Az Ivy Bridge i3

A tavalyi év elején megjelent népszerű Sandy Bridge az Intel stratégiáját követve tavasszal adta át a stafétát az utód Ivy Bridge-nek. Az utolsó "tick" állomás fejlesztése első körben a legnagyobb négymagos lapkával debütált. Az erre épülő i7-3770K-t, valamint i5-3570K és i5-3470 processzorokat, valamint a mikroarchitektúra újításait korábban már részletesen bemutattuk olvasóinknak. Természetesen az Intel most is gondolt az úgynevezett "value" (olcsóbb, jó ár/teljesítmény arányú) szegmensre, így némi várakozás után, szeptember legelején az i3-as család új tagjai is piacra kerültek.

Az Ivy Bridge H-2 kódszámú lapka belső felépítése [+]

Az új jövevények még az – amúgy is kicsinek nevezhető – négymagos, HE-4 jelölésű Ivy Bridge dizájnnál is kisebb lapkát alkalmaznak. A 160 mm²-es, négymagos szilícium "csonkítása" gyakorlatilag két mag, valamint az azokhoz kapcsolódó két darab 2 MB-os L3 cache szelet eltávolításából állt. A grafikus szekcióhoz nem nyúltak a tervezők, azaz a 16 EU (végrehajtó egység) érintetlen maradt. Az ily módon megszületett, H-2 kódszámú lapka mindössze 118 mm² területű, ami rendkívül helytakarékosnak, ezzel együtt igen gazdságosnak nevezhető.

A fenti szilíciumra első körben öt darab asztali i3 alapoz. Az LGA1155-ös foglalatba illeszkedő újdonságok egyike sem támogatja a Turbo Boost technológiát, így a processzormagok terhelés mellett is alapórajelen járnak. Ezzel szemben szerencsére a Hyper-Threading támogatása jelen van, azaz egyetlen mag egyazon időben két különálló, de egyenrangú szálon képes utasításokat végrehajtani. A lapka fizikailag ugyan 4 MB L3 cache-t tartalmaz, de az Intel ennek negyedét letiltotta, így a 2 mag, valamint a GPU összesen 3 MB megoszott gyorsítótárból gazdálkodhat.

A szilícium lapka (forrás: AnandTech)

Utóbbinál jelentősebb korlátozás, hogy az öt különféle i3-ból mindössze egyetlen alkalmazza a leggyorsabb, HD 4000 névre keresztelt Intel HD Graphics GPU-t. A maradék négy esetében nem kevesebb mint 10 EU került kiiktatásra, amivel a szóban forgó modelleknél már csak a HD 2500 elnevezésű grafikus egységről beszélhetünk. A megjelenítéshez kapcsolódó szolgáltatásokhoz szerencsére már nem nyúlt az Intel, így a Quick Sync Video 2.0, az InTRU 3D, a Wireless Display, illetve a Clear Video HD technológiát a kisebbik GPU esetében sem kell nélkülöznünk.

[+]

Az x86-os CPU-magok képességeit szemlélve elmondhatjuk, hogy az AVX utasításkészlet támogatása nem maradt ki az i3-akból, míg az AES, TXT, VT-d technológiák esetleges használatáról sajnos le kell mondanunk. Az Ivy Bridge egyik újítása a PCI Express 3.0 szabvány hivatalos támogatása volt, ami az új jövevények esetében korlátozásra került, így ennél a szériánál a 16 sávos kontroller csak a korábbi 2.0-s átviteli értékekre képes. A támogatott maximális memória-órajel ellenben nem került csorbításra, ugyanis a DDR3-1600-as sebességű RAM modulokat már az i3 is tuning alkalmazása nélkül kezeli.

[+]

A fentiek ismeretében kíváncsiságunk az i3-3220 és az i3-3225 modellek felé terelődött. A i3-3220 gyakorlatilag az i3-2100 utódjának tekinthető, egyben a legolcsóbb Ivy Bridge alapú i3 is. Az i3-3225 egy igen fontos tulajdonságától eltekintve szinte teljesen megegyzezik a 3220-szal; ahogy a fenti táblázatból is kiderül, ez az eltérés az erősebb grafikus vezérlőben keresendő, ugyanis az i3-3225 a sorozat egyetlen tagja, amely HD Graphics 4000-rel kerül a boltok polcaira.

Tesztkonfig, specifikációk, fogyasztás

Tesztünkben tavaly ősszel frissített CPU tesztrendszerünket vetettük be, melyben a korábban használt alkalmazások jóval naprakészebb verziói kaptak helyet. Ennek pontos listája a következőképpen fest:

• WinRAR 4.20 (64-bit)
• 7-Zip 9.20 (64-bit)
• Cinebench R11.5 (64-bit)
• Autodesk 3ds Max 2012 (64-bit)
• Indigo Renderer v2.4.13 (64-bit)
• Adobe After Effects CS5 (64-bit)
• Adobe Premiere Pro CS5.5 (64-bit)
• Adobe Photoshop CS5.1 (64 Bit)
• Sony Vegas Pro 10.0e (64-bit)
• CyberLink PowerDirector 9 (64-bit)
• Sorenson Squeeze 7 (32-bit)
• DivX Encoder 6.9.2 (32-bit)
• XviD Encoder 1.3.2 (64-bit)
• x264 build 2200 (64-bit)
• Cockos REAPER v4.0 (32-bit)
• Apache 2.2.19 (32-bit)
• AVG Antivirus Free 2012 (64-bit)

• Crysis Warhead
• Battlefield 3
• Far Cry 2
• DiRT 3

Az alkalmazások döntő többsége képes 4-6 vagy akár több magot/szálat is kihasználni, de akadnak kivételek. Az XviD Encoder például csak egyetlen magot vagy szálat tud megtornáztatni, de a DivX is megáll valahol 2 és 3 között. A WinRAR az utóbbihoz hasonlóan működik, és a két fájltömörítő közül ilyen szempontból a 7-Zip kicsit jobban viselkedik. Az előbbi alkalmazáshoz kapcsolódik, hogy jelen tesztünkben már a legújabb, 4.20-as verziót használtuk, ami számottevően gyorsabb a korábban kipróbáltaknál. Szintén a közelmúltban frissült az x264 nevű enkóder is, melyből a 2200-as build került bevetésre.

Ahogy az előző oldalon már elmondtuk, a két nálunk járt új i3 csak grafikus vezérlőjében tér el egymástól, így az x86-os részt vizsgáló teszteket csak az i3-3220-szal futtattuk le. A cikkbe a két főszereplő mellett a korábban letesztelt i7-3770K és i5-3470 is bekerült; utóbbi a CPU- és GPU-tesztekben is szerepel, míg előbbi csak az x86-ra kihegyezett csomagban kapott helyet. Ezeken felül az Intel oldaláról még az i5-2500K, az i7-2600K, valamint az i3-2120 processzor kapott szerepet, ráadásul előbbi kettő a mérések mindkét körében részt vett.

[+]

A konkurencia részéről két APU, név szerint a jelenleg elérhető legerősebb A8-3870K, valamint a 65 wattos A8-3820 került be a versenyzők mezőnyébe. Utóbbi csak a CPU-tesztekben szerepel, mivel mindkét APU-ban ugyanaz a HD6550D jelzésű grafikus mag található. Ezenkívül még az egyre inkább korosodó Phenom II sorozat egyik tagja is részt vett a megmérettetésben, konkrétan a leggyorsabb négymagos, a 3,7 GHz-es X4 980.

[+]

Ahogy korábban, úgy most is mindent a gyári specifikációk alapján állítottunk be, valamint igyekeztünk az összes alaplaphoz felrakni az éppen aktuális legújabb BIOS vagy UEFI verziót. A turbó funkciók kivétel nélkül az összes platform esetében be voltak kapcsolva. Érdekesség, hogy alapállásban az Intel processzorokhoz használt alaplap az összes magra azonnal a maximális turbót lőtte be, még akkor is, ha éppen 100%-on volt terhelve a teljes CPU. Ez ellentmond a gyári specifikációknak, hisz a legmagasabb turbó szorzót csak egy vagy maximum két terhelt mag esetében lehet aktiválni. Mindenesetre egyetlen kapcsoló átállításával már minden az alapértelmezettnek megfelelően működött.

