A PWM (pulse width modulation) már előkerült a ventilátorok fordulatszámának szabályozásával kapcsolatban, és nagyon hasonló dologról van szó a monitorok esetében is. Ahogy a ventilátoroknál nincs szükség mindig maximális fordulatszámra, így a kijelzők esetében sincs mindig szükség a maximális fényerőre. A háttérvilágítás erősségét befolyásolva tudjuk a fényerőt növelni vagy éppen csökkenteni, azonban ennek szabályozását többféle módszerrel is meg lehet oldani. Jelenleg a legelterjedtebb megvalósítás a PWM, azaz az impulzusszélesség-moduláció.
Nincs másról szó, mint a háttérvilágítást végző CCFL vagy LED-ek gyors, állandó periódusidejű és frekvenciájú ki- és bekapcsolásáról. A fényerő változása ennek a ki- és bekapcsolt állapotnak a hosszától (kitöltési tényező), egyszerűbben fogalmazva ezek arányától függ. A periódusidőre eső hosszabb bekapcsolt állapot nagyobb fényerőt jelent, a rövidebb bekapcsolt állapot pedig értelemszerűen kisebbet.
Egyszerű elméleti (!) példa a PWM-mel megvalósított fényerőszabályozásra 175 Hz mellett: 1 mp alatt 175 ciklus, azaz a periódusidő 1/175 s. Minél magasabb fényerőre van szükség, a háttérvilágítás annál tovább van bekapcsolt állapotban (kvázi annál nagyobb a kitöltési tényező) egy 1/175 mp-ig tartó ciklus alatt.
Magyarázatra szorul még a PWM kapcsán a frekvencia, amit hertzben (Hz) adunk meg, de nem összekeverendő a képfrissítés frekvenciájával. Ez a frekvencia megadja, hogy 1 mp alatt hányszor történik meg a fent említett ki- és bekapcsolás ciklus. Mivel szó szerint ki- és bekapcsolás történik, ezért vibrálásáról beszélhetünk még akkor is, ha ezt szemünkkel nem látjuk. A gyártók jellemzően 175 Hz-et alkalmaznak CCFL-es monitorok esetében, míg a LED-eseknél az utóbbi időben 220-240 Hz-et. Utóbbinál a nagyobb frekvencia nem véletlen, hanem szükségszerű, ugyanis a LED-ek sokkal gyorsabban reagálnak a ki- és bekapcsolásra (két bekapcsolás között kikapcsolt állapotban többet veszítenek fényerejükből), mint a hidegkatód csövek.
Háttérvilágítás PWM frekvenciájának vizsgálata fényképezővel 0% / 50% / 100% fényerő-beállítás mellett (1/20 záridő). Jól látható, hogy 100%-on a háttérvilágítás folyamatosan bekapcsolt állapotban van, így itt már nincs vibrálás sem (kivéve azokat a kijelzőket, ahol a menüben a 100% nem a háttérvilágítás valós 100%-os teljesítményét használja). A PWM frekvenciája könnyen kiszámolható: adott beállításon a vonalak számát kell megszorozni a fényképező alkalmazott záridejének reciprokával. Jelen esetben: 11 x 20 = 220 Hz
A PWM-es fényerőszabályozás jelenlegi hátránya pont az említett frekvenciában keresendő: látszólag már kellően gyors ahhoz, hogy a vibrálást folyamatos fénynek lássuk, de a valóság picit más. Sajnos a 175-240 Hz még távolról sem elég gyors ahhoz, hogy senki számára ne legyen zavaró, rosszabb esetben érzékelhető jelenség. Az erre érzékenyeknél fejfájás, szemfáradtság jelentkezik, és ennek kiküszöbölésére a mostaninál jóval nagyobb frekvenciát kéne alkalmazni. Sajnos a PWM mellékhatásai miatt ez a fajta fényerőszabályozás sok felhasználó szemében nem túl kedvelt megoldás, viszont a hasonló tünetektől mentes, analóg megvalósítás jóval kevésbé elterjedt – ott viszont a fehéregyensúly hajlamosabb nagyobb mértékű elcsúszásra a fényerő változtatásának hatására.
