AMD Ryzen – a második menet

A megjelent négyesből három új processzort teszteltünk, és bátran állíthatjuk, hogy érdekes év lesz ez a CPU-piacon!

Új Zen mag plusz jelzéssel

Az AMD nagyjából egy éve indította útjára a Ryzen sorozatot, amely kicsit döcögősen kezdett, de az év közepére elég szépen kiforrta magát, és az olcsóbb, Summit Ridge lapkát használó modellekkel már tényleg megérezte az Intel a jelenlétüket.

Azóta megjelent a Ryzen APU is, ami főleg az IGP-jével hengerelt igencsak, de a mobil vonalra tervezett Raven Ridge kódnevű lapka továbbfejlesztett Zen magjai sem szégyenkezhetnek.


[+]

Az elmúlt időszakban tehát az AMD jól csengő nevet szerzett a Ryzennek, és az idei évben már egy komolyabb csapást készítettek elő. Ehhez érdekes módon már nem a korábbi 14 nm-es LPP node-ot használták fel, hanem váltottak a GlobalFoundries 12 nm-es LP opciójára, vagyis effektíve a történelemben először az AMD írhat kisebb számot a nanométer elé. Ennek persze nincs eget rengető jelentősége, de észrevehető, hogy az Intel egy ideje felhagyott a korábban büszkén közölt gyártástechnológiai adatok pontos ismertetésével. A Santa Clara-i konkurens ma már egyáltalán nem beszél a nanométer elé írt kisebb szám jelentőségéről, és fejlesztéseik tranzisztorszámát is elkezdték titkolni. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a nagyobbik processzorgyártó rájött leegyszerűsített marketingjük félrevezető hatására, csupán a korábbi üzenet által kihangsúlyozott tényezőkben már nem az Intel az első, mindazonáltal tiszta sor, hogy a gyártástechnológia nem jellemezhető csupán egyetlen számmal.

Pinnacle Ridge
Pinnacle Ridge [+]

Ezzel szemben most az AMD nagyon is büszkén jegyzi meg, hogy az új fejlesztésű, Pinnacle Ridge kódnevű lapka 209,78 mm² kiterjedésű, tranzisztorszáma pedig 4,94 milliárd. A 12 nm-es LP egyébként egy úgynevezett half-node, és nincs drámai hatása a tranzisztorsűrűségre, viszont nagyobb órajelű processzor tervezhető rá, illetve egy kicsit a fogyasztáson is segít.

Az előző generációs Summit Ridge lapkához képest a Pinnacle Ridge 140 millió extra tranzisztort tartalmaz. A rendszer felépítése alapvetően nem változott, tehát az alábbi teszt elemzés részében leírtak jelentős része igaz rá. A legfőbb változások az L1, az L2 és az L3 gyorsítótár késleltetését érték, amelyek hozzávetőleg rendre 13, 34 és 16 százalékkal csökkentek, emellett a rendszermemória elérésének késleltetése is alacsonyabb lett, méghozzá nagyjából 11%-kal. A Zen+ mag a további optimalizálásnak hála 3%-kal több utasítást is képes végrehajtani órajelenként a korábbi Zen maghoz képest, továbbá a rendszer felújított memóriavezérlője hivatalosan is támogatja a JEDEC DDR4-es memóriaszabványának 2933 MHz-es effektív órajelét.

A másik nagy változás, hogy a Pinnacle Ridge megörökölte a Raven Ridge precíz órajel-beállítási képességét, vagyis a Precision Boost 2-t. Mint ismeretes, ez az első verzióhoz képest annyiban javult, hogy hatékonyabb a körülményekhez való alkalmazkodást biztosító algoritmusa. Tehát az asztali Ryzenben bevezetett, finomszemcsés P-State modell megmarad, ahogy a 25 MHz-es léptékenként megvalósítható, magfüggetlen órajelváltás is, ugyanakkor a magok terhelésétől függő turbó órajelek beállításánál az egyes hardveres szálak felszabadítása vagy lefoglalása jóval finomabb átmenetek mellett alakítja majd az adott pillanatra vonatkozó frekvenciát.


[+]

Az első generációs Ryzen 7 1800X-hez képest ez a változás különösen látványos az új Ryzen 7 2700X működését vizsgálva, ugyanis amíg a korábbi csúcsmodell az OCCT nevű terhelésszimuláló programban három szál mellett már az alapórajelre kényszerült, addig az új rendszerrel a friss csúcsprocesszor még maximális, 16 terhelt szál esetén is aktívan alkalmazza a turbót. Ez az a pont, ahol tényleg értelmet nyer az AMD régóta babusgatott AVFS koncepciója, a finomszemcsés P-State modell, az ezernél is jóval több szenzor, vagyis lényegében minden olyan fejlesztés, amit a vállalat az elmúlt fél évtizedben apránként építgetett be a processzorokba. Külön-külön ezek félkarú óriások, de ha mindez összeáll, és most az utolsó komponens hozzáadásával ez megtörtént, akkor tényleg nagyon sokat tudnak segíteni az optimális turbó órajel kiválasztásánál, akár akkor is, ha az összes mag le van terhelve.

Végül az úgynevezett XFR mód, vagyis az Extended Frequency Range is továbbfejlődött. Az XFR2 továbbra is egy automatikus tuningnak fogható fel, azaz ha az adott lapka az adott környezetben az adott hűtés mellett még képes lenne a maximális turbó órajel fölé menni, akkor megteheti. A frissítés a korábbi verzióhoz képest annyi, hogy amíg az első XFR csak egy limitált számú magon működhetett, addig az új már az összes magra alkalmazható.


[+]

Az AMD ki is mérte, hogy 32 °C-os környezeti hőmérsékleten a Ryzen 7 2700X hogyan teljesít egy 95 wattos hőelvezetésre hitelesített hűtővel, de ha ezt felváltja a Wraith Prism, akkor 4%-kal nő a CineBench R15 nT tesztben a teljesítmény, míg egy Noctua NH-D15S-t bevetve, 20 °C-os környezeti hőmérsékletnél már 7%-os ez a tempóelőny. És eközben a processzor paraméterezése nem változott, vagyis a rendszer önmagát tuningolja, akár a maximális turbó órajel fölé.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • AMD

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés