Kisebb csíkszélesség, új IGP

Nyílt titok, hogy az Intel egy ideje már elsősorban notebookokhoz fejleszti középkategóriás processzorait. Két éve a Clarkdale processzoroknál, a Nehalem architektúrás CPU-hoz még csak lazán, külön integrált áramkörön kapcsolódott a grafikus mag, a tavalyi Sandy Bridge esetében már egy lapkára költöztek, most pedig az Intel tikk-takk fejlesztési ütemterve szerint a gyártási csíkszélesség csökkentése mellett jelentősen korszerűsítették a grafikus részleget, így született meg az Ivy Bridge processzor. Maga a CPU rész nem sokat változott, de a kisebb csíkszélesség jobb fogyasztást, illetve magasabb elérhető órajeleket eredményez. Az Ivy Bridge asztali vonalát elemző írásunkban elolvasható minden technikai részlet, melyek a mobil processzoroknál ugyanúgy megjelennek. Az alábbi, nagyjából méretarányos képen jól látható a fejlesztések döntő többbsége.

Négymagos Sandy Bridge (felül) és Ivy Bridge (alul) méretaránya

A kisebb csíkszélesség miatt kisebb lett a processzor mérete, így olcsóbb gyártani, kevesebbet fogyaszt, ami mobil vonalon nagyon fontos. Érdemes megfigyelni, hogy a GPU már lényegesen nagyobb részét teszi ki a lapkának. Míg a CPU-nál csak finom módosításokat hajtottak végre (azonos órajelen pár százalékos gyorsulás várható), addig a régi, sokat kritizált és masszívan elavult IGP-t kidobták, és alapjaitól tervezték újra. A hetedik generációsnak nevezett Intel IGP elődeinél sokkal hatékonyabb, számolóegységei belső felépítésben és külső kapcsolataikban lényegeset fejlődtek, valamint multimédia terén is komoly előrelépések történtek.

Ezúttal is két verziót kapunk: a nagy HD Graphics 4000-et és a kisebb 2500-at. Előbbinek 16 számolóegysége van, ezekben átalakították a párhuzamos művelet-végrehajtás (co-issue) menetét, így már kevesebb olyan helyzet merül fel, hogy egyes modulok vért izzadnak, mások pedig malmoznak, mert nem kapnak rájuk specializált feladatot. Egy köztes, csak a GPU által elérhető tárterülettel megoldották az előző generáció cache koherencia problémáját, amit eddig a programozóknak kellett kiküszöbölniük, de mivel hasonló rendszerrel korábban nem találkozhattak, nagyon kevesen foglalkoztak vele. Végre a geometriai shadert is meg tudták csinálni az Intelnél, ami minden bizonnyal lényegesen jobban fog működni a korábbi, szoftveresen emuláltnál. Fejlődött, már nem szögfüggő az anizotropikus szűrés (AF), élsimításból pedig nyolcszorost (MSAA) is választhatunk, bár ennek elfogadható sebességű kezeléséhez minden bizonnyal kevés az IGP ereje.

Multimédiás téren a fő előrelépés a másodpercenként 23,976 képkockás anyagok kezelése, most már nem lesz szaggatás 30-40 másodperecenként. Szintén jó hír a javított DXVA kezelés és a YCbCr támogatás, továbbá a jövőre is gondoltak az Intelnél, már a 4k felbontású (4096x2304) anyagok lejátszását is hardveresen gyorsítják. Kapunk az AMD és NVIDIA megoldásaihoz hasonló többmonitoros technológiát, de itt még sokat kell fejlesztenie az Intelnek. Szabványok terén a DirectX 11-es, a DirectCompute 5.0-s, az OpenGL 3.2-es és az OpenCL 1.1-es API kapott támogatást, most már csak annak kell szorítanunk, hogy tisztességes meghajtóprogramok készüljenek, és ezeket átvegyék az egyes notebookgyártók. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy az új mobil platform a Chief Bay nevet kapta, és natívan kezeli az USB 3.0-t.

CPU teljesítmény

Alábbi táblázatunkba összegyűjtöttük az ismeretes, Ivy Bridge alapú mobil processzorokat. A négymagos, nyolcszálas QM lapkákra épülő termékek már itt vannak, a kétmagosok június elején startolnak, a gazdaságos Core i3-akra viszont őszig várnunk kell.

Mint látható, a kezdő órajelek magasabbak lettek, míg a TDP fogyasztási értékek nem változtak. A csúcs i7-3920XM majdnem 4 GHz-ig felpörög, 55 wattos fogyasztása pedig elég meredek. Valószínűleg az előző generációhoz hasonlóan a legkisebb négymagos, az i7-3610QM lesz közkedvelt a nagyteljesítményű notebookok körében, ugyanis órajele csupán 20%-kal alacsonyabb a csúcsmodellénél, ugyanakkor ára nagyjából a negyede lesz. Hozzánk is ezzel a processzorral érkezett az Asus előszériás, K55-ös modellje.

Órajelben nagyjából 15% előnyben volt a tesztelt Core i7-3610QM az i7-2630QM előddel szemben, de méréseink során rendre 20-30% közötti többletet regisztráltunk. Ennek két oka van; az egyik a korábban említett minimális CPU-optimalizálás az elődnél, a másik pedig valószínűleg a kisebb csíkszélesség mellett intenzívebben jelentkező Turbo Boost 2.0. Ugyanis az i7-3610QM a több magot megdolgoztató esetekben is maximumához közel, 3,1 GHz-en jár, míg a i7-2630QM ilyenkor csak 2,60 GHz-en, vagyis nagyjából 20%-kal alacsonyabb órajelen.

A memória eredményein az látható, hogy mostmár DDR3-1600-on pörög az Intel platform. Itt is van előrelépés, a korábbi 1,5 V mellett 1,35 V-os modulokat is támogat a Chief Bay, így csökken a fogyasztás. Hogy az asztali gépek tulajdonosai is képbe tudják helyezni ezeket az eredményeket: a mobil Core i7-3610QM nagyjából a Core i7-2600 szintjén teljesít.

IGP teljesítmény

Az IGP kapcsán tudjuk, hogy a biztosan ismert, harmadik generációs i7 és i5 modellekbe az erősebb, HD Graphics 4000 IGP kerül, de hogy a i3-ak és az esetlegesen érkező Pentiumok, Celeronok mit kapnak, azt nehéz megmondani. Az új 4000-essel a régi HD Graphics 3000-et vetettük össze, habár nem négymagos, hanem „csak” Core i5-2450 processzor mellett, de biztosak vagyunk benne, hogy az előző generációs Intel „grafikai erőművet” ez a CPU is maradéktalanul ki tudja hajtani.

Sajnos, a grafikus chip gyártásban sokkal előbbre tartó AMD-től csak harmatos, kétmagos A4-3400M APU-s mérésünk van, de külföldi oldalak eredményeiből arra lehet következtetni, hogy ez a változat sem sokkal, kb. 5-10%-kal lassabb a komolyabb AMD verzióknál, így összehasonlítási alapnak jó lesz. Az NVIDIA-t sem hagytuk ki a mókából, a GeForce GT 520M segítségével arra keressük a választ, hogy az új Intel IGP ki tudja-e váltani a belépőszintű különálló grafikus kártyákat. A meghajtó processzor a GeForce mellett sem volt acélos, csak egy i3, de viszonyításai alapnak az is megteszi.

Asztali vonalon elődjéhez képest nagyjából 30%-os gyorsulást produkált az új Intel IGP, de ezúttal kis felbontással és visszafogott grafikus beállítással próbálkoztunk, olyannal, amit egy átlagos notebookhasználó belő, hogy azért még játszható sebességet kapjon. Ebben az esetben sokkal komolyabbat lódult a HD Graphics 4000 a HD Graphics 3000-hez képest: átlagosan 80%-ot közelítő előrelépésnek voltunk tanúi, a Stalker benchmarkban duplázás történt.

Szép eredmény ez, de sokat ront rajta, hogy így az AMD lassan leköszönő Llano platformjából a kis jóindulattal közepesnek nevezhető A4-3300M APU-t csak 20%-kal sikerült megverni, az új AMD csodafegyver pedig ennél lényegesen jobb lesz. Komoly fegyvertény viszont az IGP-k részéről, hogy a GeForce GT 520M kaliberű, belépőszintű mobil grafikus kártyákat ki tudják váltani, kvázi értelmetlenné teszik őket. És egy kocajátékos átlagfelhasználónak nincs is szüksége ennél nagyobb 3D-s teljesítményre.

