Bevezetés, specifikációk

Az AMD processzorok hosszú évekig voltak tekintélyes lemaradásban az Intelekhez képest az "izomerőt" illetően, és ezt leginkább úgy igyekeztek kompenzálni, hogy azonos vagy alacsonyabb áron rendre több magot/szálat nyújtottak a vásárlóknak. Így faragtak játékokban (is) tapasztalt hátrányukból a jobb többszálas optimalizációval rendelkező, produktivitással kapcsolatos feladatok esetén, még ha hőtermelésben és fogyasztásban nem is kelhettek nagyon versenyre. Az első Ryzenek megjelenése mindenképpen jó jel volt a pirosakhoz hű tábor számára, mivel hosszú stagnálás után végre észszerű(bb) alternatíváknak számítottak az AMD termékei, mint korábban, beleértve a számítógépes játékok szegmensét is.

[+]

Persze nem volt minden tökéletes (pl. memóriakezelési gondok), de érezhető volt egy nagy előrelépés, hiszen a cég a Zennel (kis költői túlzással élve) visszakerült a felhasználók radarjára. Ahogy teltek-múltak a hónapok, a kezdeti hibák jelentős része megoldódott, és mire elértünk az új központi egységek második generációjához, a Zen+-hoz (Ryzen 3/5/7 2xxx), már mondhatni "egyenesben volt" az AMD – ám amit letettek az asztalra, az még mindig nem szólt igazán nagyot. Az árérzékenyebb vásárlóközönség ugyan nyugodtabban invesztált a platformba, csökkent a csíkszélesség, tovább növekedett a teljesítmény, de aki az abszolút csúcsra vágyott (és konzumer oldalon nem masszívan többszálas környezetbe – például a tartalomgyártás egyes aspektusai – szánta leendő vasát), az megfizette az Intelt, és élvezte a kiakadó frame rate számláló látványát.

[+]

Idén júliusban azonban elérkezett a Ryzen processzorok harmadik nemzedéke, az immáron 7 nanométeren készülő, chipletes felépítéssel rendelkező, "Matisse" kódnevű Zen 2, ami érdemben kavarta fel az állóvizet, pláne, hogy a gyártó nem felejtette el régi jó szokását, és a Socket AM4-es tokozást megtartva nem ragaszkodott feltétlenül ahhoz, hogy a leendő tulajok új alaplapot szerezzenek be, még ha ez valamennyi kompromisszummal is jár (ez leginkább az új PCI Express 4.0 szabvány hiánya a régebbi chipseteken). Az új mikroarchitektúra felépítéséről, jellemzőiről már részletesen beszámoltunk a megjelenés idején publikált CPU-tesztünkben, melyben az AMD legfrissebb nagyvadait, a nyolcmagos Ryzen 7 3700X-et, valamint a tizenkétmagos Ryzen 9 3900X-et vettük egy picit górcső alá. Ez mind szép és jó, remek megoldások születtek a felsőbb kategóriában, de mi a helyzet a középmezőnnyel?

[+]

Az AMD hatmagos, tizenkét szálas, 3,8 GHz-es alap és 4,4 GHz-es Turbo Core órajellel operáló Ryzen 5 3600X-e ebbe a halmazba érkezett. A processzor első blikkre egy lefelezett 3900X-nek tűnhet, de valójában inkább egy megnyirbált 3700X-ről van szó. A két, 74 mm²-es, 3,9 milliárd tranzisztorból felépülő CCD (CPU chiplet) helyett egyet használ, ami két CCX-ből (Core Complex) áll, de CCX-enként egy-egy Zen 2 magot letiltottak a gyártósoron, viszont az igen korrekt mennyiségű L3 cache-t (2 x 16 MB) érintetlenül hagyták. A 12 nanométeres gyártástechnológiával készülő, 125 mm²-es, 2,09 milliárd tranzisztorból álló I/O lapka (cIOD) ugyanúgy külön van, mint a komolyabb modellek esetén. Az L1D/L1I cache 6 x 32 kB/32 kB, az L2 cache 6 x 512 kB, az L3 cache (ahogy pár sorral feljebb írtuk) 2 x 16, azaz 32 MB. A támogatott PCI Express 4.0-s sávok száma 20, a TDP keret pedig 95 watt (azt azonban nem tudjuk, hogy ha a 3700X-nél sikerült a 65 wattos TDP, akkor a 3600X-nél miért nem).

