Korszakok találkozása: AOC Agon AGM700 egér a tesztasztalon

AOC Agon AGM700 egér

Az eredetileg monitorokban utazó AOC még 2020-ban lépett be a beviteli eszközök piacára, és egyebek mellett játékra szánt egerek gyártásába is belekezdett. Ez a termékkategória sok év stagnálás után – az első lukacsos Finalmouse, majd a Logitech G PRO Wireless megjelenését követően – rohamos fejlődésnek indult, és manapság ott tartunk, hogy paraméterek és szolgáltatások tekintetében a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjén járunk, és a versenyhelyzet egyre csak fokozódik, így kíváncsiak voltunk, hogy a tajvani vállalat milyen rágcsálóval rukkolt elő.

[+]

Az Agon AGM700 nevezetű megoldás – egy AMM700-as egérpad társaságában – járt szerkesztőségünkben egy próba erejéig, így semmi nem állt annak az útjában, hogy kiderítsük, a cég ebben a szegmensben is hozza-e azt a jó ár/érték arányt, amit egyes kijelzői tudhatnak magukénak.

[+]

A 123,8 mm hosszú, 63,4 mm széles és 37,9 mm magas, nyolcgombos kurzorkergető egy kinyitható elejű dobozban érkezik, ami az eszközön és egy információs papírfecnin kívül nem tartalmaz mást. A szimmetrikus kialakítású (ám jobbkezeseket előnyben részesítő) konstrukció látszólag identitászavarban van, mert borításán különböző anyagú és színű elemek képviseltetik magukat, és a viszonylag kevéssé kritizálható belsejével olyan jellemzők alkotnak éles kontrasztot, amelyek azt sugallják, hogy a mérnökök az 5-10 évvel ezelőtti trendek mocsarában ragadtak.

[+]

Az elvi szinten leginkább palm griphez tervezett forma felülről lefelé keskenyedik, és oldalain textúrázott gumírozás hivatott könnyíteni az emelgetést (több-kevesebb sikerrel). A meglehetősen finom tapintású tenyértámasz legmagasabb pontja nem teljesen középen van, hanem egy picit hátrébb, ezért a nagyobb kezű egyéneknek akár karmos fogással is komfortos lehet az olcsó műanyagokból építkező, ugyanakkor korrekt összeszerelési minőséggel bíró portéka.

[+]

A szerkezet lelkét egy háromprofilos belső memóriával megtámogatott, 200-tól 16 000 cpi-ig 50-es léptékben, 5+1 lépcsőben skálázódó PixArt PMW 3389 szenzor adja, amely kissé szokatlan alapértelmezett felbontásokkal (1600, 3200, 6400, 12 800, 16 000, smart dpi) rendelkezik. A szálcsiszolt hatású, ezüstszínű műanyagból lévő fő klikkek alá Omron (50M) kapcsolókat raktak, és a bal oldali alsó részén indikátor LED-ek tájékoztatnak minket az éppen aktív cpi-szintről.

[+]

A kellően feszes és taktilis oldalgombok alatt egy piros sniper gomb nyert elhelyezést, amelynek nyomva tartásával alternatív érzékenységet inicializálhatunk, ellenben ha nem vágyunk ilyesmire, szabadon át is programozhatjuk vagy letilthatjuk azt. Úgy fest, hogy 400 cpi-re van felprogramozva, és reméljük, nem vagyunk vakok, de nem találkoztunk ezt az értéket módosító bejegyzéssel a driverben. A fedélzeti RGB kétzónás implementációban teszi tiszteletét: a közepén mintázatos gumicsíkot viselő, eléggé egybefolyó fokozatokkal operáló görgőn és a háton figyelő céglogón.

[+]

A görgőt alulról két gomb határolja; az alsó a cpi-váltó, a felső, M (mint "Modes") feliratú pedig azt jelzi zöld, kék vagy piros színnel, hogy három profilunkból melyik van jelenleg használatban. Az egér alján egy fedőlappal takart rekeszben jó adag retrós életérzés öltött testet, ugyanis öt, egyenként 5 grammos fémsúlyt találhatunk itt megbújva, melyekkel az amúgy sem visszafogott, 90 grammos tömeg 115 grammig növelhető.

A múlton való merengést folytathatjuk az 1,8 méteres vezeték láttán, hiszen rendkívül merev, harisnyázott kivitelű, és a jelstabilitást javító ferritgyöngyöt is lespórolták róla, bár mentségére legyen mondva, hogy legalább kábelharang, plusz kábelkötegelő jár hozzá. Érdemes megjegyezni, hogy az öt talpat fólia védi, ezt használat előtt célszerű eltávolítani.

AOC Agon AMM700 egérpad

Az Agon AMM700 egérpad 357 mm széles, 256 mm magas és kb. 3 mm vastag, és egyszerre két vasat tart a tűzben, mivel alulról gumírozott, kemény alapjára egy nagyon finom szövésű, bársonyos tapintású (és kilöttyent folyadékoknak valamennyire ellenálló) szövetet erősítettek, és ezt fejeli meg a peremek mentén körbefutó, négy effektet (statikus, lélegző, pislogó, hullám) ismerő, diszkrét fénycsík, ami az AGM700-hoz hasonlóan 16,8 millió színt ismer.

[+]

Az áramellátás a pad jobb felső sarkán lévő, világító Agon felirattal díszített egységből induló, 1,8 méter hosszúságú, harisnyát hordó USB kábel segítségével valósul meg, aminek kinézete, illetve felépítése megegyezik a rágcsálón látottal. A világítást a következő oldalon részletezett driverrel vezérelhetjük, erre való fizikai gomb nincs.

[+]

Driver

A szoftveres hátteret a gyártó G-Menu alkalmazása jelenti (jelenleg a v3.4.00 verziószámnál tart), amely centralizált platformként működik, a háttértárolónkon 328 MB helyet foglal, futás közben durván 130 MB rendszermemóriát fogyaszt, ami a tálcára rakást követően, háttérfolyamatok képében 84 MB-ra csökken. Kezelőfelülete szerencsére nincs túlbonyolítva; a nyitóképernyőn az egér sziluettjére kattintva rögvest eljutunk a beállításokig, melyeket a bal oldalon, oszlopba rendezve láthatunk.

[+]

A fejléc alá a profilok kerültek, melyekből tetszés szerint hozhatunk létre újakat, de persze a szokásos műveletek elvégzésére (átnevezés, importálás/exportálás, indítható állományhoz rendelés) ugyancsak lehetőségünk nyílik. Egy profilon belül három alprofil (Mode) van, és egy ilyen trió menthető el a periféria memóriájában, hogy aztán a görgőkerék alatt tanyázó M gombbal válthassunk köztük.

[+]

Az előbb említett (bal oldali) oszlop első bejegyzése a Customize, amivel a gombok felprogramozását érhetjük el. A funkciók keresztbe-kasul felcserélésén túl médiavezérlőket (Multimedia), szövegszerkesztőt (Text Editor), Windows és böngészőparancsokat, appokat (Window Management), makrókat vagy meghatározott program indítását (Assign a Shortcut) társíthatunk hozzájuk. A bal klikk szintén bindolható.

[+]

A Sensitivity fül az érzékelő beállításait rejti. A DPI Setting részlegen öt felbontási léptéket határozhatunk meg 200 és 16 000 cpi között, 50 cpi-s pontossággal (alapértelmezett: 1600, 3200, 6400, 12 800 és 16 000 cpi), de ha nem tartunk ennyire igényt, a nélkülözhető cpi-szinteket deaktiválhatjuk a narancsszínű négyzetekre bökve. A Smart DPI beállítás mozgási sebesség függvényében dinamikusan változtatja a szenzor felbontását; ha lassan terelgetjük a kurzort, akkor mérsékelt, ha fürgébben, akkor magasabb értéket használ. Nem látjuk kristálytisztán, hogy ennek hol vennénk hasznát, de a játék bizonyosan nem az a felhasználási terület, ahol efféle zavaró inkonzisztenciára vágynánk.

[+]

A Polling Rate értelemszerűen az USB port frissítési rátáját szabályozza, és az elterjedt opciókat (125, 250, 500 és 1000 Hz – az utóbbi az alapértelmezett) listázza. Ettől az ablaktól jobbra a windowsos egérbeállításokat találjuk, míg a jobb szélen a Calibration fül a(z egyébként igen alacsony) LoD egérpadunkhoz történő finomhangolását végzi el, bár ennek nem láttuk szükségét. A makrószerkesztő legfelül az utolsó menüpont, és a használata nem nagy ördöngösség, adja magát.

[+]

A bal oldali panel Light FX menüpontja alól babrálhatunk a kétzónás világítással. Effektből három van (statikus, lélegző, pislogó), de ezeket nem tudjuk zónánként variálni, a színeket pedig a palettába kattintva vagy R/G/B kóddal egyformán megadhatjuk. A Pulsation a pulzálás gyakoriságát, a Brightness a fényerőt szabja meg, és mindkettőnél két lépcsőfok van (a fényerőnél a kikapcsolás a harmadik). A Light FX Sync tab ugyanerre alkalmas, csupán annyi a különbség, hogy itt az összes AOC hardverünk világítását vezérelhetjük egy kalap alatt.

[+]

Mérések

Amint azt jó ideje mindig tesszük, az AGM700 perfect controlját, valamint frissítési frekvenciáinak stabilitását a honi eredetű OxyPlot MouseTester applikáció v1.5.3-as verziójával végeztük el, ám a gyári konfiguráció annyira elüt a normától (az 1600 cpi a legalacsonyabb fokozat), hogy a jól bevált 400, 800, 1600 és 3200 cpi-s állásokat vizsgáltuk helyette, a 16 000 cpi-s csúccsal egyetemben.

[+]

Különösebb meglepetés nem ért minket, a szenzor felbontástól függetlenül hozta az 5-5,5 m/s-os eredményt, amelyet a legalacsonyabb érzékenységgel lövöldöző emberek is megfelelőnek fognak találni. Nincs ezen mit ragozni, jár a piros pont.

[+]

Az USB frissítési rátájával sem volt különösebb rendellenesség, de az is igaz, hogy korábban összefutottunk már szebb, kicsit kevesebb szórást mutató gráfokkal; talán a jelet szűrő, vezetékre integrált ferritgyöngy hiánya lehetett az ok, de erre nem vennénk mérget.

Végül a vizuális művészet végső eszközét, a Microsoft Paintet izzítottuk be, hogy számok, betűk, egyenesek és kakaós csigák firkálásával puhatoljuk ki, akadnak-e szenzoranomáliák.

[+]

Ahogyan azt vártuk, 1600 cpi-ig nem találkoztunk abnormális viselkedéssel, és 3200 cpi-n is mintha csak egy leheletnyi jitter jelent volna meg, de ez tulajdonképpen nem akkora probléma, mert a jelenség sok PixArt PMW 3389-cel szerelt eszköznél kiütközik, és a valós használati potenciálból nem igazán von le.

Mindennapos használat, konklúzió

A hétköznapok során vegyes érzéseink voltak az AOC mindkét eszközével kapcsolatban, és hogy némi viszonyítási alapot adhassunk, elsőként a preferenciáink ismertetésével kíséreljük meg a perspektívába helyezést. A kezünk csuklónktól a középső ujjunk hegyéig 20,2 cm hosszú, tenyerünk a hüvelykujjunkkal együtt 10,5 cm széles, és pincer claw grip fogással nyomulunk (1-2-2 ujjelosztással), ami a finomabb korrekcióknál fingertipre vált. Kedvenc formáink a G-Wolves Hati S, a Cooler Master MM710, a Logitech MX300, a Logitech G305, a Ninox Aurora, az Endgame Gear XM1, a Razer Salmosa és a Microsoft WheelMouse Optical 1.1a. (de a G-Wolves Hati M-et/Logitech G PRO Wirelesst vagy a Ducky Feathert sem vetjük meg), az aszimmetrikus modellek közül pedig a Pulsar Xlite-ot (Zowie EC2), a G-Wolves Skoll Minit, az Xtrfy MZ1-et, esetleg a Vaxee Zygen NP-01-et favorizáljuk.

Ezekkel az attribútumokkal határozottan kényelmesnek, illetve stabilnak ítéltük meg az AGM700-ast, simán tudtunk palmozni és karmos fogást alkalmazni, de a folytonos ujjbegyes használatot legfeljebb csak kb. 22 cm-es kézzel gondoljuk reálisnak, a miénknél szerényebb méretű kacsóval pedig valószínűleg csak a tenyeres fogásnak adnánk zöld utat. Annyit még hozzátennénk, hogy a sniper gomb pozíciója nem volt abszolút ideális számunkra, mert pont ott van, ahová a hüvelykujjunkat tesszük, így sikerült egyszer-egyszer véletlenül aktiválnunk, de ez egy szubjektív észrevétel.

Szintén személyes ergonómiánknak köszönhető, hogy esetenként a jobb klikk felső szélét tuszkoltuk a gyűrűsujjunk felső percével, és így nehéz volt azt lenyomnunk. A 90 grammos tömeg nem érdemel dicshimnuszt, de még a használható halmazban van (kezünkben lévő, pontos tárgynak éreztük, nem karunk meghosszabbításának), viszont az extra súlyokat maximálisan okafogyottnak, a naiv vásárlók csalogatójának és fölösleges árnövelő faktornak tartjuk.

[+]

A szenzorra vagy az összeszerelési minőségre nincs panaszunk, precíz és reszponzív az eszköz, és a gombok is jobbára rendben vannak. A pre-travel elhanyagolható, post travelből egy picit több van a kelleténél, mindazonáltal vízszintes holtjáték nincs. A kattintáshoz mintha egy kevéssel több erőkifejtés kellene, mint amit az Omron (50M)-eknél megszoktunk, az érzet közepesen taktilis, a hang jól hallható, de a jobb klikk magasabb tónusú, kevésbé öblös zajt produkál. Az oldalgombok feszesek (de akad egy csöppnyi függőleges holtjátékuk, inkább a hátsónak), kellemes visszajelzést adnak az aktuációról, pre-traveljük gyakorlatilag nincs, a post traveljük sem vészes, és könnyen benyomhatók.

[+]

A görgő halk, viszont a fokozatai nem különülnek el egymástól élesen és olcsó hatást kelt, de ez ugyanúgy elmondható a műanyagokról. Az oldalsó, apró bemélyedésekkel tarkított gumibetét annyira nem tapadós, előfordulhat, hogy az izzadósabb tenyerűek csúszósnak tartják majd (ugyanakkor a kosz jól tapad rá). A zsinór sajnos az elmúlt évtized elejét juttatja eszünkbe, mert abban az időben volt nagy divat az ilyen mértékű merevség. Kis költői túlzással élve nem attól tartottunk, hogy megtörik, hanem attól, hogy eltörik – ennél a klasszikus PVC-t is előnyösebbnek tartjuk, tehát a bungee (vagy a paracordra váltás) mindenképp ajánlott. A lekerekített szélű talpak egész jól siklanak, bár nem túl vaskosak, és egy grátisz szettnek a csomagban örültünk volna. A szinkronizálható világítás nem teljesen homogén és a LED-ek fehér műanyag alatt világítanak, ezért a színek pontossága egyértelműen csak a legnagyobb fényerőn kielégítő, de félreértés ne essék, azért nem mutatnak rosszul, amíg nem Razer Chromát vagy Aura Sync-et várunk.

