Nikon Coolpix A – kompakt, de mégsem

Hirdetés

Külvilág, ergonómia

Számtalan csúcskompakt fényképezőgéppel volt már dolgunk az évek során, de olyannal, mint amilyen a Nikon Coolpix A, eddig még nem találkoztunk. Első ránézésre és első kézbevételkor a gyanútlan érdeklődőnek semmi különleges nem tűnik fel. A masina mérete, súlya, de még az önzáró frontlencse-védelemmel rendelkező optika sem kelt feltűnést. Ha az előlapon látható kis „DX” feliratú furcsa embléma nem lenne, akkor senki sem fogna gyanút, hogy itt valami nagyon más a motorháztető alatt, mint a méret- és kategóriatársaknál.

A gyártók csúcskategóriás kompakt fényképezőgépeikbe általában 1/1,7”, vagy 1/1,6” méretű képérzékelőt szerelnek, ám ezekkel szemben a Nikon Coolpix A-ban egy 23,6 x 15,7 milliméteres (APS-C) lapka lapul, aminek felülete bő 8,5-ször nagyobb versenytársaikénál (43 versus 370 mm²). Mérete és felbontása (16 MP) megfelel annak a szenzorénak, amit például a Nikon D7000 dSLR fényképezőgépben is találhatunk, s bár lehetséges, hogy nem ugyanarról az egységről van szó, azt már most borítékolhatjuk, hogy a Coolpix A – főleg kategóriáján belül – szenzációsan alacsony zajszinttel fog remekelni.

A Nikon Coolpix A tehát egy APS-C méretű képérzékelővel szerelt, fix 18,5 mm f/2.8 (ekvivalens kb. 28 mm) optikával rendelkező csúcskompakt, amely ugyan jellegénél fogva hasonlít a FujiFilm X100S-hez vagy a Sony DSC-RX1-hez, azonban méretben sokkal kisebb azoknál. S hogy mennyire csöppke a masina, az az alábbi összehasonlító képeken jól látható (a kihívó a Canon PowerShot SX220 HS):

Igaz, nincs markolata (csupán egy műbőr hatású domború csík található az előlapon), azonban a klasszikus téglatest felépítésének hála a Coolpix A jól fekszik a kézben. A váz sarka, ami a tenyérbe illeszkedik, nem szúr, nem nyom még egykezes használat során sem. Az előlapon látható az egyes számú funkciógomb, amit a gép fogásakor középső ujjunkkal pont kényelmesen elérünk. A rábízott funkciót viszont már csak fogásváltással és kétkezes használattal fogjuk tudni használni, mert a Coolpix A a nagy dSLR vázaknál megszokott „nyomd és tekerd” elven működik. Ez azt jelenti, hogy például az ISO érték átállításához nem elég csak megnyomni a dedikált nyomógombot (majd kényelmesen tekerni a tárcsán és leokézni), hanem azt nyomva kell tartani miközben tekerünk a paraméterező tárcsán.

Az optika körül két bordázott tárcsa látható: az egyik (a belső) egy vezérlőtárcsa, míg a külső egy védőgyűrű, ami a konverter menetét fedi. Szűrőket és más kiegészítőket ugyanis csak egy megfelelő (opcionálisan beszerezhető) toldat felcsavarása után tudunk használni. Az objektív fölött balra látható az AF segédfény és a sztereó mikrofon két apró lyukacskája, míg jobb oldalt az infravevő.

A hátoldalt nagyjából a kijelző uralja, de a kezelőfelületnek mégis jutott kellő mennyiségű hely, hogy a jó minőségű, határozottan működő és egyértelmű visszajelzést adó nyomógombok és tárcsák elférjenek. Hüvelykujjunkat egy jól tapadó gumilapnak támaszthatjuk.

A készülék mindkét oldalán vannak csatlakozók: bal oldalon az USB-t és a GPS-t, míg jobb oldalon a HDMI csatlakozóját védi egy kis műanyag ajtó.

Bekapcsoláskor az optika körülbelül másfél centiméternyire nyúlik ki a tubusból, s mivel az élességállítás nem belső, ezért ez a hossz még némileg változik használat közben.

A váztest alján közös ajtó rejti az akkumulátort és a memóriakártyát. A fémből készült állványmenet láthatóan nem az optikai tengely alá került. Még kisebb cseretalpakkal szerelve sem lehet akkut vagy memóriakártyát cserélni a helyhiány miatt.

A beépített villanófej a tetőlemez síkjából emelkedik ki manuális beavatkozás hatására, tehát az elektronika nem tudja automatikusan kiugrasztani. A minimális kiemelkedési magasság ellenére nem találkoztunk vörösszemhatással annak ellenére sem, hogy a vakut automata módban, s nem vörösszemhatást csökkentő módban használtuk.

A masina tetején – balról jobbra haladva – a beépített villanófejet, a vakusarut, a módválasztót, a kioldó-bekapcsoló kombinációt, valamint az egyik vezérlőtárcsát látjuk. Nem tudjuk, hogy csak a tesztkészüléken van-e így vagy a kereskedelmi forgalomban kapható gépek esetében is elforgatható-e a jobb oldali nyakpánt fém hurokja, de az elforgathatóságnak köszönhetően sokkal kényelmesebb fogni a vázat, mert a fül függőleges állásban egyáltalán nincs útban ujjainknak.

A mesterien összerakott gépezet elsőrangú minőséget sugall, amit a nyomógombok és a vezérlőtárcsák kivitelezésének magas foka szintén megerősít. A Coolpix A használata közben nem egyszer gondolkoztunk el azon, hogyan lehet valami ennyire jól összerakva. Aki hajlamos a „kütyümegszerzési szindrómára”, az jobban teszi, ha vigyáz, mert a birtoklási vágy könnyen előtörhet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • Nikon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés