Két új i5

Az április végén debütált, Ivy Bridge alapú asztali i7-3770K processzort még annak melegében be is mutattuk olvasóinknak, és megállapítottuk, hogy – az Intel "tick" fejlesztési állomásának megfelelően – CPU oldalon mérsékelten nőtt a teljesítmény/fogyasztás mutató. Az integrált grafikus mag már jóval nagyobb fejlődést mutatott az elődhöz képest: a durván 30%-os sebességnövekedés mellett számos hiánypótló funkciót is magával hozott. Ennek megfelelően a méregdrága X79-es csúcs platformot leszámítva ma az i7-3770K számít az egyik leggyorsabb, fogyasztását tekintve pedig az egyik leghatékonyabb asztali processzornak, így az Intel ceruzája nem fogott túl vékonyan az árcédula megrajzolásánál: a 3770K megvásárlásához most durván 90 000 forintot kell leszurkolnunk az üzletekben.

Ezt az összeget nyilván sokan nem akarják vagy nem tudják kifizetni. Az i5-ös asztali CPU-sorozattal rájuk is gondolt az Intel, ugyanis ezek a processzorok jóval kedvezőbb áron szerezhetőek be. Természetesen a barátságosabb árcéduláért cserébe le kell mondanunk bizonyos képességekről, mely téren a gyártó az előző generációnál már jól bevált sémát követte. Első lépésként a teljes, 8 megabájt harmadszintű gyorsítótár negyed részét tiltották le, amivel 6 MB-ra csökkent az L3 cache mérete. A következő lépésben a Hyper-Threading került kiiktatásra, így egy mag már csak egy végrehajtó szálként mutatkozik az operációs rendszer felé. Na de mi is az a Hyper-Threading?

[+]

A Hyper-Threading a multi-threading (magyarul többszálúsítás) egyik fajtája. Utóbbi minden esetben valamilyen speciális hardveres megoldást takar, melyben a végrehajtószálak rendszerint osztoznak bizonyos erőforrásokon. Az eljárás fő célja a már rendelkezésre álló részegységek minél hatékonyabb kiaknázása. Az Intel technológiájának lényege, hogy egy fizikai magban a feldolgozás során keletkező üresjáratokat is kihasználják egy második szál (angolul thread) hozzáadásával. Az első Hyper-Threadingre képes Netburst (P4) alapú Xeon CPU-t 2002-ben dobta piacra az Intel. Nem véletlenül ez az architektúra kapta meg először a HT-t, a Netburst ugyanis nagyon sokat vesztett azon, hogy hosszú futószalagja volt. Ezt fel lehetett tölteni egy másik szál utasításaival, mely a már rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználását tette lehetővé a plusz egy szálnak szükséges néhány extra dedikált egység hozzáadásával. Ezek csak minimális szilíciumtöbbletet (~5%) jelentettek egy magra levetítve, ezért ettől kezdve egy mag két teljesen egyenértékű végrehajtó szállal rendelkezhetett, amiket az operációs rendszerek két teljesen különálló processzorként/magként érzékeltek.

A Hyper-Threading hatékonysága alkalmazás- és architektúrafüggő, de elmondható, hogy out-of-order felépítésnél optimális esetben kb. 20% teljesítménynövekedést hozhat. Asztali és mobil környezetben csak Atomnál láthatunk sokkal nagyobb számokat kezdetlegesebb in-order felépítésének köszönhetően. A technológia sajátosságai miatt olykor előfordulhat, hogy a HT jelenléte semmilyen, vagy szélsőségesebb esetben negatív hatással van a végrehajtási sebességre, ezért néhány esetben maguk a szoftverek készítői tanácsolják kikapcsolását.

[+]

Szerkesztőségünkben a legújabb Core i5-ös sorozat két tagja vendégeskedett, név szerint az Intel Core i5-3570K és Core i5-3470 modellek. Előbbi processzor az i5-2500K közvetlen utódjának tekinthető, szorzózár-mentességével a korábbi modellhez hasonlóan a tuningosokat próbálja becserkészni. Itt a szorzózár teljes hiányáért a feláron túl még le kell mondanunk a vPro, VT-d és TXT technológiák támogatásáról is.

A Core i5-3470 200 MHz-cel alacsonyabb órajeleken ketyeg "K"-s testvérénél. Itt a tuningnak erősen gátat szab a turbó maximális szorzója, így csak nagyjából 10-20%-os túlhajtással élhetünk. Ennél a modellnél az Intel az IGP-hez is hozzányúlt: a 16 execution unit durván 62%-ának letiltásával 6-ra csökkentette a végrehajtók számát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!