Bevezető, külső

2013 végén bukkant fel először az NVIDIA G-Sync technológiája, ami minden játékos fantáziáját megmozgatta, hiszen egy régi, de annál bosszantóbb problémára, a kijelző és a grafikus kártya közötti képszinkron megteremtésére ígért gyógyírt. A cég ezzel a monitorba építhető kiegészítő áramkörrel, azaz hardveres megoldással szüntetné meg a képfrissítési frekvenciát meghaladó képszámítás miatt szétcsúszó, illetve az említett frekvenciánál alacsonyabb fps számítása következtében fellépő akadozó képmegjelenítést, illetve a V-Sync problémáját is. Mindezekbe most nem mennénk bele részletesen, hiszen a témát alaposan körbejártunk idevágó tudástárunkban. Elsőként, a probléma általános megértéséhez, vertikális szinkronról szóló írásunkat ajánljuk, majd ezt követően a G-Sync leírás tanulmányozását, hogy képbe kerüljünk.

[+]

Mielőtt azonban rátérnénk a G-Synckel szerzett tapasztalatokra, ismerkedjünk meg tesztalanyunkkal, a 27"-es, WQHD (2560x1440 képpontos) felbontás megjelenítésére képes ASUS Republic of Gamers sorozatba tartozó SWIFT PG278Q monitorral, ami az elérhető G-Sync-képes monitorok közül az egyik igen ígéretes darab a specifikáció szerint.

[+]

A játékosoknak szánt modell külsőre is igen robusztus, de ez nem tűnik fel elsőre, hiszen szemből nézve igen letisztult a vonalvezetés, vékony a káva, de a masszív, letörésekkel tarkított talp már másról árulkodik, hátul pedig ez a szögletesség még inkább tetten érhető méretes szellőzőnyílások kíséretében.

[+]

A termék elpusztíthatatlanságot sugároz, masszív talp, vaskos állvány, ami minden irányban állítható (igen, a magassága is), sőt még portréállása is van, ezt pedig nem minden "gamer" monitor mondhatja el magáról. Igaz, ez utóbbit a TN+film panel miatt vélhetően nem sűrűn fogjuk használni.

[+]

[+]

Az állvány, így maga a kijelző tőből forgatható, azaz az talp nem fordul el, ami egyébként is bajos lenne ekkora méretben. A dönthetőséget sem aprózták el, de aki inkább falra szerelné a monitort, annak jó hír, hogy a gyárilag felcsavarozott állvány eltávolítható, és a szabványos VESA 100x100 lyukosztásnak hála fali konzolra is felaggatható.

[+]

Néhány jellegzetes ROG-motívum is felfedezhető a külsőn, főleg a talp környékén, ide kerültek az NVIDIA közreműködésével integrált technológiák emblémái is. Szintén a talpon, az állvány becsatlakozásánál kapott helyett egy vörösen izzó (világító) karika is, ami a Light in motion névre hallgat, ha a menüből ki akarnánk kapcsolni.

[+]

A csatlakozók terén ne számítsunk extrákra. A két USB 3.0-s aljzatot ellátó "uplink" csatlakozón felül csupán egyetlen darab DisplayPort 1.2 aljzattal kell beérni, köszönhetően az NVIDIA korlátozásának.

Belső, specifikáció, gyári beállítás

Az ASUS PG278Q valódi 8 bites megjelenítésre képes TN+film panelt használ matt fóliával, így tükröződés kizárva. E paneltípus korlátai régóta ismertek, például a legismertebb a korlátozott betekintési szög. Cserébe viszont villámgyors válaszidőt és 144 Hz-es képfrissítést produkál.

[+]

A háttérvilágítást LED-ekkel oldották meg, méghozzá PWM-mentes kivitelben, ebből fakadó villogással nem kell számolni, amíg be nem kapcsoljuk az ULMB funkciót, amire majd az értékelés során visszatérünk még.

[+]

Gyári beállítások

Ez a típus nem rendelkezik gyári kalibrációval, de persze megmértük, hogy dobozból kivett állapotban mire képes.

Színhőmérséklet-beállítások

A menüben a színhőmérséklet kiválasztására is van lehetőség az előre beállított értékek közül, ezek pontosságát is ellenőriztük a gyári beállításokkal, ICC/ICM profil nélkül:

Mérések, kalibrálás

Kalibrálás

Gyárilag előre beprogramozott beállítások ezúttal nincsenek. A tökéletes eredményhez egyébként is kalibrálásra volt szükség, ahol a szokásos célértékeket alkalmaztuk: 120 cd/m² fényerősség, 6500 K színhőmérséklet, 2,2 gamma, és törekedtünk a legmagasabb kontrasztarány elérésére a legalacsonyabb színeltérés mellett.

[+]

Kalibrálással 0,23 átlagos delta E értéket kaptunk, míg a legnagyobb eltérés értéke 1,92 – az előbbi kiváló, utóbbi elfogadható érték. A dispcalGUI naplója szerint 100%-os fehéren 120,7 cd/m², míg a feketén 0,1303 cd/m² volt a fényerősség, ami 926,3:1 kontrasztarányt eredményez. A gamma mérés pontos eredménye 2,14, a színhőmérsékleté pedig 6420 K lett.

[+]

A színtérlefedettség a következőképpen alakult: a képet felnagyítva a szürke szaggatott vonal jelzi a referencia színteret, míg a színes háromszög a mért színteret ábrázolja. Eszerint az ASUS PG278Q 95,7%-ban fedi az sRGB színteret, de maga a lefedettség mértéke 113,5%.

Érdekességképpen – és akinek szüksége van további, mélyebb elemzésre – linkeljük az Argyll+DispcalGUI mérési jegyzőkönyvét is, mely további információval szolgál a kalibrálással és annak eredményével kapcsolatban (gamma és színhőmérséklet tracking, szürkeegyensúly stb.).

További mérések

Fényerő-stabilitás

Az ASUS 350 cd/m² értéket ígér, amit bemelegítve, profilok nélkül képes volt túlteljesíteni "szemkiveretős" 400 cd/m² értékkel.

[+]

A hatalmas maximális érték ellenére a legkisebb beállítás mindössze 50 cd/m², amit PWM nélkül teljesít. Ez elég alacsony ahhoz, hogy teljesen sötét körülmények között is elérhető legyen egy szemkímélő beállítás.

Háttérvilágítás beszűrődése, fekete

[+]

A háttérvilágítás beszűrődésének vizsgálatával elégedetten nyugtáztuk az eredményt, hogy jelentős hibát nem véltünk felfedezni, tehát ezen a teszten kiválóan teljesített a kijelző.

Háttérvilágítás-homogenitás

Nem sikerült megismételni a jó szereplést a homogenitás vizsgálatánál. A kijelző mértani közepétől távolodva a fényerősség jelentősen csökken, a sarkokba eső zónákban akár -18%-os eltérés is mérhető. A színhőmérséklet eltérése -2,78 és +2,49%-os határon belül ingadozik.

[+]

Betekintési szög, menü

Válaszidő, input lag

A specifikáció 1 ezredmásodperces g2g értéket említ, és három lépésben változtatható mértékű (off / normal / extreme) gyorsítást ígér. Ezek hatását az alábbi képeken lehet megtekinteni.

Off / Normal / Extreme [+]

Az input lag mértéke a fényképezőgépes tesztek alapján nagyjából 10 ms körül alakul, ami jó eredménynek számít.

Betekintési szög és glow

[+]

A fenti képek valószínűleg senkinek sem okoznak meglepetést, hiszen a TN+film paneltől elvárható szintet hozza. Sajnos a betekintési szögek növekedésével minden elképzelhető anomália jelentkezik: színtorzulás, inverz színek, kontraszt- és fényerőcsökkenés. Szemből nézve viszont a kijelző remek képet ad, a játék hevében pedig a többi nem érdekes.

Menü, OSD

Az ASUS alaposan megszórta gombokkal a hátoldalt, és mindezt megfejelte a mostanság divatos joystickkel, hogy könnyebbé váljon az irányítás. A gombokkal aktiválható a menü, illetve innen hívhatóak elő az olyan "gamer" extrák, mint a Crosshair, Timer vagy éppen a Turbo, amivel a frissítési frekvenciát változtathatjuk menet közben.

[+]

[+]

A menü kezelése nem túl bonyolult, de meglehetősen kevés általános beállítás van benne profibb (nem csak gamer) monitorokhoz mérten, noha az átlagfelhasználók számára a legfontosabb paraméterek mindegyike fellelhető.

G-Sync használat közben, vélemény

De milyen is a G-Sync?

A játékosok többsége a G-Sync megjelenését hajlamos egyfajta Szent Grálként felfogni, és tulajdonképpen nem is járnak messze az igazságtól, de azért pár megjegyzést ehhez mindenképpen érdemes hozzáfűzni. Az egyik, hogy csak NVIDIA kártyákkal működik, tehát legalább GeFroce GTX 650 Ti Boost vagy annál jobb VGA szükséges hozzá. Emellett fontos megjegyezni, hogy az NVIDIA-féle megoldás, azaz a G-Sync fizetős a gyártók számára, tehát a G-Sync áramkör – aminek szintén van költsége – beépítése licencköteles, ami alaposan megdobja a kompatibilis kijelzők árát. Ezt a problémát a VESA-féle Adaptive-Sync fogja kiküszöbölni, de az első ilyen kijelzők felbukkanására 2015-ig várni kell, és van egy olyan érzésünk, hogy bár a technológia ingyenes, vélhetően a gyártók ebből is megpróbálnak majd hasznot húzni, így első körben csak a felsőbb kategóriás kijelzőkben fogják aktiválni ezt az opciót.

[+]

G-Sync kijelzőkből egyelőre kicsi a választék, ráadásul ezek többsége TN+film panelre épül, így aki IPS vagy valamilyen VA-technológiát részesít előnyben, annak várnia kell; az Adaptive-Sync-kompatibilis modellek között lesznek ilyenek szép számmal. Érdemes tehát várni, amíg a piac kikristályosodik, már csak azért is, mert egyelőre az sem ismert, hogy az NVIDIA mit lép: a zöldek ugyanis nem hajlandóak lemondani a G-Sync-ről, tehát részükről az Adaptive-Sync támogatása kérdéses, ezzel szemben az AMD teljes mellszélességgel kiáll a VESA szabványa mellett – ez lesz a saját implementációjuk, a FreeSync. Mint az tehát látható, e technológiák nem csak a monitortól függenek, hanem a VGA-gyártóktól is, ezen a téren pedig sok a kérdőjel, és nem biztos, hogy érdemes a lehetőségeket bebetonozva csak egyetlen vállalat termékével működő eszköz mellett dönteni.

Akkor most kell a G-Sync vagy nem?

A szerkesztőség tagjaival közösen ültünk le tanulmányozni, hogy mire képes az NVIDIA újítása az ASUS monitorában, amit egy GeForce GTX 980-nal párosítottunk. Egyhangúan arra jutottunk, hogy a G-Sync roppant hasznos újítás, mondhatni nélkülözhetetlen, de! De úgy gondoljuk, hogy 144 hertzes képfrissítés mellett nincs feltétlenül szükség egy ilyen drága megoldásra (az NVIDIA 200 dolláros díjat számol a G-Sync után, amit persze a felhasználó fizet ki végül a termék árában). A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy 144 herztes képfrissítési ráta már kellően magas ahhoz, hogy a legtöbb játékban ne jelentkezzen a túl nagy fps miatt bekövetkező tearing, míg a képváltások közötti idő lerövidülése révén az alacsonyabb, de amúgy még folyamatos megjelenítést lehetővé tevő fps esetén a képtöréstől, bekapcsolt V-Sync esetén pedig a képkockák duplázásából, várakozásából fakadó apró akadásoktól is megszabaduljunk.

144 hertz mellett a G-Sync jótékony hatása tehát eltörpül; próbáltunk a játékokban különbséget találni a be- és kikapcsolt állapotok között, de amit láttunk, az is valószínűleg a placebó-hatásnak köszönhető. Éppen ezért a frissítést visszavettük a legtöbb TFT-kijelző által támogatott 60 hertzre, és itt kezdődik a varázslat! Alapesetben ugyanis kellően erős gépnél a játékok könnyedén átlépik a másodpercenkénti 60 fps-t, ezért a tearing elkerülése érdekében kénytelenek vagyunk V-Syncet kapcsolni, így viszont 60 fps alatt apró akadozást kapunk a képduplázás miatt (amiért lényegében a képváltások közötti idő hossza, a késleltetés a felelős). Bekapcsolva a G-Syncet viszont minden gondunk elmúlik: a VGA, a driver és a monitorba épített elektronika együtt szabályozza a kiküldött képkockáknak megfelelően a monitor képfrissítését 30 és 144 Hz között, ezzel elkerülve a fent említett képi anomáliákat. Mondhatni a megjelenítés olyan, mint kés a vajban: tiszta, akadásmentes, törésmentes.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a G-Sync és a képfrissítést dinamikusan kontrolláló mechanizmusok (mint amilyen az Adaptive-Sync és a FreeSync lesz) akkor fejtik ki igazi hatásukat, ha a hagyományos, 60-75 hertzes kijelzőkkel kell dolgozniuk, és jelenleg ebből van több, a 144 hertzes IPS vagy ahhoz hasonló (PLS MVA) panelekre még várni kell – egyedül az AUO jelentett be 144 hertzes AHVA típusú panelt.

Értékelés

Van még egy "csodafegyver" az ASUS tarsolyában, ez pedig az úgynevezett ULMB, azaz Ultra Low Motion Blur, amiről korábban már megírtuk, hogy nem csinál mást, mint a képfrissítéssel szinkronban villogtatja a háttérvilágítást, így mozgóképnél a mozgó tárgy szemmel követésből adódó elmosódást próbálja kiküszöbölni, ugyanis a felvillantott képek sorozata a szem és az agy számára élesebb képet eredményez. Nos, ennek hátulütője, hogy nem mindig használható, azaz csak kikapcsolt G-Sync és 85, 100 vagy 120 Hz-es képfrissítés mellett aktiválható, így sok értelme nincs, és még a maximális fényerőt is erősen limitálja. Az ULMB eredménye ugyan jól észrevehető, ha direkt ezt figyeljük, de nem érdemes érte beáldozni a G-Sync képességet, arról nem is beszélve, hogy a többség örül, hogy végre megszabadult a háttérvilágítás villogásától, így nem valószínű, hogy azt direkt visszakapcsolja, főleg nem ennyire alacsony frekvencián.

[+]

Maga a monitor egyébként gamer szemmel nem rossz, robusztus, mutatós, jó a kialakítása, van állíthatósági lehetőség bőven, még egy kis bling-bling is belefért a repertorába (gondolva a világító karikára a talpon, beépített célkereszt stb). A TN+film panel persze általánosságban véve nem egy csúcs, továbbra is szörnyen rosszak a betekintési szögei, de legalább a kontrasztarány rendben van, a megjelenítés valódi 8 bites, nincs PWM villogás sem, a 144 hertz pedig egyértelműen nyerő. Bemenetek terén eléggé megkurtították a PG278Q-t, de ez is az NVIDIA-nak köszönhető, hiszen a G-Sync amúgy sem működik mással, viszont legalább az USB 3.0-t nem spórolták ki belőle, bár csak kettő darabot kapunk.

Továbbá megemlítenénk érdekességként, hogy AMD VGA-val is kipróbáltuk a monitort. Vélhetően ezzel egyfajta eretnekséget követtünk el, ugyanis a legjobb DisplayPort kábelünket latba vetve sem voltunk képesek 85 Hz-nél magasabb frissítést beállítani anélkül, hogy ne villogott volna a kijelző: 100 Hz-en csak egyszer egyszer, 120 Hz-nél gyakrabban, míg 144 Hz-en használhatatlan eredményt kaptunk. Ezt persze hátrány, de az értékelésen nem változtat, hiszen aki ilyen kijelzőt vásárol, annak úgyis kötelező az NVIDIA videokártya, amivel pedig kitűnően működött.

Az árral kevésbé vagyunk kibékülve, 240 000 forint ugyanis nagyon sok pénz, amiből persze az NVIDIA-nak is jut, de így is magas a végösszeg, WQHD felbontás ide, 144 Hz oda. Azt persze nem bánnánk, ha a G-Sync és a FreeSync a jövő évben széles körben elterjedne, hiszen egyértelműen szükség van rájuk, de előtte nem ártana, ha a gyártók maguk közt tisztáznák a kialakult helyzetet. Az ugyanis elfogadhatatlan lesz a felhasználók számára, ha bármely GPU-gyártó mellett el kell kötelezniük magukat hosszú évekre, hiszen a monitor pont az az eszköz, ami nem cserélődik olyan sűrűn, mint egy processzor vagy éppen egy VGA.

Daywalker

Az NVIDIA G-Sync kompatibilis ASUS ROG Swift PG278Q monitort az ASUS magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.