[+]

Szorzózár nincs (bár ez nem csak az X-es jelű Zen 2-esekre igaz), az esetleges órajelemelést legszívesebben automatikusan végzi a rendszer (Precision Boost 2/Precision Boost Overdrive), és nincs is túlságosan nagy keresztmetszetünk ebből a szempontból; bizonyosan nem fogjuk – még manuális állítgatással sem – az 5 GHz-nek akár csak a környékét is súrolni; aki ilyesmire áhítozik, az az Intel térfelén találja meg a számítását. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme komolyabb hűtésbe befektetni, mivel az alacsonyabb hőmérséklet egyenes következménye, hogy a processzor tovább tudja tartani a megemelt órajeleket.

A gyárilag érkező hűtő a Wraith Spire névre hallgat, s bár nem annyira bizalomgerjesztő (csak egy lamellázott alumíniumtömb és egy ventilátor), mint a bátyók réz hővezető csövekkel felszerelt Wraith Prism RGB-je, de alapvetően ellátja a feladatát, viszont ha szeretnénk fenntartani huzamosabb ideig azokat az emelt frekvenciákat, célszerű helyettesíteni egy kisportoltabb példánnyal.

[+]

RAM-ok tekintetében a platform szereti a minél magasabb üzemi frekvenciákat, így az abszolút minimumként a 3000 MHz-es modulokat ajánáljuk, de a 3600 vagy 3733 MHz (ez utóbbi lesz teljesen szinkronban az Infinity Fabric-kal) az igazán optimális; persze lehet feljebb is tornászni ezeket a számokat, csak annak a késleltetés látja kárát; ki-ki eldöntheti, hogy mi a fontos a számára.

Az AMD újdonsága, csakúgy, mint izmosabb rokonsága, működik az előző generáció chipseteivel, a B350, X370, B450 és X470 kvartettel (egyes elvetemültek A320-as lapokban is meghajtották a Matisse-t, de mi ezt nem szívesen forszíroznánk), ehhez csupán egy BIOS-frissítésre van szükség. Ha nem tervezünk az X570-be pénzt fektetni (vagy azért, mert már rendelkezünk AM4-es deszkával, vagy azért, mert szimplán csak olcsóbb opcióra vágyunk és nem fontos számunkra az új PCI Express szabvány jelenléte), a CPU megvásárlása előtt okvetlenül tájékozódjunk a szükséges BIOS meglétéről az alaplapunk gyártói oldalán! Egyes esetekben (ez modellfüggő) le kell mondanunk pár dologról (például a Precision Boost Overdrive-ról a 3-assal kezdődő chipseteknél), és még így is találkozhatunk bugokkal, kisebb-nagyobb hibákkal, de remélhetőleg ezeket idővel javítják – a jelenleg megfigyelt tendenciák legalábbis hagynak okot a bizakodásra. A lényeg, hogy ha bolti körút előtt állunk alaplap ügyében, célszerű a B450-et vagy az X470-et előnyben részesíteni a B350/X370-nel szemben – és még egyszer: tájékozódjunk a BIOS-t illetően!

Tesztkörnyezet

A tesztkörnyezet alapja a már bevált, AMD X470-es lapkakészletre építkező ASUS ROG Crosshair VII Hero (WI-FI) deszka volt, 2501-es BIOS-ra frissítve (ez kellett ahhoz, hogy a Precision Boost Overdrive és a RAM-beállítások rendesen inicializálódjanak), a régi ismerős ADATA XPG Spectrix D40-es DDR4 memóriák társaságában, amiből ezúttal 16 GB-ot passzintottunk be a DIMM slotokba (dual channel módban), első Zen 2-es írásunk mintájára.

[+]

Videokártya gyanánt a Gigabyte AORUS GeForce RTX 2080 Ti Extreme-re esett a választásunk, a VGA-limitet elkerülendő. Az NVIDIA drivert nem frissítettük, hiszen lényeges különbségek jelente volna meg az újabb verzió javára, teljesen ellehetetlenítve a korábbi mérésekkel való összehasonlítást. A konfiguráció többi elemén nem variáltunk semmit és a felhasznált segédprogramok listája is egyezik az ezt megelőző processzortesztben használtakkal.

