Socket AM2-es lapok tesztje - 1. rész

Az nForce 500-as család és az SB600

Az AMD AM2-es foglalatba illeszkedő processzorainak bevezetésével egy időben az ATI és az NVIDIA is újdonságokat jelentett be; az ATI a hosszú idő óta várt SB600-as déli híddal lepte meg a közönséget, az NVIDIA pedig egy teljes termékcsaláddal (nForce 500 széria) bővítette kínálatát, elvégre egy új chipset bemutatására egy új processzor bejelentése a legjobb időpont.

Az NVIDIA az nForce 500 családban ismét egy sor újítást eszközölt. Erre szükség is volt, hiszen az Athlon 64 processzorokban található memóriavezérlő következménye, hogy a chipsetek ezen a platformon már csak extráikkal tudnak ellenfeleik fölé nőni. Az nForce 500 nem túl meglepő módon rengeteg ponton az nForce4 család vonásait hordozza magán, és csak a legigényesebbek számára lesz feltűnő az a néhány plusz funkció, melyek az új lapkakészletcsaládot (azon belül is a csúcsmodellt) megkülönböztetik az előző generációtól. Összegezve az nForce 500-as sorozat lényegében felturbózott nForce4, mely négy tagot számlál; a csúcskategóriát az nForce 590 SLI névre keresztelt chipset képviseli, mely 2 x 16 PCIe sávot kínál fel két VGA számára. Az SLI-támogatással felvértezett felsőkategóriában az nForce 570 SLI indul a csatába, mely funkcionalitás szempontjából pár ponton eltér a nagyobbik bátyótól, és csak 2 x 8 PCIe sávval rendelkezik a grafikus alrendszer. Az nForce 570 Ultra az SLI utótaggal ellátott felsőkategóriás chipset egychipes változata, mely nem támogatja az SLI-t, az nForce 550 pedig a középkategória számára lett kifejlesztve, ez a „legbutább” lapka. Kicsit visszatekintve a chipsettörténelemben: nForce4-ből létezik SLI x16, SLI, Ultra és nForce4-4x, kísérteties a hasonlóság.

Lássuk az újításokat. Az nForce 590 SLI privilégiuma a LinkBoost funkció; ha a chipset egy vagy több, a technológiát támogató grafikus kártya jelenlétét érzékeli (az első ilyen típus a GeForce 7900 GTX), akkor automatikusan megnöveli 25 százalékkal a PCI Express busz és a chipset két tagja közötti HyperTransport link sebességét, ami egy SLI-konfigurációnál már jól jöhet. A gyakorlatban nem valószínű, hogy érezhető gyorsulást eredményezne, de papíron persze jól mutat.

A DualNet címszó két beépített Gigabit Ethernet közeghozzáférés-vezérlőt (MAC) takar, melyek képesek a port teaming néven is ismert linkaggregációra. Ez lehetővé teszi, hogy a két fizikai interfész egymástól függetlenül, külön IP címmel működjön, de módot ad arra is (ha a túloldali eszköz ezt támogatja), hogy egyetlen IP címen, sávszélességüket összeadva dolgozzanak. A vezérlő mindeközben terhelésmegosztást végez, és ha az egyik link megszakadna, a forgalmat automatikusan a másik portra irányítja. És ez még korántsem minden: a chipsetek (az nForce 550-et kivéve) TCP/IP gyorsítót is tartalmaznak, amely bizonyos műveleteket (a már meglévő TCP-kapcsolatok azonosítását, az ACK csomagok kezelését és a csomag ellenőrző összegének [checksum] számítását) önállóan, a CPU igénybevétele nélkül képes elvégezni. Az intelligens vezérlő nemcsak a rendszerterhelés csökkentésében segédkezik, hanem a kimenő adatforgalom zökkenőmentes lebonyolításában is, így például előnyben részesítheti játékok csomagjait egy FTP alkalmazáshoz tartozó adatokkal szemben; a First Packet technológiát is csak az nForce 550 kénytelen nélkülözni.

