Új hozzászólás Aktív témák

• #7973 thyeby őstag Speciali #7971

  Új Válasz 2011-02-09 13:34:32 #7973

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Speciali #7971 üzenetére

  "de szerintem tudod mire gondolok."

  Igen, tudom. Figyeld meg, ha lassabban tolod a fúrót, vagy kétszer tolod be, akkor megszűnik ez a probléma.
  De van ehhez mégegy gondolatom:
  Fenyőnél kiválóan működik is, amit ecseteltél, azonban keményfánál vége ennek az elméletnek.

  "Ezt nem én találtam ki, egy nálam sokkal képzettebb , maga is műhelymunkát végző faipari mérnöktől tudom."

  Csodálkozok a mérnök úron. Ennek a nüansznak a filozófiája briliáns, azonban a gyakorlatban nem tud megvalósulni, ugyanis légmentesen kellene tárolni, s nem a sistainerben. Amint kibontottad, két napon belül légszárazzá "nedvesedik" a legszárazabb fa is.

  Megtehetjük, hogy működjön ez a valóban arany gondolat, ha pl téli napokon a műhelyben a radiátoron tároljuk az felhasználandó tipliket. De h mit tegyünk nyáron, felhős időben, vagy tavasszal-ősszel milyen praktikát lehetne kitalálni? (Talán páraelszívó zizit kellene tartani a sziszténerben...)

  "és olyan lett mintha betonból készült volna"

  Igen. Sokan kételkednek ennek a fajta kötésnek az erejében. Magam sem voltam eleinte ilyen bizalommal. Próbaragasztásokat, törésteszteket csináltam. Olajemelővel több irányú terhelést modelleztem, és egészen addig feszítettem, míg eltört a kötés.
  És itt megjegyezném ezt az enyvtáska dolgot: Akár gyári, akár saját tiplit használtam, minden esetben maga a tipli nyíródott el - meglepően sokat kibírva előtte. Ugyan bizonyítás nélküli még számomra a dolog, de meg merem kockáztatni, hogy a kötés ereje vetekszik a fecskefarkú illesztésével.
  Egyedül a lengőkötéseknél (a luftos kötésnél) volt a ragasztás a gyenge láncszem. Itt is mindegy volt, hogy gyári, vagy saját tiplit használok - mindkettő kb ötödakkora terhelés hatására adta meg magát, mint ha pászosan fúrtam volna.
  Szintén a ragasztás volt a gyenge láncszem azokban az esetekben is, amikor pászos kötéssel ugyan, de az anyag szélétől több, mint öt cm-re volt a furat. A kötés nagyon erős volt, sokáig bírta. És sajnos elmúlasztottam összehasonlítani így is a gyári és a home made tiplit - pedig ez eloszlathatott volna némi kételyt. Még arra sem emlékszem, hogy gyárival, vagy sajáttal néztem. Egy biztos: Se a lamelló, se a köldökcsap a közelében sem járt ekkora teherbírásnak. Megnyugodtam, hogy stabil dolgok fogják elhagyni a műhelyemet.
  Van egy szablyám, ami csak 15mm mélyen ül a furatban. Ezzel a gyerekek csápolnak - a nagyobb fiúk igen vehemensen. Sokezer eladott darab után egyetlen reklamációm sem volt.

  Egyébként nem nehéz készíteni egy olyan préshengert, ami pontosan a vastagoló gyalu elvén működik, és akkor ezzel gyorsan, fáradtság nélkül olyan enyvtáska kerül a home made tiplibe, amilyet tervezel bele.
  Az oldalsó bordák készítéséhez Winner kolléga ötletelt nekem egy jót:
  Egy erre szánt rádiuszmarón áttolsz egy lecet, amibe behajtottál egy-két reisser csavart. Az kicsorbítja a marót, és máris csíkosat marhatsz. Az igazi persze az, ha oldalról is belepréseled a hornyokat, ahogyan a köldökcsapba szokták. Ez is elég egyszerűen megvalósítható.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák