Processzor és alaplaptesztelés hardverlaborunkban

Egy alaplap- vagy CPU-teszt igen bonyolult - cikkünkben ezeket mutatjuk be.

Bevezetés a tesztelésbe

A PROHARDVER! hasábjain rendszeresen jelennek meg alaplap- és processzortesztek. Ezekhez megfelelő mérési alapokat kell biztosítani, ami sokszor nem könnyű feladat, és a programok kiválogatása mellett arra már nem feltétlenül marad idő, hogy a mérések pontos metodikáját is felvázoljuk. Pedig érdekes témáról van szó, ezért úgy gondoltuk, hogy kisebb kulisszatitkokat érdemes megosztanunk az olvasóinkkal, erre igény is mutatkozott fórumaink alapján.


[+]

Az első bekezdésben említett két komponens mérése nagyon hasonló módon történik: alaplapoknál ugyanazzal a processzorral vizsgálunk több lapot, míg processzorteszteknél az azonos platformot jelentő tesztalanyokat ugyanabban az alaplapban mérjük le, ugyanazokkal a programokkal.

Teljes részletességgel nem mutatjuk be a folyamatot, bár az igazi ínyencek bizonyára szívesen olvasnának arról, hogy mi minden előzi meg egy teszt létrejöttét. Kiindulási pontként felvázoljuk a teszttermékek kiválasztásának alapszempontjait:

  • A nagyobb gyártóktól lehetőség szerint közel azonos számú résztvevőt vonultatunk fel.
  • Nem eresztünk össze nagyon eltérő kategóriájú termékeket, elkerülve azt, hogy bármelyik oldal felé "húzzon" maga a teszt.
  • Árkategóriában a lehetőségek szerint homogén felhozatallal választjuk ki a résztvevőket.

Sajnos sok esetben a tesztelhető termékek csak korlátozott ideig állnak rendelkezésünkre, így elég komoly ütemezés húzódik meg a háttérben, tehát nem érdemes úgy elképzelni a tesztlabort és a környező helyiségeket, hogy az ENIAC óta készített valamennyi számítógép-alkatrész itt van a kezünk ügyében.

Dióhéjban a tesztlépések

Vezérfonalként a 2017-ben készült tematikus vizsgálataink szerkezetét fogjuk felhasználni, de a részletek előtt még essen szó nagy vonalakban magáról a tesztelés folyamatáról, lépésekre bontva a tevékenységeket:

  1. Hardverelemek előkészítése, lehetőleg úgy, hogy több szereplő esetén könnyen át lehessen állni egyik konfigurációról a másikra a mérések minél gyorsabban lebonyolítása érdekében.
  2. Az aktuális tesztrendszer összeállítása, ha kell, frissítések elvégzése, illetve bizonyos beállítások alkalmazása, így például az operációs rendszer energiagazdálkodását teljesítménycentrikusra kell állítani, de vannak tesztek, ahol ez kivétel, és ezt jelezni is fogjuk.
  3. Elsőként a Cinebench R15-öt, illetve a Prime95-öt futtatjuk, ezzel ellenőrizve a pasztázás, illetve adott esetben a túlhajtással kapcsolatos beállítások eredményességét.
  4. Lebonyolítjuk a többi vizsgálatot is. A sorrendiség fő vonulata, hogy az egymásra épülő teszteket egy batchben hajtjuk végre. Ezzel egyrészt biztosítjuk a tesztalany skálázódásának kimutathatóságát, másrészt a SPECWPC csomag tesztjeit annak keretprogramja futtatja le egymás után.
  5. Mérési adatok kigyűjtése, felvitele a felhasznált táblázatainkba.
  6. Diagramok előkészítése, azzal a céllal, hogy a teszteredmények ellenőrzése megtörténjen. Ha valahol látszólag gond van, akkor a kérdéses tesztet természetesen ismételni kell.
  7. A következő lépcső a fotózás, az elkészített képek szerkesztése.
  8. Ezen a ponton, a teszt tapasztalataira építve megírhatóvá válik a cikk, amely némi utólagos ellenőrzés után már publikálható is, hacsak nem szükséges valamilyen embargó betartása.
  9. A teszt utáni teendők közé sorolható a fórumozók visszajelzéseinek nyomon követése, és az építő jellegű kritikák feldolgozása, ezen belül is a tesztelési metodika szüntelen felülvizsgálata a visszajelzésekre, illetve az adott teszt tapasztalataira építve.

Mivel jelen cikkünkben mindenképp a tesztelésre és a mérési adatok előállítására fókuszálnánk, az előző listánkból a harmadik lépéstől az ötödikig járjuk körbe a témát, illetve némi magyarázathoz egy nagyon picit a hatodik lépésből is igénybe veszünk elemeket.

A teszteredmények előállításának módjai

A teszteredményekre vetítve háromfajta vizsgálat létezik, az elsőben direktben olvashatjuk ki az eredményeket, a második típusnál állományokban kell bolyonganunk, de meghatározott helyen meglelhetők a keresett értékek, a harmadik kategóriában pedig konverzió segítségével, általában több ezer mérési adat feldolgozását jellemezzük mérőszámokkal.

Játékoknál újabb szempontokat is meg kell említenünk, melyek közül az egyik magától értetődő: ha van beépített benchmark modul futtatására lehetőség, akkor azt érdemes alkalmazni. Azonban ne feledjük el, hogy ebben a kategóriában az egyik mérőszámunk a minimum fps, amelyet nem minden benchmark jelez konkrétan vissza, ekkor a keletkezett fájlokban kell kutatni az eredmények után. Ennél a pontnál kanyarodik vissza a már említett háromfajta vizsgálathoz a történet, így az előbbi bekezdés itt is igaz.

Sajnos vannak azok a játékok, amelyekben nincs benchmark. Ilyenkor az OCAT, illetve a PresentMon segítségével nyerünk mérési eredményeket. A két program igazából nagyon hasonló, sőt mára alig van különbség közöttük, ugyanis mindkettő nyílt forráskódú, és fejlesztéseiket is összehangolták. Az OCAT előnye a grafikus kezelőfelület, míg a PresentMon valamivel gyorsabban fejlődik. A választás attól függ, hogy az adott konfiguráció, illetve alkalmazás melyik mérőprogrammal mutat jobb kompatibilitást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Okosotthon Xiaomi-módra

    Kipróbáltuk a kínai gyártó Smart Sensor Set Mi nevű, kedvező árú, otthonvezérlő kezdőcsomagját.

Hirdetés