Az nForce 500 család tagjai mindezeken felül több SATA-eszköz csatlakoztatását teszik lehetővé, és az IDE-vezérlő már támogatja a RAID 5-öt is. Az USB-portok száma nem nőtt tovább, viszont a chipsetek immár High Definition Audio (Azalia) támogatással lettek felvértezve. Csak az nForce 500-as alaplapok támogatják az nTune 4.0 szoftvert, mellyel Windows alatt lehetőség nyílik a rendszer igen aprólékos túlhajtására, finomhangolására.

Hirdetés

Chipset / északi híd	NVIDIA nForce 590 SLI	ATI CrossFire Xpress 3200
Blokkdiagramm
Északi és déli híd megnevezése	NVIDIA MCP55XE és C51XE	ATI RD580 és SB600
Északi és déli hidat összekötő link	16 bites, 1 GHz-es HyperTransport link (8 GB/s)	Négy PCI Express x1 sáv (2000 MB/s) A-Link Xpress II
Déli híd	NVIDIA nForce 590 SPP	ATI SB600
Integrált hang	- NVIDIA nForce média- és kommunikációs processzor (MCP) - High Definition Audio	- Intel HD Audio-kompatibilis vezérlő
Integrált hálózati vezérlő	- 2 db 10/100/1000 Gigabit Ethernet - NVIDIA hardveres tűzfal és ActiveArmor)	- nincs (külső MAC-en keresztül 10/100/1000 Mbit Ethernet)
Serial / Parallel ATA / RAID	- Két Parallel ATA 33/66/100/133, illetve hat SATA300-eszköz támogatása RAID 0, 1, 0+1 és 5 támogatással, ezeket kombinálva is. Native Command Queuing (NCQ) támogatva. (Összesen 2 PATA-meghajtó és 6 SATA-meghajtó)	- Két Parallel ATA 33/66/100/133, illetve négy SATA300-eszköz támogatása RAID 0, 1, 0+1 és 5 támogatással. Native Command Queuing (NCQ) támogatva. (Összesen 2 PATA-meghajtó és 4 SATA-meghajtó)
USB	10 port	10 port
Gyártó honlapja Termék leírása	- NVIDIA - nForce 500	- ATI - Radeon CrossFire Xpress 3200

Az ATI az NVIDIA-val egyidőben mutatta be a CrossFire Xpress 3200 chipset AM2-es variánsát, melyhez az igen régóta várt ATI SB600-as déli híd párosult. Igazság szerint az „új” chipkészlet csak emiatt számít újdonságnak, az északi hidat korábban már be is mutattuk. A direkt az X1900-as kártyák kiszolgálására kifejlesztett (ettől függetlenül persze ennél lassabb ATI kártyákkal is működő) CrossFire chipset jól szerepelt, de már akkor tudni lehetett, hogy az ATI a déli híd kérdésében lépéskényszerbe került, mivel az NVIDIA felvásárolta az ULI-t, az ATI chipsetek déli hídjait szállító partnerét. Az ATI az RD580 kódnéven futó északi hidat nem véletlenül fejlesztette igen rugalmasan kezelhetővé, PCI Express sávok felhasználásával tetszőleges, szintén PCI Express sávon keresztül kommunikáló déli híddal párosítható (A-Link Express II), így egy déli híd cseréje egyáltalán nem fájdalmas a gyártó számára. Az SB600 azzal a nem titkolt szándékkal jelent meg, hogy az SB400, majd az SB450-es I/O-vezérlők (az USB-vezérlő gyengesége miatti) igen csúfos szereplésén, és ezáltal az ATI chipkészletek romló renoméján valamit javítson.

Az SB600 tíz USB 2.0 porttal szolgál, hasonlóan az nForce 500-as család tagjaihoz. A déli híd két Parallel ATA és négy Serial ATA eszköz csatlakozását teszi lehetővé (tehát egy PATA csatorna van), itt lemaradásban van az nForce-hoz képest, ugyanakkor támogatja a RAID 0, 1, 0+1 és 5 módokat, az NCQ-t, és mind IDE, mind AHCI üzemmódban működhet; itt egál az állás. A hálózati vezérlő kérdését az ATI továbbra is az alaplapgyártókra bízza, ezzel a költségcsökkentés a kanadaiak célja, hiszen egy PCIe x1 sáv által nyújtott sávszélesség bőven elegendő egy gigabites hálózati vezérlő adatforgalmának lebonyolításához. Ugyanakkor az audiovezérlő kompatibilis az Intel-féle HDA Audióval.

Az ATI a játékgépek számára a CrossFire Xpress 3200-at kínálja, mint 2 x 16 PCIe-sávot támogató északi hidat. A CrossFire Xpress 1600, mely csak 2 x 8 PCIe-sávval rendelkezik, szintén a játékgépek szíve lehet, de olcsóbb alaplapokon kap helyet, míg belépőszinten az integrált grafikus vezérlővel felszerelt Radeon Xpress 1100 és 1150 lapkák állnak az érdeklődés középpontjában.

Összegezve az elmondottakat, az nForce 500-as chipsetek a funkcionalitást tekintve előrébb járnak az ATI Xpressnél, ugyanakkor egy átlagos felhasználó számára teljesen megfelelő lehet egy ATI chipkészlettel felszerelt alaplap is, a kérdés inkább az, hogy melyikhez milyen áron jutunk hozzá, és mely funkciókra van szükségünk a mindennapi használat során. Mert például nem tartjuk valószínűnek, hogy túl sok embernek van szüksége otthon két gigabites hálózati vezérlőre, hat SATA-portra vagy egyáltalán az SLI/CrossFire-kiépíthetőségre.

Tesztünk első részében három, majd később még hat alaplapot veszünk sorra, és mutatunk be az olvasóknak.

Asus M2N32-SLI Deluxe

Az Asustól az M2N32-SLI Deluxe típusú alaplapot vettük jobban szemügyre, amely az nForce 590 SLI chipsetre épül, tehát NVIDIA-vonalon az Asus termékpalettáján ez a csúcs.

Asus M2N32-SLI Deluxe specifikációk:

Kellékek [+]

A doboz nagyon hasonlatos a Socket 939-es A8N32-SLI Deluxe-éhoz, talán nem véletlenül, hiszen mindkét alaplap egy adott generáción belül a legjobb chipsettel lett felszerelve. Az Asustól megszokott módon az M2N32-SLI mellé is minden szükséges kelléket megkapunk, így a dobozban az alaplap mellett egy-egy floppy- és IDE-kábel, hat SATA-kábel, három SATA-tápkábelelosztó, egy útmutató az alaplaphoz és a Wi-Fi-hez, egy meghajtóprogramokat tartalmazó CD, egy Media Launcher CD, egy USB és egy FireWire hátlapi kivezetés, egy hátoldali takarólemez, egy SLI-konnektor, egy plusz heat-pipe-hűtőventilátor, illetve egy Wi-Fi antenna és egy iránymikrofon vár ránk.

Asus M2N32-SLI Deluxe [+]

Maga az alaplap rengeteg olyan vonást hordoz, ami az Asustól megszokott. Először is a nyák Deluxe-osan fekete. Az alkatrészek elhelyezkedése jónak tűnik, bár sokan nem szeretik, ha a processzorfoglalat fölött vannak a memóriaslotok. A nagy tápcsatlakozó a nyák szélére került az IDE- és floppycsatlakozókkal egyetemben, viszont a négytűs tápcsatlakozó az alaplap közepén található a felső PCIe x16-os foglalat és a Wi-Fi modul között, nem éppen a legszerencsésebb helyen. PCIe x16-os foglalatból egyébként kettő van, elvégre egy SLI-t támogató alaplapról van szó, közöttük pedig egy-egy x1-es és x4-es foglalat található. Tekintve az alaplap felszereltségét, PCI foglalatból igen kevés esetben lesz szükség kettőnél többre. A chipsetnek hála hat SATA-eszköz csatlakoztatható az alaplapra, plusz kettő egy Silicon Image chipnek köszönhetően, ezek közül egy az alaplap „tetején”, egy pedig a hátoldalon, az audiocsatlakozók és PS2-portok között található.

