Bevezető, specifikációk

Lélekben mindig megbizsergünk egy kicsit, mikor egy pehelysúlyban induló rágcsáló érkezik be szerkesztőségünkbe tesztelési célzattal, és nem volt ez másképp most sem, noha a termékért felelős eShark cég létezése eddig elkerülte figyelmünket. Az eShark ESL-M4 Naginata egy szamuráj fegyverről, a kardhegyű lándzsáról kapta a nevét, és az utóbbi időben rügyező, egerekkel kapcsolatos (és szerintünk jó irányba mutató) trendet igyekszik meglovagolni, miszerint minél könnyebb a periféria, annál jobb. A lyukacsosság ugyan inkább ízlés (és esetenként takarítási szándék) kérdése, de a 60 gramm az mégiscsak 60 gramm! Korábban már volt szerencsénk összehozni egy randevút egy hasonló koncepcióval, a még ennél is soványabb, 53 grammos Cooler Master MM710-zel, ami lenyűgözött bennünket – lássuk, mi a helyzet az "elektronikus cápa" üdvöskéjével!

[+]

A fiókszerűen nyíló dobozt kibontva semmi extra nem hullik kezünk közé, hiszen az a Naginatán és egy papírcetlin kívül mást nem tartalmaz. A 126 mm hosszú, 65 mm széles és 39 mm magas, szimmetrikus kialakítású, hatgombos kurzorkergető méhsejtes lyukakkal ellátott, matt burkolatot kapott, és bendőjében egy igencsak kellemes szenzor, a 100-tól 16 000 cpi-ig 100-as léptékben skálázódó PixArt PMW3389 serénykedik, közelítőleg 2 mm-es LoD-dal.

[+]

Az összeszerelés minősége rendben van, bár a tenyértámaszt egy picit meg lehet ropogtatni, ha határozottabban markoljuk meg az eszközt, de a dizájn miatt ez nem annyira meghökkentő, és a stabilitás sem szenved emiatt csorbát. A fogást segítő gumírozás vagy textúrázás most elmaradt, de a rácsos kivitelnek hála erre nincs is szükség. A formáról nyilatkozni fölösleges, mert ez szerfelett szubjektív téma, de úgy gondoljuk, hogy aki kedveli a Logitech MX300/G1/G100(s)/Ninox Aurora, esetleg a Microsoft WMO 1.1a/SteelSeries Kinzu vonalat, az alapjaiban véve ezt is komfortosnak fogja találni; mi határozottan így éreztünk.

[+]

A fő klikkek alatt húszmillió klikkes Omron D2FC-F-7N(20M)(0F) kapcsolók tanyáznak, míg a felül elhelyezett cpi-váltónak és az igazán csak a jobbkezesek által kényelmesen használható két oldalgombnak Huano White switchek jutottak osztályrészül. Az 1,8 méteres hosszúságú, kábelharanggal ellátott, harisnyázott vezeték, bár nem tarozik az überhajlékony/szuperlégies parakábelek halmazába, azért kellőképpen könnyű a kezelése, nem túl nehéz, és közel sincs olyan merev, mint amit az utóbbi tizenévben átlagként megszokhattunk. A zavartalan csúszásról négy (lehámozandó védőfóliával fedett) PTFE teflontalp gondoskodik, melyek szolid méretükkel rögtön belopták magukat a szívünkbe – a gyönyört már csak az tenné teljessé, ha nem alattuk lennének a szétszereléshez szükséges csavarok furatai...

[+]

Egyébként a szétszedés mikéntje nincs túlbonyolítva, mivel össz-vissz két csavart kell eltávolítanunk a helyéről, melyek a hátulsó két talp alatt állomásoznak. Miután kirimánkodtuk őket, finoman felfelé kell mozdítani a felső burkolati elemet, miközben egy leheletnyi jobbra-balra mozgatást is végzünk rajta; néhány másodperc múlva teljes valójában feltárulkozik előttünk az elektronika.

[+]

A nagyjából 21-24 000 forintos összegért kétzónás RGB világítást is kapunk; az első zóna a Huano White encoderes, gumicsíkot hordó, nem túl jól elkülönülő fokozatokkal megáldott görgőt és a nyomtatott áramköri lapra helyezett eShark logót, míg a második zóna a patkány farának alsó peremén végigfutó fénycsíkot jelenti. Pályafutásunk során találkoztunk már igényesebb fényorgonával is (erről bővebben cikkünk utolsó oldalán), de a minimumot tudja, és persze az ESL-M4-es hasán található, diódákat vezérlő, háromállású csúszókapcsolóval "láthatatlan" üzemmódba is válthatunk egy szempillantás alatt, mindenféle szoftver nélkül.

[+]

Driver

A Naginata szoftverével már találkozhattunk korábban a GWings egerek tesztjénél, kicsit más formában; ugyanarról a szoftveres platformról van szó, amit a task manager is megerősít, hiszen a folyamat neve OemDrv (32 bit). Nagyon könnyed kis applikációról van szó, hiszen a háttértárolón mindössze 5,2 MB helyet foglal, és a rendszermemóriából is csupán 8,9-10,3 MB-ot fogyaszt, de ennek ellenére minden fontosabb dolgot tudunk benne állítani.

[+]

Az egész program egyetlen képernyőből áll, melyen lenyitható fülek képében jelennek meg a különféle beállításcsoportok. A bal felső szegmens a gombok programozására szolgál, és a legördülő listákban olyan funkciók is megtalálhatók, mint amilyen például a multimédiás vezérlők vagy billentyűkombinációk, netán makrók felbindolása, vagy éppen egy sniper gomb létrehozása (DPI Lock).

A jobb felső sarokban terpeszkednek a különböző cpi-lépcsők, melyekből legfeljebb hat, minimum egy állhat a rendelkezésünkre (az alapértelmezett lépcsők: 1200/2000/3200/4800/6400/16 000 cpi). 100-tól 16 000-ig a 100-as lépték van érvényben, de utána ezt 1000-esre váltva egészen 26 000 cpi-ig interpolálhatunk (ami körülbelül 23 000-rel több, mint aminek még értelme is van, mindenesetre a lehetőség adott).

[+]

Az egyes cpi szintekhez meghatározhatjuk a LED világítás színét (ami a görgőn, valamint a céglogón lesz látható), melyeket nem csak egy előre elkészített felsorolásból választhatunk ki, de magunk is kikeverhetjük azokat, akár a színkavalkádba történő kattintással, akár az R/G/B paraméterek 0-tól 255-ig tartó értékeinek manuális megadásával. Emellett lehetőségünk nyílik az X és Y tengelyek felbontásának külön konfigurálására is. A Lighting fül rejti az egér hátulján végignyúló, vékony fénycsík effektjeihez (melyekből összesen 9 van) tartozó beállításokat.

[+]

A Mouse Paraméter tabon a windowsos egérbeállításokat lelhetjük meg, míg a Polling Rate-re klikkelve – értelemszerűen – az USB port frissítési frekvenciáját szabályozhatjuk a megszokott 125/250/500/1000 Hz-es kínálatból (default 500 Hz). A GUI bal oldalára visszakanyarodva a felprogramozható gombok alatt pihen a Macro ablak, melynek működése egyszeregy bonyolultságú, alatta pedig a Profile szeglet terül el, ahol módunkban áll a három alapprofilt számos újabbal kiegészíteni, továbbá a különböző profilok importálására, exportálására, átnevezésére és törlésére is itt adottak a körülmények.

Mérések

A perfect control kiderítéséhez és az USB frissítési ráta stabilitásának vizsgálatához (nem meglepő módon) az OxyPlot MouseTester v1.5.3-as verzióját használtuk. Szokásunkhoz híven a gyárilag eltárolt felbontásokat néztük, melyek jelen esetben 1200, 2000, 3200, 4800, 6400 és 16 000 cpi.

[+]

Az egér cpi-fokozattól függetlenül szépen hozta az 5,5-6 m/s-ot, ami kiváló értéknek tekinthető, garantáltan nem fog minket akadályozni a vad söprögetésben – bár megvalljuk, ezt el is vártuk a PMW3389-től.

[+]

A polling rate-tel sem voltak különösebb gondok, de a legstabilabb jel talán 500 Hz-en tette tiszteletét. Ettől függetlenül az 1000 Hz is bátran használható, nem lesz hajtépés a történet vége.

Az esetleges szenzoranomáliák felszínre hozásához hű bajtársunkat, a Microsoft Paintet ültettük asztalhoz. Számokat, betűket, egyenesnek szánt vonalakat és csigákat rajzoltunk, ahogy azt mindig tenni szoktuk.

[+]

Az alapértelmezett felbontások közül egyértelműen az 1200 cpi bizonyult a legkényelmesebbnek, ám ebben azért benne van személyes preferenciánk is. A 2000 cpi szintúgy tökéletesen kontrollálható volt, de felette már akadtak kisebb-nagyobb nehézségeink, bár az is igaz, hogy a 3200-as léptéket a vártnál kezesebbnek találtuk. A teljesen értelmetlen 16 000 cpi-vel való kísérletezést néhány perc elteltével meguntuk, mert lehetetlen volt vele értékelhető művet produkálnunk. Érezhető angle snappinggel, jitterrel, smoothinggal nem találkoztunk, és a következő oldalán részletezzük, hogy ez mit jelent az eszköz fő profilja, a játék(ok) esetén.

Mindennapi használat, konklúzió

Az eShark kurzorkergetője a hétköznapok során sem okozott csalódást. Abban semmi érdekes nincs, hogy az egyszerű irodai, netán filmezős tevékenységekkel múlatva az időt hibátlan volt a pontosság és reszponzivitás, de ez megmaradt a DOOM Eternal pokolbéli helyszíneinek bebarangolása (keresztülszökellése) közben is. A játék motorja rendkívül jól optimalizált, így a harapós input szerencsére már a szoftver oldaláról be volt biztosítva, csak az egérnek kellett brillíroznia, amit 60 grammos légiességével meg is tett. Simán játszanánk vele ligák szintjén Quake Live-ot; úgy véljük, ennél nagyobb dicséretet nehezen tudnánk neki adni. Asztallapon, Allsop Raindrop GigaPad XL-en és kétféle mintázatú Razer Goliathus Control egérpadon is kipróbáltuk.

A burkolat matt műanyagán ugyan finoman meglátszanak az ujjlenyomatok, ám ez a lyukacsos struktúrának köszönhetően inkább csak a fő gombokon kerül szem elé, de azért annyira nem vészes a helyzet. Az összeszerelési minőség alapvetően rendben találtatott, a perifériát stabilnak éreztük, bár a tenyértámasz szorongatással picit nyüszögtethető. A klikkelés nem jár túl hosszú úton, határozott, taktilis, miközben a jobb gombnak enyhén magasabb tónusú a hangja. Természetes használat alatt minimális a post travel, kifejezetten erőltetni kell, hogy plasztik érjen plasztikhoz. A gumírozást viselő görgő fokozatai elkülönülnek, viszont nem túlságosan, ezáltal a scrollozás halknak mondható, és az alatta rejlő mikrokapcsolót közepes nehézségű aktiválni. A csuklónkhoz közelebb eső oldalgomb szintén taktilis, míg az első kevésbé, és azt lenyomni is könnyebb valamivel.

A szenzort feljebb már taglaltuk és hibátlannak találtuk, a szoftver pedig nagyon kezesen bánik mind a tárhelyünkkel, mind a rendszermemóriával, és minden lényeges beállítást lehet vele babrálni. Fagyással vagy egyéb gikszerrel nem szembesültünk az együtt eltöltött bő egy hét alatt. A kábel ugyan nem éri el a külön megvásárolható parakábelek szintjét, de még így sem túl nehézkes vagy merev, komolyabb panaszunk nincs rá. A talpak jól siklanak, és nem is eltúlzott méretűek, a kétzónás világítást vezérlő csúszókapcsoló pedig jópofa adalék.

[+]

Amit viszonylag rövid ismertségünk után kritizálnánk, az a nem éppen színvonalas LED implementáció (méltatlan az árhoz), ami leginkább a görgőn és a céglogón érhető tetten; a színek finomabb árnyalatai összefolyhatnak (alig vagy nincs is köztük különbség), a vetett fény sem teljesen homogén. A másik enyhe neheztelésre okot adó tényező a 21-24 000 forintos vételár. Nem állíthatjuk, hogy nagyon elterjedt márkával van dolgunk, és szívesen vettük volna, ha a gyártó a legózást követően legalább 4-5000 forinttal alacsonyabb összeget biggyesztett volna oda az árcédulára (vagy ennyiért japán Omronokat, high end paracordot, illetve egy tartalék szett tappancsot is kaphattunk volna grátiszba). A lyukacsos felület is felvet egy kérdést, a koszolódásét, de nem is igazán az elektronikát érintően, hanem a méhsejtes rácsok peremeinél (illetve a fő gombokon, amolyan old school Razer-stílusban), ahol is a felgyülemlő, elhalt bőrszövet válhat eltántorító tényezővé az arra kényesek számára; hatványozottan kell ügyelni a tisztaságra az egérpad környékén.

A felsoroltaktól eltekintve abszolút a fegyver kategóriába soroljuk ezt az egeret, ahogy azt annak neve is sugallja, így ha valaki egy pehelysúlyú, szimmetrikus egérre vágyik, és nem idegenkedik a fényáteresztő borítástól, nyugodtan elmorfondírozhat a Naginata beszerzésén.

eShark ESL-M4 Naginata egér

Synthwave

Az eShark ESL-M4 Naginata egeret az Ageta kft. bocsátotta rendelkezésünkre.