Specifikációk, tesztrendszer, fogyasztás
Ahogy a bevezetőben is utaltunk rá, jelen tesztünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy az x86-os számításokat igénylő feladatokban mire mennek egymás ellen a résztvevők. Korábbi tesztünkben már összevetettük a platformok grafikus képességit, de akkor tisztán a CPU részről nem sok szó esett. Véleményünk szerint ebben a kategóriában még egy teljesen átlagfelhasználó számára is fontos a CPU sebessége, hisz bizonyos esetekben arról dönthet mindez, hogy érzünk-e feltűnően, már-már zavaróan lassú programindítást vagy -végrehajtást. Ezzel szemben a közép- és csúcskategóriában olykor fel sem tűnhet néhány másodpercnyi különbség. Bárhonnan is nézzük, még döntő fontosságú lehet mindez, hisz megfelelő mennyiségű és minőségű, a grafikus mag számítási teljesítményét kiaknázni képes alkalmazás nélkül a programok tisztán csak az x86-os CPU részre támaszkodhatnak.
Jelenleg ott tartunk, hogy a grafikus szekció a 3D-s megjelenítéseken kívül elsősorban a különféle videóanyagok lejátszását képes gyorsítani, azaz levenni a terhet az x86-os mag(ok) válláról. Erre a Pineview Atom csak részben, az MPEG-2 kódolású tartalmak gyorsításával képes, ahogy a Nano melletti VIA Chrome9 HC is. Az NVIDIA ION segítségével már egészen más a helyzet, amelyre imént említett, tavaszi tesztünkben ki is tértünk. Az AMD megoldása szinte bármilyen tartalommal megbirkózik, egyes Flash és webes formátumok gyorsítását is ideértve. Ez utóbbinál az OpenCL, DirectCompute, valamint az ATI/AMD Stream támogatásának jóvoltából a GPU-ban rejlő teljesítmény általános számításokra is felhasználható. A különféle videokódoló szoftvereket kivéve egyelőre nincs túl sok alkalmazás, ami profitálni tud ebből.
| CPU Megnevezése | Intel Atom D410 | AMD E-350 | VIA Nano L2200 |
|---|---|---|---|
| Kódnév | Pineview | Zacate | Isaiah |
| Architektúra | Lincroft | Bobcat | Isaiah |
| Tokozás (érintkezők) | micro-FCBGA8 (559) | FT1 BGA (413) | NanoBGA2 (400) |
| Gyártástechnológia | 45 nm bulk HKMG | 40 nm bulk | 65 nm bulk |
| Stepping | B0 | B0 | CNA2 |
| Magok / szálak | 1 / 2 | 2 / 2* | 1 / 1 |
| Magórajel | 1666 MHz | 1600 MHz | 1600 MHz |
| Szorzó és ref. órajel | 10 x 166 MHz | 16 x 100 MHz | 8 x 200 MHz |
| L1 D-cache / mag | 24 kB (6 utas) | 32 kB (8 utas) | 64 kB (16 utas) |
| L1 I-cache / mag | 32 kB (8 utas) | 32 kB (2 utas) | 64 kB (16 utas) |
| L2 cache / mag | 512 kB (8 utas) | 512 kB (16 utas) | 1024 kB (16 utas) |
| Utasításkészletek | MMX, SSE, SSE2, SSE3, EM64T | MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSE4a, x86-64, AMD-V | MMX, SSE, SSE2, SSE3, x86-64 |
| Rendszerbusz | 667 MHz FSB | 2500 MT/s UMI Link | 800 MHz FSB |
| Támogatott RAM | DDR2-800 | DDR3-1066 | DDR2-667 |
| CPU feszültség | 1,15 V | 1,30 V | 1,10 V |
| TDP | max. 10 W | max. 18 W | max. 17 W |
| Tranzisztorok száma Mag mérete |
123 millió 66 mm2 |
380 millió 75 mm2 |
94 millió 63 mm2 |
| * a tesztekhez az egyik magot letiltottuk | |||
Azonos órajelre és magszámra törekedtünk, mivel most és itt arra voltunk kíváncsiak, hogy ilyen felállásban mit tud egymás ellen a két mikroarchitektúra. Ehhez az AMD E-350 egyik magját letiltottuk, amivel egy E-240 közeli CPU-t sikerült létrehozni. Azért csak közelit, mert az E-240 egyetlen magja 1500 MHz-en ketyeg, itt pedig 1600 MHz maradt az órajel. Az Atom D410 1666 MHz-es, amivel nem nagyon tudtunk mit kezdeni, így az Intel versenyzője durván 4%-os órajelelőnnyel indult. Mivel ez utóbbi processzor/mikroarchitektúra szerves része a Hyper-threading, valamint ez a funkció kivétel nélkül az összes Atom processzorban aktív, ezért ehhez nem nyúltuk, azaz a tesztek alatt be volt kapcsolva. Ezzel gyakorlatilag egy teljes értékű egymagos Atom és egy teljes értékű egymagos Bobcat küzdhetett egymás ellen.
