Transcend MTS800 SSD M.2 foglalattal

A Transcend MTS800

A nem túl távoli múltban már foglalkoztunk M.2-es SSD meghajtóval, de akkor az új generációs csatoló egy más orcáját mutatta. Ezúttal nem szélsebes PCIe csatolós (és természetesen emiatt méregdrága), hanem egy átlagemberek igényeit lefedő, megfizethető árcédulával ellátott, SATA adatkapcsolatot használó modellt vizsgáltunk meg. Ilyen SSD először jár tesztlaborunkban.

A Transcend MTS800 256 GB, kattintásra galéria nyílik [+]

Az M.2 csatlakozó egy eleve univerzálisra tervezett formátum, több kommunikációs vonalat is kivezethetünk általa az alaplapokon. A korábban tesztelt M.2 SSD-vel ellentétben a mostani a SATA kapcsolatot hasznosítja, így már most borítékolható a teszt pár értéke. Jelenleg a SATA-n keresztül kommunikáló SSD-k egyik korlátozó tényezője az interfész maximális sávszélessége, azonban ez legtöbb esetben csak mesterséges környezetben jelent hátrányt. A mozgó alkatrész nélküli meghajtók legnagyobb erénye még mindig a rettentően alacsony késleltetés.

Kicsi, lapos dobozban érkezett hozzánk az MTS800 [+]

Vékonyka kartondobozban érkezett a tesztalany, amiben a műanyag tálcában elhelyezett meghajtó antisztatikus védőfóliában fekszik. Tartozékot hiába is keresünk, néhány papíron kívül mást nem találtunk, a meghajtó legalapvetőbb specifikációi is a dobozon köszönnek vissza. Itt is említik a hároméves garanciát, amivel viszont van egy kis gond: a weboldalon kiemelik, hogy a 3 év csak akkor érvényes, ha a Transcend SSD Scope még nem jelzi, hogy elértük az élettartam végét. Sehol sem találtunk viszont arra vonatkozó információt, hogy mekkora írásmennyiséget visel el ez a meghajtó, így egy ideig kénytelenek leszünk figyelni az értékek változását és ezek alapján következtetni.

Két M.2 SSD slot az alaplapon [+]

Az M.2 csatolók asztali környezetben 2014 tavaszán, a Z97-es lapkakészlettel mutatkoztak be, majd természetesen az X99-es alaplapokon is megtalálhattuk őket. A Z170-es vezérlőhíddal ellátott deszkákon már szinte alapkövetelmény, gyakran két-három M.2-t is találunk, és természetesen a többi, Intel 100-as sorozatú PCH mellett is fellelhető. Azóta az AMD-s alaplapokon is és sok belépőszintű modellen is helyet kapnak, egyre szélesebb körben terjednek el. A nemrégiben tesztelt Shuttle XPC Z170 barebone esetében például a gyártó nem is gondolt a 2,5"-os SSD-k tulajdonosaira a beépítés tekintetében, csak opcionális a beépítőkeret, alapértelmezettnek szánta az M.2-es slotot.

Elölről és hátulról szemlélve a meghajtót [+]

Mivel az M.2-es SSD-k nem kapnak burkolatot, legfeljebb matrica takarhatja az alkalmazott komponenseket. Esetünkben nem ragasztgatták agyon, így jól megfigyelhetők a fő alkotóelemek: az egyik oldalon a vezérlő és két NAND flash lapka, míg a másikon a DDR3 cache memória és két további NAND flash található. A négy flashmemóriachip illeszkedik a vezérlő négycsatornás kiépítéséhez, így sebességbeli kompromisszumot jó eséllyel nem kell majd kötnünk. A képet kinagyítva jól kivehető a SATA kapcsolat két pár vezetősávja, a B + M key bevágásai és a friss, 2016 február eleji gyártás. Az M.2 csatlakozó sokszínű lehetőségei miatt fizikailag behelyezhető olyan foglalatba is, ami csak PCI Express kapcsolatot kínál, sajnos azonban az ilyen nem fogja felismerni.

