Médialejátszó

A videók és fényképek megjelenítését, illetve zeneszámok megszólaltatását ma már az új tévék nagy része biztosítja. Bár e téren az LG nem tartozik az úttörők közé, a cég minden más 2012-es modelljéhez hasonlóan ez is képes a rá eljuttatott médiaállományok lejátszására. Ez történhet USB porton keresztül merevlemez vagy pendrive segítségével, és mivel a tévé támogatja a DLNA szabványt, vezeték nélküli kapcsolat használatával fogadhat fájlokat más kompatibilis termékekről is, például tabletről, okostelefonról vagy notebookról.

A korábbi megoldásoktól eltérően a rendszer egyszerre képes kezelni a filmeket, dalokat és fotókat. Szintén érdekes, hogy a nézeten nem lehet változtatni, így a nagyméretű ikonok uralják a kijelzőt, aminek köszönhetően a mappák vagy fájlok neve olykor nem fér ki. A kezelés egyszerű, főleg hogy az alkalmazott tipográfiai elemek a Windowsból már ismerősek lehetnek, azaz akinek már volt dolga számítógéppel, az könnyen boldogulni fog vele. Az egyes állományok között a nyilakkal lehet ugrabugrálni, az esetleges speciális lehetőségekről az alsó információs sáv tájékoztat.

Videók

A filmek legegyszerűbben a távvezérlő e célra szolgáló funkciógombjaival (play, stop stb.) irányíthatóak. Akinek ez nem tetszik, az előhívhatja a virtuális lejátszófelületet is, ahol egy csúszkán mozoghat ide-oda a kurzornyilak segítségével. Filmnézés közben azonnal elérhetőek a kép- és hangbeállítások, így ezek módosításához nem kell kilépni a főmenübe, valamint az esetleges hangsávok között is ily módon lehet válogatni. A külső feliratok megjelenítése biztosított, ám csak akkor, ha azok neve megegyezik a forrásfájl nevével. A karakterek színe és mérete módosítható, azaz minden adott, hogy a szöveg jól látszódjon.

Miután ráengedtük a tévére tesztcsomagunkat, kiderült, hogy a formátumtámogatás korántsem tökéletes. Annak ellenére, hogy a gyártó korábbi tévéinél ezzel nem volt gond, itt és most a M2TS-t negligálta, a TS lejátszása helyett pedig zöld négyzeteket varázsolt a képernyőre. Ezek mellett már nem is nagyon bír hírértékkel, hogy a Killa_sample ezt a tévét is megfektette. Viszont az is igaz, hogy a többi fájllal kiválóan boldogult. A színek nem csúsztak el, és akadozás sem keserítette meg a műélvezetet.

Képek és zenék

A lejátszási listát a képek és zenék esetében is el lehet felejteni, így aki ilyesmiben gondolkodik, az jobban teszi, ha ezt előtte egy számítógépen már összeállítja. A zeneszámok esetén a támogatott formátumok köre nem túl nagy, hiszen mindössze az MP3 és a WMA kiterjesztésű fájlok megszólaltatása jöhet szóba. A FLAC tehát hiányzik, pedig azzal már a tavalyi LG tévék, és az idei asztali Blu-ray eszközök, illetve házimoziszettek is boldogulnak. A fájlokba kódolt ID3 tagek feldolgozására és megjelenítésére képes, viszont a korábban megismert, a zeneszámokról rengeteg információval szolgáló, internetes adatbázist használó Gracenote névre hallgató szolgáltatást hiába kerestük. Mindazonáltal maga a lejátszófelület igényesen fest, és az is pozitív, hogy a hangbeállítások közvetlenül elérhetőek.

A formátumtámogatás a képek esetén sem erőssége a PM6800-nak, hiszen mindössze a JPG/JPEG kiterjesztésű fájlok jöhetnek szóba. A diavetítés funkciónál a képváltás sebessége állítható, lehet zenét pakolni a fotók alá, és az ezek közti átmenet is feldobható néhány effekttel. Az egyes képbeállítások rögtön elérhetőek akár fotók nézegetése közben is, és a képek eredeti képarányát, illetve méretét is megtartja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!