Hogyan született, majd fagyott meg az Atom

Mi a közös a bermudanadrágban, a gördeszkában és a netbookban? Az, hogy mindegyiknek volt olyan időszaka, amikor óriási népszerűségnek örvendtek, mindenki őket szerette volna, de aztán, ahogy elterjedtek, és az emberek megismerték, illetve újabb „túlreklámozott” termékek követték őket, akkor a boldog vásárlók rájöttek, hogy valójában nem is erre van szükségük, hanem inkább hawaii inget, in-line korcsolyát vagy épp tabletet szeretnének – kérdés, meddig. Tény, hogy a kicsi és könnyű, nem túl nagy teljesítményű és nem túl drága notebook alapvetően egy racionális (vagy legalábbis annak tűnő) ötlet sokat utazóknak, de ma már nem izgulnak rá az emberek úgy, mint néhány éve. Sokkal kevesebb fogy belőlük, ennek megfelelően egyre több gyártó kezd el inkább valami mást készíteni helyettük. Az Asus, aki az Eee PC-vel lényegében kitalálta ezt a kategóriát, és az Acer mellett a legsikeresebb volt benne, továbbra sem tágít. Ma két modellt, egy nagyon frisset és egy eléggé érdekeset nézünk meg az Asustól, mindkettőben a hardverre koncentrálva.

Az Intel Atom pályafutása, bár sikeres volt, mintha mindig kicsit mostohán bántak volna vele. A nagyon egyszerű, akkori viszonylatban nagyon keveset fogyasztó, nagyon olcsó, és ami talán a leglényegesebb, nagyon kevés pénzből kifejlesztett CPU – illetve platform – a 2008 körül kibontakozott gazdasági válság idején eszményinek tűnt, hiszen mindenki igyekezett szűkre húzni a nadrágszíjat, és ehhez a hozzáálláshoz tökéletesen illettek is a kicsi, puritán masinák. Gondoljunk csak bele, az első (még Atom előtti) Eee PC-nek akkora kijelzője volt, mint a mai kisebb tableteknek, hét hüvelykes. Amikor az első netbookokat kipróbáltuk, nekünk is nagyon tetszett az ötlet, lelki szemeink előtt láttuk, ahogyan ezek a parányi masinák a krízis enyhülésével használható méretre (12 hüvelyk közelébe) dagadnak és teljesítményük is szépen nő majd.

Netbook: pár éve még mindenki akarta

Csakhogy az Intel másképp gondolta. Igaz, hogy a netbook mára 12 hüvelykig nőtt, ami tényleg használható méretet és kijelzőfelbontást biztosít, de megfelelő konkurens hiányában, és mert észrevették, hogy a netbook kannibalizálhatja a lényegesen drágább – de főként nagyobb bevételt biztosító – ultrahordozható, kis notebookok piacát, a hardver nem fejlődött olyan ütemben, ahogy szerettük volna. Sőt, az első időben a PoverVR-től liszenszelt, multimédiában is remek GPU-ról átálltak az Intel gyászos GMA-ira. Igaz, hogy kaptunk második magot a CPU-ba, de az órajel máig 1,6 GHz környékén mozog, a mögötte lévő architektúra pedig 2008 óta – négy éve – szinte semmit sem változott.

Szerintünk részint azért, mert a konkurencia elaludt. A VIA mindig is kis hal volt ahhoz, hogy az Intellel versengjen, az AMD-nek pedig éppen elég baja volt akkoriban az ATI felvásárlásával és a félvezetőgyártó részleg kiszervezésével, nem igazán maradt energiája versenyképes netbookplatform fejlesztésére. De mint minden kutyára, egyszer az Atomra is eljött a dér, ráadásul kétszer is. Az elmúlt év elejére végre célegyenesbe ért az AMD nagy fúziója, és megszületett az a Brazos platform, amiért könnyezve hallelujáztunk volna úgy két éve, ami korszerű multimédiás képességeivel és tényleg létező 3D-s teljesítményével valódi fejlesztésre kényszerítette volna az Intelt. A másik adag dér az Atomon az ARM architektúráinak és vele az okostelefonok és tabletek előretörése volt – erre később még visszatérünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!