Mindenképpen fontos beüzemelés előtt kiderítenünk tehát, hogy melyik módon képes alaplapunk M.2 foglalata kapcsolatot teremteni. Jól bevált X99-es tesztkonfigurációnk alaplapja is PCI Express-es, ezért nem is tudtuk azt használni a teszthez. A régebbi Z97-es modellek esetében volt, ami csak SATA M.2-es eszközöket fogadta, az X99-esekre pedig a csak PCIe volt a jellemző. Az LGA1151-es alaplapok esetén már szerencsésebb a helyzet, szinte kivétel nélkül a kombinált, mindkét kapcsolati típust kezelő megoldással találkozhatunk. Az alaplapi specifikációkat, M.2 kompatibilitási listát (ha elérhető) mindenképp ellenőrizzük, de esetünkben a Transcend oldalán is megtekinthetők a biztosan kompatibilis alaplapok gyártókra lebontva, bár sajnos a Skylake-es modellek még nem szerepelnek benne.

Vezérlő, cache és a NAND flash [+]

Visszatérve az alkotóelemekre, az alkalmazott vezérlő a Transcend TS6500, ami azonban nem saját fejlesztés, hanem egy Silicon Motion SM2246EN átszitázva. Ennek megfelelően alakul a négy kezelt flashmemória-csatorna, és a BCH ECC hibajavító algoritmus képessége, mint a Phison vezérlőknél is láthattuk. A kontroller támogatja az AES-256 titkosítást, a TRIM parancsot, illetve a rendszer a TCG-OPAL szabványnak is megfelel. A vezérlő nagymértékben befolyásolja a már telítettség közelében történő írási műveletek sebességét, mint azt hamarosan meg is mutatjuk.

A kisebb fájloknál hathatósan segít az alkalmazott cache memória, ami jelen esetben egyetlen Samsung K4B2G1646Q-BCK0 chipet takar. 1600 MHz-es effektív órajelen üzemel, mérete pedig 256 MB. Az alkalmazott NAND flash chipekről nem sok információ áll rendelkezésre, a THGMM9T-1Q06 típusjelzés átszitázás eredménye. Az információs programok segítségével sikerült kiderítenünk, hogy 512 gigabites, 20 nm-es Micron lapkákról van szó, melyek az MLC technológiát alkalmazzák és szinkron hozzáférésűek. A kapacitásuk teljesen elérhető, nem csippentett le alapértelmezetten a gyártó a wear leveling számára nagyobb szeletet.

Tesztkörnyezet, specifikációk

Az M.2 csatolós SSD-k érkezése miatt komoly frissítésen ment keresztül a 2012. december óta alkalmazott tesztrendszerünk. Az alaplap szerepét egy ASUS Z170-Deluxe modell vette át, míg a processzor feladatát egy 4 GHz-es órajelű Intel Core i7-6700K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete is nőtt, egész pontosan duplázódott, így már 32 GB-ból gazdálkodhat a rendszer. A HyperX Fury típusú DDR4 modulból összesen négy található az alaplapban, így azok kétcsatornás üzemmódban, 2666 MHz-en hasítanak. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat most is egytől-egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket.

Ez volt a tesztkonfigurációnk a mérések során [+]

Immáron 64 bites Windows 10 Pro az alkalmazott rendszer, hiszen a korral haladni kell. A programok terén is történt változás, a legutoljára 2008-ban frissített IOMeter-t az AS SSD Benchmark IOPS tesztjére cseréltük, tapasztalataink szerint az eredményeik nagyjából összhangban vannak. Hogy a méréseket olvasóink is elvégezhessék, minél könnyebben reprodukálhatók legyenek, bevettük a tesztcsokorba az SSD-s topikunkban már-már mérési etalonnak számító CrystalDiskMarkot is. Kisebb szerepet kapott a magyar fejlesztésű AIDA64 és a Hard Disk Sentinel is, melyekkel nem annyira a sebesség, hanem a jelenségek időbeli lefolyásának vizsgálata a cél.

Az egyre kisebb gépek, valamint az ITX formátum térnyerésével nő a zsúfoltság, és stagnál vagy akár romlik is a hőháztartás a nagy és szellős gépházakhoz viszonyítva. Emiatt bevezettük a meghajtók terhelés során mért hőmérsékletének rögzítését is, méghozzá gépházba építve. Nem csak hozzáadtunk, de el is vettünk a tesztekből. A programcsomag indítási teszt már az eddigiek során is csak alig mutatott ki eltérést az egyes versenyzők között, erre a Windows 10 modern prefetch és szuperfetch eljárásai csak rátesznek egy lapáttal. A lehető legtöbb alkalmazást betöltik ugyanis a RAM-ba már a rendszerindítás során, hogy kattintva minél hamarabb rendelkezésre álljon, így a mért idők jobban tükrözik a CPU és a RAM sebességét, mint a háttértárét, ezért ezt a tesztet mellőztük.

Az MTS800

HDSentinel információk a tesztelt Transcend MTS800-ról [+]

A Transcend MTS800-at a következőképpen ismerte fel a Hard Disk Sentinel, amint a fentebbi három képernyőképen is látható. Minden támogatott szolgáltatás helyesen szerepel, és a NAND flash chipek gyártója is kiderült. A vezérlő sem tudta kicselezni, a helyes, eredeti verziót detektálta a program. A TRIM parancs és az NCQ támogatása is megerősítést nyert.

A S.M.A.R.T. tábla a tesztalany esetében [+]

Piros pontot adunk a Transcendnek, alapos munkát végeztek. A S.M.A.R.T. telis-tele van töltve SSD-specifikus értékekkel, amire még nagyobb kaliberű gyártók sem mindig veszik a fáradságot. Számunkra leginkább az írt adat, olvasott adat mennyisége, a hátralévő élettartam, a törlési jellemzők és a wear leveling sorok a legérdekesebbek. A tesztben további szerepet nem kapnak, de ezeket kell az írási terheléssel kapcsolatban aggódó tulajdonosoknak fürkészni. A tesztelt SSD főbb paramétereit az alábbi táblázat részletezi.

SSD Scope

A Transcend egy letisztult kezelőfelületű, egyszerű programot is kínál, amit az MTS800 termékoldaláról tudunk letölteni. Kicsiny, 4,2 MB-os mérettel rendelkező telepítője üdítő meglepetésként ért bennünket is. Az alkalmazás az alapvető feladatokat képes elvégezni: információkat ad a meghajtóról, S.M.A.R.T. attribútumokról, az élettartamról. Kapunk egy hibaellenőrzőt, beépített sebességtesztet, és a Secure Erase is elérhető, ha Windows 7-et futtatunk még.

A Transcend saját programja, az SSD Scope [+]

Ha már rendelkezésre áll, lefuttattuk a beépített sebességmérést, hogy összevethessük saját tesztjeink eredményeivel. Az értékek a lenti képen láthatók, és újabb pozitív benyomás, hogy nem tűnnek túlzottan marketingszagúnak, reális eredmények köszöntek vissza.

Itt is elérhető a sebességmérés [+]

A két következő pontban rendszerünket klónozhatjuk és a firmware-t frissíthetjük. Nekünk egyik sem működött, ez lehet a Z170 chipset vagy akár a Windows 10 miatt is. A klónozást a tesztelt Transcend MTS800-ról szerettük volna a Corsair Neutron GTX-re elvégeztetni. Megcsinálta, csak nem bootolt az új SSD-ről a rendszer. Itt persze az is bezavarhatott, hogy a célmeghajtó kisebb volt, mint a forrás, de hibaüzenetet nem kaptunk, illetve a Windows 10 GPT-s loadere is relatíve kényes. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy csak a meglévő más gyártótól származó SSD-nk tartalmát tudjuk így a friss Transcendünkre költöztetni (a használati útmutató ezt az irányt emeli ki), de arra meg miért telepítenénk ezt a programot? A kisebb partíciómérettel elvileg nem lenne szabad, hogy gondja legyen, ezt a manual szintén megerősíti.

A firmware-frissítés nem az operációs rendszer alatt történik, hanem egy lemezképet és egy unetbootint tölt le, amivel nekünk kell elkészítenünk az indítható pendrive-ot. Ez meg is történt, bootolt is a linux az USB-s tárolóról, de nem töltött be rajta a grafikus felület és az automata frissítő, egy parancssort kaptunk, ami az ismertebb parancsokat nem akarta végrehajtani, és a startx-re sem történt semmi. Ezen még csiszolni kell egy kicsit a Transcend szoftvermérnökeinek, mert a firmware-frissítés nagyon fontos egy SSD-nél, de az otthoni felhasználóknak csak kis hányada fog ilyen bonyolult folyamatot végigcsinálni. Megjegyzendő, hogy a konkurens gyártók sokkal felhasználóbarátabb frissítési lehetőséget nyújtanak.

HD Sentinel, AIDA 64

Szintetikus tesztek

Lefuttattuk a Hard Disk Sentinel írástesztjét a meghajtón, és a lemeztérkép alapján az mondható el, hogy egyenleges volt az írás sebessége a teljes folyamat alatt. Véletlenszerű adatbájtokkal dolgoztunk, hogy a vezérlőnek biztosan ne legyen könnyű dolga. Itt adott esetben szinte azonnal látható, ha a meghajtó vége felé az írás lelassulna, mint ahogy az OCZ Vector 180 esetén tapasztaltuk is.

A Transcend MTS800 írástesztje Hard Disk Sentinelben kitűnően sikerült [+]

Az OCZ Vector 180 lemeztérképét és az átviteli sebességet lentebb láthatjuk. Szemfüles olvasóink kiszúrhatják, hogy a képernyőképek eltérnek. A Transcend MTS800 írása Windows 10 alatt egy-két sor után megakadt, hozzáférés megtagadva hibaüzenetet kaptunk, így azt végül Windows 7-tel végeztük el. Hiába nem rendszermeghajtó volt az MTS800, nem jártunk sehogy sem sikerrel, valószínűleg az UEFI-s alaplap és az UEFI módban telepített Windows 10 kombinációja rejti a turpisság megoldását, elegendő időt ráfordítva biztosan meg lehetett volna a teljes írást úgy is oldani.

A rossz példa az OCZ Vector 180, ahol lelassult az írás [+]

Az AIDA64 háttértároló sebességmérés moduljának olvasás tesztcsomagja alig mutatott különbséget, kevés adattal dolgozik, így csak az egyes meghajtók cache memóriáját sikerült tesztelnie. A SATA 6 Gbps kapcsolat tűnik itt a korlátozó tényezőnek, mindenhol 500 MB/s feletti érték szerepel. Grafikonokat erre a mérésre nem is építettünk, oly mértékű az egyezőség. A Transcend MTS800 sebessége a többihez hasonlóan nagyjából 525 MB/s volt.

Az AIDA64 olvasásteszt csokorja: MTS800, Neutron GTX, Vector, Trion [+]

A teljes meghajtó lineáris olvasása ugyanígy nem hozott meglepő eredményt, ez a szekvenciális elérés nagy adatblokkokkal való mérése. Érdekes a két OCZ görbéje, hiszen a Vector 180 egy nüansznyit gyorsult a teszt közepétől, míg a Trion 100 a kezdeti 12%-ot teljesítve ugyanígy lassult picit. Az eltérések nem számottevőek. A Transcend MTS800 itt szép és egyenletes eredményt tudott felmutatni, a megadott gyári specifikációt nagyjából eléri..

Az AIDA64 szekvenciális olvasástesztje: MTS800, Neutron GTX, Vector, Trion [+]

A véletlenszerű olvasás görbéjén azért látszik, hogy nem minden ponton reagált azonnal a címszereplő, de a nagy teljesítményű OCZ Vector 180 is hasonló képet tudhat magáénak. A belépőszintű Trion igen meglepő, magas értéket produkált. Korábbi tesztünk óta azonban firmware-t frissítettünk rajta, az is okozhatta ezt a fényes szereplést.

Az AIDA64 véletlen elérésű olvasástesztje: MTS800, Neutron GTX, Vector, Trion [+]

A szekvenciális írás már nagyobb falat a versenyzőknek. A kis M.2-es ugyanolyan szépen szerepelt, mint a strapabíró Corsair, csak kisebb sebességen történt maga az írás, azonban a sebessége egyenletesen alakult a teljes tartományban. A gyári értékektől ugyan elmaradt, de egyrészt ott kiemelik, hogy a legnagyobb méretű meghajtóra vonatkoznak, másrészt up to, azaz "akár" értékek.

Az AIDA64 szekvenciális írástesztje: MTS800, Neutron GTX, Vector, Trion [+]

Végül a véletlenszerű írás tetőzte be az AIDA64 tesztjeit, ahol a két nagyágyú is megmutatta, hogy bizony, le tud lassulni egy-egy helyzetben. A Transcend MTS800 itt egész alacsony értékekre is lecsökkent, láthatóan nem feküdt neki a hirtelen mozdulatokkal tarkított tánc. Már a Vector értékén is jól látható az SSD vezérlők egyik jellegzetessége: amíg nincs telítve a meghajtó, a sebességet részesíti előnyben, de egy bizonyos foglaltsági szint felett jobban odafigyel, hogy megfelelően elossza az adatot. A NAND flash lapkák kevesebbet használt területeire fókuszál ilyenkor, ez természetesen időigényesebb, így lassabb az átvitel. A Trion eleve nem szerepelt fényesen.

Az AIDA64 véletlen elérésű írástesztje: MTS800, Neutron GTX, Vector, Trion [+]

AS SSD

Szintén a szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Itt a Transcend MTS800 ugyanúgy egy kicsit kevesebbet ér el, mint ami a dobozára van írva, mikor az írást vizsgáltuk. Ez persze nem nagy gond, szándékosan olyan beállítással (10 GB-os tesztadat) futtattuk a programot, hogy "kivéreztessük" a szereplőket, nagyobbak legyenek az eltérések. Az eredmények az AIDA értékeivel nagyjából egybevágnak.

A nagyon apró fájlok elérését szimuláló 4 kB-os tesztek egységesen minden szereplőt két vállra fektettek, korra és piaci pozicionálásra való tekintet nélkül.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépe esetében különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálóknál már döntő szempont lehet ez az érték. A véletlenszerű olvasási tempó az operációs rendszer kis fájljainak betöltésekor azonban érvényesülhet.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Itt kötegeletlen feldolgozás esetén szintén nagyon egyben volt a mezőny, a Transcend meghajtója tartotta a lépést a többiekkel, és a Trion sem maradt le. Kötegelt feldolgozásnál, amikor az írási/olvasási parancsokat 64-es egységekben kapja a meghajtó (QD = 64), ismételten megközelítette, de sajnos el nem érte a gyári specifikációit.

Az AS SSD beépített másolási tesztjéről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt is a 10 GB-os adatméretet alkalmaztuk, és szépen ki is mutatta a meghajtók sebessége közti eltéréseket. Még a felső kategóriás OCZ Vectort is maga mögé kényszerítette a kis MTS800 a kisebb méretű, de több fájllal operáló tesztben. A Trion a mezőny végén kullog.

CrystalDiskMark, Windows 10 használat, játékok

A CrystalDiskMark tesztjei a korábbi sorrendben szerepelnek: Transcend MTS800, Corsair Neutron GTX, OCZ Vector 180 és OCZ Trion 100. Itt sajnos a Transcend produkálta a leggyengébb értékeket, érdemes ezeket fenntartással kezelni. A "fórumkompatibilitás" érdekében használtuk az alapértelmezett 1 GB-os mérési adat mennyiséget, de ott még komolyan besegíthet a Trion esetében a vezérlő, és esetlegesen a benchmarkokra optimalizált firmware. Más magyarázatot nem találtunk, hiszen mindenben gyengébb a Transcend versenyzőjénél, és a cache is csak feleakkora kapacitású rajta. A korábban megszokott, 64-es Queue Depth értéket természetesen beállítottuk, ennél a programverziónál a 32 az alapértelmezett.

CrystalDiskMark; minden beállítás alapértelmezett, kivéve: QD = 64
MTS800, Neutron GTX, Vector, Trion [+]

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, több hónapos használatot megélt Windows 10-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 10, hanem egy már több feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó AVG Free vírusírtóval, X99-es VGA tesztrendszerünk alapja. Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 200 GB, ami egy teljes méretű partíción foglalt helyet a meghajtókon. A pontosabb eredmények érdekében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 10 betöltési idejét a POST rövid pittyenő hangjától mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (AVG, Hard Disk Sentinel, Razer Synapse stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az értékeken nem szabad megrökönyödni, alaplapunk viszonylag sokáig inicializál, mire megkezdi a rendszertöltést. A korábbihoz képest kénytelenek voltunk előrébb venni a mérés kezdetét, mert az UEFI boot során a képernyőn nem mindig azonnal és nem mindig ugyanakkor jelenik meg olyan elem, ami stabil pontot adhatna az időmérés indításához.

Töredezettségmentesítést már nem végzünk, mert mind a Windows 10, mind az SSD-k vezérlői a fájlrendszer logikai elhelyezkedésétől függetlenül, optimalizált módon pakolják a fájlokat. Ebbe a folyamatba nem akartunk belezavarni, így a mérés valósághűbb. A tesztalany esetén a rendszerindítás idejére nem lehet panasz.

Az Edge böngésző és benne egy Youtube videó megnyitása után hibernáltuk a gépet, ez kb. 3 GB memóriát foglal. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, azonban a Windows 8 és a Windows 10 az elődeihez képest itt komoly optimalizálást kapott. Itt csak a Trion gyengélkedett, az M.2-es Transcend együtt futott a nagyokkal.

Az ébresztés idejénél ugyanúgy a POST rövid pittyenő hangjától mértük odáig, hogy megjelent a kép a megnyitott böngészővel. Aki reprodukálni szeretné ezt a fajta tesztet, annak megemlítjük, hogy az asztali gépeken a Windows 10 már nem kínál alapesetben hibernálási lehetőséget, hiszen az alvási, energiatakarékossági funkciói igen fejlettek. Ezt megkerülve parancssorból, a shutdown.exe -h begépelésével hibernáltunk.

A játékok palettáját módosítottuk, olyan címeket kerestünk, ahol lehetőleg keveset kell nézni a gyártók és fejlesztőstúdiók logóit, így a mérés pontosabb lehet. A Tomb Raider esetén a betöltés után azonnal egy benchmarkot indítottunk, tehát ezt is be kellett töltenie. A World of Tanksnál a bevezető videót kiiktattuk, és azonnali autologint állítottunk be. Hogy a memóriába előtöltött porgramrészletek ne csaljanak az újbóli indításkor (azzal, hogy ezáltal jóval hamarabb rendelkezésre állnak), három friss Windows boot utáni indítás átlaga szerepel. Ahogy az operációs rendszer, úgy a játékok betöltése terén sem voltak nagy eltérések.

Másolásos tesztek, hőmérséklet

Eltérés korábbi HyperX Predator tesztünköz képest, hogy nem csak másolgattunk folyton, hanem egy valódi telepítés idejét is lemértük. A Sony Vegas telepítése merevlemezt tartalmazó notebookon hosszú perceket vesz igénybe, kézenfekvőnek tűnt tehát azt használnunk, de csak kevés eltérést tapasztaltunk: mindegyik SSD hamar végzett a feladattal. Valószínűleg nem csak a háttértár, hanem más rendszerkomponens is korlátozott.

A következő két másolásos teszt eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl, illetve egy 8888 darab fájlt tartalmazó játék teljes könyvtára mennyi idő alatt másolható át a tesztelendő háttértárra. A fájlokat a DDR4-es rendszermemóriában létrehozott, 27 GB-os RAM drive-ból másoltuk át, mely méréseink szerint nagyjából 3 GB/s-os szekvenciális olvasási tempóra képes, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét kvázi biztosan nem korlátozzuk. Az idő mérése azért ilyen pontos, mert parancssorból, a %time% változóval történt a másolási időtartam követése.

Ebben a két tesztben korrektül szerepelt a Transcend meghajtó, a két egykori csúcsmodelltől nem sok a lemaradása, sőt az OCZ Vectort maga mögé is sikerült utasítani az apró fájlokkal tarkított Batman könyvtárat másolva. Az OCZ Trion itt nem hazudtolta meg korábbi önmagát, firmware-frissítés ide vagy oda, nagyon gyengén muzsikált.

Végezetül ismét egy újdonság, a meghajtók szoftveresen (Hard Disk Sentinel) kiolvasott hőfokát és az infrahőmérővel mért értékeket is feljegyeztük. Három egymás után ismétlődő HDSentinel írástesztet állítottunk be véletlenszerűen generált adatokkal, hogy minél nagyobb legyen a terhelés. Az utolsó vége felé olvastuk le és mértük meg a hőfokokat. A teszt egy zárt, ATX számítógépházban történt, hogy a valós használat során tapasztalható hatások minél pontosabban érvényesülhessenek.

A hőmérséklet a tesztalany esetében magasnak tűnhet, de ne feledjük: a normál változatoknál jóval nagyobb nyomtatott áramkör áll rendelkezésre a hő elosztásához, itt pedig igen kis helyen tömörül minden alkatrész. A félvezetőknek a mért 72 °C sem magas, de jobb gépházszellőztetéssel ez még tovább csökkenthető.

Konklúzió

Összegezve a tapasztaltakat, leginkább örülünk. Az MTS800 a Transcend műhelyéből a belépőszintet célozza meg, de eközben nem köhécsel annyit, mint például az OCZ Trion. Sok alkalmazásban a csúcsmodellekkel is felvette a versenyt, ami nem kis szó, hiszen az OCZ Vector 180 például nyolccsatornás vezérlővel és kétszer ekkora DDR3 cache-sel rendelkezik. A teljesítményére tehát egy rossz szavunk sem lehet. A szoftveres körítésen, mondjuk a firmware-frissítés megvalósításán viszont egy kicsit csiszolni kellene. Nekünk sem sikerült, pedig egy újabb firmware segítségével lehet, hogy még jobb eredményekkel zárta volna a tesztelést.

Vetélytársai 2,5" méretben SATA 6 Gbps interfésszel 22-28 ezer Ft, mSATA csatlakozóval 27-29 ezer Ft körül mozognak. Ezek azonban nem szerelhetők be minden olyan helyre, ahova ez igen, illetve az utóbbiak régebbi alaplapokon kaphatnak leginkább teret. Egy ITX házban kellhet annyira a hely, hogy már zavaró a normál felépítésű 2,5"-es SSD mérete, a SATA kábel és a tápellátás odavezetése. Vannak olcsóbb M.2 SATA SSD-k. de drágábbak is. Kisebb anyagi keret esetén ez is jó alternatíva lehet, de PCIe csatolós változatok is elérhetők már nem sokkal magasabb áron más gyártóktól. Ha alaplapunk támogatja, mi inkább olyanra ruháznánk be, főleg az NVMe interfésszel rendelkező példányokra, amelyek viszont még mindig alaposan felárasok.

A Transcend MTS800 256 GB [+]

Az első általunk tesztelt SATA M.2-es meghajtó mindent egybevéve tetszett nekünk, főleg annak fényében, hogy szinte elérte a teljesítményre kihegyezett OCZ Vector 180 és a Corsair Neutron GTX értékeit, de örülnénk egy vékonyabb ceruzával írt árcímkének.

Transcend MTS800 256 GB M.2 SATA SSD

04ahgy

Az MTS800 SSD-t a Transcendtől kaptuk tesztelésre.