Az őrület határán
Van valami romantikusan abszurd abban, amikor egy több mint egy évtizede fejben érlelt fanprojekt egyszer csak kinövi a „na, ez egész ügyes mod” bélyeget, és önálló játékként kopogtat a nappalid ajtaján. A Total Chaos gyökerei ugyanis mélyen a Doom-közösség földjébe kapaszkodnak: eredetileg GZDoom alatt futtatott, a Doom II-höz készült total conversionként indult, és már a kezdetekkor sem az a fajta mod volt, ami pár új pályával, egy tripla shotgunnal és valami randa menüvel akar nagyot villantani. Itt egy komplett, saját szabályok szerint működő túlélő horror formálódott, amelynek ötletei még 2008 környékén kezdtek összeállni, az alfaverzió 2016-ban érkezett meg, míg végül 2018-ra ért be a teljes kiadás. Aztán teltek az évek, a mod kultstátusza egyre nyilvánvalóbbá vált, és valahol a háttérben megszületett az a döntés, amit sokan titkon reméltek, de kevesen hittek el: a Total Chaos modot nem toldozzák tovább, hanem újraépítik az egészet önálló játékként. Így érkeztünk el cikkünk alanyához, a már független horrorként működő, Unreal 5 motort használó és immáron konzolokra is megjelent Total Chaoshoz.
A helyszín maradt az, amiért már a mod idején is könnyű volt rácsavarodni: Fort Oasis, egy elhagyatott, rothadó ipari sziget, aminek szörnyű múltja mintha a beton repedéseiből szivárogna elő. Egy vihar vet itt partra minket, és mire feleszmélünk, már rég egy rémálomban vagyunk: rádión érkező furcsa üzenetek, fémcsövekből érkező sikolyok és vérfagyasztó gyermeki kacajok festik alá az „élményt”. A Total Chaos környezete sem ad időt a nyugalomra: végeláthatatlan, rozsdás folyosók és riasztóan sötét üregek várnak ránk, no meg üresen kongó csarnokok, ahol minden apró zajtól kiráz a hideg, és ahol úgy tűnik, hogy minden ajtó mögött a halál vár ránk. És ez nem is mindig paranoid képzelődés… A játékmenet kicsit sem hasonlít a jó öreg boomer shooter stílusú Doom II-re, sokkal inkább egy pszichológiai elemeket használó túlélő horror ez, ahol a lövöldözés a legritkább események egyike. Bár a nézet azonos, a klasszikus FPS-ekre jellemző magabiztos rohanásnak itt tényleg nyoma sincs: elszórt kacatokból élsz, mindent átvizsgálsz, folyamatosan barkácsolsz és állandóan taktikázni kell azzal, amid épp van.
[+]
A Total Chaos világában gyakorlatilag bármiből lehet mentőöv: egy rozsdás fémdarab, egy ismeretlen löttyöt rejtő üvegcse, de akár egy rothadásnak indult alma is döntő lehet, ha épp azon múlik, kibírod-e a következő összecsapást. A crafting itt nem opcionális melléktevékenység, hanem a túlélés gerince, amely viszont nem engedi a vaktában kókányolást: a komolyabb holmikhoz tervrajzokra van szükség, ezek nélkül egyszerűen nem lehet bizonyos tárgyakat összerakni. Fegyverfronton sem kényeztet el e világ: az arzenálod nagyrészt leharcolt, toldozott-foldozott eszközökből áll, amelyek ráadásul meglepően gyorsan amortizálódnak használat közben. Többségük közelharcra termett, és hiába akadsz rá néha lőfegyverre, a hozzá való muníció ritka kincs – inkább vészhelyzeti pánikopció, mintsem rendszeresen rendelkezésre álló eszköz. Közben persze a karakter alapállapotát is menedzselni kell. Az éhséget étellel csillapítod, nyilván, de a talált cuccok nagy része gyanúsan romlott, ezért sokszor jobban jársz, ha megsütöd azokat, mielőtt nekiesel a lakomának. Az életerőt különféle gyógyító eszközökkel lehet visszakaparni, csak épp ezekből sincs soha annyi, hogy nagyvonalúan pazarolhass. És akkor még ott van a meglepően gyakran előkerülő vérzés problémája; ha ezzel nem foglalkozol azonnal, hajlamos csúnyán elhúzni a talajt a lábad alól. Mindezt összefogva a Total Chaos néha simán elmenne menedzsmentjátéknak is – és nem csupán azért, mert az eszköztáradat rendezgetheted. A súlyhatár legalább ekkora ellenség: elképesztően gyorsan elérhető, főleg, ha olyan típus vagy, mint én, aki nem szívesen válik meg semmitől, hiszen az „egyszer még jól jön”. Ennek az lett a vége, hogy rendszeresen a cipelési plafon fölött császkáltam, és amikor átléped azt a pontot, onnantól nincs hősködés: a karakter gyakorlatilag csak vánszorog, ami egy ilyen játékban nem kellemetlenség, hanem konkrét halálos ítélet.
[+]
Hirdetés
A harc pedig olyan, amilyennek egy ilyen helyen lennie kell: kicsit esetlen, nagyon súlyos, néha csúnyán kapkodós – aminek sokszor halál a végeredménye. A szörnyek rendkívül erősek és aggresszívek, néhány ütéssel képesek végezni velünk. Ha ez nem lenne elég, akkor állóképességünkre is figyelni kell, ami egy erősebb ütés vagy néhány kitérés után képes teljesen kifogyni – és ha épp nem sikerült betalálnia támadásunknak, akkor kezdhetünk félni. Sokszor egyetlen ellenfél ellen is taktikusan kell cselekedni, de több ellenfél esetén elengedhetetlen a taktikus harc. A főellenfelek ráadásul kifejezetten groteszk mocskok lettek – egyrészt rendkívül erősek, másrészt mindegyikhez egyedi reakció szükségeltetik. Ami viszont igazán eladja a játékot, az az atmoszféra. A Total Chaos nem jump scare-ekkel akar rekordot dönteni, hanem azzal, hogy folyamatosan egy fél hanggal lejjebb húzza a valóságot. Néha úgy érzed, mintha a pályák szerkezete is ellened dolgozna: kanyarok, vakfoltok, az a bizonyos „még egy szoba, még egy lépcső, még egy ajtó” érzés, és pillanatok alatt azt érezheted, hogy elvesztél. Térkép nincs, indikátorról vagy a feladat kiírásáról pedig ne is álmodjunk. Itt a rettegés nem egy pillanat élménye, hanem folyamatos állapot. Aztán amikor végre történik valami, az nem katartikus, inkább kellemetlen – mintha a játék direkt nem akarná megadni azt a megnyugtató feloldást, hogy „oké, ezt letudtuk”.
[+]
Nekem PlayStation 5-ön volt lehetőségem tesztelni a játékot, itt viszont a kép jóval árnyaltabb lett nálam, és nem feltétlen a jó értelemben. A teljesítmény egyszerűen nem az igazi: voltak érezhető belassulások, darabosabb pillanatok, és mindig tudtam, hogy új részre érkeztem – ugyanis ilyenkor egy pillanatra mindig befagyott a játék. Ez egy olyan címnél különösen fájó, ahol a feszültség és a finom kontroll mind-mind része annak, hogy mennyire mersz bemenni a következő sötét sarokba. És ha már kontroll: a kontrolleres irányítást sem éreztem tökéletesnek. Nem mondom, hogy játszhatatlan, de több helyen ordít róla, hogy PC-s egér-billentyűzetre lett kitalálva: a célzás, a hárítás, a gyors reakciók kevésbé természetesek, és ez főleg akkor bosszantó, amikor szűk helyen, kapkodva kéne precíznek lenni. (Nem tudom ki gondolta, hogy jó ötlet az X-re tenni a hárítást.) A másik konzolos gondom kifejezetten „nappalis” probléma: TV-n a szövegezés kicsi, apró, parányi. Feliratok, infók, menük – mind olyan betűmérettel, hogy az már zavaró – és persze nem módosítható.
[+]
Ha univerzális problémát kellene említenem, akkor talán pont a játék egyik legfontosabb hangulati elemét emelném ki: a sötétséget. A Total Chaos túlságosan sötét. Persze vannak részek, amikor szándékosan vaksötétben ténfergünk, és nem is várom el, hogy napsütötte oázisban találjam magam, de ha nem volt teljesen lehúzva a redőny, akkor nem igazán láttam, hogy mi történik a képernyőn. Mindezek ellenére a Total Chaos nálam nem bukott el – csak áthelyezte a „hol jó ezt játszani?” kérdést. Mert amikor elkapja a fonalat, akkor elkezd működni a Fort Oasis-i rémálom, és megmutatja, miért nőtt ki a modvilágból egy komplett, saját jogon is emlegethető horrorjátékká. Jelenleg PC-n valószínűleg tisztábban, simábban, pontosabban áll össze a kép, de még a döcögősebb konzolos tapasztalatommal is azt mondom: ez a káosz nem véletlenül lett kiemelkedő a rajongók körében. A felsorolt hibák között pedig nincs olyan, amit utólagos frissítés formájában ne lehetne javítani.
A Total Chaos PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Apogee Entertainment biztosította.
Balga Bence
Összefoglalás:
A Total Chaos jó példa arra, amikor egy amatőr kezdeményezés alaposan kinövi saját kereteit: a Doom II rajongói modból lett önálló túlélő horrorrá, amely a folyamatos erőforrás-menedzsmentre és barkácsolásra épít. Itt minden talált tárgy számít, a gyorsan amortizálódó fegyverek és a ritka lőszer pedig óvatos, taktikus játékra kényszerítenek. Ha valaki a vérfagyasztó atmoszférát keresi egy horrorjátékban, itt megtalálja: tájékozódási segítségek hiánya és a nyomasztó audiovizuális körítés nem ijesztget, hanem tartós feszültséget tart fenn. Ezt az élményt viszont inkább PC-n érdemes megismerni, ugyanis a konzolos verzió minden, csak nem tökéletes.
A Total Chaos legfőbb pozitívumai:
- Nyomasztóan jó audiovizuális élmény;
- igazi hardcore menedzsment kihívás;
- kiváló pályatervezés.
A Total Chaos legfőbb negatívumai:
- Teljesítménybeli problémák ;
- kontrolleres irányítás nem a legjobb;
- a feliratok nem TV-re lettek tervezve;
- sokszor zavaróan sötét.
