Monitor, hálózat

Tovább nőnek az LCD TFT monitorok. Idén a 20–22 hüvelyk képátlójú méretosztályban volt olyan drasztikus árcsökkenés, mint tavaly a 19 hüvelykesben. A kisebb monitorok lényegében tartották az árukat. Az év közepén elértek egy mélypontot, és onnan némi emelkedés következett.

Érdekes, bár egyáltalán nem váratlan jelenséget hozott magával a méretbeli növekedés. 20 hüvelyk fölött lényegében eltűntek a 4:3 oldalarányú monitorok, 22 hüvelyk fölött pedig már minden modell szélesvásznú. Ez a forma sokkal jobb filmnézéshez, és előnyeit biztosan meg lehet indokolni látásergonómiai oldalról is, de sokkal nyilvánvalóbb, hogy így kevesebb pixellel, kevesebb tranzisztorral, tehát kevesebb kiadással lehet elérni ugyanakkora képátlót, mint mondjuk 4:3-as oldalaránnyal.

Megmaradt a paneltípusok kettőssége. Továbbra is jelentősen olcsóbbak a TN+film megoldások, melyeknek kisebb ugyan a késleltetésük, de színhűségben még sokat kell fejlődniük, hogy utolérjék az MVA, PVA, esetleg S-IPS technológiát. Másik nagy baja az olcsóbb paneleknek a szűkebb betekintési szögtartomány, ami a nagyobb képátlóval párosulva zavaró lehet, mert szemből nézve már a széleken torzulhatnak a színek.

Nekünk a szerkesztőségben, főként azért, mert munkára is használjuk őket, a P-MVA, S-PVA és S-IPS panelek jönnek be, a TN+film nem annyira, de játékhoz, internetezéshez és filmnézéshez az is elég. Idén a Samsung SyncMaster 215TW-t tartjuk a legjobb komoly, de 130 000 forint körüli árával azért megfizethető monitornak, viszont olyan feladatokra, ahol nem kell nagyszerű színvisszaadás, egy 20–22 colos TN+film paneles modell is bőven megfelel.

Wi-Fi

2007-ben egyetlen jelentős esemény történt az otthoni környezetben használt vezeték nélküli hálózatok területén, a 802.11n Wi-Fi szabvány előhírnökének útra bocsátása. Nehezen születik az új, gyorsabb technológia, egyelőre a 2.0-s tervezetnél jár, amely elvileg már közel van a véglegeshez. A mielőbbi piacra bocsátásban érdekelt gyártók nagy nyomást gyakorolnak a szabványalkotó testületekre, sőt mára az is gyakorlattá vált, amire korábban e területen nem volt példa: a Wi-Fi Szövetség a végleges szabvány elfogadása előtt, a tervezetre alapozva kezdte meg a Draft N-es eszközök tanúsítását. Egyelőre bizony gyakran meg is esik, hogy különböző gyártmányú chipsetet tartalmazó eszközök között nem megy olyan gyorsan és gördülékenyen a kommunikáció.

Sajnos most is érvényesült a drót nélküli hálózati megoldások legrosszabb tulajdonsága, vagyis sokkal többet ígérnek papíron, mint amire a valóságban képesek. A Draft N eszközök kapcsán 270–300 Mbps elvi sebességről beszélnek, ami elvileg azt jelenti, hogy majd háromszor olyan gyorsak, mint a vezetékes, 100 megabites Ethernet. Súlyosan csalódott az, akik 20 MB/s fölötti tempót várt az új Wi-Fi-től, de az óvatosabb, 10 MB/s-ot tippelők is túllőttek a valóságon. Több Draft N-es chipkészletet kipróbáltunk, és csak nagyon speciális esetben értük el azt a 8 MB/s-os átviteli sebességet, amire a 100-as Ethernet képes. Az átlag – persze az alkalmazások szintjéről beszélünk – inkább 4–5 MB/s volt egy Wi-Fi és egy vezetékes állomás között, két Wi-Fi eszköz párbeszéde többnyire 3 MB/s alatt maradt. Végül is ez egészen jó az eddigi 802.11g szabványhoz képest, ami nagyjából feleekkora sebességet tudott, és nem szabad elfeledkezni a 802.11n szerves részét képező MIMO eljárásról, mely növeli a vételkörzetet, illetve azon belül javítja a jelátvitelt. A Draft N egyelőre azonban mégis inkább csalódást jelent, kellemetlen a magas bevezető ár, valamint a különböző vezérlők akadozó együttműködése. Bízunk benne, hogy jövőre sokkal jobb hírekről számolhatunk majd be.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!