[+]

Szokás szerint először a fogyasztást vettük górcső alá. Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és minden esetben a monitor nélküli teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. Mivel a Sandy és Ivy Bridge-alapú processzorok, valamint a Llano-alapú A8 is tartalmaz IGP-t, ezért ezek fogyasztását kétféle módszerrel is megvizsgáltuk. Az első esetben egy diszkrét Radeon HD 7970 került a rendszerekbe, amivel a processzorba integrált GPU inaktívvá vált, majd később ezt kivettük, és nélküle is elvégeztük a méréseket. Mind az Intel, mind pedig az AMD platformon be volt kapcsolva az összes lehetséges energiagazdálkodási funkció (EIST, C'n'Q, C1E, C6).

Üresjáratban nem láthatunk előrelépést, ami szerintünk annak köszönhető, hogy a Sandy Bridge már korábban elég alacsonyra tette a lécet. Valószínűleg ennél nehéz lesz sokkal lejjebb menni a jelenlegi I/O struktúrával.

Terhelés esetében, ahogy a TDP értékek alapján számítani is lehetett rá, kissé változott a kép. Az új és a régebbi i3-ak között durván 6-7 watt különbség rajzolódott ki, ami a nagyobb és erősebb GPU okán csak az i3-3225 esetében mutatott más képet: itt nagyjából 7 wattal kért többet magának a HD 4000-rel szerelt i3. Fontos még megjegyezni, hogy teljes körű OpenCL támogatás hiányában a Luxmark alatt mért fogyasztási eredmények a két Sandy Bridge esetében csak a CPU-magok terhelése alatti fogyasztást tükrözik. Továbbá érdemes megfigyelni, hogyan ütközik a két új i3 a TDP limitbe: míg a szinte maximális CPU- és GPU-fogyasztást biztosító Luxmark alatt azonos az 3220 és a 3225 fogyasztása, addig DiRT 3 alatt a nagyobb GPU-nak köszönhetően utóbbi magasabb értékig kúszik fel.

Hirdetés

Renderelés, tömörítés

A renderelés tipikusan az a jól párhuzamosított folyamat, ami nem igazán profitál sem az esetlegesen nagyobb L3 cache-ből, sem a nagyobb memória-sávszélességből. A régi és az új i3 között itt maximum 5-6%-os előrelépést láthatunk.

A fájltömörítők a renderelő alkalmazásokkal ellentétben kedvelik a minél nagyobb memória-sávszélességet és L3 cache-t. Az Ivy Bridge alapú processzorok a DDR3-1600 támogatásnak köszönhetően nagyobb memória-sávszélességből gazdálkodhatnak az elődökhöz képest, ami 7-Zip alatt mutatkozott meg leginkább.

Videóvágás, szerkesztés

After Effects és Premiere Pro alatt nem túl nagy előny rajzolódott ki az azonos órajelű i3-2120-hoz képest. A Sony Vegas már más tészta; erről az alkalmazásról tudjuk, hogy amellett, hogy jól párhuzamosított, falja a memória-sávszélességet, amiből az Ivy Bridge-nek a DDR3-1600 támogatás miatt már valamivel nagyobb előnye származik.

A Powerdirector a Sony Vegashoz hasonlóan különösen sokat profitál a nagy memória-sávszélességből, ami szépen meg is mutatkozik. Sorenson Squeeze alatt nem láttunk túl nagy eltérést, míg a Cockos Reaper szinte egyáltalán nem mutatott hajlandóságot a gyorsulásra.