Alkalmazástesztek I.

Az alkalmazástesztek első felvonása a tesztmenetbe nemrégiben beillesztett Cinebench R20-szal kezdődött. A Matisse Ryzenek sokat erősödtek egy magon, és ez remekül látszott a mérésen is: a 3600X 9,3 százalékot vert a 2700X-re (a kevesebb szál miatt a többmagos versenyt értelemszerűen elveszette 8,53 százalékkal), és csak 3,2 százalékkal volt gyorsabb a jó öreg Core i7-8700K, miközben az azonos számú végrehajtó szálak tükrében, több magon 8,98 százalékkal lehagyta azt.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A többi processzorral szemben érthető a lemaradása (Matisse nagytestvérek és a Core i9), viszont ez így is nagyon szép eredmény, hiszen a már korosodó Coffee Lake-nél körülbelül 30 000 forinttal olcsóbban kapható.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A SPECwpc 2.1-es programcsomag 7-Zip részében a tömörítés és kicsomagolás sebességét vizsgáltuk, majd a kapott számokat összeadtuk. A nyolcmagos, Zen+-os elődhöz képest igen komoly, 16,1 százalékos előrelépést figyeltünk meg, mivel 47 másodperccel hamarabb végzett nála az új Ryzen 5-ös, és még az i7-est is sikerült 9 másodperccel beelőznie. A többiek ellenében (ahogy az a kis táblázatból is látszik) a tömörítés folyamata alatt került igazán hátrányba, de itt a kevesebb mag/szál miatt nem lóg ki a lóláb.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Blenderben sem ért bennünket meglepetés, mivel a kis Zen 2-es nagyjából a hatmagos Intellel volt pariban, és rendre lemaradt a nyolcmagos mezőnytől – ellenben a jobb IPC és az átszervezett cache struktúra áldásos hatását fejtette ki a nagy Zen+-szal való összevetés során, hiszen a néggyel kevesebb szál ellenére is csak 10,5 százalékkal tartott tovább a feladat elvégzése a Ryzen 5-nek.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Handbrake-ben az újdonság 3-4 fps-sel teljesített jobban, mint az i7-es, és hasonló szórással uszkve a 2700X szintjét hozta. A több szál megléte az újabb generációs központi egységek esetén inkább 4K-ban bizonyult fontosabbnak, mint 1080p-ben.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A HWBOT Full HD-s, illetve 4K-s rundjában a 3600X 12,8 és 12,9, valamint 3,69 és 6,87 százalékos fejlődést prezentált a nagy Zen+-hoz és a 8700K-hoz viszonyítva. A többi résztvevő ugyan erősen háttérbe szorította, de azok sem árban, sem a magok számában nem osztoznak vele egy kategórián.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A VeraCrypt kriptográfiai függvényei továbbra is a kékek felségterületének számítanak, viszont gyártón belül szépen beállt a sorba a hatmagos nóvum, 3 és 5,18 százalékot verve rá a 2700X által produkáltakra.

Alkalmazástesztek II.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A RandomControl Arion benchmarkot beizzítva megintcsak azt láthatjuk, hogy a szerényebb Matisse-nak 8,94 százalékkal kevesebb időre volt szüksége, mint az i7-esnek, de a 12 szál okán lemaradt a többi, 16-24 szálas CPU-tól (a már "felnőttkorba lépő" Ryzen 7-es is 32 másodperccel előbb haladt át a célvonalon); bizony, vannak olyan alkalmazások, ahol nem elég, ha frissebb az architektúra, hanem kell az "izomerő" is. Ennek szinte azonnali megerősítéseként pontosan ugyanez a helyzet állt elő a Corona rendert vizslatva, csak itt most szekundumra pontosan fej-fej melett zárta a napot a 3600X-8700K duett, de a többiek sorrendje nem változott.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

POV-Rayben már határozottabban érződött az új Ryzen 5-ös előnye a hatmagos halmazban, hiszen a kisebbik Coffee Lake 12,49 százalékkal több ideig számolt. A V-Ray-es számháború végén sem volt új a nap alatt: a 3600X 1,19 százalékkal szerepelt jobban közvetlen kék ellenlábasánál, de a nyolc- és tizenkétmagos falka eredményeit (magától értetődő módon) nem tudta ostromolni, még a 2700X is túlszárnyalta 12,61 százalékkal.

