Konklúzió

Elég nehéz 16 processzorról ítéletet alkotni. Összességében elmondható, hogy az AMD szépen helytállt, miután lecsökkentette processzorainak árát, ez nekünk felhasználóknak jó, viszont az AMD-nek nem biztos, hogy az. A tesztek azt mutatták, hogy az egyazon ársávban található AMD és Intel processzorok nagyjából azonos teljesítményt is nyújtanak, ahogy régen, úgy most is megfigyelhető, hogy felhasználási területtől függ, hogy melyik a gyorsabb. Az AMD agresszív árpolitikájának köszönhető, hogy sok esetben az AMD CPU-k jobban szerepeltek, mint a rivális lapkái. Meglepő volt, hogy a konvertálóprogramokban, melyek korábban az Intel processzoroknak kedveztek, most az AMD is nagyon előrenyomult, és ez duplán igaz a renderprogramokra, illetve a fotó- és videofeldolgozó programokra is. Persze mindez csak addig igaz, amíg az Intel nem gondol egyet, és csökkenti az árakat mondjuk 15%-kal, máris fordul a kocka, ezért a jelenlegi helyzet egy nagyon képlékeny állapot.

Ahogy láthattuk, a 65 nm-es Intel és AMD processzorok fogyasztása között nincs egetverő különbség, csak a régi, Windsor magos Athlon 64 X2-esek problémásak ebből a szempontból, azok közül is inkább csak az 5600+ és a 6000+. Tuning szempontjából az Intel előrébb jár, a Core 2-es processzorok jobban bírják a túlhajtást, és ha valaki nem idegenkedik a tuningtól, és ezt is figyelembe veszi a vásárlásnál, akkor az Intel processzorai kívánatosabbak.

A Core 2 Duo E6320 és E6420 nem váltotta meg a világot, de ha a dupla méretű másodszintű gyorsítótárért nem kérnek el túl sok pénzt, akkor megéri a befektetést. A Core 2 Duo E4400 lassabb FSB-je és összesen 2 MB-os másodszintű gyorsítótára ellenére nagyon sokszor verte a nála drágább E6300-at, nem egyszer pedig az E6320-at is, így mindenképpen megfontolásra érdemes processzorról van szó. Az E4400-at még vonzóbbá teszi a gyárilag magas szorzó és alacsony FSB-órajel, már amennyiben tuningolni is hajlandók vagyunk, ennek köszönhető, hogy olcsóbb alkatrészek segítségével is kihajtható. A Pentium márkajelzést az E2160-nak köszönhetően egyelőre nem szabad elfelejteni: a kis költségvetésű számítógépekbe szánt processzor jól szerepelt, a kisebb gyorsítótár a mindennapi használat során észrevehetetlen, így ha olcsón szeretnénk gyors gépet, akkor érdemes megfontolni a Pentiumot is. Aki egy kis hajlandóságot mutat a tuningra, az fontolja meg ezt a processzort, hiszen túlhajtva árához képest egyszerűen verhetetlen.

A Windsor magos Athlon 64 X2-es CPU-król már nem csak jót tudunk mondani. Az 5600+ és 6000+ processzorok gyorsak, és a velük egy árban kapható Core 2 Duo CPU-kkal pariban vannak, sőt, sokszor verik is őket, de a pozitívumok ennyiben ki is merülnek. A nagyobb csíkszélesség következtében ezek többet fogyasztanak, mint a rivális lapkái, ráadásul a tuningban sem jeleskednek. Az 5200+-ról még elmondható, hogy megéri az árát, hiszen ennek fogyasztása sem vészes, és az esetek többségében a Core 2 Duo E63xx processzoroknál gyorsabb volt. A Brisbane magos CPU-k esetében kicsit más a helyzet. Az Athlon 64 X2 3600+ és 4000+ a legtöbbször alulmaradt a Pentium E2140-nel és E2160-nal szemben, így ezek megvételére nem látunk komoly indokot még akkor sem, ha a tuning is szempont, hiszen láthattuk, hogy ebben a kis Pentium is remekel. Ahogy emelkedik az X2-esek órajele, úgy válnak egyre kívánatosabbá, 2,3–2,5 GHz környékén az Athlon 64 X2 már sokszor megveri a vele egy árban kapható Core 2-t, így ezek (4400+, 4800+, 5000+) már jó vételnek tűnnek, egészen addig, amíg a tuning nem játszik szerepet. Ha a tuning is szempont, akkor a Core 2-esek jobbak.

Intel Pentium Dual-Core E2160	Intel Core 2 Duo E4400 Athlon 64 X2 5200+

fLeSs

A tesztben szereplő Athlon 64 X2-es processzorokat az AMD, a Core 2 Duo processzorokat pedig EndWare Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.