Melegedés, fogyasztás

Az Asus őszre érkező, belépőszintű, 15,6 hüvelykes K55-ös notebookjában próbálhattuk ki az Intel új platformját. Hűtés szempontjából már az előző Sandy Bridge sem jelentett komoly kihívást, a friss, 22 nm-es Ivy Bridge pedig borítékolhatóan még jobb ebben a versenyszámban. Nyugalomban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett a notebook billentyűzete 32, fenéklemeze 34 °C-ig melegedett, a hűtést alig lehetett hallani.

Meghajtva a 45 wattos TDP értékkel bíró négymagos processzor nyugalmi, 40 °C alatti hőmérsékletéről egyből 60 °C-ra ugrott, ami az addig lényegében néma hűtést továbbra is csendes, 21 dB-es duruzsolásra késztette, de ez fokozatosan hangosodott. Két percen belül elérte a 29 dB-t, majd a harmadik perc végén 31 dB-en állapodott meg. Ez az érték nagyjából a négymagos Sandy Bridge modellek szintjén mozog, ebből arra tippelünk, hogy a kisebb, kétmagos modelleknél sem lesz számottevő javulás az előző generációhoz képest. Persze sok szükség nincs is rá, hiszen az új lapkák a magasabb órajelek miatt gyorsabbak, és négymagos tesztpéldányunkkal sem melegedett különösebben az Asus notebookja, alján a 40 °C-os érték még elfogadható.

Csúcsra járatva a GPU-t is további 2 dB-es hangbeli, a fenéklemezen pedig 3 °C-os hőbeli gyarapodást regisztráltunk, ami ugyancsak megfelel az előző generációs IGP terhelésének. A laptop percenként 7200-at pörgő Seagate winchestere intenzív használat közben csak 36 °C-ig melegedett, tehát nem csak Intelék, hanem Asusék is jól megcsinálták a házi feladatot.

Ha nem melegedett kevésbé, akkor valószínűleg nem is fogyaszt kevesebbet az új Intel platform az előzőnél. Asus tesztgépünk 51 wattórás akkumulátorral érkezett, ami nyugalomban, maximális energiagazdálkodás és kikapcsolt vezeték nélküli hálózati eszközök mellett, egy szimpla TXT állományt pörgetve több mint hét és fél órás üzemidőt hozott, ez 6,7 wattos fogyasztást jelent. Az új négymagos parkolópályán annyit kér, mint a korábbi kétmagosok, tehát az előző generációs négymagoshoz képest egy-két wattot fejlődött, ami nem elhanyagolható!

A szövegállományt HD videóra cserélve az üzemidő majdnem 3,5 óra, a fogyasztás 14,8 watt lett, ami már gyengébb az előző generáció kétmagosainál, de a régi négymagosnál ismét pár wattal jobb. Teljes terhelésen kerek egy óra elteltével nyúlhattunk a töltő után, ez 51 wattos fogyasztást, a régi nagyvas szintjét képviseli. Ne feledjük, az új processzor 20%-kal gyorsabb, vagyis a teljesítmény/fogyasztás mutató javult!

Asus K55 ízelítő

Alapvetően az új platform bemutatására kaptuk az előszériás Asus K55-öt, a hazai forgalomba csak valamikor a nyár végén kerül. Hasonlóan a most futó K53 sorozathoz, várhatóan igen széles konfigurációválasztékban lesz elérhető, amely lefedi majd a teljes mobil Ivy Bridge palettát. Érdemes rá néhány pillantást vetni, mert bár nem végleges, megmutatja, merre halad az Asus. Fedele pontosan olyan, apró finom mintás, mint a korábbi modelleké. Felmerült bennünk, hogy ez a részlet még változhat, mert nem valószínű, hogy még egyszer elsütik ezt a formatervet.

Bárcsak a belül látható fém csuklótámasz anyagát kapná a fedél! Nagy-nagy örömünkre vége a csúf, krómhatású touchpad gombnak, helyette a hatalmas érintőfelület aljába integrált billentyűket kapunk. Ráadásul az Asusnál sok konkurenssel ellentétben kiváló munkát végeztek e téren. Ujjunk – és vele a kurzor a monitoron – nem csúszott el minden klikkelésnél, a gombok majdnem olyan jól érzékelnek, mint a MacBookokon. Klaviatúrából az átlagosnál jobb szigeteset kapott, alapja stabilnak bizonyult, a nyomáskomfortot középesnek találtuk: nem rossz, de kiemelkedően jónak sem nevezhető. Bár a 15,6 hüvelykes monitor még fényes, kerete már matt, kíváncsian várjuk, hogy az Asus kínál-e majd az 1366x768-nál nagyobb felbontást.

Alapvetően meg voltunk elégedve az Asus K55 összeszerelési minőségével. Fedele átlagosan hajlik, zsanérja szép stabilan, minimális holtjátékkal tartja a kijelzőpaneles részt, mozgatása közben nem billen hátra a notebook. Házának alsó része szintén megfelelően merevnek tűnt, billentyűzete és csuklótámasza sem horpad számottevően. Hangzása rendben van, kategóriája jobb képviselői közé sorolható, de a komolyabb multimédiás modellekkel nem veszi fel a versenyt.

A csatlakozókat okosan osztották el, bár jobbra a hang és USB 2.0 aljzatot megcserélhették volna az optikai meghajtóval. Balra két USB 3.0 konnektor nyit, aztán jön a félig bezáródó Ethernet, a HDMI és a D-Sub kimenet, a sort pedig a méretes szellőzőnyílás és a tápcsatlakozó zárja, vagyis semmi lényegeset nem hagytak le. Összességében az Asus K55 egészen jó kis alap masinának ígérkezik, meglátjuk majd, milyen árakkal indul versenybe a vásárlók kegyeiért.

Értékelés

Papírformát láttunk beteljesülni az Intel új Ivy Bridge processzorainak mobil bemutatkozásánál. Az eredendően hordozható gépekbe szánt platform szépet villantott; AMD konkurens híján a négymagos csoda elődjével mérettetett meg, és senki nem lepődik meg azon, hogy győztesen hagyta el a pástot. Az Intel üzletpolitikája alapján idén csíkszélesség-csökkentés következett be, a 32 nm-t 22 nm-t váltotta, és bár ennek nem lett olyan drámai következménye, mint tavaly az új mikroarchitektúra megjelenésének, hatása kétségtelen. A nagyjából azonos fogyasztás és melegedés melletti magasabb kezdő órajelek és agresszívebb Turbo Boost azt eredményezte, hogy a legkisebb négymagos i7-3610QM átlagosan 25%-kal emelkedett az i7-2630QM fölé, és a majdani kétmagos lapkáknál is hasonló előrelépés várható. Ezzel – legalábbis a felső kategóriában – nehezen tud majd versenyre kelni az AMD.

Persze a kisebb processzorgyártó másra helyezi a hangsúlyt: a grafikus részlegre. Ott az Intel hatalmas munkát végzett, funkciókban, multimédiában is óriásit fejlődött, aminek „koca játékos” beállításnál jó 80%-os gyorsulás lett az eredménye. Ezzel sikerült lenyomni az AMD lassan leköszönő Llano megoldásait, melyeknél az új AMD fejlesztés legalább másfélszer gyorsabb lesz; vagyis a jövőben is nagyjából az várható, hogy az Intel CPU-ban, az AMD viszont IGP-ben lesz jobb. Fontos momentum, hogy alkalmi játékosoknak már az Intel verzió is bőven elegendő 3D-s teljesítményt nyújt, tehát komolyan veszélyezteti a belépőszintű különálló mobil VGA-k létét.

Továbbra sem túl szimpatikus az a filozófia, amivel az Intel mobil processzorait fejleszti. Szép és jó, hogy nő a CPU teljesítmény, de a felhasználók többségének semmi szüksége rá. Jól hangzik, hogy a gyorsabb processzor hamarabb végez a feladattal, így hamarabb visszaválthat takarékos módba, csakhogy már rég nem a CPU a szűk keresztmetszet egy rendszerben. Sokkal jobban örülnénk annak, ha a 25%-os teljesítmény/fogyasztás javulása 20%-kal nagyobb teljesítmény és 5%-kal kisebb fogyasztás helyett fordítva állna össze. Teljesen jó lenne ide a 3-3,5 GHz-es, 35-45 wattos melákok helyett az 1,5 GHz-es Ivy Bridge processzor 17 wattos teljesítménnyel, csakhogy azt a prémium modellekbe, Ultrabookokba szánják extra profittal. Bízunk benne, hogy az ARM-alapú eszközök erősödése majd ráveszi az Intelt arra, hogy módosítson termékpolitikáján!

rudi

Az Asus K55 notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.