Próba – 5000 dpi-sek
Következőnek a Saiph nagytestvérét, a Naost vettük kézbe. Ugyanazt a nagyon kellemes anyagot tapinthattuk, mint előbb. A formát még inkább a mi szájunk íze szerint alakították. Itt a gyűrűs és a kisujj megtámasztása mondhatni tökéletes volt számunkra. A Naos háta valamivel laposabb a többiekénél, de ezt egyáltalán nem éreztük hátránynak. A Saiph oldalsó gumibetétje is csak az első pár percben hiányozott. Visszasírtuk viszont a kisebb Mionix fő gombjait. A Naosnál ugyanis a precízen és finoman járó billentyűk szöges ellentétét kaptuk. Hatalmasat kattantak – ez talán idővel mérséklődik –, és kellemetlen holtjátékuk volt. Finoman megérintve a jobb és a bal is egy leheletnyit lötyögött, csak azután érzékelt. Szerintünk ez feszült játékos szituációban eléggé zavaró. A gumival borított görgő működésével sem voltunk maradéktalanul megelégedve. Kicsinek találtuk, és sajnos itt is kimaradt az oldalra döntés.
Hirdetés
Jó hír, hogy a Naosnál már sokkal jobban testre szabhatóak a fények. A görgő, felbontásállítók, felbontásjelző és Mionix logó külön-külön kikapcsolhatóak, fényük pedig sokféle árnyalatra állítható. Érdekesnek találtuk a felületelemzőt. Hogy pontosan mit mér, azt nem tudjuk, de egérpadjainkat azok keménységi sorrendje szerint értékelte. A leggyengébbnek a puha szövetet találta, majd jött a közepes és a kemény, végül a fém. Érdekes, hogy asztalunkat közvetlenül a fém alátét mögé, tehát a szövetek elé rangsorlta.
Hasznosnak találtuk az emelési magasság állítását. Legmagasabb fokozatból a 3 mm-es alátétről is vígan ment a Naos, de már egy kicsivel a középállás alatt sem mozgott a 20 forintosokról. Szóval ezt a paramétert is saját igényeinkhez igazíthatjuk. Kicsit nehézkes volt az apró súlyokat takaró fedelek eltávolítása, igaz, nem is akartunk semmit tenni alájuk. A Naos már üresen is érezhetően nehezebb volt a Saiphnál és az ikreknél. Zavarba hozni egyik felületen, semmilyen helyzetben sem sikerült. Úgy gondoljuk, a három felbontási szint bőven elegendő. Mi a középsőt használtuk alapnak, ha pedig finomabb mozgás kellett, akkor egyet fel, ha kevesebb, akkor egyet le váltottunk.
Végül, de nem utolsósorban kézbe került a Cyber Snipa Silencer. Ez az egér épp a Naos ellentéte, legalábbis ami a külsejét illeti. A Naos lágy, harmonikus ívekkel, a Silencer agresszív formával és élekkel hengerel. Míg a Naos nagy és lapos, addig a Silencer kicsi és magas. Ennek ellenére pillanatok alatt otthonosan éreztük magunkat rajta. Egyedül a kisujj megtámasztása hiányzott. Elsőre úgy gondoltuk, nem fér majd el hüvelykujjunk a Silencer meglehetősen zsúfolt oldalán, de átlagos felnőtt kezének elég volt a hely. Ügyes húzásnak tartjuk a (kétirányú) dpi állító oldalra költöztetését. Itt jobb helyen van, mint a görgő fölött, bár mi egy kicsivel előbbre tettük volna.
Gyenge – legalábbis nekünk nem tetsző – részleteket itt is találtunk. A fő gombok hasonlóan bizonytalanul jártak, mint a Naosnál. A Silencernek is kicsi a görgője, így oldalra döntő funkciója nehezen használható ki. Továbbá egyáltalán nem lehet módosítani első és hátsó fényeit.
Bár a Silencer valamivel rövidebb társainál, már üresen olyan nehéz volt, mint a Naos. Csúszótalpa csak elöl és hátul van, ezért keményebb felületeken picivel lomhábbnak találtuk a Naosnál, ami pedig picivel lomhább volt a könnyebb 3200 dpi-s triónál. Persze az egér mozgékonysága ízlés kérdése. Lehet hogy valakinek éppen a nehezékkel megrakott Stinger lesz az ideális egy fém alátéten.
Eddig nem látott extrája a Cyber Snipa Silencernek az emelési magasság kalibrálása. Felső, kalibráló gombját megnyomva egy kicsit mozgatni kell az egérpadon, hogy hozzáigazodjon. Annyira egyedi ez a beállítás, hogy a közepes szövethez igazítva a puhán már akadozott, kemény szövethez igazítva pedig a fémen voltak gondjai. Fémre belőve működött a szöveteken, de a korábbival ellentétben ekkor már a 20 forintosokról is érzékelt. Mindenesetre bekalibrálva az adott felületen nagyszerűen teljesített. Rángathattuk akárhogy, semmi sem hozta zavarba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
