Bevezetés, specifikációk

Az AMD processzorok hosszú évekig voltak tekintélyes lemaradásban az Intelekhez képest az "izomerőt" illetően, és ezt leginkább úgy igyekeztek kompenzálni, hogy azonos vagy alacsonyabb áron rendre több magot/szálat nyújtottak a vásárlóknak. Így faragtak játékokban (is) tapasztalt hátrányukból a jobb többszálas optimalizációval rendelkező, produktivitással kapcsolatos feladatok esetén, még ha hőtermelésben és fogyasztásban nem is kelhettek nagyon versenyre. Az első Ryzenek megjelenése mindenképpen jó jel volt a pirosakhoz hű tábor számára, mivel hosszú stagnálás után végre észszerű(bb) alternatíváknak számítottak az AMD termékei, mint korábban, beleértve a számítógépes játékok szegmensét is.

[+]

Persze nem volt minden tökéletes (pl. memóriakezelési gondok), de érezhető volt egy nagy előrelépés, hiszen a cég a Zennel (kis költői túlzással élve) visszakerült a felhasználók radarjára. Ahogy teltek-múltak a hónapok, a kezdeti hibák jelentős része megoldódott, és mire elértünk az új központi egységek második generációjához, a Zen+-hoz (Ryzen 3/5/7 2xxx), már mondhatni "egyenesben volt" az AMD – ám amit letettek az asztalra, az még mindig nem szólt igazán nagyot. Az árérzékenyebb vásárlóközönség ugyan nyugodtabban invesztált a platformba, csökkent a csíkszélesség, tovább növekedett a teljesítmény, de aki az abszolút csúcsra vágyott (és konzumer oldalon nem masszívan többszálas környezetbe – például a tartalomgyártás egyes aspektusai – szánta leendő vasát), az megfizette az Intelt, és élvezte a kiakadó frame rate számláló látványát.

[+]

Idén júliusban azonban elérkezett a Ryzen processzorok harmadik nemzedéke, az immáron 7 nanométeren készülő, chipletes felépítéssel rendelkező, "Matisse" kódnevű Zen 2, ami érdemben kavarta fel az állóvizet, pláne, hogy a gyártó nem felejtette el régi jó szokását, és a Socket AM4-es tokozást megtartva nem ragaszkodott feltétlenül ahhoz, hogy a leendő tulajok új alaplapot szerezzenek be, még ha ez valamennyi kompromisszummal is jár (ez leginkább az új PCI Express 4.0 szabvány hiánya a régebbi chipseteken). Az új mikroarchitektúra felépítéséről, jellemzőiről már részletesen beszámoltunk a megjelenés idején publikált CPU-tesztünkben, melyben az AMD legfrissebb nagyvadait, a nyolcmagos Ryzen 7 3700X-et, valamint a tizenkétmagos Ryzen 9 3900X-et vettük egy picit górcső alá. Ez mind szép és jó, remek megoldások születtek a felsőbb kategóriában, de mi a helyzet a középmezőnnyel?

[+]

Az AMD hatmagos, tizenkét szálas, 3,8 GHz-es alap és 4,4 GHz-es Turbo Core órajellel operáló Ryzen 5 3600X-e ebbe a halmazba érkezett. A processzor első blikkre egy lefelezett 3900X-nek tűnhet, de valójában inkább egy megnyirbált 3700X-ről van szó. A két, 74 mm²-es, 3,9 milliárd tranzisztorból felépülő CCD (CPU chiplet) helyett egyet használ, ami két CCX-ből (Core Complex) áll, de CCX-enként egy-egy Zen 2 magot letiltottak a gyártósoron, viszont az igen korrekt mennyiségű L3 cache-t (2 x 16 MB) érintetlenül hagyták. A 12 nanométeres gyártástechnológiával készülő, 125 mm²-es, 2,09 milliárd tranzisztorból álló I/O lapka (cIOD) ugyanúgy külön van, mint a komolyabb modellek esetén. Az L1D/L1I cache 6 x 32 kB/32 kB, az L2 cache 6 x 512 kB, az L3 cache (ahogy pár sorral feljebb írtuk) 2 x 16, azaz 32 MB. A támogatott PCI Express 4.0-s sávok száma 20, a TDP keret pedig 95 watt (azt azonban nem tudjuk, hogy ha a 3700X-nél sikerült a 65 wattos TDP, akkor a 3600X-nél miért nem).

[+]

Szorzózár nincs (bár ez nem csak az X-es jelű Zen 2-esekre igaz), az esetleges órajelemelést legszívesebben automatikusan végzi a rendszer (Precision Boost 2/Precision Boost Overdrive), és nincs is túlságosan nagy keresztmetszetünk ebből a szempontból; bizonyosan nem fogjuk – még manuális állítgatással sem – az 5 GHz-nek akár csak a környékét is súrolni; aki ilyesmire áhítozik, az az Intel térfelén találja meg a számítását. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme komolyabb hűtésbe befektetni, mivel az alacsonyabb hőmérséklet egyenes következménye, hogy a processzor tovább tudja tartani a megemelt órajeleket.

A gyárilag érkező hűtő a Wraith Spire névre hallgat, s bár nem annyira bizalomgerjesztő (csak egy lamellázott alumíniumtömb és egy ventilátor), mint a bátyók réz hővezető csövekkel felszerelt Wraith Prism RGB-je, de alapvetően ellátja a feladatát, viszont ha szeretnénk fenntartani huzamosabb ideig azokat az emelt frekvenciákat, célszerű helyettesíteni egy kisportoltabb példánnyal.

[+]

RAM-ok tekintetében a platform szereti a minél magasabb üzemi frekvenciákat, így az abszolút minimumként a 3000 MHz-es modulokat ajánáljuk, de a 3600 vagy 3733 MHz (ez utóbbi lesz teljesen szinkronban az Infinity Fabric-kal) az igazán optimális; persze lehet feljebb is tornászni ezeket a számokat, csak annak a késleltetés látja kárát; ki-ki eldöntheti, hogy mi a fontos a számára.

Az AMD újdonsága, csakúgy, mint izmosabb rokonsága, működik az előző generáció chipseteivel, a B350, X370, B450 és X470 kvartettel (egyes elvetemültek A320-as lapokban is meghajtották a Matisse-t, de mi ezt nem szívesen forszíroznánk), ehhez csupán egy BIOS-frissítésre van szükség. Ha nem tervezünk az X570-be pénzt fektetni (vagy azért, mert már rendelkezünk AM4-es deszkával, vagy azért, mert szimplán csak olcsóbb opcióra vágyunk és nem fontos számunkra az új PCI Express szabvány jelenléte), a CPU megvásárlása előtt okvetlenül tájékozódjunk a szükséges BIOS meglétéről az alaplapunk gyártói oldalán! Egyes esetekben (ez modellfüggő) le kell mondanunk pár dologról (például a Precision Boost Overdrive-ról a 3-assal kezdődő chipseteknél), és még így is találkozhatunk bugokkal, kisebb-nagyobb hibákkal, de remélhetőleg ezeket idővel javítják – a jelenleg megfigyelt tendenciák legalábbis hagynak okot a bizakodásra. A lényeg, hogy ha bolti körút előtt állunk alaplap ügyében, célszerű a B450-et vagy az X470-et előnyben részesíteni a B350/X370-nel szemben – és még egyszer: tájékozódjunk a BIOS-t illetően!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!