Próba – 3200 dpi-sek
Elsőként a Revoltec FightMouse Prót vettük kézbe. Régi ismerősünk ez a forma, ami nagyon emlékeztet a Logitech megoldásaira. A kisujj irányába lejt, azt és a gyűrűset sem támasztja meg, szóval inkább mellette az egérpadon nyugtattuk őket. Fő gombjai hangos kattanással, de pontosan jártak. Idővel minden bizonnyal bekopnak majd egy kicsit, és akkor még jobbak lesznek. Hullámos felületük ízlés kérdése, nekünk nem jött be. Görgője teljesen átlagosan teszi a dolgát, oldalra is dől, tehát rendben van. Egyetlen érdekessége, hogy az éppen aktív módnak megfelelően világít. Sajnos ez a fényjáték nem kapcsolható ki. Huzamosabb használt után a felső részen izzadni kezdett tenyerünk.
A Cyber Snipa Stinger lényegében csak ebben a tulajdonságban különbözött tőle. Nála a felső részen használt bevonat sokkal kellemesebb tapintású, huzamos használat után sem vált csúszóssá. Tesztpéldányunknak viszont egyik csúszótalpát pontatlanul ragasztották fel, ezért egy picit billegett. A Revoltec ikertestvérnél nem tapasztaltuk ezt a hibát. Fontos megjegyezni, hogy a beállított profilok és makrók másik gépen a vezérlőszoftver feltelepítése nélkül is működtek.
Hirdetés
Eltekintve a Stinger billegésétől, a két egér siklási paramétereit egyformának találtuk. Tesztelésükhöz három szövet (puha, átlagos, kemény) és egy fém egéralátétet használtunk. Egyik felületen sem jöttek zavarba. Mivel első próbáról van szó, a FightMouse Pro és a Stinger viszonyítási alapkén szerepel majd mai tesztünkben. Nehezékek nélkül egészen könnyűek voltak, a viszonylag nagy talpaknak köszönhetően már a puha CM Storm Weapon of Choice egérpadon is szépen siklottak. Igazán precízen a kemény CM Storm Battle Paden éreztük őket. Ott a pontatlan csúszótalpas Stinger egy kicsit karistoló hangot adott, ha valami apróbb szennyeződést szedett össze. A fém alátéten nehezékek nélkül számunkra már túl fürgék voltak, szóval itt kicsit leterheltük őket. Több játékkal is próbáltuk a két egeret, egészen jól teljesítettek. Alacsony érzékenységgel, nagy rántásoknál sem jöttek zavarba, egy pillanatra sem kapcsoltak ki. Egyedül a felbontásállító ügyetlenségét emelnénk ki. Csak egy irányba lehet léptetni vele, és a négy beállított érték között könnyű túlléptetni az éppen megfelelőn. Ezt a problémát úgy küszöböltük ki, hogy csak kétféle felbontást adtunk meg. Így túllépéskor nem további hármat, hanem csak egyet kellet nyomni.
Egértesztjeink során először az emelési magasságot is vizsgáltuk. Először két, nagyjából 3 mm vastag műanyag lapot tettünk az egér eleje és hátulja alá, így az érzékelő 3 mm magasan siklott a felület fölött. Ekkor sem a FightMouse Pro, sem a Stinger nem érzékelt. A második körben két 20 forintosra váltottunk. Ekkor már mindkét egér érzékelt.
A fenti pároshoz hasonlóan 3200 dpi-s lézerszeme van a Saiph-nak. Kisujjat is stabilan támasztó Microsoft Intelli Mouse Explorer 4.0-hoz szokott kezünk nagy megelégedéssel terpeszkedett el a svéd eszköz széles fenekén. A gyűrűsnek viszont meggyűlt a gondja a jobb gomb hangsúlyosan kiszélesedő peremével. Ebből a részből nagyon szívesen faragnánk egy kicsit. A felület anyaga némi bejáratás után tökéletes volt. Még stabilabbnak éreztük, mint a Stingerét. Kicsit tartottunk a hangsúlyos, oldalsó gumibetéttől, de hamar sikerült megbarátkozni vele, akárcsak a fölötte lévő gombbal. Jó hír, hogy itt a felbontásállítás kétirányú. Szerintünk a hét fokozat fölöslegesen sok.
A Saiph legjobb részlete egyértelműen a fő gombja. Kiváló mérete, nulla holtjátéka és nagyon közvetlen működése van, emellett alig kattan. Mondhatni olyan, mintha már be lenne járatva. Ellenben a görgővel nem voltunk maradéktalanul megelégedve. Igaz, hogy játékhoz nem sűrűn használjuk az oldalra döntést, de egyéb esetekben igen. Kár, hogy ezt a funkciót kihagyták. Szintén kár, hogy a görgő – egyet kivéve – világít a profiloknál, és ez az egér hátán lévő embléma zöldjéhez hasonlóan nem kapcsolható ki.
Mozgásban a Saiph nagyon ott van a szeren. Számunkra kellemes alakja is közrejátszott abban, hogy sokkal szívesebben egerésztünk vele, mint a FightMouse Próval vagy a Stingerrel. Stabilabb fogása miatt minden felületen biztosabban kezeltük. Súlyra üresen nagyjából azonos volt velük, de kevesebb extra nehezék jár hozzá, a fölöslegesekhez pedig nem adtak tárolót. Jó pont, hogy sem a 3 mm-es magasságból, sem a 20 forintosokról nem érzékelt, tehát emelési magassága tényleg nagyon kicsi. Mozgáskövetésben talán egy hajszányival lemaradt az előbbi páros mögött, de az is lehet, hogy csak érzékeink csaltak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
