Revoltec FightMouse Pro és Cyber Snipa Stinger

Kétféle számítógépes játékos létezik: az egyik csoport úgy gondolja, egy jobb egértől jobban fog játszani, a másik csoport szerint nincs komoly jelentősége, milyen eszközzel céloz. Szerintünk az igazság – mint oly sokszor – a két ellenpólus között, valahol félúton található. Egy filléres, gyengén látó, kényelmetlen, nyugtalan alapegérrel nem lehet olyan pontosan dolgozni, mint egy kényelmes és precíz darabba. Ma öt ilyet próbálunk ki.

Pontosabban csak négy és felet. A Revoltec FightMouse Pro és Cyber Snipa Stinger ugyanis – különböző színük ellenére – szinte azonos. Ráadásul ezzel az egérrel már MSI notebookok mellett is találkoztunk és még néhány gyártó repertoárjában szerepel. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy sok más számítógépkomponenshez hasonlóan az egerek egy része is OEM gyártóktól származik. Az olyan márkák, mint a Revoltec vagy a Cyber Snipa választanak egy modellt a katalógusból, megadják milyen színű legyen, és már készen is vannak. A FightMouse Pro és Stinger esetében ugyanarra az alapmodellre esett a választás, talán nem is véletlenül.

Formájuk a klasszikus, játékos egeres vonalvezetést kapta, amit még a legendás Logitech MX500 szériánál fejlesztettek ki majdnem egy évtizede. Persze az emberi kéz nem sokat fejlődött azóta, szóval a forma ma is megállja a helyét.

Jobb kézre szabták őket – mint a legtöbb játékos egeret. Hátuk kifelé, a kisujj felé dől, ezzel követi a tenyér boltozatának ívét. Oldalt szűkülnek, így a gyűrűs és kisujjnak nem adnak támaszt. Mindkét oldalukon gumis betétet alakítottak ki, a hüvelykujjas tetejére pedig két programozgató gomb került. További kettőt találunk az oldalra is dőlő görgő fölött.

A Revoltec és Cyber Snipa megoldása felületében és színében különbözik. Előbbi mutatós, szénszálas műanyagot idéző, fényes borítást kapott. Utóbbi matt, csúszásgátló – gamer műanyag – háta és fő gombjai szerintünk sokkal kényelmesebb fogást biztosítanak. Először úgy gondoltuk, hogy a Stinger hátán lévő, enyhén kiemelkedő Cyber Snipa embléma zavaró lesz, de nem az, szinte nem is érintettük. Látványos részlete az egérnek a vörös kábel és a vörös oldalsó betétek. Az egér „farka” mindkét modellnél 180 cm hosszú, tövében korrekt megtörésgátlóval. A Stinger vöröse hagyományos, a FightMous Pro feketéje zsinóros bevonatot kapott.

Egereknél nagyon fontos az is, ami alul van. 3200 dpi felbontású lézeres érzékelőt találtunk mindkét modellnél, amit négy, méretes csúszótalp keretez. Felbontása mellett azt is megtudtuk a gyártók honlapjától, hogy a szenzor 1,15 m/s sebességű mozgás lekövetésére képes, USB-n keresztül 16 bites adatúton, akár 1000 Hz-es frekvencián jelenti pozícióját a számítógépnek. Szóval papíron nagyon rendben van. További technikai részlet a 8 kB fedélzeti memória, amibe makrókat programozhatunk. Az érzékelő mögé egy kör alakú rekeszbe hét darab, egyenként 5 grammos nehezéket telepíthetünk. Ezeket külön dobozkában kapjuk.

Ugyanaz jellemző a FightMouse Pro és Stinger kezelőszoftverére, mint az egerekre: lényegében ugyanaz, csak más köntösben. A Revoltecnél valamivel egyszerűbb, a Cyber Snipanál az egér formatervét követő keretet szabtak a beállítópanelnek. Elrendezése egyszerű, de nagyszerű. Balra találjuk a makrórögzítőt, ami a gombok lenyomása mellett a felengedésüket és a műveletek közt eltelt időt is jegyzi. Kreációnkat jobbra felül egyből az egér gombjaira irányíthatjuk, vagy jobbra alul elmenthetjük. Az elmentett beállítások szintén a gombokhoz rendelhetőek.

Még egy, kevésbé látványos része van a vezérlőnek. Itt a négy felbontási lépést állíthatjuk be 400-tól 3200 dpi-ig akár tengelyenként különböző értékre. Továbbá állíthatjuk a görgő sebességét, illetve az USB lekérdezési frekvenciáját. Alul azt lőhetjük be, hogy a három profilban mely egérgombokra kerülhessen makró.

Cyber Snipa Silencer

Tiszteletét tette tesztlaborunkban a Cyber Snipa jelenlegi csúcsegere is. A Silencer egy nagyon látványos, szerintünk kimondottan tetszetős darab. Még a különleges, játékos egerek közül is jól kiemeli a háta közepén végigfutó markáns él. Kicsit talán rövidebb a megszokottnál, ezért háta magasnak hat, valójában nem magasabb konkurenseinél. Felül matt, csúszásgátló, bal oldalt hivalkodó, fényes műanyagból készült, amit a hüvelykujjas részen gumival egészítettek ki.

Gomb is került rá bőséggel. A felső borításból szabott fő páros közé a szokásosnál valamivel kisebb, oldalra is dőlő görgő került, mögé pedig két gombot tettek. További kettőt találunk a hüvelykujjas részen, illetve ide, lejjebb telepítettek egy előre-hátra húzható reteszt, amivel az érzékelő felbontása állítható. Hogy éppen melyik fokozatban vagyunk, azt négy kis lámpa jelzi. További fények világítanak az egér elején és hátulján, de ezeknek már csak dekorációs szerepe van.

Ritkán látható extra még a játékos egereknél is a cserélhető oldaltámasz. A Silencer kisujj felőli részére kétféle panelt illeszthetünk. Az egyik diszkréten, a másik határozottabban ívelt, jobban elválasztja a gyűrűs és kisujj pozícióját. Úgy éreztük, hogy a határozottabbat az átlagos felnőtt kezénél kisebbre – talán ázsiai játékosokra – méretezték.

A cserélhető támasz mögé rejtették az elmaradhatatlan nehezékeket. Összesen hat, fejenként 4,9 grammosat kapunk, melyekhez egy kis tároló is jár.

Alul két hatalmas csúszótalp között leltük az egér szemét. Még a játékos egeresek között is a legkomolyabbak mezőnyébe sorolható, felbontása 5000 dpi. Ezzel az egérrel akár futni is lehet, mert 13,7 km/h-s (3,81 m/s) tempót is érzékelni tud. Természetesen 16 biten és 1000 Hz-en kommunikál az USB-n. Érdekes, hogy 185 centiméteres kábele nem zsinóros, hanem csak hagyományos bevonatú.

Nagyon tetszetős, három részre bontott kezelőszoftver jár a Silencerhez. Az elsőn a kilenc gombot programozhatjuk nem kevesebb, mint hét profilban. Összesen tehát brutális, 63 funkcióval rendelkezhetünk. A programozás rém egyszerű. A makrók listájáról a gombra kell húzni a kívánt beállítást. Ha vissza akarjuk állítani az eredeti funkciót, elég a gombról lehúzni a makrót.

A második fülre került a makrók programozása és elmentése. Itt is jegyzi a rendszer a lenyomásokat, felengedéseket és igény szerint a köztük eltelt időt. A harmadik fülön találjuk a négyféle felbontást. Természetesen tengelyenként eltérő értékeket is megadhatunk.

Mionix Saiph

Hazánkba nem is olyan régen érkeztek meg a svéd Mionix első játékos egerei. Nagy örömünkre a csillagokról elnevezett elektronikus rágcsálók közül a két legérdekesebb, a Saiph és a Naos is hozzánk került tesztre. Egészen pontosan Saiph 3200-nak hívják a kisebbiket, a szám a felbontására utal. Névadója, a szuperóriás csillag az Orion csillagképben található, 720 fényév távolságra a földtől. A Saiph szó az „óriások kardja” kifejezésből ered, szóval ideális egy játékos egérnek. A mattfekete, csúszásgátló bevonattal fedett egér nagyon látványos. Hátán a cég logója hívja fel magára a figyelmet, mely működés közben zölden világít.

Nagyon harmonikus a Saiph formája, íves, kellemes. Jobb kézbe illik, elöl kissé kiszélesedik, de oldalt, keskenyedik, hátul pedig ismét széles, kellemesen megtámasztja a kisujjat. Hüvelykujjas részére, egy méretes gumibetét tetejére dupla gombot helyeztek, ez előre vagy hátra billenve lép működésbe, szóval azonnal és odafigyelés nélkül tudni fogjuk, hogy melyiket nyomtuk le. További két gombot telepítettek a görgő mögé, ami szintén világít, de sajnos oldalra nem dönthető.

Alul természetes, hogy lézeres érzékelőt találunk, melynek felbontása 400 és 3200 dpi között állítható. Magától érthető a 1000 Hz-es lekérdezés és a 16 bites adatút, akárcsak a magas, 1,27 m/s-os mozgáskövetési, illetve 20 g gyorsuláskövetési képesség. Fontos kérdés a játékos számára az egér emelési magassága (lift distance). Ez az a magasság, aminél az egér már nem érzékel. Például akkor, amikor a pad szélére értünk és középre szeretnénk tenni. Ha túl magas, akkor áthelyezés közben bezavarhat a mozgásban. A Saiph esetében 1,8 mm-t adnak meg, ami kellemesen alacsony. Naná, hogy nehezékeket is tehetünk a kisebbik Mionixba! Fejenként csak 3 grammosakat, összesen 9 darabot. Kár, hogy a használaton kívüli hengerecskékhez nem adtak tárolót.

Hat részre osztott vezérlőprogram jár a Saiph-hoz. Az első fülön találjuk négy gomb és a görgő programozását. A kerék fölötti kettő funkciója fix, az érzékelő felbontása állítható velük. Összesen hét lépést kódolhatunk be, viszont itt nincs tengelyenkénti állítás – talán nem is kell. A korábbiaknál egyszerűbb, csak a lenyomásokat és felengedéseket tároló makrórögzítő került a harmadik részre. Ráadásul csak közvetlenül a gombokra programozhatunk, elmentési lehetőség nincs.

A további három fül már nem tartogat érdekességeket. Egyiken a kurzor funkcióit (gyorsítás, sebesség, automata pozicionálás), a másikon a görgő működését állíthatjuk, a harmadikon pedig a Mionix támogató oldalát érhetjük el.

Mionix Naos

Galaxisunk egyik legfényesebb óriáscsillagáról, a Naosról kapta nevét a Mionix aktuális csúcsmodellje. Ebbe az egérbe a tervezők beleadtak apait-anyait, minden tapasztalatukat. Szerintünk vonalvezetése kimondottan elegáns lett. Lapos, alapvetően íves, de pár élet is elrejtettek benne. Teljes felülete matt, csúszásgátló műanyagból készült, gumibetétet csak a megszokottnál kisebb görgőjén találtunk. Kár, hogy ez a Saiph-hoz hasonlóan itt sem nem dönthető oldalra.

A Naos legérdekesebb formai részlete az alaposan kidudorodó kisujjas rész. Mert társaihoz hasonlóan ezt az egeret is jobb kézbe szabták. Kiválóan megtámasztja a teljes tenyeret, igaz, az átlagosnál egy picivel laposabb. Extra gombból mondhatni standard az ellátottsága. Kettőt kapunk a hüvelykujjhoz, kettőt pedig a görgő fölé. Az oldalsók elé három kis LED került, ami az érzékelő éppen aktuális felbontási szintjét jelzi.

Alul a Mionix logója keretezi a különlegesen magas, 5040 dpi felbontású lézerszemet. Természetesen reakcióidőben, gyorsulásban és sebességben is király a Naos. Akár a 18,3 km/h-s (5,08 m/s) sebességet vagy 30 g-s gyorsulást is lekezeli, válaszideje pedig 1 ms. Ahogy illik, az USB-s kommunikáció 16 biten és 1000 Hz-en zajlik. Memóriában szintén nagy a Naos: 128 kB-ot telepítettek rá, amibe öt profilt rögzíthetünk. Súlyozó rendszere különleges, két részre osztott. Jobbra és balra is négy-négy 5 grammos nehezéket tehetünk, tehát összesen 40 grammot. Az éppen fölöslegeseket szép kis fémdobozba tehetjük.

Meghajtóban nagyon profi a Naos. Öt részre osztott szoftverében olyan dolgokat is állíthatunk, amit más egereknél nem. Természetesen minden ötféle profilba tárolható el. Az első fülön találjuk a gombok, görgő, kurzor és USB lekérdezés paramétereit. Ezután jönnek az érzékelő tulajdonságai. Itt nem csak a felbontást (három lépésben és tengelyenként), hanem az emelési magasságot is megadhatjuk. Eddig nem látott extra a felületanalizátor. Ezen a részen megvizsgálhatjuk, hogy a Naos szerint mennyire jó a felület, amin használni szeretnénk.

A harmadik részen a fényeket állíthatjuk négy zónában vagy együtt. Külön kapcsolható a görgő, a felbontásindikátor, az egér hátán lévő felbontásállító gombok és a Mionix embléma fénye. Többféle árnyalatból választhatunk, de nem teljes a szabadság, ugyanis egyszerre csak egyféle színt használhatunk. Sokak számára biztosan jó hír, hogy az egész fényjáték kikapcsolható. A negyedik fülön lenyomásokat, felengedéseket és eltelt időt is rögzítő makrókelezőt kapunk, az utolsó pedig a Saiph-hoz hasonlóan a Mionix terméktámogató oldalára visz.

Próba – 3200 dpi-sek

Elsőként a Revoltec FightMouse Prót vettük kézbe. Régi ismerősünk ez a forma, ami nagyon emlékeztet a Logitech megoldásaira. A kisujj irányába lejt, azt és a gyűrűset sem támasztja meg, szóval inkább mellette az egérpadon nyugtattuk őket. Fő gombjai hangos kattanással, de pontosan jártak. Idővel minden bizonnyal bekopnak majd egy kicsit, és akkor még jobbak lesznek. Hullámos felületük ízlés kérdése, nekünk nem jött be. Görgője teljesen átlagosan teszi a dolgát, oldalra is dől, tehát rendben van. Egyetlen érdekessége, hogy az éppen aktív módnak megfelelően világít. Sajnos ez a fényjáték nem kapcsolható ki. Huzamosabb használt után a felső részen izzadni kezdett tenyerünk.

A Cyber Snipa Stinger lényegében csak ebben a tulajdonságban különbözött tőle. Nála a felső részen használt bevonat sokkal kellemesebb tapintású, huzamos használat után sem vált csúszóssá. Tesztpéldányunknak viszont egyik csúszótalpát pontatlanul ragasztották fel, ezért egy picit billegett. A Revoltec ikertestvérnél nem tapasztaltuk ezt a hibát. Fontos megjegyezni, hogy a beállított profilok és makrók másik gépen a vezérlőszoftver feltelepítése nélkül is működtek.

Eltekintve a Stinger billegésétől, a két egér siklási paramétereit egyformának találtuk. Tesztelésükhöz három szövet (puha, átlagos, kemény) és egy fém egéralátétet használtunk. Egyik felületen sem jöttek zavarba. Mivel első próbáról van szó, a FightMouse Pro és a Stinger viszonyítási alapkén szerepel majd mai tesztünkben. Nehezékek nélkül egészen könnyűek voltak, a viszonylag nagy talpaknak köszönhetően már a puha CM Storm Weapon of Choice egérpadon is szépen siklottak. Igazán precízen a kemény CM Storm Battle Paden éreztük őket. Ott a pontatlan csúszótalpas Stinger egy kicsit karistoló hangot adott, ha valami apróbb szennyeződést szedett össze. A fém alátéten nehezékek nélkül számunkra már túl fürgék voltak, szóval itt kicsit leterheltük őket. Több játékkal is próbáltuk a két egeret, egészen jól teljesítettek. Alacsony érzékenységgel, nagy rántásoknál sem jöttek zavarba, egy pillanatra sem kapcsoltak ki. Egyedül a felbontásállító ügyetlenségét emelnénk ki. Csak egy irányba lehet léptetni vele, és a négy beállított érték között könnyű túlléptetni az éppen megfelelőn. Ezt a problémát úgy küszöböltük ki, hogy csak kétféle felbontást adtunk meg. Így túllépéskor nem további hármat, hanem csak egyet kellet nyomni.

Egértesztjeink során először az emelési magasságot is vizsgáltuk. Először két, nagyjából 3 mm vastag műanyag lapot tettünk az egér eleje és hátulja alá, így az érzékelő 3 mm magasan siklott a felület fölött. Ekkor sem a FightMouse Pro, sem a Stinger nem érzékelt. A második körben két 20 forintosra váltottunk. Ekkor már mindkét egér érzékelt.

A fenti pároshoz hasonlóan 3200 dpi-s lézerszeme van a Saiph-nak. Kisujjat is stabilan támasztó Microsoft Intelli Mouse Explorer 4.0-hoz szokott kezünk nagy megelégedéssel terpeszkedett el a svéd eszköz széles fenekén. A gyűrűsnek viszont meggyűlt a gondja a jobb gomb hangsúlyosan kiszélesedő peremével. Ebből a részből nagyon szívesen faragnánk egy kicsit. A felület anyaga némi bejáratás után tökéletes volt. Még stabilabbnak éreztük, mint a Stingerét. Kicsit tartottunk a hangsúlyos, oldalsó gumibetéttől, de hamar sikerült megbarátkozni vele, akárcsak a fölötte lévő gombbal. Jó hír, hogy itt a felbontásállítás kétirányú. Szerintünk a hét fokozat fölöslegesen sok.

A Saiph legjobb részlete egyértelműen a fő gombja. Kiváló mérete, nulla holtjátéka és nagyon közvetlen működése van, emellett alig kattan. Mondhatni olyan, mintha már be lenne járatva. Ellenben a görgővel nem voltunk maradéktalanul megelégedve. Igaz, hogy játékhoz nem sűrűn használjuk az oldalra döntést, de egyéb esetekben igen. Kár, hogy ezt a funkciót kihagyták. Szintén kár, hogy a görgő – egyet kivéve – világít a profiloknál, és ez az egér hátán lévő embléma zöldjéhez hasonlóan nem kapcsolható ki.

Mozgásban a Saiph nagyon ott van a szeren. Számunkra kellemes alakja is közrejátszott abban, hogy sokkal szívesebben egerésztünk vele, mint a FightMouse Próval vagy a Stingerrel. Stabilabb fogása miatt minden felületen biztosabban kezeltük. Súlyra üresen nagyjából azonos volt velük, de kevesebb extra nehezék jár hozzá, a fölöslegesekhez pedig nem adtak tárolót. Jó pont, hogy sem a 3 mm-es magasságból, sem a 20 forintosokról nem érzékelt, tehát emelési magassága tényleg nagyon kicsi. Mozgáskövetésben talán egy hajszányival lemaradt az előbbi páros mögött, de az is lehet, hogy csak érzékeink csaltak.

