Csúcslap az X570-es mezőnyben: ASUS ROG Crosshair VIII Formula teszt

ASUS ROG Crosshair VIII Formula alaplap

Az idén júliusban elstartolt, újgenerációs AMD Ryzen processzorokkal egyidőben indult útjára a hozzájuk tartozó, új lapkakészlet, ami az X570 nevet kapta, és amelynek legnagyobb újítása a megemelt sávszélességű, 4.0-s PCI Express interfész támogatása (amit korábban boncolgattunk már). Ebből a grafikus vezérlők, illetve az M.2-es formátumú, NVMe protokollal dolgozó SSD-k profitálnak, ám egyelőre még inkább csak az utóbbiak. Ez mind szép és jó, de az X570 bizonyos értelemben visszanyúl a régmúltba, egészen pontosan az aktív hűtéssel támogatott chipsetek korába, mert a megnövekedett hőtermelést egy ventilátor munkára fogásával óhajtja csillapítani.

Ezek a légkavarók meglehetősen kis átmérővel bírnak, aminek egyenes következménye a fokozottabb zajterhelés; szerencsésebbnek tartanánk, ha inkább valamilyen hőcsöves kivitel kerülne előtérbe, ha már a tegnap megoldásait feszegetjük. Egyébként akad is erre példa a piaci felhozatalban, de jelen esetben a gyártó maradt a forgó lapátoknál.

[+]

Az ASUS legfrissebb, Socket AM4-es csúcslapja a beszédes ROG Crosshair VIII Formula elnevezést kapta; egy már sokat bizonyított termékcsalád legújabb, ATX méretben feszítő tagja - és "szimpla", konzumer tokozások frontján talán a legdrágább deszka, amivel eddig összefutottunk. A méretes dobozt felnyitva egy halom apróságot találunk az alaplap mellett: dual band Wi-Fi antenna, M.2 csavarkészlet, 4 db SATA kábel, 2 db ROG weave SATA kábel, kábel RGB szalagokhoz (80 cm), kábel a címezhető LED-ekhez, Q-Connector, ROG matricák (tápkábelekhez is), ROG poháralátét, szoftver DVD, felhasználói kézikönyv, ROG köszönőkártya.

[+]

Az első dolog, ami szembeötlik a fekete nyomtatott áramköri lapot pásztázva, az a 14+2 fázisos (60 amperig "nyújtózkodó" IR3555 PowIRstage-ek) VRM részleg hűtése: egy sztenderd szerelékeket használó, EKWB CrossChill EK III blokk, ami igény esetén egyedi vízkörbe köthető. Igazán high-end extra ez, de szerencsére csak opció, nem vagyunk rákényszerítve a vizezésre, hiszen a terebélyes bordázat önmagában is tisztességgel látja el a rábízott feladatot. A tápellátó áramkörökön csücsülő blokk egybenyúlik az elektrosztatikus védelemmel ellátott, fixált I/O pajzzsal, ezért szereléskor még egyszerűbb dolgunk van.

[+]

A Crosshair VIII Formula a sztenderd, 24 tűs ATX tápcsatlakozón kívül egy fém merevítésű 8 és egy 4 tűs EPS dugaszon keresztül vesz fel áramot, de ha nem szándékozzuk abszolút a csúcsra járatni a rendszert és tápegységünkön nincs ennyi csatlakozó, az egyszeri 8 tűs kivitel is elégséges. A négy DIMM slotba legfeljebb 128 GB DDR4 memóriát pakolhatunk kétcsatornás módban, egészen 4800 MHz-ig srófolva az órajelet (első és második generációs Ryzenekhez "csak" 64 GB-ot tudunk passzintani).

[+]

A különféle kártyákat x1-es PCI Express 4.0 és három x16-os PCI Express 4.0-s sín várja, melyekből kettő fém megerősítést kapott, és amelyek magától értetődő módon visszafelé kompatibilisek a 3.0-s szabvánnyal. Abban az esetben, ha a megfelelő anyagi javak birtokában vagyunk, több videokártyából álló grafikus alrendszert is kiépíthetünk, mivel a kétutas NVIDIA SLI és a háromutas AMD CrossFireX technológia egyaránt támogatott. Hozzátennénk még, hogy ha Zen 2 helyett Zen vagy Zen+ architektúrára épülő központi egységet (tehát az első vagy a második nemzedékből származó Ryzent) használunk, a chipset még mindig lehetővé teszi az egyik sín x4-es, 4.0-s felhasználását.

