Képminőség
A Nikon D7100 tesztjéhez a mellé csomagolt AF-S DX Nikkor 18-105 mm F3.5-5.6G ED VR és az AF-S Nikkor 85 mm F1.8G objektíveket kaptuk. Egyelőre az Adobe Camera RAW legújabb béta változata sem támogatja a készülék RAW (NEF) fájljait, így az itt bemutatott konverziók nem tekinthetőek hivatalosnak, csupán egy nem publikus trükkel sikerült őket beolvastatni az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával. A bemutatott képminőség tehát csak a JPEG fájlok alapján értékelhető, a nyers fotókból hívott állományokat csupán az érdekesség végett szerepeltetjük a cikkben, és semmiféle következtetést nem vontunk le ezekre alapozva!
A képminőség felderítése közben egyrészt a zajszintre, annak jellegére, másrészt a(z automatikusan beállított) színvilágra voltunk kíváncsiak. Persze a képérzékelőről lehagyott aluláteresztő szűrő hatása is megmozgatta fantáziánkat, így a lehetőségekhez mérten erre is megpróbáltunk odafigyelni. Első körben jöjjenek a kötelező zajos képek:
A zajos teszthez gépen belül minden szűrést (magas ISO és hosszú expozíciós idő) kikapcsoltunk, majd stabil háromlábra szerelve, önkioldót és manuális élességállítást használva rekeszprioritásos módban F8-as rekeszértéket alkalmazva fényképeztük végig a teljes érzékenységtartományt. A zaj jellege gyakorlatilag megegyezik a többi új, általunk is tesztelt Nikon dSLR-ével (D800, D600, D3200): egyre magasabb ISO értékeken egyre jobban látszanak a színes foltok. A készülék saját JPEG motorja ISO 12 800-on és ISO 25 600-on már kevésbé élvezhető fotókat rögzít, de ISO 6400-ig megfelelő megvilágítás mellett nyugodtan használhatjuk a masinát. Rossz fényviszonyok mellett viszont ISO 3200 az általunk ajánlott csúcsérték – JPEG-ben!
Amint azt kicsit feljebb írtuk, a RAW konverzió csak egy saját trükközésnek köszönhető, tehát hivatalos feldolgozószoftver még nincs az ipari szabványnak mondható Adobe termékei alá, így csak érdekességként mutatjuk be a saját átformálásokat. Már itt is látható, hogy mennyire fantasztikus a D7100 érzékelője és jelfeldolgozó processzora: a zaj jellege teljesen megváltozik, filmszerű, finom szemcsés lesz, ráadásul a színzaj teljesen eltűnik a képekről. A használható tartomány ISO 12 800-ig felugrik (persze azért ott már ne várjunk meseszép eredményeket), ahol még a legfinomabb részletek is majdhogynem láthatóak maradnak. Az ISO 25 600-as értéket azonban érdemes csak végszükség esetén használni.
Ahogyan azt feltételeztük, a hiányzó AA filter jótékony hatással van a megjeleníthető képrészletekre. A fenti felvételeken is látható, mennyire tiszta a kép; még a szövetrészek finom mintázata is látszik (mindezt a 18-105 mm-es kitobjektívvel)! Egyelőre csak sejteni lehet, de ha a D7100 teljes tudását maradéktalanul ki szeretnénk aknázni, akkor érdemes lesz átszokni a gép saját JPEG fájljairól a nyers állományokra. Bár kétségtelen, hogy az utómunka plusz időt jelent, a saját konverziók képminősége bőségesen kárpótolhat mindenkit a befektetett időért és energiáért. A fenti képeket az ACR gyári értékeivel nyitottuk meg, s mentettük el 10-es minőségű JPEG-ként – a teljes folyamat alig tartott két percig. Íme, még pár kedvcsináló a digitális „sötétkamrázáshoz”:
A tesztidőszak alatt az időjárás csupán egyetlen egy napon volt kedvező a kültéri felvételekhez, ezért egyelőre elég szegényes képminta-felhozatalunk. Ezt igyekszünk majd pótolni, amint ismét elérhető lesz a tesztkészülék és számos más objektív.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
