Hirdetés

Tigris! Tigris! Kipróbáltuk, mit tudhat a Tiger Lake

Két, nem végleges firmware-rel szerelt Acer notebookban mutatta be az Intel 11. generációs platformja, hogy mire számíthatunk tőle.

Grafikus tesztek

Az Intel Xe grafikus adapterrel kapcsolatban az Intel gyakorlatilag dupla sebességet ígért a korábbi generációhoz képest – ebben szerepe van az új architektúrának, a magasabb elérhető órajelnek és persze annak is, hogy a feldolgozóegységek számát 64-ről 96-ra növelték.

[+]

A mérések közül nézzük először azokat, amelyeknél a versenytársaktól is rendelkezésre állnak eredmények:

A 3DMark számai az előző generációval összevetve, ha nem is hoznak kétszeres gyorsulást, de mindenképpen figyelemreméltóak, hiszen több helyen is 40 százalékot meghaladó az előrelépés. Ez ráadásul már arra is elég, hogy a Ryzen7 4700U-ban található Vega 7-et befogja az Intel Xe, átvéve a vezetést az AMD-től. A Core i7 és Core i5 közötti, többször az utóbbi előnyét mutató különbségre még visszatérünk. A Forza Horizon 4-ben elért eredmények már nem mutatják ennyire egyértelműen az Intel Xe előnyét a Vega 6-tal és 7-tel szemben, de az biztos, hogy az előző generációhoz képest radikális a változás.

Felvetődhet, hogy miért viselkedhet ennyire eltérően az Intel új IGP-je egy modernebb játékba, illetve a 3DMarkban. Ennek az oka két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a tesztprogram közel sem dolgozik annyira rajzolási paranccsal, mint a Forza Horizon 4, ezzel pedig nem ütközik az Intel grafikus és compute parancsmotorjainak hardveres limitjeibe. Ebből a szempontból az új architektúra derekas előrelépés, de messze nem tart még olyan szinten, ahol például az AMD megoldása. Ilyen formában mindegyik játék, ami viszonylag sok rajzolási paranccsal dolgozik, limitációkba fog ütközni már a parancsfeldolgozásnál. A másik ok a shaderekben keresendő, ugyanis a Forza Horizon 4 shader modell 6-ra épít, míg a 3DMark erre a szintre még nem jutott el. Ez nem tűnik nagy dolognak, de valójában rendkívül lényeges, ugyanis az Intel architektúrái olyan nagyon nem kedvelik a wave terminológiát figyelembe véve megírt shadereket, míg mondjuk az AMD architektúrái imádják. Ezzel szemben például pont az AMD nem szereti annyira a régebbi, shader modell 5-ös specifikáció szerint írt sahdereket, ahol egyértelmű korlátozásokat kellett megszabni ahhoz, hogy szálak a hardverben párhuzamosan dolgozhassanak, miközben az Intel sok szempontból erre tervezte a rendszerét. Nem véletlen tehát, hogy a Santa Clara-i óriáscég leginkább DirectX 11-es programokat keresett magának a Tiger Lake képességeinek prezentálására, mert a modernebb, DirectX 12-t akár új shader modellel kihasználó játékokban az új dizájnjuk hatékonysága sem túl jó.

Végezetül pedig válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy a Tiger Lake-kel vajon eljön-e a „casual gamer” ultrabookok kora? Ennek érdekében pár, VGA-tesztekben megszokott játékot vettünk elő és próbáltunk ki, HD felbontáson és jobbára alacsony, illetve közepes minőségi beállítások mellett, maximális teljesítményprofilt választva.

A fenti számok alapján azért nem jelentenénk ki egyértelműen, hogy az olcsóbb dedikált grafikának (itt a GeForce MX szériára gondolunk) leáldozott, hiszen igencsak szerény képminőség mellett kapjuk ezeket az amúgy teljesen jó értékeket. A fejlődés persze tagadhatatlan, és régebbi játékokat magasabb minőségben is élvezhetünk, ami mindenképpen jó irány.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés