Megjelenés

Pár hete teszteltük a HP első generációs Folio 13 Ultrabookját, mely majd egy évvel ezelőtt jelent meg. A folytatással viszont sokkal fürgébbek tudtunk lenni, mert máris itt az Spectre XT, a HP legfrissebb Ultrabookja. Pontosabban egyike az új Ultrabookoknak, melyekkel a nagy számítógépgyártó a közelmúltban rukkolt elő. A Folio 13 nagyon kellemes megjelenésű laptop volt; ezt a tulajdonságot a Spectre XT is örökölte, bár kicsit más stílusban. A végletekig letisztult előd után egy vagányabb formát kaptunk, ahol újfent a szálcsiszolt fém, a határozott élek és a lekerekített sarkok dominálnak, de az összhatás markánsabb; a zsanérok közti Hewlett Packard felirat jól azonosítja a gépet.

Megmaradt a prémium agyaghasználatból és hibátlan összeszerelésből adódó elsőrangú minőségérzet, a gépház kellemes tapintású, egyáltalán nem hajlik, vékonysága ellenére a fedél sem horpad. Tesztgépünk nullszériás bemutatódarab volt, így zsanérján már meglátszott a sok próbálgatás, de a kereskedelmi forgalomba szánt darabok fedele elsőrangú pántokon fordul, melyeknek alig van holtjátéka; a Spectre XT-nek jogos helye van az elit modellek között.

Azért nem mindenben sikerült nagyszerűt alkotnia a HP-nak. Sajnos a Spectre XT 13,3 hüvelykes képernyője csak 1366x768 pixeles, felülete pedig fényes, ahogyan vékony kávája is. USB csatlakozóból a Folio 13-hoz hasonlóan sajnos csak kettőt kapunk, közülük csupán egyik 3.0-s.

Jó hír, hogy az új Ultrabooknak négy hangszórója van, amelyek fejlesztésében a ma nagyon divatos Beats Audio segédkezett, és ennek egészen pozitív eredménye lett. Bár a szűkös gépházban csodát nem lehet művelni, azért amit lehet, kihoztak a Spectre XT-ből. Maximális hangereje jó magas, és némi recsegésmentes basszust is sikerült előcsalogatni belőle, ezzel a HP hangrendszere az ultrabookok között a legjobbak közé sorolható. Ugyanez mondható el a billentyűzetről is, melynek alapja stabil, nyomásútja és komfortja a rendelkezésre álló helyet figyelembe véve kimondottan jó, és még háttérvilágítást is kapunk hozzá. Egyedül az volt fura, hogy mind ez a fény, mind a Wi-Fi kapcsolója állandóan világít, nem kapcsolható ki. A touchpad szerintünk inkább szép, semmint jó. Jól elkülönül környezetétől, de felülete lehetne érdesebb, gombja pedig kevésbé kattogós.

Gyakran bírálják az Ultrabookokat bővíthetetlenségük miatt. Ezen a téren a Spectre XT sem tűnik jónak, de némi csavarozás után nagyon könnyen eltávolítható a teljes fenéklemez, és akkor már hozzáférhetünk minden hardverelemhez. Sajnos az akkumulátoron és mSATA SSD-n kívül semmi sem bővíthető benne, még a 2 x 2 GB memóriát is az alaplapra forrasztották. Anno a Folio 13 jó nagy, 59 wattórás akkuval érkezett, a Spectre XT esetében meg kell elégednünk egy átlagos, 45 wattórás példánnyal, amitől gyengébb üzemidő várható – cserébe a laptop súlya az előd 1,50 kilogrammjáról 1,39 kilogrammra csökkent.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!