Videókódolás, egyéb

A DivX 3-4 szálat mozgat meg, ráadásul a Hyper-Threadinget sem kedveli különösebben, míg az XviD mindösszesen egyetlen szálon dolgozik. Az x264 már jóval jobban optimalizált és képes akár 16 szálat is megdolgoztatni. Itt az Ivy Bridge relatíve sokat hozott, amivel azonos órajel mellett 10%-kal tudott gyorsabb lenni az i3-2120-nál.

A Photoshop az x264-hez képest kevesebbet profitált az újításokból, az Apache durván 6%-ot gyorsult az i3-2120-hoz viszonyítva, míg az AVG-n ismét csak néhány százalékot segített a frissített mikroarchitektúra.

Játékok (CPU)

Játékok alatt – a korábban bemutatott i7 és i5 modellekhez hasonlóan – jól szerepelt az Ivy Bridge. Alacsonyabb felbontás, valamint részletesség mellett meglehetősen nagy volt a differencia az Intel és az AMD processzorai között, ami alól csak a Battlefield 3 képzett kivételt. Ennek ellenére Full HD-ban, nagy részletesség mellett mindegyik processzor képes volt játszható szintet produkálni, azaz most is elmondhatjuk, hogy 1920x1080-hoz és a fölé az esetek döntő többségében elsősorban erős VGA, nem pedig erős CPU szükséges.

Crysis Warhead, DiRT 3, Anno 2070 (IGP)

A második menetben a két főszereplő i3 grafikus képességeit vetettük össze a közvetlen elődökkel, valamint az A8-3870K-ban lapuló HD 6550D-vel.

A Crysis Warheadről tudjuk, hogy még az újabb és erősebb diszkrét videokártyákat sem kíméli, így természetesen az integrált megoldások végképp nem kapnak kegyelmet. Az i7-ben található HD 4000 jól szerepelt, de azonos elnevezés ide vagy oda, a kisebb méretű L3 cache, az alacsonyabb turbó órajel és a szűkösebb TDP-keret okán az i3-3225 nem tudta hozni a nagy testvér sebességét. Látható az is, hogy ebben az esetben a HD 2500 sajnos nem mutat túl nagy előrelépést a HD 2000-hez képest.

A DiRT 3 az elődökhöz hasonlóan egy meglehetősen jól optimalizált motorral rendelkező játék. Itt a HD Graphics 4000 nem szerepelt rosszul, ám ezzel együtt az Intel még mindig meglehetősen távolt marad az AMD aktuális zászlóshajónak nevezhető APU-jától. Az Anno 2070-ben szintén nem túl rózsás a kép.

Battlefield 3, Deus Ex, Batman, Starcraft 2 (IGP)

A Battlefield 3, Deus Ex, Batman: Arkham City hármasa alatt elég jól szerepelt a HD 4000, de az előző oldalon látottakhoz hasonlóan sajnos megfigyelhető egy rés az amúgy ugyanazt a GPU-t felvonultató i3-3225 és i7-3770K között. A DirectX 9-es Starcraft 2 mindig is feküdt az Intel grafikus megoldásainak, és ez most sem volt másképp.

ComputeMark, LuxMark

A közelmúlt VGA-tesztjeihez hasonlóan két, általános számítási feladatokat tartalmazó benchmark is bekerült méréseink közé. Mivel félig-meddig szintetikus tesztekről van szó, messzemenő következtetéseket szerintünk nem érdemes levonni ezek eredményeiből.

A ComputeMark egyszerűbb DirectCompute shaderekkel operál, melyekkel főleg játékok alatt lehet találkozni. A másik teszt, a Luxmark már egy teljesen más jellegű program; ez az egyik legelterjedtebb benchmark a ray-tracing képességek tesztelésére, ami az Intel megoldásának láthatóan nagyon fekszik. Az érdekesség kedvéért ezt a mérést két különböző módban is elvégeztük. Először csak a GPU számolt, míg a második esetben a CPU-magok és a GPU közösen végezte a kalkulációkat.

Összegzés

Cikkünk végéhez közeledve térjünk rá az eredmények összesítésére!

