Cosmos II kívülről

Jó ideje annak, hogy a Cooler Master utoljára módosított csúcs-csúcskategóriás házán, a Cosmoson. Még 2007-ben váltotta a Cosmos a legendás Stackereket, rá egy évre jelent meg a halkság helyett extra szellőzésre kihegyezett S verzió, szóval az sem tegnap volt. Ma viszont ma van, és négy év után itt az új nagyágyú, a Cosmos II, ami minden tekintetben rátesz egy lapáttal az elődre: megkapta a legmodernebb megoldásokat és még tovább nőtt. Annyira, hogy hatalmas dobozát akár íróasztalnak is használhatjuk, mert több mint 75 centiméter magas.

Benne pedig egy akkora ház lapult, amekkorát ritkán látni. Az XXXL-es alaplapokhoz és akár négy VGA-s grafikus rendszerekhez illeszkedve az eddig sem kicsi, közel 60 centiméter magas Cosmos tovább nőtt, nem kevesebb mint 70,4 centiméter magasra húzták a második kiadást, amihez 66,4 centiméteres mélység, és mellbevágó, 34,4 centiméteres szélesség tartozik. Bizony, van olyan minitorony, ami alig magasabb az óriás Cooler Master szélességénél. Tovább sötétedett a mega torony színe; az első Cosmos még ezüstszürke volt, az S sötétebb szürke, a kettes viszont már teljesen fekete lett. Sajnos nem volt alkalmunk régi Cosmost mellétenni, pedig a különbség biztosan látványos lenne. A forma alapgondolata maradt a régi, alul és felül két-két vaskos cső határozza meg, de minden irányban jelentősen megnőtt a kiterjedés, különösen oldalra, még a szélső panelek is kaptak egy kiszélesedő élt.

Elöl feles ajtó takarja a meghajtóhelyeket, nagyon mutatós és kifejezetten kellemesen csúszkált fel-le, éppen olyan erővel kellett hatni rá, ahogyan elképzeltük, nem akadt, nem lötyögött, nem nyikorgott. Mögötte a kornak megfelelően már csak három 5,25 hüvelykes meghajtóhely található, alattuk pedig két 3,5 hüvelykes hot-swap doboz rejtőzik, amihez hasonlót már láthattunk a CM Storm HAF X-en. Kulccsal zárhatóak, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy óvatlan pillanatban valaki lenyúlja adattárunkat. Természetesen a fiókok 2,5 hüvelykesre alakíthatóak, ez ma már alap.

Hátul minden modern, aktuális trendnek megfelel a Cosmos II. A váz feketére van festve, a táp alulra került – mint a többi Cosmosban – az alaplapos részen pedig a korábbi hét helyett tíz kártyahely van, nagyjából ennyivel magasabb a kettes az elődjénél. A vízhűtés csövei természeteek, akárcsak a 140 milliméteres hátsó ventilátor.

Az előlap és tető találkozásánál teljesen újratervezett csatlakozó- és kezelőpanel díszeleg. A csatlakozókat, szám szerint két USB 3.0-t, négy USB 2.0-t, eSATA-t, illetve hang ki- és bemenetet az előlapra tették, a nem kevesebb mint hét gombot pedig a tetőre, még az előlapnál is elegánsabban járó fedél alá rejtették. Ez a takaró előre csúsztatva kissé beárnyékolja a csatlakozókat. Azért van ilyen sok gombja a Cosmos II-nek, mert a ventilátorai négy zónára osztva állíthatóak ezekkel, emellett van még a világítás, reset és bekapcsológomb.

Alulról nézve – élőben rajtunk kívül nem sokan láttak Cosmos II-t ilyen pózban – látszik igazán a gépház vastagsága, hogy mennyire kiszélesedik „vállban”, utána pedig áramvonalasan szűkül. Az alsó táp természetesen könnyen cserélhető porszűrőt kapott, a hatalmas előlapi rács miatt alul nincs további szellőzőnyílás. A vaskos alsó csövek megfelelően magasra emelik a Cosmos II alját ahhoz, hogy a táp elegendő friss levegőhöz jusson. Hasznos lenne, ha a hatalmas, üresen sem könnyű házra valami módon görgőket lehetne szerelni, de ez a kiegészítő minden bizonnyal agyoncsapná a csövekre kihegyezett formatervet. Így viszont a gép cipelése kétemberes feladat lett, de ebben legalább segítenek a felső „kapaszkodók”.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!