Tuning
A tuningot a cikk végére hagytuk, amolyan bónuszként, hiszen nem mindenkinek kenyere a megahertzek kergetése. Akinek mégis, annak feltehetően nagy elvárásai vannak az új architektúrával szemben, köszönhetően a 0,09 mikronos gyártástechnológiának és az eleve magasabb órajelekre tervezett felépítésnek. A Prescott legjobb tudomásunk szerint maximálisan 3,6 GHz-es órajelet ér el a Socket 478-as foglalatban, majd az Intel áttér az LGA775-ös (Socket T) tokozásra. Érdekesebb lenne tehát az LGA775-ös Prescottot vizsgálni, erre azonban egyelőre nincs lehetőség.
A szorzózár-mentes mintapéldányt 3800 MHz-ig tudtuk stabilan túlhajtani, ehhez az 1,35 voltos alapfeszültséget 1,425 voltra kellett emelni (a CPU-Z kevesebbet mutat). A legjobb teljesítményt úgy sajtoltuk ki a rendszerből, hogy a szorzót 15-szörösre állítottuk, az FSB-t pedig 253 MHz-re. A túlhajtás során persze nem a kevéssé tuningbarát Intel-alaplapot, hanem egy Abit IC7-et (1.1-es verzió), majd egy Epox 4PCA3i-t használtunk. Mindkét lap probléma nélkül vette az akadályt, a Prescott processzor hibátlanul működött bennük.
Korábbi tesztünkben (Bemutatkozik az extrém Pentium 4) már megkerestük a 3,2 GHz-es, Northwood magos Pentium 4 processzor maximális órajelét (3,52 GHz a mi esetünkben), illetve egy másik cikkünkben (Athlon 64-es lapok a szorítóban) egy Athlon 64 3200+ processzort húztunk fel 2400 MHz-re. Ezekre az eredményekre rá lehet fogni, hogy a léghűtéssel elérhető maximális órajelek közelében vannak (szórás persze mindig van). A Northwood mag körülbelül 3,4 GHz-en fullad ki, és noha szerencséseknek 3,6-3,7 GHz-en is megy a processzoruk, ez már extrém értéknek számít. Az Athlon 64 pedig 2400 MHz környékén éri el határait. Természetesen jönnek majd optimalizált magrevíziók, ám ez a Prescottra ugyanúgy igaz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