Játékok

Az alkalmazástesztek száraz sivatagát járva megtaláltuk a játékok oázisát. A felhozatal ugyanaz maradt, mint a Zen 2-t bemutató írásunkban, hogy a korábbiakkal összevethető eredmények születhessenek. Mindenhol High presetet és 1920x1080-as felbontást állítottunk be, a vertikális szinkronizációt pedig nyaralni küldtük, csakúgy mint múltkor.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az első kör az Ashes of the Singularity: Escalation című real time stratégiáé volt, Vulkan API-val. A 3600X beparkolt nyolcmagos bátyja mellé, és effektíve ugyanúgy teljesített, mint ő. Az átlagokat tekintve a 2700X-re durván 10 százalékot vert, és újabb 10 százalékkal maradt le a bolyt vezető Ryzen 9-estől, ami igazság szerint egyedül a lényegesen magasabb minimumaival ígérhet színvonalasabb játékélményt ebben a címben.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az F1 2019 egy AVX2-intenzív program, abban pedig derekasat fejlődött a Matisse a Pinnacle Ridge-hez képest, és a német pályán tett tiszteletkör fejleménye azt sugallja, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy milyen új Zen 2-es birtokosai vagyunk, alig-alig van differencia a különböző, újgenerációs AMD processzorok között. A 3900X csupán 6,98, illetve 5,73 százalékkal múlta felül a 3600X-et az átlagok és minimumok tekintetében. A 2700X-szel már más a leányzó fekvése, mert ott 34,18, valamint 36,76 százalék a különbség a minimum/átlag vonatkozásában, természetesen a 3600X javára. Úgy véljük, az újkeletű autóverseny csak 6 magig skálázódik igazán értékelhetően, így a hatmagos Matisse fejlettebb IPC-jének és az újragondolt cache konfigurációjának kettősségével nem tudott mit kezdeni a Zen+, nyolc mag ide vagy oda.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Shadow of the Tomb Raiderben fallal találták szemben magukat a procik, és a köztük lévő különbségek voltaképpen mérési hibaszázalékon belül voltak. Többször is lefuttattuk a beépített benchmarkot, és néhány fps váltakozásokkal mindig nagyon hasonló eredményeket kaptunk. Ahogy azt már korábbi publikációnkban is említettük, a 3700X "gyenge" szerepléséhez talán a 65 wattos TDP keretnek is köze lehet (ne feledjük, a grafikonon látható összes többi CPU ennél nagyobb kerettel rendelkezik).

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Másik vulkanos címünknél, a Strange Brigade-nél hellyel-közzel szintén azt figyelhettük meg, mint amit az Ashes of the Singularityben; a Ryzen 5-ös átfedésbe került a Zen 2-es Ryzen 7-tel, és a Ryzen 9-es csak az átlagban tudta lehagyni 10,48 százalékkal. A 2700X ugyan 9 fps-sel jobb középértékkel büszkélkedhetett nála, de a 3600X minimuma 70,88 százalékkal volt magasabb, ami bizony nem piskóta. Az Intelek gyenge szereplése a minimumok terén valószínűleg abból eredeztethető, hogy a játék optimalizálásaival az újgenerációs AMD-k komfortosabban érzik magukat.

Fogyasztás, összegzés

A záróakkordot a komplett rendszer (kijelző nélküli) fogyasztásának kiderítése jelentette, amit egy Voltcraft Energy Logger 4000-es segítségével foganatosítottunk. Többféle felhasználás közepette rögzítettük a fogyó wattokat; megnéztük, mennyit eszik a vas az asztalon várakozás, a Media Player Classic Home Cinema médialejátszóval való filmezés ([tlacatlc6] Medaka Box, első epizód, x264, 2156 kb/s bitráta, 8 bites MKV), az AIDA64 stress tesztje, továbbá játék (F1 2019) közben.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Azt már korábban is láthattuk, hogy a Matisse-t érintő fejlesztések a fogyasztásnak is jót tettek. Ezügyben a 3600X gyakorlatilag az alacsonyabb TDP-jű 3700X-szel volt egy súlycsoportban, bár a videózás (és játék) közben 5 wattal kevesebbel is beérte, és ezzel annyit evett, mint a 2700X üresjáratban – a médiázáshoz a nyolcmagos Zen+-nak jó 45 százalékkal több watt kellett. A kék szekció még mindig a filmes esték és a semmittevés (desktop idle) királya, míg az F1-ben megvalósuló alacsony értékeik a nem adekvát skálázódásnak tudhatók be, amiben talán szerepet játszanak a Windows 10 biztonsági javításai. Összességében elmondhatjuk, hogy a 3600X a vizsgált környezetekben – magasabb TDP-je ellenére – a 3700X szintjét hozta.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Konklúzió