[+]

M.2-es háttértárolóink számára két PCI Express 4.0-s vezetékezést használó M.2-2242/2260/2280 aljzat adott, melyeket egy vaskos, fémből készült, hővezető padokkal felvértezett fedőlap takar, ami két csavarral rögzül a helyén. Konvencionálisabb meghajtóinkat nem kevesebb mint nyolc darab, 90 fokban elforgatott, 6 Gbps-os SATA port tudja fogadni. A zajkeltés egy ESS ES9023P DAC-kal és Texas Instruments RC4580 erősítővel érkező, nyolccsatornás Realtek ALC1220 hangkodek (SupremeFX) feladata, ami már nem egyszer megmutatta, hogy adekvát integrált megoldásnak tekinthető.

[+]

A már szóba került I/O pajzson a bőség zavara fogad minket: a nyolc, 10 Gbps-os USB 3.2 Gen2 (az egyik Type-C) és a négy, 5 Gbps-os USB 3.2 Gen1 port társaságában találunk még egy Intel I211-AT lapka vezérelte, Gigabit Ethernet portot, egy Aquantia AQC111C alapokon nyugvó, 5 Gbps-os LAN portot, továbbá a Wi-Fi 6 (802.11ax) antennák kivezetését, aranyozott audio jackeket és optikai S/PDIF kimenetet. Ha ez nem lenne elég, helyet kapott itt még egy clear CMOS és egy USB BIOS flashback gomb is, a pajzs felső részén (tehát a bordázat tetején) pedig a már jól ismert, ujjlenyomatokat masszívan gyűjtő, 1,3 hüvelykes LiveDash OLED kijelző figyel, amire a rendszerrel kapcsolatos információk és a POST kódok írathatók ki az egyéni GIF-eken vagy szövegeken túl. A vezeték nélküli kommunikációhoz a beépített Bluetooth 5 modul is alkalmazható.

[+]

Különböző fedélzeti kapcsolókból és tüskesorokból sincs hiány: nyolc darab, 4 tűs (PWM) ventilátorcsatlakozó, valamint két háromtűs és két négytűs AURA RGB header jelentkezik szolgálatra a dedikált power és reset gombokon (no meg a vízhűtésekhez használatos, külső szenzorok hadrendbe állításához szükséges, és a folyékony nitrogénes manőverekhez használt LN2 tűkön) kívül. A resetet amúgy az ASUS FlexKeynek hívja, ami annyit tesz, hogy a gomb átprogramozható az Aura Sync világítás ki- és bekapcsolására, közvetlenül az UEFI-ba történő bootolásra, vagy a UEFI alapbeállításokkal paraméterezett Safe Boot inicializálására; hasznos extrák ezek a tesztelő számára is. A NYÁK alsó szegmensében egy nitrózáshoz való, CPU-frekvenciát csökkentő Slow Mode és egy hard resetet kieszközölő ReTry kapcsolónak szintúgy maradt placc. Gépházunk LED-jeinek, ki- és bekapcsoló gombjának és persze resetjének bekötését a jó öreg Q-Connector könnyíti meg.

[+]

A deszka hátoldalát egy ROG logót viselő, acél hátlap fedi, ami talán egy picit segít a felgyülemlett hő eloszlatásában is, de főleg a nyomtatott áramköri lap meghajlása ellen nyújt hatásos védelmet. Esett már szó a címezhető/szinkronizálható ASUS Aura Sync RGB fényorgonáról, mert hát ez sem maradhatott ki a repertoárból, viszont sokak örömére megvalósítása kellően visszafogott és ízléses lett, nem tol az ember arcába csillagszórókat (főleg, hogy nagyobb része ki lesz takarva, ha valamilyen combosabb VGA-t állítunk csatasorba).

UEFI, specifikációk, tesztkörnyezet

UEFI

[+]

Specifikációk

Tesztkörnyezet

Ezalkalommal kicsit megvariáltuk a tesztmetodikát és a hozzá tartozó rendszert (emiatt nem szerepel több termék írásunk összehasonlító grafikonjaiban); a 480 GB-os Kingston UV500-as SATA SSD-t az M.2-es, de gyártóazonos A1000-rel váltottuk fel, a videokártyát a 6 GB-os GTX 1060 Founders Editionről a 11 GB-os Gigabyte AORUS GeForce RTX 2080 Ti Extreme-re cseréltük ki, a Ryzen 2700X pedig egy 3700X-nek adta át a stafétabotot. A többi elem változatlan maradt.

A Crosshair VIII Formula BIOS-a naprakész volt (1001), de az ellene kiállított Crosshair VII HERO (WI-FI)-re ráfért egy update; a 2501 BIOS-ról 2801-re újítottunk. Ez kiemelten fontos, ha az ember harmadik generációs Ryzenekkel pepecsel, ugyanis relatíve új hardverekről van szó, és egy-egy BIOS javítás/módosítás komolyan befolyásolni tudja a funkcionalitást, akár gyökeres változásokat is eredményezhet.

Cinebenchből már nem R15-öt, hanem R20-at használunk, míg az 1.19-es VeraCryptet 1.23-ra frissítettük. A Corona benchet és a V-Rayt átszipkáztuk a processzortesztekből, továbbá a Blackmagic RAW Speed Test személyében újoncot avatunk, illetve most már vizsgáljuk a komplett rendszer fogyasztását is. Az Ashes of the Singularity DirectX 12 helyett Vulkannal renderel, és a Rise of the Tomb Raider helyére a Shadow of the Tomb Raider került. A szintúgy vulkanos Strange Brigade és a DirectX 12-es Deus Ex szintén CPU-s írásaink vidékéről érkezett.

[+]

Hogy kiderítsük, mennyi haszna van grafikus vezérlő vonatkozásában a 4.0-s PCI Expressnek, a Blackmagic benchmarkhoz és a játékokhoz egy AMD Radeon RX 5700 XT-t is a rajtvonalhoz állítottunk, mert ez a videokártya már támogatja a PCIe 4.0 szabványt.

Alkalmazástesztek

Az alkalmazásteszteknél rögtön annak a kérdésnek a megválaszolásával kezdenénk, ami talán a legtöbbeket érdekel. Az új processzorok legnagyobb előnye ugyebár a PCI Express 4.0, aminek kihasználásához szükséges egy X570-es alaplap, de vajon számít-e a 4.0-s interfész a korábbi, 3.0-s opcióhoz viszonyítva? Nos, esetenként igen, esetenként nem.

Gyanítjuk, hogy ezzel sok újdonságot nem mondtunk, illetve talán az is közismert, hogy vannak olyan tesztek, melyek direkt úgy vannak kialakítva, hogy megmutatható legyen a sávonkénti dupla sávszélesség előnye. Ilyen a 3DMarkba épített mérés, és ha azt vennénk szemügyre közelebbről, akkor nyilván igen nagy előnye lenne az új szabványnak a régihez képest.

A fentiek miatt kicsit specifikált kérdéssel vágtunk neki az elemzésnek: van-e olyan gyakorlati alkalmazás, ahol a PCI Express 4.0 hasznos? Ha van, akkor az csak olyan program lehet, ami rendkívül erősen terheli az említett interfészt, így kaptunk az alkalmon, és összebarátkoztunk a Blackmagic RAW Speed Testtel. A generációk közti különbségeket a következő táblázatban részleteztük.

Az eredmények alapján látszik, hogy igen, van előnye a PCI Express 4.0-nak, olyan is, ami valós programban hozható, nem szükséges hozzá irreális terhelésre felépített tesztalkalmazás. Ugyanakkor az általunk használt applikáció a piac egy kis részét fedi le, tehát amíg maga az előrelépés már ma is mérhető, csak akkor válik a felhasználók előnyére, ha ezt ki tudják használni. A legtöbb program erre még nem képes vagy az előny elhanyagolható (ilyenek például a játékok is), tehát a jövő szempontjából, az új hardvervásárlásoknál mindenképpen a PCI Express 4.0 felé érdemes menni, de jelenleg még nem annyira kritikus tényező, hogy emiatt kelljen fejvesztve lecserélni a 3.0-s elemeket.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Időközben a Radeon RX 5700 XT-t lecseréltük a 11 GB-os GeForce RTX 2080 Ti-ra, így az alkalmazástesztek idején már a zöldek üdvöskéje teljesített szolgálatot az elsődleges PCI Express foglalatban. Az újonc Blackmagic után a processzort nyúzó, jó öreg Cinebenchet vettük elő, annak is az R20-as revízióját. Nem mondhatnánk, hogy a fejlemények megleptek bennünket: mind az X470-es, mind az X570-es ASUS lap egymáshoz viszonyítva hibaszázalékon belüli eredményeket produkált, ami annyit tesz, hogy a programnak teljesen mindegy volt, hogy melyik lapkakészlet hajtja meg a hardvert.

