ThinkPad Yoga 260 – öltönyben tornázni

Kipróbáltuk, milyen a Lenovo teljesen körbefordítható kijelzőjű, 12 hüvelykes, vállalati subnotebookja.

Gyakorlati tapasztalatok

Mint minden ThinkPadet, a Yoga 260-at is markáns élek és egyszerű, a praktikumot szem előtt tartó formaterv jellemzi. Míg a T és X család modelljei újabban szürkék, a Yoga megtartotta a korábban jellemző, szerintünk vállalati laptophoz jobban illő, fekete színt. A gépháznál a szénszálas műanyag külső burkolat egyben teherviselő elem is, nincs belső fémváz, ezért számolni kell némi rugózással és csavarodással. Különösen a kijelzőfedélnél, amit jó erősen fog a széles, fémből készült, körbeforduló zsanér. Esély sincs egy kézzel felnyitni, ennek ellenére mégis a vártnál nagyobb a képernyő holtjátéka.

Elsősorban bemutató módban zavaró ez, amikor a billentyűzetet a notebook alá hajtja az ember, és érintéses vagy tollas bevitelre hagyatkozik. Ilyenkor minden egyes érintés után hosszan remeg a képernyő, rövid idő után inkább sátor állásba tettük a gépet, ami sokkal stabilabb és nagyjából ugyanannyi helyet foglal az asztalon. A Yoga 260 és elődeinek érdekessége, hogy amint 180 foknál jobban kifordítjuk őket, a billentyűzetük kikapcsol és beleolvad a körülötte lévő panelbe. Valójában nem a gombok húzódnak be, hanem a környezetük és még két kis támasztóláb emelkedik ki, ezzel képezve sík, a billentyűk mechanikáját védő felületet.

Annak ellenére, hogy érintésérzékeny, a Yoga 260 kijelzője nem fényes, hanem részben matt felületű. Egész pontosan valamiféle antireflex réteget tettek rá, ami nem teljesen matt, viszont a tükröződések jelentős részével sikeresen megküzd. Ehhez 362 cd/m²-es maximális fényerő és 1000:1-et közelítő kontrasztarány társul, így világos környezetben, közepesen erős napfényben is jól olvasható marad a képtartalom. A Wacom tollakat a legjobbaknak tartják kategóriájában, ezúttal is szépen teljesített. Az egyetlen baj vele, hogy a notebookban lévő, töltésre is használható rekesz egy gyenge pontja a gépháznak, mert itt elvékonyodik az anyag, jobban rugózik a többi résznél, így félő, hogy idővel elfáradhat.

ThinkPadeknél hagyomány a jó billentyűzet, ami alól tesztalanyunk sem kivétel, legalábbis ha a vékony, körbeforduló zsanéros versenytársakkal vetjük össze. A klaviatúra alapja kellően stabil, a gombok mérete is rendben van, viszont a nyomásút lehetne valamivel hosszabb és a végén jobban csillapított, ahogyan az X és T sorozatnál. Sajnos, ez az ára a vékonyságnak. ThinkPadről van szó, tehát nem hiányozhat a pöcökegér, most is a szokásos, nagyszerű formáját hozta. Ahogyan társainál, ebben a 60-ra végződő modellben is három dedikált gombja van.

Szerintünk nem túl esztétikus a pöcökegér gombjai és az egybeszabott gombos touchpad felülete közötti, fölösleges tér, talán azért alakították ki így, hogy ugyanazt a érintőfelületet építhessék be, mint ami az X260-ban van. Hangszóró terén viszont szinte biztos, hogy nem az X260-ból építkeztek, a Yoga 260 ugyanis mai viszonylatban gyengén szól, márkatársa és konkurensei is lényegesen jobbak e téren. Maximális hangerejével nincs gond, de hangjában túl sok a sistergős magas, ami elnyomja a középső tartományt, mélyek pedig nincsenek.

Negyvennégy wattórás kapacitásával a kis Yoga akkumulátora egész nagynak számít, így nem csoda, hogy minimális terhelés mellett, alacsony fényerejű kijelzővel több mint tizenkét órás üzemidőt produkált. Videózásnál már dolgoztatni kellett az 1920x1080 pixelt, illetve a ventilátor is pörgött, ezért valamivel hét óra alá csökkent az élettartam. Teljes terhelésen szinte már hagyományos a másfél órás üzemidő, ilyenkor viszont akkumulátorról 1,6-1,8 GHz környékére lecsökkent órajellel kell számolnunk, de legalább a hűtés hangja és a burkolat hőmérséklete nem emelkedik. A teljes akku visszatöltéséhez nagyjából másfél óra kellett, de az idő fele alatt már 80%-ig jutott.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés