AMD Llano a mobil Sabine platformon

AMD Sabine platform

Fúzió, fúzió, fúzió, már a csapból is fúzió csöpög. Ha szóba kerül ez a fogalom, amit mostanában a CPU és GPU összeházasítására használunk, mindig arra lyukadunk ki, hogy elsősorban a mobil eszközökhöz találták ki. Bizony, a klasszikus asztali számítógépek hanyatlásával, és a notebookok illetve kisméretű számítógépek térnyerésével ez lett az Intel és  AMD célja: ne csak gyors legyen, hanem takarékos és integrált. Ezzel a vezérelvvel született az Intel Clarkdale processzorcsaládja, mely notebookban, Arrandale néven volt igazán sikeres és hatékony. Itt még egyszerűen csak egy tokba rakták a CPU-t és a GPU-t, az idei év elején viszont az Intel a Sandy Bridge architektúrával szorosabbra fűzte a CPU és GPU kapcsolatát, egy lapkára tette őket. Mégis, ha a fúziót emlegetjük, a többség a kisebb x86-os processzorgyártóra, az AMD-re asszociál. Régóta készül már náluk is a CPU-GPU, de a vállalat átszervezése (ATI felvásárlás, félvezetőgyárak kiszervezése) komoly lassító hatással volt a folyamatra. Mindenesetre jobb később, mint soha, itt a Llano APU.

Néhány napja az utolsó részletig kielemeztük az AMD csodafegyverének, első fúziós processzorának asztali (Lynxs) verzióját, ami a CPU és GPU mellett memóriavezérlőt és PCI Express vezérlőt is tartalmaz, szóval végletekig leegyszerűsítve a Sandy Bridge igazi alternatívája lehet. Nem csoda hát, hogy ennél a szilíciummorzsánál is arra jutottunk, hogy mobil, esetleg kisméretű asztali platform vonalon lesz igazán ütőképes. No, ezt a mobil platformot nézzük most meg. AMD Sabine, feküdj fel a padra szépen!

Annyit érdemes még felidézni az asztali megoldás elemzéséből, hogy az AMD új üdvöskéje két régi, jól ismert és bejáratott megoldást, a mobil Phenom II CPU-t (lényegében azonos az asztali Athlon II-vel) és a Radeon HD 5000 GPU-t gyúrta egybe némi finomítással (közös memóriavezérlővel és fejlett energiagazdálkodási technológiával), és helyzete 32 nm-es SOI gyártósorára (amit azóta kiszervezett a GlobalFoundries-hoz). Az eredmény egy olyan fúziós APU lett, mely gyártástechnológiában (32 nm, High-K Metal Gate eljárással), méretben, és tranzisztorszámban is nagyon közel áll konkurenséhez, de CPU-ban gyengébb az Intel Sandy Bridge lapkájánál. GPU-ban viszont erősebb nála.

A mobil platform APU kínálata jelenleg három családra osztható, melyek ugyanarra a négy CPU magot és 400 számolóegységes GPU magot, továbbá kétcsatornás memóriavezérlőt és PCI Express vezérlőt tartalmazó lapkára épülnek. Az A8 és A6 processzoroknak négy, az A4-eknek két aktív CPU magjuk van. Az A8-an 400, az A6-ban 320, az A4-ben pedig csak 240 aktív GPU számolóegység dolgozik. Eleinte az egyes (esetlegesen hibás) komponenseket iktatják ki, később viszont elkészül majd az A4-esek sokkal kisebb – ezáltal gazdaságosabban gyártható és takarékosabb – felezett lapkája. Az alábbi táblázat összefoglalja a Sabine platform processzorait (APU- it).

Mint látható, a CPU órajelek nem olyan magasak, mint az Intel konkurensnél, ám a GPU részleg igencsak potens. Egy-két éve a 320-400 számolóegység még a felső-középkategóriás mobil grafikus kártyákra volt jellemző. Fogyasztás kapcsán azt kell kiemelni, hogy a 35 illetve 45 wattos TDP érték – akárcsak a Sandy Bridge-nél – majdnem az egész rendszerre, a klasszikus értelemben vett CPU, GPU és javarészt chipkészlet hármasára értendő, és maximumot jelent. Alacsony terhelésbél – a fejlett energiagazdálkodási technológiának köszönhetően – lényegesen csökken.

Említést érdemel még a Turbo Core órajel emelő eljárás, ami az APU pillanatnyi terhelését figyelembe véve a TDP vagy hőmérsékleti határig meg tudja emelni a CPU részleg üzemi frekvenciáját. Sajnos, egyelőre a GPU nem kapott dinamikus tuningot úgy, mint a konkurens Intel megoldásában, de ami késik, nem múlik.

Az új platform teljesítménye

Hozzánk a mondhatni középkategóriás AMD A6-3400-es APU érkezett, négy, viszonylag alacsony, 1,40 GHz-es órajelen járó CPU maggal, melyek maximális Turbo Core frekvencián (2,30 GHz) érik utol a legkisebb második generációs Core i3-akat. Grafikus téren 320 számolóegységgel büszkélkedhet, igaz azok is alacsony, 400 MHz-es órajelen járnak. Tesztgépünk ezen felül 2x2 GB memóriát és 500 GB-os, percenként 7200-at pörgő merevlemezt kapott. Sajnos, összehasonlító tesztünkhöz nem sikerült előző generációs Phenom II méréseket csinálni, ugyanis az AMD korábbi platformjára alapozó notebookok nagyon ritkák. A Llano igazi ellenfelei a második generációs Core i3 és i5 processzorok lesznek.

Méréseink során a Llano CPU magjai rendszerint 1,8 GHz-en jártak, így durván 15%-os lemaradása volt a Core i3-mal szemben. A legfrissebb AIDA64 tesztjeiben többnyire ehhez közeli mértékben is volt lassabb nála, AES kódolás számolásánál viszont a Core i5-öt is beérte, a Hash résztesztben pedig alaposan le is hagyta. A Cineben 10 renderelőben jól lemaradt, akárcsak Zip tömörítésben, igaz, kitömörítésben hozta a Core i3 szintjét. Nem szabad elfelejteni, hogy az AMD oldalán négy valódi CPU mag, az Inteleknél viszont csak két Hyper Threadinggel támogatott CPU dolgozott. Ha extra teljesítményre van szükség, akkor az Intel meg tudja duplázni a magok számát, az AMD viszont már csak extra órajellel operálhat. Memóriavezérlőben is az Intel volt a nyerő. Nagyjából ezekre az erőviszonyokra számítottunk az asztali modellek mérése alapján. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az x86-os processzormagok már néhány generáció óta túlmutatnak az átlagfelhasználók teljesítményigényén.

Hirdetés

Mi a helyzet GPU fronton? Ott pusztán a számokból sejteni lehet, hogy az A6-3400-es APU-ban rejtőző közepes fúziós GPU, a Radeon HD 6520G is gyorsabb az Intel legerősebb, HD Graphics 3000-es megoldásánál. Így is lett, sőt a kisebb teljesítményű, diszkrét Radeon HD 5470 sem volt komoly ellenfél a beépített GPU-nak.

Tesztgépünkben helyet kapott egy Radeon HD 6650M különálló grafikus kártya is 1 GB saját DDR3 memóriával. Számolóegységei – 480 darab – 600 MHz-en dolgoznak, memóriabusza 128 bites, támogatja a DirectX 11-et. A Radeon HD 5650M utódjának tekinthető, mely notebookos viszonylatban a középkategória felső régiójába tartozik. A HD 6650M jelenlegi vetélytársa a GeForce GT 540M. Asztali VGA-k közül a Radeon HD 6670-nel áll közeli rokonságban, igaz az magasabb GPU és memória órajele miatt gyorsabb. Érdekesség kedvéért bevettük a versengésbe az A6-3400-as APU-ban rejtőző Radeon HD 6520G-t, illetve pár újabb játékot is lefuttattunk.

Leglényegesebb megállapításunk, hogy a Radeon HD 6650M közepes, sok esetben magas felbontás mellett is futtatni tudja a mai játékokat a 15,6 hüvelykes, vagy kisebb notebookok kijelzőire jellemző 1366x768 pixeles felbontáson. Legalább ilyen fontos, hogy a GeForce GT 540M-mel rendszerint nem tudta felvenni a versenyt, igaz ott egy erősebb Core i7-es CPU volt a támogatója, ennél az AMD CPU-ja lényegesen gyengébb. Hasonlóan CPU limitet sejtünk amögött, hogy a papíron gyengébb Radeon HD 5650M-et sem sikerült megelőznie, bár itt benne van a képletben az is, hogy játékaink többsége még az elavult DirectX 9-es API-ra épített, a modernebb, DirectX 10-es Far Cry 2-ben már az újabb modellnél az előny.

Örvendetes, hogy a modern játékokban az APU-ba épített Radeon HD 6520G sem maradt le túlzottan, igaz annak inkább a közepes grafikai részletesség feküdt 1366x768 pixeles felbontásnál. Érdemes még figyelembe venni, hogy az A8-as APU-k erősebb Radeon HD 6620G-je 400 számolóval és 444 MHz-es, esetleg 1333 MHz-es helyett 1600 MHz-es memóriával (MX utótagos APU-k) valahol a HD 6520G és HD 6650M között teljesítenek félúton, vagyis a csúcs APU akár a középkategóriás mobil VGA-kat is kannibalizálhatja.

Pontosabban új értelmet adhat nekik. Ugyanis az APU-ban lévő GPU (fGPU – Fusion GPU) a megfelelő különálló Radeonnal CrossFire módban tud működni. Ezt a rendszert Dual Graphicsnak nevezi az AMD, igaz aktuális meghajtóprogramja még CrossFire néven hivatkozik rá. Asztali vonalon ez a dupla működés szép gyorsulást mutatott, a nálunk járt notebookban viszont csak 1-2 fps-es előrelépést tapasztaltunk, ami akár mérési hibának is felfogható. Úgy tűnik, egyelőre még nem százas ez a rendszer, a későbbiekben majd meglátjuk, mire jut vele az AMD és a notebookgyártók. Elvileg egy 320-400 számolóegységes APU és egy 400-480 számolóegységes különálló GPU már csúcskategóriás mobil VGA-s teljesítményt produkálhat. Persze, tudni kell, hogy ez a szint asztali gépekben még csak a középkategóriát (Radeon HD 6770 és társai) jelenti.

Asus N53TA - külső

Milyen notebookba szerelve járt nálunk az első Llano processzor? Olyanban, mint az első Sandy Bridge, egy 15,6 hüvelykes Asus N53-ban. Elvileg majd a TA utótagot kapja a hivatalos megjelenéskor, ám egyelőre egy nullszériás darabbal ismerkedhettünk, noha az új platform már hetek óta elrajtolt. Sajnos az AMD-nek gondjai vannak a gyártási kapacitással, így nem is tudott olyan agresszív startot venni, mint ahogyan az Intel szokta új platformjai bevezetésekor. Szóval az N53 az Asus felső középkategóriás multimédiás vonala, ahhoz illő külalakkal és kivitelezéssel. Sajnos, a „béta” N53TA nem fém, hanem egyszerű, középen kisebb nyomásra is alaposan horpadó műanyag fedéllel érkezett, amibe némi szálcsiszolt fémet imitáló mintát csempésztek. Nem tudjuk, a végleges modell felede miből készül. Mindenesetre a forma szerintünk kellemes, a sötét, grafitszürke és fekete színkombináció viszont egy csöppet túl szigorú, a Sandy Bridge verzió világosabb árnyalata nekünk jobban bejött.

