Corsair Neutron GTX SSD

A második generációs SandForce chipek tavaly év eleji debütálása után szépen lassan szinte mindegyik gyártó előállt ezekre épülő saját megoldásával. A SandForce vezérlőjének népszerűsége nem véletlenül tört ilyen magasságokba, hisz amellett, hogy megfelelő tervezés és kivitelezés mellett igen tempós SSD-t lehetett segítségével piacra dobni, még a gyártási költségek is kedvezően alakultak. Ennek egyik oka, hogy például a kontroller mellé nem szükséges cache szerepét betöltő DRAM chip, ennek következtében egy kicsit egyszerűbb NYÁK is elég, ez pedig még tovább redukálja az előállítási költségeket.

Mindezek fényében talán nem is csoda, hogy az elmúlt néhány hónapban szinte csak az Indilinxet felvásárló OCZ állt elő említésre méltó alternatívával. Ezenfelül még a Samsung jár teljesen saját utakon, mivel a dél-koreai vállalat az összes fő komponenst házon belül állítja elő meghajtóihoz. Érdekes, hogy az SSD-vezérlők terén korábban brillírozó Intel sem erőlteti saját fejlesztésű chipjeit, SATA 6 Gbps kompatibilis vezérlővel például továbbra sem rendelkezik a vállalat.

Vajon lesz-e maghasadás?

Az SSD-vezérlők egyre nyugodtabb állóvizét végül a közelmúltban a Corsair kavarta meg, amikor bejelentették a Neutron sorozatot. Ez a család a Neutron és Neutron GTX modellből áll, különlegességüket pedig az adja, hogy fedélzetükön LAMD (Link_A_Media Devices) vezérlőt rejtenek – de talán még ne szaladjunk ennyire előre.

[+]

Nálunk a 240 gigabájtos Neutron GTX járt. A kis dobozkában a meghajtón kívül egy beépítőkeretet és kétszer négy darab csavart találtunk.

A Neutron SSD-család meghajtóinak magassága egységesen 7 milliméter. Ez elsősorban a notebooktulajdonos vásárlóknak lehet jó hír, mert egyre több olyan mobil gép lát napvilágot, amibe csak ilyen kisebb méretű egység fér, vagyis aki ilyen meghajtót vásárol, az szinte biztos lehet benne, hogy bármilyen 2,5"-os helyre be tudja majd építeni azt. A meghajtó különösen könnyű, a 240 GB-os GTX alatt mindössze 47 grammot mutatott mérlegünk, tehát a kompakt méret mellett szinte pehelysúlyú is a Corsair SSD-je.

[+]

A Neutron GTX egy bankkártya segítségével egyszerűen szétszedhető, ugyanis az alsó és felső részt nem csavarok tartják össze. A ház szétnyitása után azonnal feltűnt számunkra, hogy néhány korábbi SSD-hez hasonlóan a Neutron GTX is rövidített NYÁK-ot használ. Első utunk a számunkra még új vezérlő felé vezetett, mely egyébiránt egy méretre vágott hővezető anyag segítségével érintkezik a fémburkolattal. Ez nyilvánvaló okból a kontroller hűtése miatt került kialakításra.

LAMD LM87800 - Van új a nap alatt

A LAMD nem számít teljesen új szereplőnek az SSD-vezérlők piacán: a Link_A_Media Devices eddig leginkább vállalati környezetbe és egyéb kritikus feladatkörökbe fejlesztett chipeket, illetve még bizonyos merevlemezeken is találkozhattunk ilyen márkajelzésű kontrollerekkel. Az LM87800 típusjelzésű, nyolccsatornás, SATA 6 Gbps szabványt is támogató lapka az első, kifejezetten asztali SSD-környezetbe szánt fejlesztésük, melyet (egyelőre?) csak a Corsair kapott meg.

A chip többek között két ARM9 magot tartalmaz, melyek közül az egyik elsősorban a chip és a SATA vezérlő közötti adatkommunikációért felel, míg a másik a NAND chipekkel és a logikai blokkcímzéssel foglalkozik. Jó néhány más vezérlőhöz hasonlóan a LAMD LM87800 esetében is lehetőség van tartalékterület leválasztására, melyet a Corsair ki is használt: a 12,7% (16 GB) területet TRIM, garbage collection, wear leveling, hibás blokkcsere, illetve egyéb műveletek elvégzésére használja fel a vezérlő. Fontos megjegyezni, hogy a LAMD megoldása a SandForce-szal ellentétben nem alkalmaz semmilyen tömörítési eljárást az adatok kiírásánál. A NAND chipek élettartamának maximalizáláshoz az eBoost fantázianevű technológiát használja a chip, mely bizonyos jelfeldolgozó algoritmusokkal manipulál. A vezérlő többi tulajdonságát egyelőre balladai homály fedi.

Ahogy az első bekezdésben elmondtuk, a SandForce szinte egyedülálló módon nem alkalmaz semmilyen DRAM cache-t. A LAMD LM87800 ezzel szemben 256 MB gyorsítótárból gazdálkodik, mely kettő, egyenként 128 MB-os Samsung, DDR2-800 specifikációjú chipből tevődik össze.

A NAND chipek helyét Toshiba modellek foglalják el, és ahogy a csomagoláson is reklámozza a Corsair, ezek Toggle-Mode DDR típusúak. Ilyen chipeket jelenleg elsősorban a Toshiba és a SanDisk (ketten egy vállalattal), valamint a Samsung tervez és gyárt. Ezek az aktuális 2.0-s specifikáció alapján 400 MT/s (megatransfers per second) sebességre képesek, míg az Intel és Micron (IMFT néven) az ONFi 2.2 szabványt preferálja, ami egyelőre 200 MT/s átviteli sebességet képes produkálni. A Toggle-Mode NAND némileg kevesebbet is fogyaszt, mint az ONFi 2.2 alapján készült társai.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy valamivel drágábbak az előbbi szabványon alapuló megoldások, így az erre épülő meghajtók árcédulája rendre magasabb is. Gyártástechnológiájukat tekintve a Neutron GTX-en 24 nanométeres csíkszélességű lapkák találhatóak, melyek hivatalosan 5000 írási/törlési ciklust képesek elviselni. Ezzel szemben a külön nem válogatott 25 nm-es IMFT NAND-ok csak maximum 3000 műveletre vannak hitelesítve. A GTX jelölés nélküli "sima" Neutron épp az utóbb említett IMFT (Micron) ONFi 2.2 chipeket vonultatja fel, melyeket korábban már számtalan meghajtóban láthattunk.

[+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!