A Ryzen 5 3600X igen pozitív benyomást tett ránk szerkesztőségi tartózkodása alatt, mivel árban párezer forinttal van az Intel Core i5-9600K felett, de a tuning bármilyen formájához (legyen az automatikus vagy manuális) nincs szüksége specifikált lapkakészletre, és a megfelelő alaplapok között is könnyen lehet olcsóbb darabokat találni, mint a (szintén BIOS-frissítésre szoruló) Z370-esek, ne adj' Isten Z390-esek között a kékek frontján. Ha egy korábbi Ryzen generációról váltunk, akár még a lapvásárlást is megspórolhatjuk, ami egyáltalán nem elhanyagolandó tényező.

Az igaz ugyan, hogy sok számítógépes játék még mindig jelentősen profitál a magasabb órajelekből (a K-s Intel CPU-k számára meg ugye nem terra incognita az 5 GHz tája), de amint a produktivitás – például renderelés, videóvágás – terül terítékre, az amúgy igen derekasan teljesítő Zen 2-es előnye valóban megkérdőjelezhetetlenné válik a kétszer annyi végrehajtó szál fényében; az árképzést tekintve a Matisse sokat markol, de még többet fog – bár az is igaz, hogy a 3600X áráért 2700X-et is vehetünk, és az utóbbi szálelőnye egyes alkalmazásokban bizony még mindig jól jöhet. Árban ugyan nem, de konfigurációját nézve Intel oldalról a 3600X inkább a Core i7-8700K felé tendál, és bár utóbbinak sok játékban lehet előnye (főleg, ha van rá lehetőségünk, hogy rendesen ki is hajtsuk!), de annál sokkal (nagyjából 30 000 forinttal) olcsóbb, és ez már elgondolkodásra késztetheti az embert, hiszen az így megspórolt összeg akár a gép más elemére is elkölthető (pl. komolyabb videokártya, nagyobb SSD, dedikált hangkártya, jobb perifériák stb).

[+]

A Zen és Zen+-hoz viszonyítva jelentős fejlődés tapasztalható IPC téren, picivel növekedtek az órajelek (R5 1600X és R5 2600X-hez képest +200 MHz alap- és +400/+200 MHz boost órajel), a(z L3) cache szignifikáns módon nőtt, és a rekreációs délutánok alatt érzékelhetően megnövekedett képkocka/másodperces értékek köszönnek vissza ránk a képernyőről, miközben a fogyasztás is mérséklődött. Summa summarum, a 3600X egy kiegyensúlyozott, igen jó ár/érték aránnyal bíró termék, így érdemes megfontolni a beszerzését. Ez méginkább igaz lehet a "sima" Ryzen 5 3600-ra, mert bár 200 MHz-zel alacsonyabb frekvenciákkal, 30 wattal kisebb TDP kerettel és kisebb/gyengébb gyári hűtéssel érkezik, egy külön vásárolt hűtővel (ami amúgy is javallott) és némi BIOS-beli matatást követően a 3600X szintjére hozható, és mintegy 15 000 forinttal kóstál kevesebbet – ezzel kiérdemli a legjobb vétel besorolást (egy B450-es deszkával párosítva). Ettől függetlenül úgy érezzük, hogy a középkategória Frank Zane-jének nevezhető, hatmagos 3600X is megérdemli ajánlott díjunkat.

AMD Ryzen 5 3600X processzor

Synthwave

Az AMD Ryzen 5 3600X processzort az AMD bocsátotta rendelkezésünkre.