Próba – 5000 dpi-sek

Következőnek a Saiph nagytestvérét, a Naost vettük kézbe. Ugyanazt a nagyon kellemes anyagot tapinthattuk, mint előbb. A formát még inkább a mi szájunk íze szerint alakították. Itt a gyűrűs és a kisujj megtámasztása mondhatni tökéletes volt számunkra. A Naos háta valamivel laposabb a többiekénél, de ezt egyáltalán nem éreztük hátránynak. A Saiph oldalsó gumibetétje is csak az első pár percben hiányozott. Visszasírtuk viszont a kisebb Mionix fő gombjait. A Naosnál ugyanis a precízen és finoman járó billentyűk szöges ellentétét kaptuk. Hatalmasat kattantak – ez talán idővel mérséklődik –, és kellemetlen holtjátékuk volt. Finoman megérintve a jobb és a bal is egy leheletnyit lötyögött, csak azután érzékelt. Szerintünk ez feszült játékos szituációban eléggé zavaró. A gumival borított görgő működésével sem voltunk maradéktalanul megelégedve. Kicsinek találtuk, és sajnos itt is kimaradt az oldalra döntés.

Jó hír, hogy a Naosnál már sokkal jobban testre szabhatóak a fények. A görgő, felbontásállítók, felbontásjelző és Mionix logó külön-külön kikapcsolhatóak, fényük pedig sokféle árnyalatra állítható. Érdekesnek találtuk a felületelemzőt. Hogy pontosan mit mér, azt nem tudjuk, de egérpadjainkat azok keménységi sorrendje szerint értékelte. A leggyengébbnek a puha szövetet találta, majd jött a közepes és a kemény, végül a fém. Érdekes, hogy asztalunkat közvetlenül a fém alátét mögé, tehát a szövetek elé rangsorlta.

Hasznosnak találtuk az emelési magasság állítását. Legmagasabb fokozatból a 3 mm-es alátétről is vígan ment a Naos, de már egy kicsivel a középállás alatt sem mozgott a 20 forintosokról. Szóval ezt a paramétert is saját igényeinkhez igazíthatjuk. Kicsit nehézkes volt az apró súlyokat takaró fedelek eltávolítása, igaz, nem is akartunk semmit tenni alájuk. A Naos már üresen is érezhetően nehezebb volt a Saiphnál és az ikreknél. Zavarba hozni egyik felületen, semmilyen helyzetben sem sikerült. Úgy gondoljuk, a három felbontási szint bőven elegendő. Mi a középsőt használtuk alapnak, ha pedig finomabb mozgás kellett, akkor egyet fel, ha kevesebb, akkor egyet le váltottunk.

Végül, de nem utolsósorban kézbe került a Cyber Snipa Silencer. Ez az egér épp a Naos ellentéte, legalábbis ami a külsejét illeti. A Naos lágy, harmonikus ívekkel, a Silencer agresszív formával és élekkel hengerel. Míg a Naos nagy és lapos, addig a Silencer kicsi és magas. Ennek ellenére pillanatok alatt otthonosan éreztük magunkat rajta. Egyedül a kisujj megtámasztása hiányzott. Elsőre úgy gondoltuk, nem fér majd el hüvelykujjunk a Silencer meglehetősen zsúfolt oldalán, de átlagos felnőtt kezének elég volt a hely. Ügyes húzásnak tartjuk a (kétirányú) dpi állító oldalra költöztetését. Itt jobb helyen van, mint a görgő fölött, bár mi egy kicsivel előbbre tettük volna.

Gyenge – legalábbis nekünk nem tetsző – részleteket itt is találtunk. A fő gombok hasonlóan bizonytalanul jártak, mint a Naosnál. A Silencernek is kicsi a görgője, így oldalra döntő funkciója nehezen használható ki. Továbbá egyáltalán nem lehet módosítani első és hátsó fényeit.

Bár a Silencer valamivel rövidebb társainál, már üresen olyan nehéz volt, mint a Naos. Csúszótalpa csak elöl és hátul van, ezért keményebb felületeken picivel lomhábbnak találtuk a Naosnál, ami pedig picivel lomhább volt a könnyebb 3200 dpi-s triónál. Persze az egér mozgékonysága ízlés kérdése. Lehet hogy valakinek éppen a nehezékkel megrakott Stinger lesz az ideális egy fém alátéten.

Eddig nem látott extrája a Cyber Snipa Silencernek az emelési magasság kalibrálása. Felső, kalibráló gombját megnyomva egy kicsit mozgatni kell az egérpadon, hogy hozzáigazodjon. Annyira egyedi ez a beállítás, hogy a közepes szövethez igazítva a puhán már akadozott, kemény szövethez igazítva pedig a fémen voltak gondjai. Fémre belőve működött a szöveteken, de a korábbival ellentétben ekkor már a 20 forintosokról is érzékelt. Mindenesetre bekalibrálva az adott felületen nagyszerűen teljesített. Rángathattuk akárhogy, semmi sem hozta zavarba.

Értékelés

Az a helyzet, hogy most egy nagyon szubjektív értékelés következik, hiszen a játékos egerek legfőbb tulajdonságai – forma, siklás, érzékenység – nem mérhetők egzaktan. Mindenkinek más az ízlése, mások a preferenciái, más stílusban használja az egeret. Szóval az egyéni optimum kiválasztásához az lenne a legszerencsésebb, ha mindenki hazavihetné néhány napra ezt az ötöst – esetleg még további egereket.

Annyit bizton kijelenthetünk, hogy érzékelő és vezérlőszoftver szempontjából mind az öt tesztalanyunk megfelel a legkomolyabb játékos igényeknek. Egyiket sem sikerült zavarba hoznunk. Az egész teszt alatt úgy tették a dolgukat, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Mindegyik saját memóriával rendelkezik, szóval elég egyszer felprogramozni őket, utána meghajtó nélkül, bármilyen környezetben azt teszik majd, amit elvárunk tőlük. Lőni viszont nem fognak helyettünk, szóval tessék gyakorolni!

Ha nekünk kellene játékos egeret vennünk, akkor a Revoltec FightMouse Pro valószínűleg még konkurenseihez képest alacsony, 9000 forint körüli árával is a boltban maradna. Elsősorban az izzasztó felső borítás miatt, aminek színe nem a mi stílusunk, és az egér formájával – kisujj támasztásának hiánya – sem vagyunk maradéktalanul megelégedve. Egy fokkal jobb a 12 500 forintos Cyber Snipa Stinger, aminek jobb a felső borítása, bár a vörös betétek és farok nekünk kissé túlzottan hivalkodó. Ebben az árkategóriában sokkal inkább a Mionix Saiph-ot választanánk. Ennek még egy kicsivel jobb az anyaga, nagyszerűek a fő gombjai, jól támasztotta a tenyerünket, szóval tetszett. Gyengéi azért vannak, például a jobb gomb kiszélesítése, a fények kikapcsolhatatlansága és az görgő oldalra döntésének hiánya.

Tovább lépdelve felfelé az árlistán a Cyber Snipa Silencer jön 14 000 forinttal. Egy hajszálnyival, de ennek az érzékelőjét találtuk a legjobbnak, formája nagyon rendben van – ráadásul kétféle támaszt adnak hozzá. Csak ne lenne az a fránya bizonytalanul járó fő gomb! Továbbá örülnénk a kikapcsolható fényeknek és nagyon szívesen vennénk egy méretesebb görgőt, amit kényelmesebben oldalra lehet dönteni. Mindenesetre mai tesztünkben a Cyber Snipa Silencer járt a legközelebb a mi ideális játékos egér definíciónkhoz, ezért ajánlott minősítéssel díjazzuk.

Nagyon a szívünkhöz nőtt a Mionix Naos. Ezt az egeret találtuk a legszebbnek az ötösből. Széles feneke kiválóan támasztotta tenyerünket, szóval nem csak szép, hanem kényelmes is volt. Szintén dicséretes, hogy itt végre korrektül konfigurálhatóak – és ami még fontosabb – lekapcsolhatóak voltak a fények. Sajnos belefutottunk két bosszantó részletbe – pontosabban háromba. A fő gombok lazasága számunkra nagyon zavaró volt, a görgő oldalra döntését pedig nagyon hiányoltuk. A harmadik tényező, ami miatt nem kap ajánlott címet, „csak” tetszettet a Naos, az 18 500 forintos vételára.

Cyber Snipa Silencer	Mionix Saiph Mionix Naos

rudi

A játékos egereket a Flash-Point Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.