Az összegzésből kiderül, hogy az i3-3220 (és ezzel együtt az i3-3225) pusztán CPU-erőben átlagosan 7%-kal múlja felül az azonos magórajelen üzemelő elődöt, az i3-2120-at. Érdekesség, hogy a korosodó Phenom II X4 980-tól már csak egy 2%-os karnyújtásra van az új kétmagos Ivy Bridge.

Az új i3 kicsivel gyorsabb, és kicsivel kevesebbet is fogyaszt, mint közvetlen elődje, így sok kicsit sokra megy alapon a teljesítmény/fogyasztás mutató esetében összessen 16%-os előrelépésről beszélhetünk. Ezzel szemben a négymagos Ivy modellektől eléggé leszakad az i3, mert annyival nem fogyaszt kevesebbet, mint amennyivel lassabb azoknál.

Az IGP teljesítményét tekintve egyelőre kevésbé jó az Intel helyzete. Itt az AMD Llano továbbra is utcahosszal vezet, ráadásul már az ajtóban toporog az azt leváltó Trinity is. Ahogy korábban megjegyeztük, a kisebb méretű L3 cache, az alacsonyabb turbó órajel, valamint a szűkösebb TDP-keret miatt két HD 4000 között is akad különbség, ami számszerűsítve nagyjából 15% körüli. A HD 2500 teljesítménye sajnos rendkívül gyenge, mivel a korábbi HD 2000-nél csak 26-28%-kal gyorsabb, és ezzel még a Sandy Bridge HD 3000-es GPU-ját sem éri utol.

Ez egyben azt is jelenti, hogy pusztán a grafikus teljesítményt tekintve még a magasabb fogyasztás ellenére is sokkal jobb teljesítmény/fogyasztás mutatót produkál az AMD jelenleg megvásárolható leggyorsabb megoldása. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy pusztán a CPU-erőt tekintve új i3-ak egy kisebb előrelépést jelentenek Sandy Bridge alapú elődjeikhez képest. Ez önmagában még semmi rosszat nem jelent, sőt!

Tavalyi tesztünkben elmondtuk, hogy az akkori legkisebb Sandy Bridge, a Core i3-2100 is bőségesen elég a felhasználók döntő többségének, és ez szerintünk az Ivy Bridge esetében is ugyanígy áll. A mindössze 55 wattos TDP ráadásul nagyon alacsony fogyasztást eredményez, ami a hűtés és a zajszint tekintetében is előnyös. A grafikus szekciót tekintve már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Akinek fontos a 3D-s megjelenítés sebessége, annak szerintünk kizárólag a HD 4000-rel szerelt i3-3225 jöhet szóba, mivel a HD 2500-zal csak a régebbi, legalább 6-7 éves játékokat lehet élvezhető minőségben és sebességen futtatni.

[+]

Persze a HD 4000 sem fenékig tejfel, de még mindig lényegesen jobb, mint a HD 2000 vagy a 2500. Mivel az i3-as modellek jelölésének végén nem látunk "K" betűt, valamint a turbót sem támogatják, így a tuningról szinte teljesen le kell mondanunk – ez azt jelenti, hogy azzal kell beérnünk, amit a pénztárnál kifizettünk, ám ez a legtöbb felhasználót nem fogja zavarni. Mindezek alapján a nagyjából 31 000 forint környékén megvásárolható Core i3-3220-at elsősorban azoknak ajánljuk, akik egy viszonylag jó számítási teljesítményű és alacsony fogyasztású processzorra vágynak, és nem érdekli őket különösebben a processzorba integrált GPU 3D-s megjelenítési sebessége. A 36 000 forintos i3-3225 ezzel szemben a HD 4000 képében már egy belépőszintűnek nevezhető GPU-t tartalmaz, ami alacsonyabb felbontás és részletesség mellett még a szerényebb igényekkel rendelkező alkalmi játékosokat is kiszolgálhatja.

Intel Core i3-3220 processzor
Intel Core i3-3225 processzor

Oliverda