A SPECwpc 2.1 applikációs csomag első fázisa a ki- és betömörítés sebességét felvázoló 7-Zip lefutása. A részletesség kedvéért az összesítés mellé a szintindőket is táblázatba foglaltuk.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az a nem egészen 5 másodperces ráígérés, amit az idősebb chipset hozott, újfent nem igazán nevezhető előnynek, hiszen ilyen mértékű kilengések előfordul(hat)nak akkor is, ha ugyanazon a rendszeren futtatjuk egymás után többször a szoftvert. Megintcsak annál a bizonyos hibaszázaléknál tartunk, s bár csalóka módon úgy tűnhet, hogy az újdonság kissé leszerepelt, a valóságban nem ez a helyzet; csak fej-fej mellett van a két versenyző.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Ezt követően nem csupán a SPECwpc Blender és Handbrake részében, de Corona renderben, a HWBOT x265 videótömörítéses, illetve a VeraCrypt hasítófüggvényes tesztjében rendre ugyanilyen termés látott napvilágot; a két konfiguráció azonos elánnal vetette bele magát a feladatokba és effektíve azonos köridőket futott. Ha nem láttuk volna pontosan, hogy melyik gép van előttünk az asztalon, a mérésekből kiindulva nem tudtuk volna megállapítani, hogy éppen melyiket nyüstöltük.

Játékok, tuning

Játékok

A száraz benchelgetés befejeztével a rekreációs időtöltés szimulálásán volt a sor. A játékokban lecsekkoltuk, hogy származik-e a Radeon RX 5700 XT-nek valamilyen előnye abból, ha PCI Express 3.0-s helyett 4.0-s foglalatban szorgoskodik, de ezen kívül túl sokat nem változtattunk a korábban már alkalmazott metodikán, így az Ashes of the Singularity: Escalation jól skálázódó stratégiája, a disztópikus jövőben játszódó Deus Ex, Ms. Croft legújabb kalandja (Shadow of the Tomb Raider), valamint a Strange Brigade külső nézetes akciója került terítékre.

Az egymásnak feszülő leképező API-k a DirectX 12 és a Vulkan voltak; úgy gondoljuk, hogy napjainkban már nem feltétlenül érdemes a DirectX 11-et forszírozni. Grafikai beállításokat illetően mindenhol 1920x1080-as felbontást és High presetet alkalmaztunk, természetesen kikapcsolt vertikális szinkronizációval társítva. A belső benchmarkokat több alkalommal is lefuttattuk, hogy amennyire lehet, az eseti anomáliákat kiszűrhessük, továbbá az Ashes of the Singularity esetén a minimum fps-ek meghatározásához segítségül hívtunk egy Excel függvényt is.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Ahogy az jól látható a grafikonokat vizslatva, újból megerősítést nyert az alkalmazástesztek előtti prekoncepció, azaz lényegében egyező végeredmények születtek játéktól függetlenül. Az a pár fps eltérés, ami helyenként fennáll (mint amilyen mondjuk az X570/RX 5700 XT 9,4 százalékos előnye az Ashes of the Singularity minimum fps-ében vagy az 5,81 és 3,57 százalékos fölénye Deus Exben stb.), még simán belefér a korábban már említett hibaszázalékba; ezt a többszöri futtatás egyöntetűen igazolta, a legnagyobb jóindulattal is csak 1-2 fps a tényleges különbözet (ha van), ami elhanyagolhatónak mondható.

