A Zalman CNPS20X trónfosztásra tör a léghűtések piacán

Bevezető, specifikációk

A 2000-es években a Zalman nagyon komoly versenyzőnek számított a processzorhűtők piacán, hiszen gyakran kiemelkedő teljesítményt öltöztetett tetszetős köntösökbe, és dizájnjait több más gyártó is másolta, kisebb-nagyobb sikerrel. Ahogy teltek-múltak az évek, a dél-koreai cég háttérbe szorult ezen a páston, és olyan szereplőknek adta át a stafétabotot, mint amilyen például a közkedvelt Noctua, a Scythe vagy éppen a be quiet!. Persze nem álltak le a különböző hűtések gyártásával, csak már nem élvezték azt a kiemelt figyelmet, mint korábban – ám ez most megváltozhat. Tiszteletét tette szerkesztőségünkben legújabb zászlóshajójuk, az 1,3 kilogrammos, 300 wattos TDP-re hitelesített CNPS20X, ami szerényen csak annyit állít magáról, hogy a legdurvább léghűtés, ami jelenleg kapható. Lássuk hát, hogy ez az állítás mennyire fedi a valóságot!

[+]

A termetes dobozt felnyitva rögtön feltűnik, hogy a gyárban nem spóroltak a papírral, hiszen a karton belsejében négy kisebb dobozka rejti az alkatrészeket, szépen elszeparálva egymástól.

[+]

A legnagyobban van maga a bordázat, ami első blikkre impresszívnek tűnik; a 165 mm magas, 140 mm széles és 170 mm mély ikertornyos dizájn kétszer 45 darab lamellát használ, melyeknek hullámokkal megbolondított (egészen pontosan "4D Stereoscopic Corrugated") formavilága 15 százalékkal növeli meg a hőeloszlató felület nagyságát, és nem lapos voltuknak köszönhetően mintegy 350 különálló kis csatornán keresztül áramlik a levegő a bordák között.

[+]

A régmúlt időkre emlékezve a lamellák középső harmada rézből készült, ám a többi megmaradt alumíniumnak, miközben a hat darab hővezető cső nem érintkezik közvetlenül a központi egység kupakjával, jelen esetben klasszikus talppal van dolgunk. A két torony enyhén megdől egymás felé; nem mi görbítettük meg szegény párákat, hanem ilyenek alapból, talán a memóriakompatibilitás javításának érdekében.

[+]

A két mellékelt 140 mm-es, folyadékcsapágyas SF140 ventilátor kétféle lapátméretet kombinál, ám sajnos nem univerzális módon rögzülnek helyükre, hanem külön kell rájuk felcsavarozni a szélein rezgéscsillapító gumírozást viselő keretet, valamint a fém fülecskék sem uniform kivitelben tetszelegnek, más légkavaróhoz nem valószínű, hogy használni tudjuk őket.

[+]

Fordulatszámuk percenként 800 és 1500 között szabályozható, amihez legfeljebb 61 cfm légszállítás és maximum 29 dB(A) zajterhelés, továbbá 1,1 mmH₂O statikus nyomás társul. Természetesen a címezhető RGB világítás sem maradhatott ki, ami háromtűs, 5 voltos változatban lép a színpadra – ha az alaplapunknak nincs megfelelő ARGB tüskesora, olyan kiegészítőre lesz szükségünk, mint amilyen mondjuk a Zalman Z-Sync RGB kontrollere.

[+]

Minden, szereléshez szükséges apróságot megkapunk, beleértve a 1,5 grammos fecskendőbe zárt hővezető pasztát is, miközben az információs füzetecske bőségesen illusztrálja a modus operandit. Egyedül a csavarhúzó hiányzik, s bár nem kell hozzá annyira hosszú szárral rendelkező darab, mint amilyen például egyes Noctua vagy Scythe megoldásokhoz, azért nem árt, ha lajstromba vesszük felszerelésünket, mielőtt hozzákezdenénk a legózáshoz.

[+]

A CNPS20X a legtöbb releváns tokozásra felmegy, mivel Intel oldalon LGA1150, LGA1151, LGA1155, LGA1156, LGA2011(-3) és LGA2066-ra szerelhető fel, AMD fronton pedig a Socket AM3(+) és AM4 támogatott. A hűtő ára nagyjából 25 000 forint, ami eléggé a felső határokat súrolja, nem sok ennél drágább léghűtést ismerünk – az, hogy ez az árcédula mennyire indokolt, hamarosan kiderül.

Tesztkörnyezet, szerelés

Tesztgépünk a jó öreg Haswell-alapú HEDT platformra épül, és legutóbbi hűtős írásunk óta csak két (amúgy irreleváns) dolog változott vele kapcsolatban; a videokártya szerepét ezúttal egy 2 GB-os Zotac GeForce GT 740 látta el, a szokásos ADATA XPG Spectrix D40-es RAM kit helyett pedig a 2666 MHz-es Kingston HyperX Fury modulokat kotortuk elő a fiók mélyéről. A Core i7-5960X-et fix 4 GHz-en járattuk 1,25 volt feszültséggel, így 250 watt fölé is felkúszott a fogyasztása, ideális alapot kínálva a hűtés hatékonyságának kiderítéséhez.

A felszerelés nem túlságosan bonyolult folyamat, bár a tasakokban tobzódó sok kis mütyür elsőre kicsit ijesztőnek tűnhet az avatatlanabb szemlélődő számára. A folyamatot "pózer" deszkánkkal, az LGA1151-es ASUS Z170-Deluxe-szal mutatjuk be.

[+]

Az első képen láthatóak az LGA115x foglalat(ok)hoz való szerelékek. Elsőként a backplate négy sarkába, a középső furatokba kell behelyezni a megfelelő csavarokat, majd a négy műanyag rögzítő bigyót rátolni a szárakra, hogy körülölelve a csavarokat biztosítsák azokat. Arra figyeljünk, hogy Intel processzor esetén a backplate középső, kidomborodó része az alaplap alja felé néz!

[+]

Miután az ominózus backplate a helyére került, a tokozás körül lévő lyukakra ráhelyezzük az alátéteket, majd kézzel becsavarozzuk a fémbakokat. Ha ezzel megvagyunk, a bakokra rátesszük a fémszereléket, melyre magát a bordát fogjuk felfogatni – mielőtt ennek nekilátnánk, a négy kis csavarfejjel fixáljuk őket. Most már csak a rugós csavarokat kell beimádkoznunk a nekik szánt helyekre – miután egyenletes, vékony rétegben felkentünk a proci kupakjára egy borsószemnyi hővezető pasztát –, de ezt fokozatosan, felváltva csavarozva tegyük.

[+]

A ventilátorok szerelése még ennél is egyszerűbb; a keretet a légkavaróhoz kell rögzíteni úgy, hogy a csavarfejek az RGB-s rész oldalán legyenek. A fémpántokat a kereten található kis pöckökbe illesztjük, és ezt követően már tehetjük is a ventiket a lamellákra. Az Y-kábel segítségével köthetjük a két SF140-est a deszkánk CPU_FAN tüskesorára, s ha van megfelelő RGB headerünk is, arról se feledkezzünk meg. Készen is vagyunk!

[+]

Mérések

A méréseket kétféle ventilátorprofillal végeztük el, melyeket a BIOS-ban állítottunk be; indításképpen a Silent Mode-ot inicializáltuk, majd a Full Speed üzemmóddal zártuk a sort, és nem csak két légkavaróval, de eggyel is megnéztük, hogy mit tud a 20X. Hővezető pasztából Arctic MX-2-t alkalmaztunk, hogy a korábban tesztelt más modellekkel könnyebben összehasonlíthassuk a Zalman batárját. 22 °C volt az irodában, míg a zajszint mérését egy Roline RO-1350-es egységgel mértük, ám némaszoba hiányában a kapott értékek inkább csak tájékoztató jellegűek.

[+]

A Silent Mode asztali üresjárat közben 33-34 °C-on tartotta a CPU-t, jellemzően 830-as percenkénti fordulatszámmal operálva és 19 dB-nyi zajjal kísérve. Mikor elindítottuk az AIDA64 system stability testjét, a proci fogyasztása 180 watt magasságába szökött, miközben hőmérséklete 68-69 °C-ra emelkedett, és a lapátok is megszaporázták az iramot, 980-1030 rpm közt tartva a tempót, aminek 21 dB-es duruzsolás lett az eredménye. Az AIDA után hagytuk pár percet hűlni az 5960X-et, majd a Prime95 Small FFTs módja került fókuszpontba, amiben i7-esünk uszkve 250 wattot vett fel a konnektorból. A hőmérő "higanyszála" már 82 °C-nál járt és a ventilátorok is 1460-1505 rpm közt tekertek, 32 dB-es zajt produkálva.

[+]

A Full Speed profillal egységesen 33 dB-t mértünk mindenhol és zömében néhány Celsius-fokot javultak a termális mutatók; idle-ben 32, AIDA alatt 64-67 °C-ot jegyeztünk le a papírra, ám Prime95-ben 2 °C-kal többet láttunk, mint korábban (tehát 84 °C-ot). Ennek az lehet az oka, hogy a lapátok valamiért nem akartak 1480 rpm-nél gyorsabban forogni.

[+]

Az első rund befejeztével az elülső ventit lekaptuk a lamellákról, és újra belekezdtünk a tesztelésbe, immár szóló módban. Az asztalon 36-37 °C-on tétlenkedett a proci, mialatt a légkavaró 850 rpm-en dolgozott, 16 dB-es hangnyomás társaságában. Az AIDA CPU+FPU terhelése során 5-7 °C-kal növekedett a központi egység hőmérséklete (73-75 °C), és a ventilátor is jó 100 rpm-mel gyorsult (1105-1130 rpm), de a zajszint még mindig igen kulturáltnak bizonyult (22 dB). Prime95-ben 86 °C volt a csúcs közelítőleg 1480-as percenkénti fordulatszám kíséretében, ami már jól hallható, 30 dB-es zajterhelést eredményezett.

[+]

Értelemszerűen a hangerő nem változott a Prime-os kiruccanáshoz viszonyítva (30 dB), mikor aktiváltuk a Full Speed üzemet, de körülbelül 3 °C-os javulást tapasztaltunk a vizsgált körülmények közepette. A kivételt ismét a Prime95-ben értük tetten, ahol újfent 2 °C-ot romlott az SF140-es performansza, ugyanis pár tíz fordulattal kevesebbet volt csak hajlandó megtenni percenként, mint a néma profilban (88 °C).

Összegzés

Meg kell hagyni, a Zalman nem a levegőbe beszélt, hiszen a CNPS20X igazán kitett magáért, és valamilyen beállítással szinte mindig sikerült neki az általunk tesztelt léghűtések fölé kerekednie (korrekt zajszinteken maradva), és jellemzően csak a jobbfajta kompakt vizek tudták maguk mögé utasítani. A kiemelkedő teljesítmény tulajdonképpen indokolttá teszi az árat, mert a dél-koreai vállalat üdvöskéje kategóriájának egyik legjobb (ha nem a legjobb) példánya. Igazából csak három dologba tudunk belekötni vele kapcsolatban.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az első, hogy szerintünk nívón aluli a ventilátorok kissé egypálcás kinézete; egy ilyen eszközhöz komolyabb körítés dukálna. A második, hogy egyes magasabb RAM modulok nem fognak a ventik alatt elférni – ezért is száműztük a tesztből ADATA XPG Spectrix D40-es memóriamoduljainkat. Ezen lehet segíteni, ha 90 fokban elforgatva szereljük fel a bordát a CPU-foglalatra, de ebben az esetben a légkavarók lentről fogják szívni a levegőt és felül fújják ki, ami sokak számára nem épp ideális elrendezés. A harmadik, hogy a lamellák, bár vékonyak, de élesek, és szerelés során kétszer is vérünket vették, mikor a légkavarók nem éppen uniform pántját igyekeztünk kioldani.

Ezektől eltekintve igazán ütősre sikeredett az új CNPS, és ha felkeltette valakinek az érdeklődését, nyugodtan elgondolkodhat a beszerzésén, csak bizonyosodjon meg róla, hogy a RAM-jai el fognak férni alatta.

Zalman CNPS20X processzorhűtő

Synthwave

A Zalman CNPS20X hűtőt a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre