét a CPU-tesztek szintjén nem befolyásolja ez a csere, ugyanakkor tuningban talán még jobban is járunk vele, tehát az Asus alaplapjával szemben nincs ellenérvünk. Remélhetőleg a BIOS-okkal sem lesz gond.

Phenom II X2 CPU unlock

Az elmúlt héten megjelent AMD 890GX chipsetet, továbbá SATA 6 Gbps-t és USB 3.0-t bemutató írásunkban már szóltunk az Asus M4A89GTD Pro/USB3-as alaplapjáról. Ez a típus azért érdekes, mert ez volt a piacon az első, amivel lehetővé vált az egyes AMD processzorokban letiltott részegységek visszakapcsolása, miután az AMD eltávolította ezt a lehetőséget (ACC) a 890-es chipsetből. Ezt a funkciót az Asus Core Unlocker névre keresztelte, és úgy döntöttünk, hogy egy rövidke teszt erejéig megnézzük ennek hatását.

Készítettünk egy kisvideót az alaplap BIOS-áról.

Ha még létezik olyan Prohardver! olvasó, aki nem tudja hogy miről van szó, azok számára röviden elmagyarázzuk. Az AMD (és az Intel is) sokféle processzort gyárt, négymagosat, hárommagosat, kétmagosat és egymagosat is, illetve nemrég megjelent a hatmagos Phenom II X6. Ez valószínűleg senkinek sem újdonság már. A lényeg, hogy a gyártók sok esetben nem terveznek egy komplett új struktúrát, azaz chipet/die-t a kevesebb magos processzorok alá, hanem egy már meglévő chipen tiltanak le bizonyos részegységeket. Hogy miért, annak többféle magyarázata lehet, vagy azért, hogy kielégítsék a piaci igényeket és/vagy azért, hogy a hibás chipeket is el lehessen adni. A legegyszerűbb példa ennek szemléltetésére az Athlon/Phenom II X3. Az AMD nem tervezett hárommagos chipet. Ehelyett a négymagos Athlon/Phenom alapjául szolgáló Propus/Deneb chipeken tiltanak le egy-egy processzormagot, és ezeket adják el hárommagos Athlon/Phenom II X3-ként.

A kérdés csak az, hogy miért tiltották le azt az egy magot. Vagy azért, mert tényleg hibás, vagy azért, mert hiány van az X3-as processzorokból és gyorsan le kell szállítani belőle egy "vagonnal". A válasz egyébként is lényegtelen, időközben úgyis ki fog derülni. A következő táblázatban megpróbáltuk összegezni a különböző variációkat.

Amint látható, van választék. Nos, az AMD a 890-es chipsetből ennek a letiltott részegységnek a visszakapcsolására hivatott funkciót (ACC) szedte ki, hiszen ezzel a cég pénztől esik el, az Asus (majd a többi gyártó is) azonban visszakapcsolta. Honnan tudjuk, hogy egy adott processzorban visszakapcsolható-e az x-edik processzormag? Sehonnan, ezt nem tudhatjuk, csak miután kipróbáltuk. Mi a garancia arra, hogy visszakapcsolható az x-edik processzormag? Nincs rá garancia. Biztosan hibátlan a visszakapcsolt processzormag? Erre sincs garancia, elvégre az AMD nem véletlenül tiltotta le, könnyen lehet, hogy tényleg hibás. A visszakapcsolás után csak egy sor stabilitási teszt lefuttatása után lehetünk benne 99%-ig biztosak, hogy a "kilockolt" processzormagok hibátlanok. Azért csak 99% rá az esély, mert lehet, hogy egy csak laboratóriumi körülmények között előidézhető hiba miatt tiltották le a processzormagot, amibe otthon kevés eséllyel futunk bele, de végső soron nem lehetünk benne soha biztosak.

Ha szerencsések vagyunk, és egy Phenom II X2 555-ösön be tudjuk kapcsolni a két letiltott magot, akkor az adott processzor Phenom II X4 955-ösként fogja továbbtengeti életét. Ezt a BIOS-ok Phenom II X4 B55-ösként ismerik fel. A tesztjeinket lefuttatuk mindkét állapotban, kétmagosként és négymagosként is. Ez egyrészt jó stabilitástesztelésre, másrészt okulhatunk belőle, hiszen kiderül, hogy az egyes programok/alkalmazások/játékok mennyit profitálnak a hozzáadott két mag jelenlétéből. A fórumban visszatérő téma, hogy a programok nem képesek kihasználni a négymagos processzorokat. Lássuk, hogy mi az igazság:

Amint az látható, ez a megállapítás elég messze áll a valóságtól, az összes program profitált a plusz két mag jelenlétéből. Az már más kérdés, hogy milyen mértékben. Alapvetően azok a programok képesek maradéktalanul kihasználni az X4-est, amelyek "streaming"-szerű, azaz adatfolyamokkal dolgoznak, és adott az optimalizáció is, pl. a render, a videó- vagy audiokonvertálások.

És a játékok? Itt már azért kisebb volt a különbség, hiszen a végeredmény komolyan függ a videokártyától is. Erre a legjobb példa a DiRT 2, ami alacsony felbontásban szépen gyorsult, viszont VGA-limites helyzetben (ez esetben az 1600x1200-as felbontáson) nem tudott profitálni a két hozzáadott CPU-magból. Előfordulhatnak érdekes, avagy anomáliáknak tűnő, egyébként megmagyarázható jelenségek is, mint pl. Far Cry 2 alatt. Elméletben azt gondolnánk, hogy 800x600-ban nagyobb különbséget kéne kimérni a két CPU között, mint 1280x1024-ben. Itt azonban az a helyzet, hogy két mag mellett hamarabb vált VGA-limitessé a játék, mint négy mag mellett. Két maggal 800x600-ban még jól kihajtódott a VGA, viszont 1280x1024-ben erősen beesett az fps-ek száma. Ugyanekkor négy maggal nem esett ekkorát az fps, ezért nőtt a különbség a két CPU között.

A processzormagok feloldásával olcsón juthatunk hozzá gyors, illetve az eredeti elképzelésnél gyorsabb processzorhoz, de látni kell, hogy ez nem minden esetben működik, tehát csak azért X2-est vagy X3-ast venni, mert az X4-esíthető nem túlságosan ajánlott, nincs rá garancia, hogy be lehet kapcsolni a letiltott processzormagokat (kivéve, ha valahol valaki, például egy üzlet kifejezetten így, kitesztelve árusítja).

Videóvágás, szerkesztés

A videóvágó programok szeretik az Intel processzorait, de a két Pentium csak After Effectben képes felvenni a versenyt az Athlonokkal, a többi alkalmazásban komolyan lemaradnak. Ez magyarázható a Hyper-Threading hiányával és az SSE4.1/4.2 hiányával is, illetve azzal, hogy az AMD három-négy magot kínál az Intel kettője ellenében. Ez abból látszik leginkább, hogy a kétmagos Phenom már korántsem teljesít olyan jól, mint az Athlonok. Míg a Sorenson Squeeze egészen jól skálázódik (elvégre 8 videó egyidejű átkonvertálását bizzuk rá, melyeket magonként oszt ki a program), addig a Reaperről ez már nem mondható el, bár az X4 gyorsabb, mint az X2-es, az X4 előnye mindössze 33%.

Videókódolás, egyéb

A DivX képes kihasználni az SSE4.1-et de ezek az Intel CPU-k nem támogatják a SIMD-utasításkészletet, így az Athlonokhoz hasonlóan csak SSE2-es módban kénytelenek működni, így pedig a több mag győzedelmeskedik. Az XviD kevésbé skálázódik a CPU-magok számával, ezért elég nagy a tumultus a versenyzők között, csak a négymagosított X2-es tud komolyabb előnyre szert tenni. Az x264 már jól hasznosítja a processzorok minden erőforrását, ezért ismét az Athlonok nyernek.

A hátsó három program közül a Photoshop a legérdekesebb, ez ugyanis az órajelek, magok száma és az utasításkészletbeli hátrányok ellenére is a Pentiumoknak kedvez. Apache alatt komolyan kikapnak a Pentiumok, ebben a tesztben a gyorsítótárak mérete és a memóriaelérés a döntő, márpedig előbbiben egyik Pentium sem áll jó, a G6950 integrált memóriavezérlője pedig nem tudja ellensúlyozni a több magos Athlonok előnyét.

Renderelés, tömörítés

A renderelés az a téma, amiben az AMD processzorai rendszerint jól szerepelnek, és ez most sincs másként, a Pentiumok lemaradnak. Egyedül Indigo alatt van némi esélyük az X2-es ellen, de ez kevés az üdvösséghez. A tömörítőprogramok is a nagy gyorsítótárakat és a gyors memóriaelérést kedvelik, így a kis cache-es Pentiumoknak nem terem babér. Érdekes, hogy a tömörítőprogramok annak ellenére hozták ki az Athlonok győzelmét, hogy ezekben kevés a cache, úgy tűnik, hogy a Clarkdale 100 ns-hoz közeli memóriaelérése komolyan visszájára fordítja az eredményeket.

Játékok

Játékok alatt az Intel processzorai egyes esetekben kis túlzással megalázó vereséget szenvednek, gondolunk itt elsősorban a Far Cry 2-re és a DiRT 2-re. Nem csak a CPU-limites, alacsony felbontású tesztekben tetemes a lemaradásuk, de a VGA-limites magas felbontású tesztekben is alulmaradtak. Batman alatt nem olyan nagyok a különbségek, ugyanakkor a Resident Evil 5 az Athlonoknak nem fekszik; ezekben nincs L3 cache, ami önmagában nem elég indok, mert az E6600-ban pont ugyanennyi, összesen 2 MB az L2 cache.

Önmagában a Resident Evil 5 grafikonját látva nem tudhatjuk, hogy ezek az eredmények az X4-esített X2-es szempontjából jók-e, de annyit elárulhatunk, hogy a Resident Evil 5 kivételével mindenhol stimmelnek a számok, értjük ezalatt azt, hogy a Phenom II X4 965-höz közeli eredményeket ért el az X4-esített X2-es. Resident Evil 5 alatt azonban az X2@X4 meg sem közelítette az X4 965-öt, amivel 84-88 fps-eket mértünk, tehát itt némi problémára bukkantunk. Talán Resident Evil 5 alatt nem működött a plusz két mag? Vagy nem teljes egészében? Nem tudjuk.

Tuning és fogyasztás

Tuning

A teszt tuningos részében a sok processzor közül csak a főszereplőt, a Pentium G6950-et izzasztottuk meg jobban. Az Athlonokkal már a fél évvel ezelőtt megjelent cikkünkben "elbántunk", mindkét CPU 3640 MHz-et volt képes elviselni (+35-40%) némi feszültségemelés után (ugyanezt a két példányt teszteltük most is). A Pentium G6950 Clarkdale alapú, tehát 32 nm-en gyártják, és a többi 32 nm-es Intel processzor tuningra való hajlandósága már ismert előttünk, ezek 4-4,5 GHz környékén fulladnak ki.

Mielőtt azonban ezzel foglalkoznánk, meg kell említenünk, hogy a Pentium G6950 szokatlanul alacsony, 0,9-1 V-os feszültségen üzemel üresjáratban és terhelve egyaránt. Először azt hittük, hogy valamit elállítottunk a BIOS-ban, de nem, ez a valóság. Ezen az alacsony, 1 V-hoz közeli feszültségen mindössze 3,4 GHz-et értünk el hűtéstől függetlenül, szinte biztos, hogy nem a melegedéssel volt a baj. Ekkor azonban gondoltunk egyet, és 1,25 V-ra emeltük a feszültséget, így a kis Pentium is tovább bírta, egészen pontosan 3,8 GHz-ig. Már itt tudtuk, hogy ez a Pentium nem egy különleges példány, hiszen az i5-655K-val 1,25 V-on már 4,26 GHz-nél jártunk, igaz, az i5-ös esetében efölött kellett csak igazán megemelni a feszültséget. A Pentiumnak adtunk egy utolsó esélyt, és megpróbálkoztunk 1,33 V-on, így eljutottunk 4,1 GHz-ig, de efölött már 1,4 V-on sem volt stabil a gép. Mindezt egy Thermalright MUX-120-szal maximális fordulatszámon. A 4,1 GHz-es órajel még elfogadhatónak mondható, de egyáltalán nem kiemelkedő.

Mint az látható, a tuningolt processzorral elért eredmények szépek lettek, a Pentium G6950 4,1 GHz-en már beelőzi a hárommagos Athlon II X3-at, és néhány helyen megközelíti az Athlon II X4-et, de mondanunk sem kell, hogy ez utóbbiakat is tuningolhatjuk, és akkor még nem szóltunk a fogyasztásról, ami horribilis mértékben megemelkedett a tuning után. A 3,8 GHz-es órajelen járatott Pentium 1,25 V-on okosabb beállításnak tűnik.

Fogyasztás

Ha már a fogyasztásról esett szó, azt azért látni kell, hogy az Intel ezen a téren jobban teljesít. A Clarkdale alapú Pentium még a Wolfdale-2M magos Pentiumot is elveri, pedig már az is nagyon jó volt a maga idejében. Energiagazdálkodási módban az Athlonok 20-25%-kal fogyasztanak többet az új Pentiumnál, de még a réginél is 10%-kal többet esznek, bár ez a kompromisszum elfogadhatónak tűnik a magasabb teljesítményért cserébe. Az Athlon II X3-as esetében elég érdekes dolgokat mértünk, ráadásul sokszori próbálkozásra, ami arra enged következtetni, hogy ez egy gyengébben sikerült darab, hiszen még az X4-esnél is többet eszik.

Terhelve tovább nőtt a különbség, az athlonos rendszer itt már 57%-kal eszik többet, mint az új Pentiumos konfig, és az E6600-asnál is 39%-kal, holott ezt egy relatív sokat fogyasztó X38-as alaplappal teszteltük, a P45 kevésbé éhes. Érdekes még látni az X2, illetve az X2@X4 viszonyát is. Az üresjárati értékek szinte változatlanok a két mag kioldása után. A terhelt értékeknél is csak a tisztán CPU-t fogyasztó 7-Zip-es tesztben jött ki, hogy az X4-es többet követel (a 27 wattos különbség elméletileg csak és kizárólag a két feloldott mag fogyasztása), a Far Cry 2 futtatása közben úgy tűnik, hogy csak két mag dolgozik, ezért az X2@X4-es rendszer fogyasztása alig magasabb, mint a szimpla X2-esé.

Értékelés

Az alkalmazástesztek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az AMD népszerűsége az olcsó processzorok szegmensében egyáltalán nem véletlen, ár/teljesítmény viszonylatában nagyon jól szerepelnek. A cikkben szereplő típusok közül is az Athlon II X4 620-at emelnénk ki, hiszen ez a többieknél talán egy picit drágábban (párszáz forintról van szó) észrevehetően többet nyújt. Ugyanakkor a Phenom II X2 kétmagosként használva már koránt sincs ilyen helyzetben, viszont négymagosítva (amihez kell egy normális alaplap) már komolyan megbolygatja az erősorrendet. A Pentium G6950 amellett, hogy nem gyors, még drága is (természetesen teljesítményéhez viszonyítva), ezért aztán jó lenne, ha az Intel igyekezne valami versenyképesebb megoldást kiállítani, bár erre meglenne a lehetősége, szerintünk nincs rá túl sok esély, mert az Intel elsődlegesen a profitot tartja szem előtt.

A teljesítmény/fogyasztás mutató ugyanakkor inkább az Intel processzorai felé billenti a mérleg nyelvét, de az Athlon II X4 620 még itt is egészen kedvező helyzetben van.

Ennyit a nyers számadatokról, most pedig szóljunk néhány szót más szempontok alapján is. Szubjektív véleményünk következik. A cikk szerkesztőjeként mondhatni tipikus célközönsége vagyok ezeknek a 20-25 000 forintos processzoroknak. Ennek igen egyszerű okai vannak: nem vagyok hajlandó többet áldozni rá. Véleményem szerint azok az emberek, akik 20 000 forint környéki processzort vesznek, nem érdeklőnek különösebben a különböző 3D-s modellező vagy éppen videókonvertálgató, videóvágó szoftverek iránt. Igen, elképzelhető hogy nagy ritkán kipróbáljuk ezt vagy azt a programot, nagy ritkán úgy döntünk, hogy készítünk egy családi videót vagy átkonvertálunk egy DVD-t, mert már alig olvasható a lemez, de nem ezzel töltjük az időnk túlnyomó többségét, és még ha erre is kerülne a sor, simán otthagyhatjuk a gépet magában számolgatni, amíg megnézünk egy meccset. Összegezve nekem/nekünk nem az a fajta számolási teljesítmény a mérvadó, amivel a munkánk során pénzt keresünk/takarítunk meg, nem is ezt várom el tőle, hiszen akkor nem a húszezresek között nézelődnék.

Szerintem inkább két dolog a fontos: hogy érzésre gyors legyen a rendszer, és hogy minél kevesebb odafigyelést igényeljen a gép, értem ezalatt a melegedést, fogyasztást, zajszintet és bárminemű problémák gyakoriságát. Ez az úgynevezett "átlagfelhasználói" szint. Az a fontos, hogy a gyakran használt programok gyorsan töltődjenek be, és röccenésmentesen fussanak: böngésző, levelező, IM-kliens, Office-alkalmazások, megosztott videók lejátszása, esetleg valamilyen programnyelv vagy hogy teljesen más vizekre evezzünk, valamelyik tőzsdével kapcsolatos szoftver, és ide sorolhatunk még néhány online játékot is, amelyek tipikusan nem a leghardverigényesebb fajtából kerülnek ki (World of Warcraft, Team Fortress 2, Quake 3/4, Starcraft 1/2, COD: MW stb). Nagy ritkán előfordul, hogy kéne a "kraft" (pl. virtualizálásnál, de ebben az esetben is inkább a RAM mennyisége és a háttértár sebessége számít), de ezek azon ritka események, ami miatt a legritkább esetben veszünk sokkal drágább processzort.

Mindezek alapján az iménti teszt nem ér túl sokat, mert ezeknek a felhasználóknak nem mond szinte semmit az adott processzorokról. Ami azt illeti, ezt a fajta felhasználást már nincs is értelme "tesztelni", mert a ma kapható kétmagos processzorok minden efféle felhasználói igényt képesek kielégíteni. Talán a tesztben használt játékok helyére behelyettesíthető saját kedvencünk, és az jön ki, hogy xy processzora a gyorsabb, de a többi felhasználási területre vonatkozóan nem igazán találni benne releváns információt. A jó hír, hogy már dolgozunk az ügyön, bár azt azért tudni kell, hogy az ilyen, számítógépes élménnyel kapcsolatos dolgokat nem csak hogy némileg értelmetlen tesztelni, de mégcsak nem is olyan egyszerű, mint ahogy az hangzik.

Hogy miért is írtam le mindezt? Tesztünk végeredménye szerint az Athlon II X4 620 a nyerő választás. Én valószínűleg mégsem ezt venném, el is mondom, hogy miért. Mert abszolút nem szokásom DivX-filmeket konvertálni, videókat készíteni, zenét kreálni vagy 3D-s képjelenetet rajzolni. Nem erre a célra születik meg egy 20 000 Ft-os CPU. Ha mindenképpen innen kéne választanom, akkor az E6600-at venném, mert alaplappal együtt megvéve ez a legolcsóbb, és ehhez képest ez rendelkezik a legalacsonyabb fogyasztással. A gépem az idő 99%-ában üresben áll, vagy netezek, vagy éppen szöveget szerkesztek, miközben letöltök, néha filmeket nézek, szóval egyáltalán nem egy hátrány, hogy keveset fogyaszt és alig melegszik. Ugyanakkor egy középkategóriás videokártyával összepárosítva a legtöbb játékhoz 1680x1050-es felbontásban elég abban az 1%-ban, amikor éppen játszom. De az igazat megvallva még az E6600-ra sincs szükségem, ezért van E5400-am (a forint gyengülése előtt anno 12 000 forint volt), mert bevállalok egy kis tuningot.

A Pentium G6950 akkor lenne nyerő, ha jóval olcsóbb lenne hozzá az alaplap. Az Athlon pedig akkor lenne igazán nyerő, ha kevesebbet fogyasztana. De ez persze mind csak személyes véleményünk, a mi szemszögünk, lehet rajta vitatkozni. Emellett várjuk a véleményeket, hogy miként lehetne letesztelni a számítógép nyújtotta "felhasználói élményt".

Talán most még furán hangzik, de az egész CPU-biznisz abba az irányba tart, hogy lesz egy széles felvásárlói réteg, akinek elég a mostani kétmagosok teljesítménye, és lesz egy picurka réteg, akiknek komoly teljesítményre van szüksége, ők azok, akik nagy teljesítményigényű programokkal dolgoznak, illetve a gépépítők, a "hardvermániákusok". Az első csoport számára már nem is a teljesítmény a fő szempont, hanem az ár, majd másodsorban a járulékos költségek, illetve azoknak, akik kicsit foglalkoznak a témával, még a fogyasztás is.

Athlon II X4 620
Phenom II X2 550/555 - kísérletezni vágyóknak

fLeSs

Az Intel processzorokat Gianni bazárjától kaptuk kölcsön, a Phenom II X2-est pedig az AMD bocsátotta rendelkezésünkre.