Tuning

Az órajelek emelése talán az egyik legérdekesebb kérdés a harmadik generációs Ryzen sorozaton belül, ugyanis elég felemás eredmények születnek szerte a világon. Ezen a téren a 65 wattos TDP-limitre hitelesített központi egységünk nem pont ideális választás, nem nagyon tudtunk belőle komolyabb frekvenciákat kicsikarni. Lényegében az Auto Overclocking által inicializált paramétereknél nem igazán jutottunk tovább, s ha meg igen, akkor lassult a CPU. Valahol örülünk, hogy így alakult (bár a Prime-stabil 4,7 GHz-től sem fakadtunk volna sírva...), mert ezzel rá tudunk világítani, hogy az AMD feszültségskálázása mennyire sajátságos, és nem feltétlenül jelent a papíron jobbnak tűnő beállítás a gyakorlatban is jobb eredményt.

Balra a Ryzen Masteres Precision Boost Overdrive, jobbra az Auto Overclocking órajelei láthatók AIDA64 stress test közben (forrás: PROHARDVER!) [+]

Az alábbi grafikonokon látható, hogy a tesztjeink szerint még stabil Auto Overclocking is némileg lassabb lehet a tuningnak nem számító Precision Boost Overdrive szettinghez képest, tehát ahhoz a maximális tempóhoz viszonyítva, amit a gyártó tulajdonképpen garantált stabilitás mellett kínál. Egyedül játékban volt előnyösebb az Auto Overclocking, de a különbség ott is abszolút marginális.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, hiszen tuningról van szó, tehát a nagyobb órajelnek nagyobb teljesítményt kellene szülnie. A valóság azonban ennél bonyolultabb, és ennek megértéséhez figyelembe kell vennünk a processzorok gyártását, így erre kicsit bővebben kitérnénk. A processzorok a kész waferen még megegyező áramkörök, csak a kivágásuk után kezdődnek meg azok a próbák, melyek meghatározzák, hogy az adott lapka milyen paraméterezést kap az előre definiált választékból.

Ez az a pont, amikor nem mindegy, hogy miképp működik a feszültségskálázás. Az AMD régebben, még az első Ryzen bemutatása előtt elhagyta a dinamikus módszert és adaptívra váltott. Ennek megfelelően a harmadik generációs Ryzen már AVFS-t (adaptive voltage and frequency scaling) kapott, annak is a legmodernebb formáját; ez az ismert leghatékonyabb technológia a teljesítmény/fogyasztás mutató megfelelő optimalizálására. A konstrukció a hagyományos DVFS (dynamic voltage and frequency scaling) megoldásokkal szemben annyi előnyt kínál, hogy valós idejű monitorozást biztosít, így a hardver az egyes helyzetekre jóval hatékonyabban reagálhat; ez abból adódik, hogy a rendszer nem egy előre betáplált táblázatból dolgozik, hanem maga számol egy ideális skálázási modellt az adott környezet jellemzőihez igazodva. Ez a kulcstényező, mert a gyártó kifejezetten jól meg tudja határozni, hogy egy lapka egy meghatározott közegben milyen maximális órajelen tud stabilan operálni. Az okoz nehézséget, hogy a processzorokat globális szinten árulják, tehát ugyanazok a termékek mennek a hűvös északra, mint például a forró Indiába. Ilyenkor már a legrosszabb környezeti tényezőkre kell optimalziálni, viszont ebben az esetben, jobb környezeti viszonyok mellett teljesítmény marad a processzorban. Ergo a tuninggal tulajdonképpen a nem túl hatékony feszültségskálázási megoldások hiányosságait lehet kinyerni.

Az AVFS-sel már más a helyzet, hiszen adaptív megoldásról lévén szó, képes a környezethez alkalmazkodni. Amíg tehát egy DVFS megoldásnál elhanyagolható az a különbség, hogy az adott processzor Indiában vagy Svédországban működik, addig AVFS esetében ugyanaz a hardver Svédországban, pusztán a kedvezőbb környezeti tényezők miatt mérhetően gyorsabb lesz, és nem csak az első pár percben, hanem hosszabb távon is.

Ezen túlmenően a harmadik generációs Ryzen a korábban bevezetett technológiákat elég hatékonyra trenírozta. Ez a rendszer is több ezer szenzorral van telepakolva, ráadásul finomszemcsés P-State modellt alkalmaz, tehát effektíve az adott pillanatra vonatkozóan, igen pontosan el tudja találni a hardver, hogy melyik az a közel maximális párosítás a feszültség és az órajel tekintetében, ami még stabil működést eredményez. Mikor a hardver erre automatikusan képes, akkor abban már kevés a tuninggal kinyerhető tartalék, és ezt látjuk a tesztekben is.

Mivel az adott Ryzen CPU működése az alapértelmezett paraméterekre van állítva, elképzelhető, hogy a papíron jónak kinéző tuning inkább hátrányt okoz a gyakorlatban. Ezt számításba kell venni, mivel az AMD a háttérül szolgáló rendszert gyakorlatilag fél évtizede finomhangolja, és nemzedékről nemzedékre egyre közelebb tudják vinni azt a paraméterezést, amire a waferből kivágott lapka valójában képes.

Mindez egyébként egyáltalán nem könnyű, és az AMD nagyrészt kényszerből kezdte el a fenti utat járni, ugyanis nagyon sokáig időztek a 28 nanométeres node-on, abból pedig különböző trükkökkel kellett kinyerni a tartalékokat. Ma már viszont – a TSMC jóvoltából – a gyártástechnológiából a legjobbat használják, és ha már éveken keresztül pénzt áldoztak azokra az ominózus trükkökre, akkor ezeket tovább is vitték. A tuning tehát az AMD technológiai alapjaival már attól függ, hogy mennyi tartalékot akar a vállalat hagyni a processzoraiban. Egyelőre úgy néz ki, hogy közel semmit, így már gyárilag az adott lapka limitjeihez közeli paraméterezést használnak.

Fogyasztás, konklúzió

Fogyasztás

Legvégül különböző felhasználási módok közepette vettük górcső alá a komplett rendszer energiaéhségét. Megnéztük az asztali üresjárat és filmezés, illetve az AIDA64 stress test és a Strange Brigade alatt fogyó wattokat. Médialejátszónak a Media Player Classic Home Cinema 1.7.13-as verzióját használtuk, míg a beolvasott videofájl tekintetében a [DESS]Nichijou Blu-ray első epizódjára (MKV konténer, H.264, 1080p, 3387-7029 kbps bitráta, 2.0-s FLAC hangsáv) esett a választás. A monitorozást egy Voltcraft Energy Logger 4000-essel végeztük.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Amint az látható, az aktív hűtéssel rendelkező, X570-es lapkakészlet a konnektorból felvett kakaó mennyiségében túltesz az X470-es elődön. A Crosshair VIII Formula desktop idle üzemben 26,42, mozizás közben 19,12, AIDA-ban 6,6, játék során 3,27 százalékkal kért több áramot, mint a Crosshair VII HERO (WI-FI), és előbbi a semmittevés alkalmával vesz fel annyit a falból, mint az utóbbi videózás idején. Persze ez nem kifejezetten meglepő, mert eddig is tudtuk, hogy valamivel éhesebb az új jövevény.

Konklúzió

Az ASUS új Socket AM4-es csúcsdeszkája szolgáltatásait és felépítését tekintve megkérdőjelezhetetlenül felsőkategóriás termék, és ára is ehhez mért. Első ránézésre egy kicsit intelesebb vizuális összhatást nyújt, mint elődei, de ez nem megvetendő dolog. A VRM és annak EKWB hűtése kiváló, és a sok PCI Express sínnek hála több videokátyás rendszert is össze tudunk legózni – a kategóriában szinte alapnak számító, fém erősítéssel rendelkező elsődleges és másodlagos slotokba nyugodtan lehet gigantikusra hízott VGA-kat rakni, nem fognak kiszakadni helyükről. A gyártó LiveDash OLED panelje újfent gusztusosra sikeredett, és ha nem éppen személyes szépérzékünkről árulkodik, akkor hasznos információkat lehet rajta nyomon követni. A chipset felett serénykedő ventilátor kellemes meglepetéssel szolgált, mivel kifejezettmód konszolidáltan működött, nem sivította az éterbe, hogy "itt vagyok, távolíts el", csak tette a dolgát, egyáltalán nem volt zavaró a hangereje.

A 256 Mbites BIOS alapvető struktúrája korábbról már ismerős lehet, de az kétségtelen, hogy elképesztő mennyiségű dologgal lehet benne babrálni, ember legyen a talpán, aki töviről hegyire kiismeri. A számos ventilátorcsatlakozási lehetőség, a vízhűtésekhez és folyékony nitrogénezéshez való tüskesorok, no meg a fedélzeti kapcsolók nagyon racionális és hasznos pluszok, sok fejfájástól kímélhetik meg a felhasználót. Üdvözlendő, hogy az M.2 aljzatok a nyomtatott áramköri lap alsóbb részén vannak, ezért ha csak egyetlen grafikus vezérlő pöfög gépünkben, zavartalanul hozzájuk férhetünk, nem kell (kis költői túlzással) a fél vasat lebontani egy SSD-cseréhez. A wireless részen nem csak Wi-Fi 6, de Bluetooth 5 is van, ami megkönnyíti mobilgépeink asztali PC-hez kapcsolását (vagy alternatívákat kínál számunkra a vezetékmentes perifériák halmazában). Az I/O panelen terpeszkedő, számos port tovább bővíti lehetőségeink tárházát; nem emlékszünk rá, hogy ennyi 10 Gbps-os USB-t láttunk-e már egy hátlapon – természetesen egy Type-C is ott figyel a sok Type-A szomszédságában.

Amit egyesek hiányolhatnak, az a 10 Gbps-os Ethernet, hiszen olyannal már találkozhattunk más X570-es lapokon, most viszont be kell érnünk 5-tel. Azért kardba nem dőlünk emiatt, de 200 000 forint (még leírni is meredek kicsit, pláne, hogy nem HEDT platformról beszélünk) tájékán talán már nem volna teljesen ördögtől való az igény.

[+]

A probléma ott kezdődik, hogy a mindennapok során, tipikusabb felhasználások közepette (mint amilyen mondjuk a játék, ha már ROG-os ketyeréről van szó) már nem ilyen könnyű elalélnunk attól, amit a Crosshair VIII Formula az asztalra tesz. Ez így nem egészen pontos; így is, úgy is impresszív a deszka, csak az X570 létjogosultságát vonja egy hangyányit kétségbe az egyszerű, konzumer piacon (legalábbis egyelőre), ugyanis az X470-nel lényegében megegyező teljesítményt tapasztaltunk a különféle benchmarkokkal való időzés folyamán (kivétel a PCI Express 4.0-ból előnyt kovácsoló Blackmagic). Ahhoz nem fér kétség, hogy ha Zen 2-es processzorunkat tuningolnánk, egy kicsit jobb értékeket lehet belőle kisajtolni (a Precision Boost Overdrive is jobban szuperál egy kicsivel), mint az elődök esetén, és a RAM-ok terén ez még jobban igaz lehet. A hosszútávú kompatibilitás is az újonc felé billenti a mérleg nyelvét, de ez pusztán abból fakad, hogy később jelent meg.

Ha már van a birtokunkban egy jobbféle B350/X370/B450/X470-es alaplap és csak használni szeretnénk a gépsárkányt, pillanatnyilag nem javasoljuk az X570-re váltást, mert a többletkiadás nem áll egyenes arányban a nyújtott plusszal (Precision Boost vonatkozásában azért jobb a B450/X470, mint a B350/X370). Ugyanez a helyzet, ha a nulláról építkezünk harmadik generációs Ryzenre, de nem keményvonalas órajelmágiát tervezünk űzni, csak korrekt ár/érték arányra vágyunk; egy B450-es vagy X470-es modell bizton kielégíti majd igényeinket (meg jönnek az olcsóbb X570-es lapok is), csak figyeljünk arra, hogy a BIOS naprakész legyen, különben elképzelhető, hogy az új AMD CPU meg sem nyikkan benne.

Akkor profitálunk igazán a ROG Crosshair VIII Formulából és annak lapkakészletből, ha PCI Express 4.0-s NVMe SSD-nk van, kell az a Wi-Fi 6 és a sok gigabites ethernet, továbbá határozottan komolyan gondoljuk a Matisse és a memória tuningját: ez egy csúcstermék a költségekre érzéketlen maximalisták számára, akiket nem zavar, ha néhány százalék többletért jókora felárat fizetnek.

ASUS ROG Crosshair VIII Formula alaplap

Synthwave, Abu85

Az ASUS ROG Crosshair VIII Formula alaplapot az ASUS Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.