Belül kellemes, bár ízlésünknek szintén egy kicsit komor hangulat uralkodott. Sajnos továbbra is dívik a trend, mely szerint egy komolyabb multimédiás notebooknak tükrös keretbe foglalt tükrös kijelzője van. Az alsó rész és a monitor találkozásánál nagyon kellemes látványelem a méretes hangszóró modul, ami a Bang & Olufsennek köszönhetően nem csak szép, hanem jól is szól. Tovább egy érdekes módon nem szigetes billentyűzet, majd egy selymes tapintású, sötét faerezetet imitáló csuklótámasz következik benne a szokásosan ronda, oda nem illő és kattogó, krómhatású tapipad gombbal. Jó lenne végre elfelejteni ezt a szerencsétlen részletet.

Csatlakozók és kiegészítők tekintetében az N53TA hozza a ma megkövetelt, magas szintet. A HDMI és két USB 3.0 aljzat szinte már kötelező, ahogyan az Express Card bővítőhely elhagyása is bevett gyakorlat. Kár, hogy a négy USB csatlakozó mind az oldalak elejére, a csuklótámasz alá került, jobbra az optikai meghajtó és a Wi-Fi kikapcsolója, balra kártyaolvasó, Ethernet aljzat, HDMI és nagy szellőzőnyílás sorakozik mögöttük. Hátulra került a tápcsatlakozó és a VGA kimenet, korábban a Sandy Bridge verzión is ugyanezt az elosztást láthattuk. A fedél anyagához hasonlóan itt is kérdéses a végső megvalósítás, bár szerintünk nem fog sokat változni.

Használat közben – nullszériás mivolta ellenére – egészen kellemes benyomást tett ránk az Asus N53TA. A 15,6 hüvelykes méret ugyan túl nagy nekünk, a hozzá társuló 1366 x 768 pixeles felbontás pedig túl kicsi, de asztali gép kiváltására éppen jó lehet ez a méret. Az anyaghasználat és összeszerelés minőség majdnem kifogástalan volt, a billentyűzet bal felső sarkának kilazulását illetve a fedél egyik élének eldolgozatlanságát betudjuk a gép bemutatómodell jellegének, talán a kijelzőpanel egy-két centiméteres holtjátéka is javul majd. Mindent összevetve az Asus N53 szerintünk egy kellemes, felsőbb kategóriás konzumer laptop, igaz, a hangzásán kívül – amiben a konkurensek is egyre jobbak – semmi olyat nem találtunk rajta, ami vetélytársai fölé emelné.

A hazai megjelenésről egyelőre biztosat nem tudni. Az AMD szűkében van a gyártási kapacitásnak, nem győzi kielégíteni a megrendelők APU-igényeit. Várhatóan szeptember folyamán érkeznek hozzánk az első Asus N53TA modellek. A nálunk járt konfiguráció az A6-3400 APU-val, 4 GB memóriával, integrált mellett Radeon HD 6650M grafikus alrendszerrel, 500 GB-os merevlemezzel, DVD-íróval, n-es Wi-Fi és Bluetooth adapterrel, illetve Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel most 194 900 forintért van listázva, de ez az ár a tényleges megjelenésig változhat még. Szerintünk csökkennie kellene, mert az Asus N53 Core i5 processzorral és GeForce GT 540M grafikus kártyával nagyjából 220 000 forintba kerül.

Asus N53TA - technikai részletek

Mivel ugyanaz a Samsungtól származó, LED-es háttérvilágítású TN+film panel került a llanós és a Sandy Bridge-es N53-ba, nem meglepő, hogy hasonlóan átlagosra sikerült kalibrálni. Az optimumtól átlagban egy legfeljebb három deltaE értéknyire különböző beállítás már szinte tökéletesnek nevezhető, de ezt ma már a legtöbb notebook kijelzője tudja. Az Asus N53TA színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legjobb árnyalatokat.

A kijelző 220 cd/m²-es csúcs fényereje és a 0,7 cd/m²-es minimumból adódó 300:1 fölötti kontrasztarány ugyan dicséretes, de világosban nem volt elég a kijelző tükröződésének eliminálásához. Sajnos ezzel a problémával a legtöbb mai konzumer notebook küszködik. Jellemző probléma a viszonylag kicsi maximális nyílásszög is, de egy 15,6”-os gépet inkább asztalon, mintsem ölben használnak, szóval az N53 eme fogyatékossága nem olyan nagy vész. Sokkal zavaróbb volt az érzésünk szerint túl kicsi betekintési szögtartomány, a monitor színei szinte azonnal eltorzultak, ha nem pont szemből néztük a képet.

Nagy kíváncsisággal, fogtunk neki a Sabine platformos Asus hőmérsékleti tesztelésének. Végre az AMD beérte csíkszélességben az Intelt, és a Llano APU energiatakarékossági funkciói egészen ígéretesek. Éppen ezért nem is lepődtünk meg azon, hogy a nagy, 15,6 hüvelykes testben, 24 Celsius-fokos szobahőmérséklet mellett az N53 felülete csak itt-ott melegedett 30 °C-ra, de processzora is csak egy-két fokkal volt ennél melegebb. Természetesen az ilyen értékekhez közel nulla, vagyis 20 dB alatti zajszint dukál.

Megterhelve a CPU-s részleget, a APU azonnal 40 °C-ra ugrott és további 5 perc alatt átlépte az ötvenes határt. Fél óra alatt ennél már csak három Celsius-fokkal lett forróbb, és ami még jobb, a notebook hűtése is alig hangosodott fel: a hevítés ötödik percében elérte a 23 dB-es csúcsát, ez kimondottan halknak nevezhető notebookos szintet jelent. Örvendetes, hogy közben csak a gép fenéklemezének hűtést rejtő sarka emelkedett 35 °C fölé, és az is legfeljebb langyosnak volt nevezhető. A felület többi része kezünktől jobban melegedett, mint az alatta lévő hardvertől.

További fél óra játék után (a diszkrét GPU-val), már sikerült a hűtés környékét 40 °C fölé hajtani, ami ölbe véve jól érezhető, de legfeljebb huzamos használat után zavaró szintet jelent. Asztalon gépezve a felső rész 30-34 °C-os felülete kellemesen langyos volt. Szerencsére az Asus N53 most sem sokat, csupán 2 dB-t hangosodott tovább, szóval hűtés és zaj terén jelesre vizsgázott az AMD és az Asus.

Vajon fogyasztásban is ilyen jó a Sabine platform? Az Asus N53 a kategóriára jellemző, 56 wattórás akkut kapta, ezzel a rendszer nyugalmi állapotban (üresjáratban, maximális energiatakarékossággal, Wi-Fi nélkül) közel hat óráig bírta. A két adatból úgy számoltuk, a középkategóriás diszkrét VGA-val együtt 9,6 wattot fogyaszt az AMD üdvöskéje, ez kiváló, Sandy Bridge szintű eredmény. Videózással három és fél órára esett vissza az élettartam, 15,6 wattos fogyasztásra utalva, szintén nagyon jó érték. Érdekes, hogy videóhoz a processzorban lévő GPU-t használva csupán pár perces javulást mértünk, többre számítottunk.

Teljes terhelésnél az üzemidő másfél óra alá csökkent, ebből 41 watt körüli fogyasztás következik, ismét korrekt szint. Nemrég járt nálunk az Acer 15,6 hüvelykes TravelMate 6594G laptopja, mely Core i5 processzorral és Radeon HD 5470M grafikus kártyával 9, 15 illetve 46 wattos fogyasztási értékeket produkált, ezzel az AMD Sabine platformja teljes mértékben fel tudja venni a versenyt.

Értékelés

Igen, most aztán nagyon szépen felzárkózott az AMD. A Llano fúziós APU-ra támaszkodó Sabine platformmal egy olyan rendszert tettek az asztalra, mely – majdnem – minden tekintetben méltó ellenfele az Intel Huron River (mobil Sandy Bridge) platformjának. Egyedül a CPU magok teljesítményében tapasztalhatunk némi lemaradást, de a mai x86-os magok már úgyis bőven nagyobb teljesítménnyel bírnak, mint amire egy átlagfelhasználónak szüksége van. Ellentétben konkurensével az AMD a grafikus részre helyezte a hangsúlyt, melynek szerepe az elkövetkező időszakban drámaian megnőhet. Ehhez arra van szükség, hogy a szoftverfejlesztők magukévá tegyék a heterogén programozást, ne csak grafikában tudják kihasználni a shader egységek iszonyatos számítási potenciálját.

Úgy gondoljuk, most kezd beérni, most kezdi bizonyítani hasznosságát a sokat vitatott ATI akvizíció. Lényegében az AMD első generációs fúziós processzorát az a technológia – a GPU – húzta ki a sárból, amit az ATI-tól kaptak. Egyelőre a CPU rész le van maradva az Intel mögött, de a CPU-GPU csomag megfelelő potenciált mutat ahhoz, hogy ne csak a márka hívei gondolják meg az AMD-s hardver választását.

Ráadásul a jövőbe tekintve egyre több érv szól az AMD mellett. Igen, a Llano felzárkózott szépen a Sandy Bridge-hez, jó árazással igazán izgalmas alternatíva lehet az alsó- és középkategóriában. Ha viszont számításba vesszük, hogy az AMD-nél küszöbön áll az új Bulldozer CPU architektúra, valamint GPU vonalon is komoly előrelépésekre készül, továbbá a szoftverfejlesztők egyre több területen kihasználják a GPU-k adta lehetőséget, akkor azt mondhatjuk, az Intelnek fel kell kötnie ama alsóneműt, hogy az AMD felzárkózásából ne legyen olyan elhúzás, mint anno az első Athlon 64 processzorok idejében.

Kicsit a jelenhez és a közeli jövőhez visszatérve: nagyon izgalmas termék lehet a karcsú, felezett lapkára épített, kétmagos AMD A4 APU is, főleg ha kedvező áron adják majd. Erre a megoldásra kiváló könnyű, vékony, mégis hosszú akkumulátoridővel bíró megoldások épülhetnek majd, ráadásul ebben a szegmensben nagyobb nyereségre is számíthat a cég, mert ide pozicionálja legújabb, Ultrabook néven hirdetett gépeit az Intel. Ha az AMD továbbra is megtartja a rá jellemző, konkurensénél kedvezőbb árképzést, akkor nagyon jó kis laptopok születhetnek már a közeljövőben. Most még annak kell szorítanunk, hogy az ex-AMD-s GlobalFoundries győzze gyártási kapacitással az új chipeket.

Illene pár gondolatot mondanunk az Asus N53TA notebookjáról is. Egy béta modellt kaptunk, amiből nem szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni, noha picit segít, hogy korábbról ismerjük már a szériát Intel belsővel. Kellemes, felső középkategóriás laptopokról van szó, melyeket viszont nem sok minden – egyedül talán a hangzás – emel ki a nagyon erős konkurenciából. Szerintünk kelleni fog a fémfedél, illetve jó lenne a billentyűzeten is tekerni egyet, ha szeretnének komoly sikereket elérni vele a hazai piacon. Konkértan a nálunk járt, közepes APU-val és Radeon HD 6650M-mel szerelt verzió árát legalább 30-40 000 forinttal a Core i5 és GeForce GT 540M összeállítás árszintje alatt kellene tartani, hogy az egész csomag versenyképes legyen.

rudi

Az Asus N53TA notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.