Processzorok

Holnap már 2008-at fog mutatni a világidővel szinkronizált számítógép, vége lesz a 2007-es évnek. Milyen volt az elmúlt esztendő, beváltotta a hozzá fűzött reményeket? Fogjunk neki, derítsük ki!

Processzoros szemszögből nézve tökéletesen jellemzi 2007-et legutolsó 2006-os CPU-tesztünk címe: „két mag jó áron”. Tovább haladt az inteles Core-lavina, ami magával sodorta – lassan szó szerint is – szegény AMD-t. A kegyetlen konkurenciaharcból és fejlesztésből a vásárlók profitáltak. Igaz, hogy már januárban is lehetett 20 000 forintért kétmagos processzort kapni – ráadásul a Pentium D 805 nem is volt olyan rossz –, de most decemberben már 15 000 forintért kapjuk az éppen legolcsóbb duplát, ami történetesen ismét Pentium, csakhogy a néven kívül már az égadta világon semmi köze a januári modellhez. Egy év alatt nem túl sok, mondhatnánk az 5000 forintos – vagyis inkább 33%-os – csökkenésről, de nézzük meg csak meg az AMD háza táját. Januárban a legolcsóbb, 32 000 forintos Athlon 64 X2 3600+-t ünnepeltük, a sebességbajnok Athlon 64 X2 5200+ pedig több mint 110 000 forintot kóstált. Mára a januári csillagok fénye alaposan megkopott. A legolcsóbb, 4000+ jelű kétmagos Athlon 64 X2-t is 15 000 forintért mérik, az 5200+-as szuperdrága nagymenő pedig 28 000 forintos alkalmi vétel lett.

Jött, látott és győzött az Intel Core 2-je. Kiválóan példázza ezt, hogy az 1,83 GHz-es Core 2 Duo E6300 januárban 43 000 forintba került, ma pedig utódjáért, a szintén 1,83 GHz-es E6320-ért még mindig 38 000 forintot kell fizetni. Azért a felvégen az Intel is alább adta. Az E6750 például harmadannyiba kerül, mint az E6700 januárban.

Mindkét oldalon más oka volt a drasztikus csökkentésnek. Az AMD igyekezett az Intelnél jobb ár/érték mutatót összehozni, ha már abszolút teljesítményben nem tudta befogni a nagyobbik processzorgyártót. Az Intel mindig a gyorsabb modell megjelenésekor vitte lejjebb az árait. Érdemes megnézi az alábbi grafikont, amelyen néhány processzor árának alakulását vázoltuk fel az utóbbi tizenkét hónapban.

Az AMD év elején kénytelen volt az Athlon 64-ek árát csökkenteni a hozzájuk hasonló sebességű Core 2-k szintjére. A méregdrága Core 2 E6750 az idei év másik jelentős processzoros eseményéig, tehát májusig tartotta az árát. Ekkor robbant be az első négymagos asztali processzor a hazai piacra. A Core 2 Quad valójában két Core 2 Duo egymás mellé helyezésével született. Szinte hihetetlen volt, hogy ennek a processzornak az ára is egy csapásra megfeleződhet, de szeptemberben ez is megtörtént, mert debütált gyorsabb testvére. Az utolsó negyedévre lényegében beálltak az aktuális árak.

Az alsó szegmenst sem hanyagolta el az Intel, az E6000 sorozat alá betette először az E4000-es Core 2 Duo szériát, majd újraélesztette a jól csengő Pentium nevet, de immár az alsókategóriában, a legolcsóbb Athlon 64 X2-k szintjén. Az AMD minden fronton komoly veszteségeket szenvedett el, amit egyelőre a sokat késő és nem túl fényesen bemutatkozó új K10-es architektúra sem tudott kompenzálni. Ami még rosszabb a kisebbik processzorgyártóra nézve, hogy az Intelnek már most készen van a válasza a K10-re, a kisebb csíkszélességen, olcsóbban és egyelőre nagyobb teljesítménnyel gyártható, felfrissített Core 2, amely talán csak azért marad a 2008-as piaci évre, mert bevétel szempontjából egyelőre nincs rá szüksége a vállalatnak. Véleményünk szerint nagyon kemény küzdelem lesz az AMD elkövetkező 12 hónapja, és arra sem mernénk mérget venni, hogy mindezt önállóan vészeli át.

Chipkészlet, memória

A processzorokkal szoros kapcsolatban álló alaplapi chipkészleteknél is megjelent pár érdekes újdonság. A sort az AMD bevásárlásának – 2006-ban megvette az ATI-t – első terméke nyitotta. Az integrált grafikus maggal ellátott AMD 690 chipkészlet Athlon 64 processzoraihoz illeszkedett, így már teljes platformmal büszkélkedhetett az AMD is. Mivel a K8-as Athlonoknál a memóriavezérlőt a processzorba építették, a chipkészlet nem befolyásolja lényegesen a teljesítményt, így a 690-es ugyanolyan gyors volt, mint nagy vetélytársa, az NVIDIA nForce aktuális verziója. Ugyan az AMD integrált GPU-ja csak a DirectX 9 Shader Model 2.0-t ismerte, de sokkal gyorsabban dolgozott, mint az nForce-ban rejtőző GeForce. Mindennek tetejébe széleskörű HD videós támogatást is kapott, DVI és/vagy HDMI kimenettel, szóval komolyabb 3D-s grafikai igények nélküli felhasználóknak ideális választás lett.

AMD 690 – HTPC-nek tökéletes

Intel-vonalon a termék megtartotta az ATI-s Radeon Xpress 1250 nevet. Itt nem volt komolyabb ellenfele grafikában, általános teljesítményével is megközelítette aktuális konkurensét, az Intel 965G-t. Bizony, Intel platformon nehéz dolga van az alternatív megoldásoknak, ráadásul a Radeon Xpress 1250-et a konkurencia készítette, így nem volt meglepő, hogy csak mérsékelt sikert aratott.

Részint a stabilitás, megbízhatóság és sebesség, részint az erős márkaépítés miatt Intel processzorokhoz legtöbben az Intel chipészleteit tartják optimálisnak. Ki tudná a legjobb ellátó elektronikát gyártani egy CPU-hoz, ha nem a készítője, amely történetesen az egyik legnagyobb név az iparágban? Idén bemutatkozott Bearlake lapkakészletcsaládja vitte a prímet. Pusztán a sebességet nézve az új P35-ös nem hozott lényeges gyorsulást a korábbi Intel megoldásokkal szemben, de felmutatott pár újdonságot. Hivatalosan támogatja a 333 MHz-es rendszerbuszt, és működnek majd vele a 45 nm-en készült Intel processzorok. Papíron csak a csúcsmodell, az ősszel színre lépett X38 támogatja a 400 MHz-es rendszerbuszt, de tuningban szinte minden P35-ös is eléri ezt, sőt többnyire meg sem állnak 500 MHz-ig. A Bearlake másik fontos újítása a DDR3 memória kezelése, ami egyelőre a drága és a DDR2-nél alig gyorsabb modulok miatt nem túl sikeres, talán majd jövőre.

A tesztlaborunkban idén megfordult alaplapok közül nekünk a Gigabyte P35-DS3 jött be legjobban, mert tuningban legalább olyan jó, mint drágább társai, 23–24 000 forint körüli ára pedig kellően barátságos. Aki nem igényli a soros és párhuzamos portot, az a P35-DS3L-lel még pár ezrest spórolhat.

Gigabyte P35-DS3 – nekünk ez jött be 2007-ben

Az év legvégén jelentkezett még két ígéretes chipkészlet, melyek fő érdekessége az egyre több és több videokártya kezelése. Az AMD új 790-es északi hídja nem kevesebb mint négy Radeont tud együtt hajtani, az NVIDIA nForce 780-as csúcsmodelljei pedig három GeFore-szal SLI-znek. Majd! Egyelőre ugyanis még a meghajtók, az operációs rendszer és játékszoftverek csiszolása folyik.

Egy teljes alaplapnyi VGA – ez lenne a jövő?

Most aztán tényleg memóriát kell venni, mert ennél olcsóbb már nem is lehet. 2007-ben a régebbi DDR400 modulok ára a felére csökkent, DDR2-es fronton még nagyobb volt a zuhanás. Januárban 25 000 forintba került az az 1 GB-os Kingmax DDR2-667 modul, amit ma nem több, mint 4000 forintért vesztegetnek. A gyorsabb DDR2-esek ára is drasztikusan csökkent.

Hogy ne pusztuljanak bele a gyártók a nyilvánvalóan nyomott árak okozta veszteségekbe, csak egyet tehetnek, hatalmas pénzeket ölnek az egyre kisebb csíkszélességű, gazdaságosabb technológiák kifejlesztésébe. A legnagyobb nevek, mint a Samsung, Hynix, Qimonda, Micron, 80–90 nm körül gyártják moduljaikat 300 mm-es szilíciumostyákon, de mind 70 nm alá lépnek jövőre, ami talán még alacsonyabb árakat, de valószínűbb, hogy inkább kisebb veszteséget hoz nekik. Az év legjelentősebb eseménye itt a Micron 68 nm-es gyártásának indítása volt, ami 6F2 cellamérete miatt jó 25%-kal kisebb a konkurensek 8F2 megoldásainál.

Az év végén – a kisebb csíkszélességű gyártásnak köszönhetően – már a DDR3 modulok ára is csökkenni, sebességük pedig nőni kezdett. Tuningtesztünk pár héttel ezelőtt megmutatta, hogy már csak a leggyorsabb DDR2-es memória tud lépést tartani a jobb DDR3-asokkal, a sebességtrónon pedig a legkeményebb DDR3 modulok ülnek. Bízunk benne, hogy 2008-ban királyi áruk szépen csökkenni fog.

Adattárolás

Nagyon vártuk, de sajnos idén a memóriaipar még nem tört be teljes erejével az adattárolók világába, vagyis várni kell még egy kicsit a mozgó alkatrész nélküli, flashmemórián alapuló winchesterekre (SSD). Pedig égető szükség lenne valamire, ami gyorsabb az aktuális megoldásoknál, mert egyre gyakrabban a merevlemez a szűk keresztmetszet. Gondoljunk csak a sokmagos processzorral, csúcskategóriás videokártyával és tengernyi memóriával megtöltött játékos számítógépre, amely előtt hosszú másodperceket kell ülni, míg betöltődik a pálya, vagy akció közben meg-megbicsaklik a móka egy kis winchestertekerés miatt.

A klasszikus merevlemezeknél tovább folytatódott a megszokott rutin, az árak csökkentek, a tárkapacitás és – a nagyobb tányérméret miatt – a sebesség viszont nőtt. Az év elején érkeztek az első 750 GB-os winchesterek, időközben pedig sikerült elérni az 1 TB-os mérföldkövet is. Januárban még a 250 GB körüli tárolóknak volt legjobb a fajlagos költségük, mostanra az 500 GB-os vagy még nagyobb méret a nyerő, ahol az árak 12 hónap alatt majdnem megfeleződtek.

Idén nemcsak a notebookok, hanem merevlemezeik is lendületbe jöttek. Az év elején még csak 120 GB-os volt a legnagyobb beszerezhető méret, mostanra már itt vannak a 250 GB-osak, és rövidesen átlépjük a 300 GB-os határt. Júliusban megnéztük, milyen gyorsak ezek az asztali verzióknál kisebb, halkabb, energiatakarékosabb, hűvösebb apróságok. Ezen a területen van a legnagyobb szükség az SSD-kre, és itt is debütáltak. Néhány csúcs hordozható gép már idehaza is rendelhető mozgó alkatrész nélküli háttértárral.

Elsősorban a lassabb merevlemezes notebookokon lendíthet sokat a Vista ReadyBoost technológiája, amit ősszel próbáltunk ki két tucat USB-s pendrive társaságában. Ezek az adattároló apróságok is nagyra nőttek az utóbbi években, és a leggyorsabbak jól mutatják, hogy a flashalapú tárolók bizony versenyképesek a mágneslemezesek ellenében.

Miközben a nagyobb tárkapacitású és a jelenleginél sokkal kedvezőbb ár/érték arányú SSD-kre várunk, mind többet hallani arról is, hogy a flash technológia belátható időn belül olyan versenytársakat kap, melyek sebesség, költségek és – ami itt különösen fontos – tartósság tekintetében is lekörözik őt. A lehetséges utódok egyikének, a PRAM-nak a gyártását már 2007-re ígérték, azonban ezt egyelőre elnapolták, számos más eljárás pedig még csak laboratóriumi körülmények között villogtatja (tej)fogait. A helyzet némiképp hasonló a sokak által várt LCD–OLED generációváltáshoz; az újabb technológia bevezetését még gátolják a kezdeti súlyos költségek, másrészt pedig a gyártók szép haszon kíséretében először azokat az összegeket szeretnék viszontlátni, melyeket a korábbi technológia kifejlesztésébe, a gyártási infrastruktúra létrehozásába, no meg persze a marketingbe öltek. A flash tehát még jó ideig velünk lesz, sőt a pendrive-oknál komolyabb SSD-knek köszönhetően még csak eztán éli virágkorát.

Nagy harc dúl az optikai tárolóknál. DVD-fronton inkább csak reklámértéke van az idén elterjedt 20-szoros írási sebességnek, nem történt semmi jelentős, de a nagy kapacitású Blu-ray és HD DVD szabványok szépen egymásnak feszültek. Szinte minden héten hallani lehetett valami újat egyik vagy másik oldal felől, bár ezek általában a filmeket érintették. Számítógépes vonalon idehaza egyelőre a Blu-raynek áll a zászló. Az első BD-írót még 2006 legvégén teszteltük, és azóta több modell is piacra került, de HD DVD meghajtót egyelőre csak néhány extra notebook opciós listáján láttunk. A BD esélyeit növeli, hogy a sima számítógépes olvasók ára szépen csökken. Ősszel járt nálunk az Asus BC-1205PT, melynek rácsodálkoztunk 60 000 forintos árára, ráadásul Pioneer ikertestvére jelenleg 40 000 Ft környékén fogható. Nem lepődnénk meg, ha ez az ár jövőre a felére vagy akár negyedére csökkenne.

VGA

Ismét mozgalmas videokártyás évünk volt. Egészen jól kezdődött – a nagyszerű GeForce 8800 GTS 320 MB után örömmel vártuk, milyen szuper kis középkategóriás 8000-essel lep meg minket az NVIDIA. Sokkal jobban meglepődtünk, mint ahogyan számítottunk rá – sajnos. A 128 és 96 stream processzoros nagylegények után 16–32 számolós „középkategóriásokkal” próbálta kiszúrni a szemünket a gyártó.

Keservesre sikeredett az új nagy Radeon a HD 2900 XT startja. Bő fél évvel a GeFroce 8800 GTX után érkezett, teljesítményben jobbára csak a 8800 GTS-ekkel vette fel a versenyt, az élsimítást pedig csak shaderes számolással tudta megvalósítani, így az sokkal jobban visszafogta, mint a GeForce-okat, márpedig a felsőkategóriában jogosan várják el a felhasználók a sima éleket. Innentől kezdve jöhetett a magyarázkodás, hogy nemcsak a teljesítményt, hanem az árat is a 8800 GTS-hez szabták, az architektúra fejlettebb és rugalmasabb, meg különben is jön a csodameghajtó, amitől majd sokkal gyorsabb lesz, valamint a shaderes AA a jövő, mert olyankor is alkalmazható, amikor a hagyományos nem. Végül is ezekkel együtt már kezdettől fogva elfogadható – sőt jó – termékké vált a HD 2900 XT, de egyáltalán nem tudta végrehajtani azt, ami egy csúcsmodell küldetése: hogy dominanciájával földbe döngölje konkurensét.

Sebaj, úgyis a középkategória az érdekes, ott majd a Radeonok agyonverik a harmatos 8600-akat – gondoltuk. Rosszul... Bizony az AMD birtokába került ATI is szemkiszúró hadműveletet hajtott végre a Radeon HD 2400/2600 szériával. Mindkét gyártó azzal próbálkozott, hogy a játékosokat a képtelenül gyenge, de olcsó középkategóriás videokártyáktól a jóval nagyobb teljesítményű, de drágább felsőkategória irányába terelje. Az NVIDIA esetében ez töménytelen GeForce 8800 GTS 320 MB-, az AMD-nél Radeon X1950 Pro-eladást hozott.

Hol tartottak ekkor a nagyjából fél éve piacon lévő és isten tudja, mióta fejlesztett Windows Vista grafikus – és elsősorban DirectX 10-es – képességei? Ott, ahol a DirectX 10-es játékok többsége: sehol. Szerencsére éppen időben, nagyjából iskolakezdésre normalizálódott a vistás meghajtók helyzete, ekkor kezdtek szállingózni a hírek egy új GeForce-ról és persze Radeon-válaszról is, beindult a szokásos pletykagyártás.

Október 29-ig kellett várni az NVIDIA új, kisebb csíkszélességen készülő G92-es GPU-jára, mely a GeForce 8800 GT-re szerelve újabb nagy meglepetést hozott, ezúttal a többség számára pozitívat. Bosszankodhattak viszont azok, akik pár héttel, hónappal korábban GeForce 8800 GTS-t vettek, mert az újonc alaposan helyben hagyta ezeket, és jóval olcsóbban is kínálták – elvileg. Gyakorlatilag viszont az a helyzet, hogy máig sem nagyon lehet kapni a 8800 GT-t, ára pedig magasabb, mint amit az NVIDIA ajánlott.

Talán az év legjelentősebb VGA-s eseménye november 15-én történt, ekkor érkezett meg az AMD válasza a GeForce 8800 GT-re. Végre nem kellett fél évet várni a Radeonra! Ráadásul a HD 3870 és HD 3850 méltó ellenfele a GeForce 8800 GT-nek. Igaz, hogy játékos teljesítményüket figyelembe véve lemaradnak mögötte, de különösen jó árakat szabtak-szabnak hozzájuk, bár itt is van némi ellátásbeli gond. A legfontosabb, hogy újra van életképes középkategória, melyben több modell viaskodik egymással, így kemény árverseny várható.

Az évet december közepén az NVIDIA zárta, bemutatta a korlátaitól megfosztott G92 GPU-ra épülő GeForce 8800 GTS 512 MB-ot, mely közel olyan gyors lett, mint a 8800 GTX, de jelentősen olcsóbb nála. Talán ez a kártya lehet majd az NVIDIA megmentője, hiszen egyelőre nincs hozzá hasonlóan gyors Radeon, előállítása pedig nem drágább, mint a 8800 GT-nek, így az NVIDIA a GTS 512 MB-tal kompenzálhatja majd azt a bevételkiesést, amit a 8800 GT árcsökkentésével elszenved. Az AMD-nek egyelőre nincs ilyen kártyája, de talán nem is kell neki, mert RV670-es GPU-ja – kisebb csíkszélessége miatt – olcsóbban gyártható, mint a G92. Most már csak a PR-tevékenységben és a játékosokkal kiépített kapcsolatban kell fejlődnie, hogy versenyre tudjon kelni az NVIDIA-val, mely nem mellékesen rekord, egy milliárd dollár fölötti bevételt könyvelt el a harmadik negyedévben, míg az AMD éppen tőzsdei mélyponton van. Érdekes lesz a 2008-as év, nem csak az NVIDIA és AMD csatározása miatt, hanem azért is, mert az Intel várhatóan belép a grafikus kártyák piacára.

Monitor, hálózat

Tovább nőnek az LCD TFT monitorok. Idén a 20–22 hüvelyk képátlójú méretosztályban volt olyan drasztikus árcsökkenés, mint tavaly a 19 hüvelykesben. A kisebb monitorok lényegében tartották az árukat. Az év közepén elértek egy mélypontot, és onnan némi emelkedés következett.

Érdekes, bár egyáltalán nem váratlan jelenséget hozott magával a méretbeli növekedés. 20 hüvelyk fölött lényegében eltűntek a 4:3 oldalarányú monitorok, 22 hüvelyk fölött pedig már minden modell szélesvásznú. Ez a forma sokkal jobb filmnézéshez, és előnyeit biztosan meg lehet indokolni látásergonómiai oldalról is, de sokkal nyilvánvalóbb, hogy így kevesebb pixellel, kevesebb tranzisztorral, tehát kevesebb kiadással lehet elérni ugyanakkora képátlót, mint mondjuk 4:3-as oldalaránnyal.

Megmaradt a paneltípusok kettőssége. Továbbra is jelentősen olcsóbbak a TN+film megoldások, melyeknek kisebb ugyan a késleltetésük, de színhűségben még sokat kell fejlődniük, hogy utolérjék az MVA, PVA, esetleg S-IPS technológiát. Másik nagy baja az olcsóbb paneleknek a szűkebb betekintési szögtartomány, ami a nagyobb képátlóval párosulva zavaró lehet, mert szemből nézve már a széleken torzulhatnak a színek.

Nekünk a szerkesztőségben, főként azért, mert munkára is használjuk őket, a P-MVA, S-PVA és S-IPS panelek jönnek be, a TN+film nem annyira, de játékhoz, internetezéshez és filmnézéshez az is elég. Idén a Samsung SyncMaster 215TW-t tartjuk a legjobb komoly, de 130 000 forint körüli árával azért megfizethető monitornak, viszont olyan feladatokra, ahol nem kell nagyszerű színvisszaadás, egy 20–22 colos TN+film paneles modell is bőven megfelel.

Wi-Fi

2007-ben egyetlen jelentős esemény történt az otthoni környezetben használt vezeték nélküli hálózatok területén, a 802.11n Wi-Fi szabvány előhírnökének útra bocsátása. Nehezen születik az új, gyorsabb technológia, egyelőre a 2.0-s tervezetnél jár, amely elvileg már közel van a véglegeshez. A mielőbbi piacra bocsátásban érdekelt gyártók nagy nyomást gyakorolnak a szabványalkotó testületekre, sőt mára az is gyakorlattá vált, amire korábban e területen nem volt példa: a Wi-Fi Szövetség a végleges szabvány elfogadása előtt, a tervezetre alapozva kezdte meg a Draft N-es eszközök tanúsítását. Egyelőre bizony gyakran meg is esik, hogy különböző gyártmányú chipsetet tartalmazó eszközök között nem megy olyan gyorsan és gördülékenyen a kommunikáció.

Sajnos most is érvényesült a drót nélküli hálózati megoldások legrosszabb tulajdonsága, vagyis sokkal többet ígérnek papíron, mint amire a valóságban képesek. A Draft N eszközök kapcsán 270–300 Mbps elvi sebességről beszélnek, ami elvileg azt jelenti, hogy majd háromszor olyan gyorsak, mint a vezetékes, 100 megabites Ethernet. Súlyosan csalódott az, akik 20 MB/s fölötti tempót várt az új Wi-Fi-től, de az óvatosabb, 10 MB/s-ot tippelők is túllőttek a valóságon. Több Draft N-es chipkészletet kipróbáltunk, és csak nagyon speciális esetben értük el azt a 8 MB/s-os átviteli sebességet, amire a 100-as Ethernet képes. Az átlag – persze az alkalmazások szintjéről beszélünk – inkább 4–5 MB/s volt egy Wi-Fi és egy vezetékes állomás között, két Wi-Fi eszköz párbeszéde többnyire 3 MB/s alatt maradt. Végül is ez egészen jó az eddigi 802.11g szabványhoz képest, ami nagyjából feleekkora sebességet tudott, és nem szabad elfeledkezni a 802.11n szerves részét képező MIMO eljárásról, mely növeli a vételkörzetet, illetve azon belül javítja a jelátvitelt. A Draft N egyelőre azonban mégis inkább csalódást jelent, kellemetlen a magas bevezető ár, valamint a különböző vezérlők akadozó együttműködése. Bízunk benne, hogy jövőre sokkal jobb hírekről számolhatunk majd be.

Hűtés, ház, táp

Idén nem sokat foglalkoztunk processzorhűtőkkel. Ugyan megjelent pár friss modell minden gyártónál, de egyelőre az a helyzet, hogy nem nagyon van mire rátenni őket. Az egyre kisebb csíkszélességen készülő Core 2 processzorok alig melegszenek, és ugyanez mondható el az Athlon 64-ekről, ráadásul ez a trend folytatódni látszik a Phenommal és Penrynnel is. Lényegében semmi szükség a januári tesztünkben bemutatott hűtőknél komolyabbakra. Újra forró helyzetet teremthetnek a négymagos processzorok, jövőre velük indítunk majd.

A tápegységeknél is a Core 2 Quad processzorokhoz köthető az év legérdekesebb eseménye. Köztudott róluk, hogy iszonyatosan jól tuningolhatóak. Extrém túlhajtás során oly mértékben megnőhet a fogyasztásuk, hogy még a legerősebb tápok egy részét is letérdeltetik. Vicces, mert ezeket a gyakran 1000 wattnál is erősebb bestiákat éppen az ilyen gépekhez készítették. A helyzet az, hogy nem a puszta maximális teljesítmény a fontos, hanem az, hogyan képes leadni azt. Ha él az ATX12V szabvány azon korlátozása, mely szerint legfeljebb 240 watt mehet egy feszültségágon (vezetékkötegen), és a 12 voltos részeket szerencsétlenül osztják le, akkor a tápegység saját védelmi elektronikája vethet véget a mókának. Ennek kiküszöbölése végett oda jutottunk, hogy most a korábbi divat szerint szétválogatott 12 voltos részeket ismét összefogják, tehát ezen a téren az ATX12V 2.x-es szabványoktól visszatértünk az 1.3-ashoz.

Sajnos idén sem született meg az ideális táp, pedig mennyien áhítják azt a legfeljebb 400 wattos, egyben 12 voltos ágú, halk ventilátoros, moduláris kábelezésű áramforrást. Egyszerűen hihetetlen, hogy egyetlen gyártó sem képes egyszerre kielégíteni az igényeket. A lecsatlakozatható kábeles tápok többsége 500 wattosnál nagyobb, tehát sok perifériás rendszert feltételez, ami sok vezetéket igényel. Szerintünk éppen azokhoz a kis fogyasztású konfigurációkhoz kellene moduláris táp, melyekben csak egy merevlemez és egy optikai meghajtó van. Mintha a SATA terjedését sem vették volna észre a gyártók. Ma már az alaplapokon szinte alig van IDE, és a merevlemezek után az optikai meghajtók is SATA-ra váltanak, de a tápokon továbbra is több régi négytűs IDE konnektor van, mint SATA-s.

Azért született idén is néhány jó táp. Nekünk legjobban a Corsair tápos belépője tetszett. Szerencsére a tuningos memóriáiról ismert cég nagyon jó beszállítót választott, a Seasonicot. Több modellje is megfordult nálunk, melyek közül a 450 wattos VX-et kedveltük meg a legjobban, mert nagyon halk volt, nem bontották szét a 12 voltos részlegét, és nem is fölöslegesen nagy teljesítményű. Sajnos nem is olcsó, de szerintünk nagyon megéri közel 17 000 forintos árát.

Corsair VX450 - nem olcsó, de nagyon jó

Házakból idén többnyire Cooler Master és Chieftec termékekkel találkoztunk, de ezek közül is minden gond nélkül tudunk nagyon jókat felsorolni bármilyen igényre. Először ott volt a Cooler Master nagyszerű kis Elite 330-asa, amely 8000 forint körüli ára ellenére egy nagyon jól összerakott, egészen csinos házacska volt. A skála másik végén áll, pontosabban tornyosul a különlegesen szép, belülről pedig nagyon érdekes, meg főleg alaposan zajcsillapított Cooler Master Cosmos. Középtájon is van egy jó kis háza a gyártónak, a CM 690 szerintünk az idei házas év egyik legjobb ár/érték mutatójú terméke. A kisebb szerverek vonalán továbbra is a Chieftec a nyerő, ebben a témában a Cooler Master ITowerje szerintünk nem volt egy szerencsés próbálkozás. Annál jobban sikerült a Chieftec WH-02.

Cooler Master CM 690 és Cosmos

Egyetlen házat sajnálunk igazán, hogy kimaradt az idei évből – remélhetőleg jövőre pótoljuk –, az Antec Ninehundredet.

Notebook

2007 a notebookok éve volt. Minden bizonnyal 2008 is az lesz, és a fejlettebb országokban már az elmúlt néhány év is az volt. A legnagyobb technológiai újítást ezen a téren az Intel hozta. Tavasszal mutatta be a Centrino Duo platform Santa Rosa kódnevű frissítését, amely valamivel gyorsabb processzorokat, egy kicsit felújított chipkészletet és Draft N-es hálózati vezérlőt jelentett. Szerintünk a teljesítmény növelése helyett koncentrálhattak volna inkább a fogyasztás csökkentésére, az akkumulátoros üzemidő növelésére, mert ezen a téren nem történt számottevő előrelépés. Míg az Intel szorgosan fejlesztett, az AMD pumát hajszolt Észak-Amerika erdőségeiben. Egyelőre nagyon nem találják, pedig megvették már a kanadai vadont is. Hogy mindenkinek világos legyen: az AMD Puma nevezetű mobil platformja egyelőre csak papíron létezik.

Rengeteg olyan új megoldás mutatkozott be idén, ami a hordozható gépeknél terjed el legelőször. Ilyen a Santa Rosa részét képező Draft N-es Wi-Fi adapter és a korábban Robson kódnéven ismert, flashmemóriát használó vistás winchestergyorsítási eljárások. A mozgó alkatrész nélküli, kisebb fogyasztású SSD-k első példányai is notebookokban jelentek meg, akárcsak – legalábbis mifelénk – az első HD DVD optikai meghajtók. Energiatakarékosságuk miatt a LED háttérvilágítású TFT kijelzők szintén hordozható számítógépekben tűntek fel inkább.

A legérdekesebb ebben az évben mégsem valami hardveres újítás volt, hanem az egész notebookpiac alakulása. A legolcsóbb modellek ára, elsősorban a nagy bevásárlóláncok és az öldöklő konkurenciaharc miatt, a 100 000 forintos lélektani határ alá csökkent, ráadásul ezek a gépek már olyan fejlettek, hogy egy átlagfelhasználó alapvető igényeit – internetezés, irodai alkalmazások, multimédiás tartalmak lejátszása – tökéletesen kielégítik.

Hatalmas lendületet vett a hordozható számítógépek formatervezése is. Egy rendezvényen az MSI képviselője találóan jellemezte a notebookok színesedését, az egész piacot a mobiltelefonokéhoz hasonlítva. Kezdetben ezeket az eszközöket – akárcsak a hordozható számítógépeket – az üzletemberek használták munkára, elsősorban a funkció számított és nem a forma. Ahogyan megnyílt a piac a széles közönség felé, és egyre erősödött a konkurenciaharc, a gyártók felismerték, hogy igény van egyedi megjelenésű modellekre. Manapság egy konkrét technikai paraméterlistához szinte mindig találunk öt-hat különböző márkájú notebookot, így nem csoda, hogy fontos szempont lett a küllem, hiszen sokan az alapján választanak. Most már nemcsak fekete és szürke, hanem fehér, piros, kék, zöld, rózsaszín vagy szinte akármilyen színű laptopot vehetünk, és vannak kristályos, bőrkötéses, sportkocsiról mintázott, egyedi festésű modellek is.

Nem gondoltuk volna, de az eladások igazolták, hogy méregdrága, elsősorban játékosokat célzó notebookokra is nagy az igény. Igazából nem értjük, hogy miért érdemes az asztali gépeknél kényelmetlenebb, ugyanazt a grafikai teljesítményt jóval drágábban kínáló, nagy tömegük és fogyasztásuk miatt hordozhatóságukban is erősen korlátozott eszközöket választani. Az viszont kétségtelen, hogy egy izmos Core 2 Duóval, 2 GB memóriával és mondjuk GeForce 8700M GPU-val felszerelt notebook már boldogul a legmodernebb játékokkal, igaz, nem maximális grafikai részletességgel.

Az év vége felé találkoztunk még két igazán mobil és nagy hatású újdonsággal. Az egyik az Asus Eee PC-je volt, mely fenekestül felfordíthatja a kisméretű hordozható számítógépek piacát, a másik pedig az egyre jobban terjedő és olcsóbbá váló 3G-s mobil internetszolgáltatás. Véleményünk szerint ez a két dolog jelentősen befolyásolja majd a 2008-as notebookos évet.

Konzolok

A 2007-es esztendő meghatározó hardverei a noteszgépek mellett a játékkonzolok voltak, és ahogy a hordozható számítógépeknél is erősebb forgalomra lehet számítani, úgy minden bizonnyal a konzoleladások is nőni fognak jövőre. Ezt az iparágat egyelőre a hosszú termékciklusok jellemzik, a három piacvezető gyártó pedig egy-két éven belül mutatta be legutóbbi fejlesztését, teljesen új alapokra építkező konzol így nem érkezett idén (hacsak nem számítjuk ide a PlayStation 3 európai rajtját). Mégis mozgalmas és alapvetően sikeres évet tudhat maga mögött a videojáték-piac.

Az úgynevezett új generációs konzolok (ilyen a Microsoft Xbox 360, a Sony PlayStation 3, illetve félig-meddig a Wii is) idei csatáját egyértelműen a Microsoft platformja nyerte, bár pusztán az eladásokat tekintve 2007-ben kétségtelenül a Wii viszi a pálmát. A redmondi óriáscég konzoljának még azt is sikerült minden különösebb presztízsveszteség nélkül átvészelnie, amikor kiderült, hogy egy konstrukciós hiba folytán a korai gyártású Xbox 360 gépek igen tetemes hányada záros határidőn belül elhalálozik.

A hiba beismerése után aztán felpörögtek az események, az Xboxok garanciáját 3 évre növelték, és előbb áttervezték a belső komponensek hűtését, később pedig a gép alaplapját is. Az ügy visszhangja pillanatok alatt elcsitult, és az Xbox 360 kapcsán pár hónap múlva már nem a hardver fiaskója, hanem a hatalmas kasszasikerként bemutatkozó új Halo epizód jutott mindenki eszébe. A Microsoft olajozottan működő és kimeríthetetlen büdzsével dolgozó marketinggépezetének köszönhetően a játék minden idők egyik legsikeresebb videojátéka lett, megjelenése első hetében eddig soha nem látott eladásokat (és bevételt) produkálva.

Jellemző egyébként, hogy a Halo harmadik epizódjának premierjét Magyarországon is komoly kampány kísérte, az Xbox 360 mindemellett egyre többet szerepel a hazai médiában is, idén tehát a globális piaci viszonyok között kevéssé jelentős szerepet betöltő kelet-európai országokra is figyeltek Redmondban. Sajnos ennek ellenére azt egyelőre nem sikerült elérni, hogy az Xbox 360 online szolgáltatása, az Xbox Live hazánkból is elérhetővé váljon legális úton, a magyar vásárló tehát továbbra sem ugyanazt kapja a pénzéért, mint a nyugat-európai vagy tengerentúli Xbox-tulajdonos.

Az idei esztendővel talán túlvan életének legkritikusabb szakaszán a Sony PlayStation 3, mely Európában csak tavasszal jelent meg, mostanra viszont már mindent összevetve az öreg kontinensen örvend a legnagyobb sikernek. A Blu-ray olvasóként is használható gép az év első kétharmadában látványosan szenvedett, a vevők sokallták az árát, többen nem érezték szükségét a fejlett, jövőbemutató funkcióknak, plusz a játékválasztékból hiányoztak a nagyobb tömegeket vonzó címek, a PlayStation 3 eladásai ezért hosszú hónapokig siralmasan alakultak.

Az év utolsó hónapjaiban (talán ténylegesen az utolsó pillanatban) aztán végül megindult a szekér, piacra került egy olcsóbb PlayStation 3, mely immár kedvező fogadtatásra lelt a vásárlók körében. Az új típushoz ezúttal már mi, európaiak juthattunk hozzá először, a szabvány támogatottsága miatt éppúgy hozzánk jut majd el először (a jövő év első felében) a PlayTV, mely földfelszíni digitális tévéadások vételére teszi alkalmassá a gépet.

Többek közt ez a kiegészítő is jól jelzi, hogy a nextgen konzolok közül az Xbox 360-ra és a PlayStation 3-ra az új termékfilozófia jegyében már egyfajta otthoni médiacenterként kell tekinteni, nem pusztán játékgépként. Mostanra mindkét gép képes lejátszani azokat a népszerű médiafájl-formátumokat, melyeket eddig jellemzően a PC merevlemezén tároltak, akár internetezni is lehet velük, sőt Linux operációs rendszerrel is szóra bírhatók, így csaknem minden tekintetben képesek a PC helyébe lépni.

Külön kell szólni a Wii-ről, amely teljesen másképp közelíti meg az egész játékos kérdéskört. A Nintendo nem a Microsoft és Sony receptjét követte, nem szupererős hardvert készített, nem pakolta meg mindenféle extra tulajdonsággal, hanem az elektronikus eszközökkel való játék új dimenzióját alkotta meg. Az eredmény fergeteges lett. A Wii eladási rekordokat döntögetett, egy éves pályafutása alatt annyit adtak el belőle, mint Xbox 360-ból ezidáig összesen, forradalmi, hadonászós irányításával megannyi dizájn- és technológiai díjat nyert. Sikerének kulcsa, hogy új közönséget, az alkalmi játékosok csoportját célozza meg – az már csak hab a tortán, hogy a hardcore közösség is rákapott. Olyan emberek vásárolják, akik soha nem gondolták volna, hogy konzolt vesznek.

Forrás: www.i4u.com

Azért nem minden rózsaszín a Wii körül. Hardveres képességei finoman szólva is szerények, játékai ezért távolról sem olyan látványosak, mint a konkurenciánál. Nagyon kevés extra funkciója van. Igaz, lehet vele szörfözni a világhálón, de semmiféle optikai videolemezt nem kezel, zenelejátszója is nagyon fapados, tehát játékon kívül lényegében semmi másra nem használható. Inkább digitális csocsó, mint multimédiás szórakoztatóközpont. Sokkal kellemetlenebb ennél, hogy kevés jó játék van Wii-re. Egyelőre csak a Nintendónál érzik, hogyan kell az új megközelítéssel játékot készíteni, a többiek nem tudják igazán jól kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

A 2007-es esztendőtől a Prohardver! is nyitottabban szemléli a konzolok szereplését, fejlődését: hónapokkal ezelőtt elindult lapunk konzolrovata, ahol egyelőre hírek és tudósítások olvashatók a játékgépek világából. Felvettük a kapcsolatot a gyártók magyarországi képviseleteivel is, hogy minél több hazai vonatkozású információval láthassuk el olvasóinkat. Ennek köszönhetően több jelentős eseményről is az országban elsőként vagy az elsők között tudósíthattunk. A konzolgépekről szóló, heti több alkalommal közölt híradások, beszámolók népszerűsége mára minden várakozásunkat felülmúlóan alakul, ami egyértelmű jele annak, hogy a játékgépek mind több PC-tulajdonos számára kínálnak vonzó alternatívát.

Az otthoni felhasználók szemszögéből ezek voltak hát az idei év főbb hardveres eseményei – bár teljességre nem törekedtünk, talán sikerült visszaadni, mik foglalkoztatták legjobban 2007-ben a vásárlókat, a technika iránt érdeklődőket, no és persze a sajtót. A következő év talán még érdekesebbnek ígérkezik, és nemcsak az új technológiák és termékek miatt, hanem több nagy és fontos piaci szereplő sorsának alakulása miatt is. Szerkesztőségünk nevében békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk valamennyi olvasónknak.

rudi, Renwick, janpotocki