Bármennyire is szerettük volna, sajnos VIA Nano alapú rendszert nem sikerült szereznünk tesztünkhöz. Ennek okán ezt a megoldást csak az AIDA64 által mért szintetikus eredményekben tudtuk összevetni. Érdekes lett volna látni, hogy mire képes a másik két megoldáshoz viszonyítva a Nano, de mivel gyakorlatilag csak nagyítóval (sőt azzal is nehezen) lehet találni erre épülő terméket, ezért annyira nem is lett volna releváns, mint az Intel és az AMD processzorai.
[+]
| AMD tesztplatform | AMD E-350 (1,6 GHz, 1 mag letiltva) ASRock E350M1 alaplap (A50M chipset, BIOS: 1.40) 1 x 2 GB CSX DDR3-1600; 1066 MHz-en 8-8-8-20-1T időzítésekkel |
|---|---|
| Intel tesztplatform | Intel Atom D410 (1,66 GHz) Intel Desktop Board D410PT alaplap (Intel NM10 chipset, BIOS: 0542) 2 x 1 GB Corsair DDR2-800; 800 MHz-en 5-5-5-18-2T időzítésekkel |
| IGP-k | AMD Radeon HD 6310 (AMD E-350 IGP) Intel GMA 3150 (Intel Atom D410 IGP) |
| Háttértárak | Intel SSD 510 250 GB SSDSC2MH250A2 (SATA 6 Gbps) Kingston SSDNow M Series 80 GB SNM225-S2/80 GB (Intel X25-M G2) Seagate Barracuda 7200.12 500 GB (SATA, 7200 rpm, 16 MB cache) |
| Tápegység | 120 wattos ATX paneltáp + 90 wattos hálózati adapter |
| Monitor | Samsung Syncmaster 305T Plus (30") |
| Operációs rendszer |
Windows 7 Ultimate 64 bit |
[+]
Hallgatva olvasóink tanácsaira, mostantól az alacsony fogyasztású rendszerekhez paneltápot használunk. Ez amellett, hogy teljesen passzív (zajtalan), ebben a viszonylag alacsony, 100 watt alatti zónában jobb hatékonysággal dolgozik. Elsősorban utóbbinak vesszük hasznát, mert pontosabb és reálisabb fogyasztási adatokat tudunk szolgáltatni olvasóink felé. Ennek oka, hogy a nagy, 500-600 wattos tápok ilyen kis terhelésnél meglehetősen rossz hatásfokkal dolgoznak. Tételezzük fel, hogy a tápegység, amit használunk, 50 watt környékén csak 70%-os hatékonysággal képes működni. Amennyiben erre a tápra kötött konfiguráció 40 wattot vesz fel, akkor az a 230 voltos hálózat felől már 57 wattot jelent, és ezzel mi is ezt az értéket látjuk viszont a fogyasztásmérőn. Az 57 és 40 watt közötti különbség hőenergia formájában gyakorlatilag kárba vész. Ugyanez a felállás 90%-os hatékonyság esetén már csak kb. 44 wattot kérne magának az elektromos hálózatból, ami kevesebb mint negyedét jelenti a feleslegesen elfűtött energiának a 70%-os gyengébb értékkel szemben.
Akkor mindezek ismeretében következzen is a fogyasztás! Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és ahogy minden esetben, úgy most is a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk.
Túl sokat nem lehet hozzáfűzni a fenti grafikonhoz. Terheletlenül az AMD szerepel jobban, míg terhelve az Intel. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a Bobcat-alapú megoldás hatékonyabban képes lekapcsolni az éppen nem szükséges részegységeket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
