Az AMD Bobcat
Az AMD az alacsony fogyasztású processzorok párharcába csak idén januárban, meglehetősen nagy késéssel tudott beszállni. A direkt erre a célra tervezett Bobcat kódnevű dizájnt körülbelül akkor kezdték el tervezni, amikor az Atom és a Nano megjelent. Ezzel meglehetősen nagy hátrányt kellett ledolgozniuk, bár jóformán már minden kéznél volt egy megfelelő mikroarchitektúra összeállításához.
A fejlesztés immáron a Fusion irányvonal égisze alatt zajlott, mely gyakorlatilag a CPU- és GPU-funkciók egyetlen szilíciumlapkán való egyesítését rejti a név mögött. Ez egyben azt jelenti, hogy itt egy APU-ról (Accelerated Processing Unit) beszélhetünk. Az ilyen processzoroknál az alapötlet olyan processzorok megalkotása volt, amelyek heterogén módon programozhatóak, azaz egyszerre lehet kihasználni az x86-os CPU-mag/magok és a GPU számítási kapacitását.
A fenti képen jól látható, hogy egyetlen mag 512 kB méretű másodszintű gyorsítótárával durván a teljes, 75 mm²-es lapkának csak egy nyolcadát teszi ki. Ez is azt mutatja, hogy a koncepció tervezésénél nem az x86-os magokra helyezték a fő hangsúlyt. A GPU összesen 80 shader egységet foglal magában, valamint ezek mellett integrálásra került egy egycsatornás DDR3 memóriavezérlő és négy opcionálisan felhasználható PCI Express sáv. A grafikus szekciónak köszönhetően a rendszer támogatja a DirectX 11, OpenGL 4.1, OpenCL 1.1, OpenGL ES 2.0, valamint a DirectCompute 5.0-s API-t is. Továbbá az UVD 3.0 motor kezeli a H.264/AVC, az MPEG-2/4, a VC-1, a DivX és az XviD videók gyorsítását egészen Full HD felbontásig. Az APU-hoz közvetlenül csatlakozik az egyetlen vezérlőhíd (FCH). A Hudson M1 (A50) névre hallgató chip hat darab SATA 6 Gbps és 16 USB portot képes vezérelni. Ezenkívül a processzorban található PCIe sávok mellé itt még további négy társul.
[+]
A Bobcat architektúra alkalmazásával egyelőre csak a fenti, TSMC által gyártott 40 nm-en kétmagos lapka született. Ebből jelenleg az E-450 típusjelzésű Zacate kódnevű a leggyorsabb, mely két x86-os magot tartalmaz 1,65 GHz-es órajelekkel. Ez utóbbi TDP-je 18 watt, amely természetesen magában foglalja a grafikus mag, valamint a többi integrált részegység és vezérlő energiaigényét is. A Zacate mellett egy kisebb fogyasztású, Ontario kódnevű verzió is piacra került. Ebből jelenleg a C-50 a legismertebb, mely szintén két x86-os magot vonultat fel, de azok órajele csak 1 GHz, viszont ezzel együtt a TDP is csak 9 watt. A fent említett E-450-nel párhuzamosan debütált a C-50 utódja a C-60, amely a Turbo Core technológiával, a korábbi 9 wattos fogyasztási keret figyelembevétele mellett, szükség esetén képes a magok órajelét 1,33 GHz-re emelni. Az első Zacate és Ontario még csak a DDR3-1066 szabványú memóriamodulokat kezelt, azonban a közelmúltban megjelent frissítést követően az új modelleknél ez már DDR3-1333 MHz-re ugrott. Ebből leginkább a beépített grafikus vezérlő képes szignifikánsan profitálni.
Az E-350
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