A szoftver átlátható, centralizált platform létére viszonylag kíméletes erőforrásainkkal, és fagyásokkal/egyéb gondokkal nem szembesültünk az együtt töltött napok alatt (normál használat mellett), ha azt a fiaskót nem számítjuk, mikor össze-vissza állítgattuk a polling rate-et és a felbontásokat a mérésekhez; pár alkalom után nem akart mozogni a kurzor, de a kattintásokat vette a szerkezet. Egy kis agresszív klikkelgetés/zongorázás a billentyűzeten életre keltette a pointert, ám a cpi-szintek nem a valós értéken mentek (a 16 000 cpi megközelítőleg 1600-nak érződött), de a program is akadozott, és nem tudtuk kilőni a fölös lépcsőket sem. Szerencsére ezt a gikszert egy újraindítás orvosolta.

Összességében nem olyan rossz ez az AGM700, de kétségtelen, hogy bőven van hová fejlődnie. A formának szerintünk van jövője, és hardveresen sincs vele komoly gond, noha egy picivel jobb switch-implementáció, egy Alps/Kailh encoder, egy parakábel és legalább 15 grammal csekélyebb tömeg rengeteget lendítene a szekerén. 15 000 forint tájékán már rábukkanhatunk összeszedettebb típusokra is, és ebből kifolyólag legfőképpen azoknak javasoljuk közelebbi megismerését, akik a kifejezetten nehezebb perifériákat szívlelik, nincs kis kezük (vagy ha az van, akkor palm gripesek), és nem képesek meglenni sniper gomb nélkül, melynek valós értelmét leginkább a képszerkesztés területén látjuk.

Egérpadokból a natúr szövetet/fiberteket és a hibrid megoldásokat kedveljük (például Allsop Raindrop XL, Artisan Zero XSOFT/SHIDENKAI XSOFT, PureTrak Talent, X-raypad Aqua Control+, Razer Pro Glide, QPAD CT), lehetőleg minél vaskosabban, ezért nem voltunk túl bizakodóak az AMM700-zal kapcsolatban. Ennek ellenére pozitívan csalódtunk, mert egy igen szimpatikus, fürge felületet ismertünk meg a személyében (ami igazán az 50 grammos G-Wolves Hati S-sel ért az elemébe), és egérérzékenységünkhöz a fizikai dimenziói is megfeleltek.

[+]

Az alul húzódó gumiréteg igen jól tartja az alátétet az asztallapon (és ez ebben a méretben nem általános), böngészés vagy puffogtatás közepette nem indult néhány milliméteresnél hosszabb vándorútra, és a csuklónkat sem kezdte ki. A peremén lévő fénycsík lekapcsolt állapotban rejtőzik a szemek elől, és bekapcsolva sem túl hivalkodó. Fénye nem teljesen egységes, de kimondottan jól mutat, pedig nem vagyunk a szivárványos világítás különösebb hívei, pláne nem egy egérpadnál.

A negatívumot a kemény alapra feszített textil finomságában fedezhetjük fel, mert kissé kényes; a tisztán tartására nem árt ügyelnünk, és az RGB miatt a csap megkörnyékezését nem javasoljuk (marad a langyos vízzel átitatott mikroszálas törlőkendővel megejtett, körkörös irányú, gyengéd dörzsölés). Az egyik fényképen látható kifehéredés – óvatosságunk ellenére – már két nap után jelentkezett, és némely szöszmöszök igencsak ragaszkodónak bizonyultak mind magához a szövethez, mind a gumival bevont alsó részhez.

Kicsit kihagyott ziccernek érezzük ezt a moderált kontrollal bíró speed padot, mert egyáltalán nem egy zacskó napraforgómag az ára, és ekkora összegért már igen komoly holmikat vásárolhatunk. Fénydiódák nélkül, féláron (valahol 5000-5500 forint környékén) sokkal versenyképesebb lenne, mert a műanyag stabilitását részben ötvözi a textil kényelmével, és bár a tartósságáról még nem lehet érdemben nyilatkozni, a vele való játék és munka felettébb fesztelen és komfortos volt.

AOC Agon AMM700 egérpad

Synthwave

Az AOC Agon AGM700 egeret és AMM700 egérpadot a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.