QUAD-heatpipe (Stack Cool 2) [+]

A chipsetet (amely két chipből tevődik össze) és a nyolcfázisú feszültségszabályzó áramkört egy négy bordából álló, heatpipe-elvű hűtés próbálja meg lehűteni. Az Asus már jópár alaplapon alkalmazta a passzív chipsethűtést, mindeddig sikerrel, és az M2N32-SLI Deluxe esetében is jó megoldást választott, 30–35 fokos környezeti hőmérséklet esetén a hűtőbordák infrás hőmérővel mérve nem melegedtek tovább 60 foknál. Legmelegebbnek a legfelső hűtőborda mutatkozott (kb. 60 fok), és ahogy haladtunk lefelé, úgy csökkent az elemek hőmérséklete, a legalsó már csak 40 fokos volt. Figyelembe véve tesztünk később bemutatásra kerülő alanyait ez igen jó eredmény, pláne ha számításba vesszük azt is, hogy ez egy nForce 590 SLI chipkészletes alaplap. Sajnos a felső PCIe x16-os foglalat felett található hűtőborda probléma forrása lehet olyan esetekben, amikor nagy CPU-hűtőt szándékozunk feltenni a processzorra (a túloldalon is talán kicsit közel vannak a memóriafoglalatok).

Wi-Fi [+]

Az M2N32-SLI Deluxe extráinak tárháza még nem zárult, ugyanis az alaplap a dupla gigabites hálózati vezérlőn felül egy 802.11b/g-támogatású wireless modullal is fel lett szerelve. A kábel nélküli kapcsolatok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, tehát egy hasznos plusszal lettünk gazdagabbak.

Asus Array mikrofon [+]

Az Asus néhány esetben eltér a „hagyományoktól”, és a legtöbb gyártónál megszokott Realtek kodek helyett ADI SoundMAX kodeket integrál egyes alaplapjaira. Az M2N32-SLI Deluxe esetében is ez a helyzet állt elő, ez esetben egy nyolccsatornás ADI 1988B HDA kodekre esett az Asus választása, ehhez pedig egy iránymikrofont is mellékelt a gyártó.

Hátoldali csatlakozók [+]

A hátoldali panel még mindig alig változott a 2–3 évvel ezelőttihez képest, igaz, vannak újdonságok. Az M2N32-SLI Deluxe esetében találunk itt két PS2-portot, egy soros portot, négy USB-portot, két RJ-45 aljzatot, egy FireWire-portot, egy eSATA-portot, a Wi-Fi modul antennacsatlakozóját, optikai és koaxális S/PDIF konnektorokat és hat audioportot. A párhuzamos portot ne keressük, az itt nincs.

BIOS

Az általános tuningopciókon felül még ezt találtuk [+]

Az Asustól megszokott, hogy alaplapjaik igen jó tuningpotenciállal bírnak, és BIOS-aik az idők folyamán egyre több finomhangolási opciót kínálnak fel a felhasználók számára. Nos, azt kell mondanunk, az M2N32-SLI Deluxe esetében a gyártó túltett minden eddigi próbálkozásán, annyi és olyan opcióval találkoztunk a BIOS-ban, amiről eddig még csak nem is hallottunk. Természetesen a processzor, a chipset és a memória túlhajtására szakosodott opciókon felül értjük mindezt. A túlhajtás főbb célpontjainak finomhangolását elősegítő opciók rendre nagy intervallumban és nagyon kis lépésközökben állíthatóak (CPU-feszültségnél 0,0125 V, memóriánál 0,025 V-os lépésekben). A memóriával kapcsolatos beállítások száma nagyjából 50 körül van, és külön állítható a chipset és a HyperTransport linkek (a CPU-északi híd és az északi híd-déli híd között) sebessége, feszültsége.

Pár plusz szolgáltatás [+]

Külön szabályozható a processzor és egy házventilátor fordulatszáma (az Abit EQ ebből a szempontból jobb), és még egy ébresztőórát is tartalmaz a BIOS. Mindezeken felül az először DFI-tól látott „CMOS Reloaded” opció asusos változatát is megtaláljuk, ennek a segítségével elmenthetünk, majd bármikor máskor visszatölthetünk egy egész BIOS-nyi beállítást, ami jól jöhet a félresikerült tuningkísérletek során.

380 MHz-es rendszerbusz-órajel [+]

Nem szerettük volna lelőni a poént, de abc-sorrendben az Asus az első gyártó tesztünkben, ezért kénytelenek leszünk lehúzni a leplet. Az M2N32-SLI Deluxe-szal 380 MHz-es FSB-t sikerült elérnünk, ami az eddigi Socket 939-es és AM2-es alaplapok között rekordnak számít (90 %-os tuning). Először elakadtunk 300 MHz-es órajelnél, de miután az NB-SB link sebességét 4x200-ra csökkentettük, sikerült az FSB-t egészen 380 MHz-ig emelni (3x-os HT-órajel mellett). Az NB-SB link sebességének további csökkentése már nem segített rajtunk, így kénytelenek voltunk a 380 MHz-cel beérni. Hogy ez az igen komoly eredmény az Asust dicséri, vagy annak köszönhető, hogy az nForce 590 SLI direkt jobban tuningolható, mint az olcsóbb chipsetek (hallottunk már ilyen pletykákat is), azt egyelőre nem tudjuk megmondani.

ECS KA3 MVP Extreme

Az ECS egy ATI CrossFire Xpress 3200 chipsetes alaplapot prezentált, ami végeredményben az nForce 590 SLI kihívásaira adott válasz az ATI és az ECS részéről is. Más gyártók is rendelkeznek már CrossFire Xpress 3200 chipsetes alaplappal, de az ECS volt az első Magyarországon. A tajvani gyártó már jó ideje nem csak és kizárólag olcsó, belépőszintű alaplapokat kínál, hanem belekóstolt a „nagyok” bizniszébe is, mi még emlékszünk rá amikor három évvel ezelőtt Photon megkülönböztető jelzéssel bevezette első (Intel 865PE chipsetes), nem éppen olcsóságáról híres alaplapját.

ECS KA3 MVP Extreme specifikációk:

Kellékek [+]

A KA3 MVP Extreme doboza a típusjelzésen felül az „Extreme” jelző kiemelésére fekteti a hangsúlyt – vajon mennyire extrém ez az alaplap? A gyártó a mellékelt kellékek mennyiségét tekintve nem sokkal marad el a csúcs-Asushoz képest, kapunk egy felhasználói kézikönyvet, egy CD-t, amelyen nincsenek meghajtóprogramok, egy-egy floppy- és IDE-kábelt, egy párhuzamosport-kivezetést, egy csak FireWire és egy másik, FireWire + USB-portos hátoldali kivezetést, négy SATA-kábelt, egy SATA-tápkábelelosztót, egy CAT5e UTP-kábelt, hátsó takarólemezt, egy floppyhelyre beilleszthető panelt és egy plusz BIOS-chipet (Top-Hat Flash).

ECS KA3 MVP Extreme [+]

A KA3 MVP legfőbb vonása a lila nyák, az ECS megpróbálta az alaplapot minél színesebbre „varázsolni”, ahány foglalat, annyiféle szín, mindezt kiegészíti pár, a rendszer működése közben kéken villogó led a PCI és PCIe foglalatok között (komolyra fordítva a szót, ezt az ECS Dr. LED-nek nevezi, és a PCI slotok működőképességét ellenőrző áramkör jelez így vissza a felhasználó felé) és egy átlátszó zöld burkolatú ventilátor is, ami elszívja a levegőt a processzor melletti alkatrészekről. Az alaplap felépítése végülis nem rossz, bár a memóriafoglalatok alatt található IDE-csatlakozó elhelyezésével gondjaink akadtak, mikor a nagyobbik tápkábelt rendezgettük, illetve amikor Radeon X1900-as videokártyát tettünk a rendszerbe. Az ECS alaplapján nincs szükség réz heat-pipe-os hűtőbordákra, elegendőnek bizonyult egy-egy sima alumínium hűtőborda az északi és déli hídra is.

A déli híd által felkínált négy SATA-csatlakozón kívül (SATA300, NCQ, AHCI) további két SATA-eszköz csatlakoztatható az alaplapra egy JMicron vezérlőnek köszönhetően, ami nem mellesleg két PATA-eszközt (azaz plusz egy IDE-csatornát) is támogat, tehát nem feltétlenül kell lecserélnünk régebbi szabványú merevlemezeinket. Az alaplap rendelkezik CrossFire-támogatással, tehát két PCIe x16 foglalatot találunk rajta, közöttük egyetlen x1-es PCIe, alattuk pedig két PCI foglalat látható. Manapság egyre inkább az a trend, hogy a nagy PCIe foglalatok miatt a PCI bővítősínek kiszorulnak az alaplapokról. Az ECS az ATI ajánlását követve egy PCIe x1 sávon kommunikáló gigabites és egy PCI-os, 10/100 Mbps-os hálózati vezérlőt integrált az alaplapra (tehát összesen kettő van belőlük). A hangzásért egy nyolccsatornás Realtek ALC883 HDA kodek a felelős, a legtöbb alaplapgyártó ezt a chipet használja manapság az AM2-es alaplapokon. FireWire-ben sem szenvedünk hiányt, összesen két IEEE 1394a port található az alaplapon, melyekhez a gyártó mellékeli a hátlapi kivezetéseket is.

RD580 és SB600 közelről [+]

Az NVIDIA chipsetjeivel ellentétben az ATI CrossFire Xpress 3200 nem különösebben melegszik, ennek megfelelően chipenként elegendőnek bizonyul egy-egy egyszerű alumínium hűtőborda. Az ECS megoldásaival az északi híd esetében max. 55, a déli hídnál pedig max. 45 fokot mértük 30–35 fokos melegben. Tekintve a hűtőbordák egyszerűségét, ez igen jó eredmény.

ECS Cooling Accelerator [+]

Cooling Accelerator névre hallgat az a hűtőberendezés, amely a processzor mellett található feszültségszabályzó áramkör és kondenzátorok hűtéséért felelős. Szerencsére a ventilátor nem hangos, de ha valakinek igazán lényeges, hogy minél kevesebb ventilátor zajongjon a számítógépben, akkor jobban teszi, ha ezt lehúzza az alaplapról.

Hátoldal [+]

A hátoldalon nagyrészt szokásos ki- és bemenetek találhatóak; egy-egy PS2 port az egér és a billentyűzet számára, egy soros port, négy USB port, két RJ-45 csatlakozó, hat audioport és egy-egy koaxális és optikai S/PDIF kimenet. A párhuzamos portot a gyártó külön mellékeli.

BIOS

BIOS-képek [+]

A KA3 MVP Extreme az Award BIOS-ra épül. A túlhajtási képességeit tekintve jelentős lemaradásban van az Asushoz képest, ami azért fájó, mert az ATI a CrossFire Xpress 3200-at egy tuningra fejlesztett chipkészletként harangozta be. Ezt persze nem cáfoljuk, mindössze arról van szó, hogy az ECS nem élt a lehetőséggel, míg más gyártók (pl. a Sapphire) hozzák az ATI által bemutatott referencia-alaplap BIOS-ában található beállítási lehetőségeket. A beállítható feszültségeket tekintve ez az alaplap nem alkalmas komoly tuningeredmények elérésére, de szolid túlhajtásra van lehetőség. Sajnos az FSB-túlhúzás terén nem sikerült túl fényesen az ECS szereplése, első körben csak 265 MHz-ig jutottunk el, majd miután az északi hidat megtámogattuk egy kis szellőzéssel, sikerült elérnünk 275 MHz-et is; efelett is elindult a masina, csak éppen fagyott, ezért mi a túlmelegedésre gyanakszunk, hiába, ezek az alu hűtőbordák nem alkalmasak egy nagyobb tuningeredmény elérésére (ami részben a hővezető anyag gyengébb minőségéből is adódhat).

MSI K9N SLI Platinum

Az MSI már igen korán, az AM2-es processzorok bejelentése előtt küldött nekünk egy K9N SLI Platinumot, azonban csak most kerülhetett sor a közelebbi ismerkedésre. A K9N SLI Platinum az nForce 570 SLI chipkészletre épül, ami az nForce 590 SLI 2 x 8 PCIe-sávos megfelelője. Ámbár az alaplapgyártók úgy tervezik meg az alaplapokat, hogy egy olcsóbb chipsettel szerelt alaplap ne is legyen annyira felszerelt, mint a legdrágábbak, a K9N SLI Platinum azért nem szégyenkezhet.

MSI K9N SLI Platinum specifikációk:

Csomagolás [+]

Azok számára, akik korábbi bemutatóinkat figyelemmel követték, nem lesz teljesen idegen a K9N SLI Platinum körítése, hiszen ez is egy MSI alaplap, és az MSI szinte minden Platinum lapjához ugyanazokat a kellékeket csomagolja. A termék egy teljesen átlagos dobozban kapott helyet, amin egy űrhajó látható, talán ezzel is azt jelképezve, hogy ez az alaplap milyen gyors. A dobozban találtunk egy felhasználói kézikönyvet, egy gyors üzembehelyezési útmutatót, egy meghajtóprogramokat tartalmazó CD-t, egy-egy csőbe húzott floppy- és IDE-kábelt, négy SATA-kábelt, két SATA-tápkábelátalakítót, egy SLI-hidat, egy FireWire-portos és egy USB-portos (D-Bracket 2) hátlapi panelt, és egy hátoldali takarólemezt.

MSI K9N SLI Platinum [+]

A K9N SLI Platinum fekete nyákra épül, ahogy minden Platinum alaplap. Felépítése tetszetős, az alkatrészek elhelyezése teljesen logikus és jól átlátható, megközelíthető minden. A nagy tápkábel a korábban tárgyalt Asus és ECS lapokhoz hasonlóan ezúttal is a jobb szélre került, mellette-fölötte pedig az IDE- és floppycsatlakozók találhatóak. A chipsetnek köszönhetően ezen az alaplapon is hat SATA-csatlakozó található, és két gigabites hálózati vezérlő, viszont az MSI az Asusszal ellentétben nem Marvell, hanem Vitesse PHY chipeket használt, bár ennek – mint később látni fogjuk – nincs túl sok jelentősége. A K9N SLI Platinum is felkínál két FireWire csatlakozót, és ezúttal is az ECS KA3 MVP Extreme esetében már megismert Realtek ALC883 HDA kodek felelős az integrált hangzásért. A chipset az nForce 570 SLI esetében egy chipből tevődik össze, ezt az MSI egy teljesen egyszerű, igaz, a szokásosnál szélesebb, de (hogy a videokártyák ne akadjanak bele) lapos hűtőbordával próbálta meg lehűteni, több-kevesebb sikerrel. 30–35 fokos szobahőmérséklet mellett a hűtőborda nálunk elérte a 90 fokot is, el lehet képzelni, hogy akkor maga a chip hány fokos. Az AM2-es alaplapokon debütált a CoreCell chipek második generációja, a Dual CoreCell, a névválasztás abból ered, hogy ha az alaplapon található CoreCell-t összekombináljuk a VGA CoreCell 3D-vel (mert ez az új CoreCell már képes együttműködni vele), akkor két, azaz Dual CoreCell-t kapunk. A K9N SLI Platinum az ECS laphoz hasonlóan háromfázisú feszültségszabályzó áramkörrel lett ellátva, ami számszerűleg kevésnek tűnhet, de az MSI alaplapokkal ebből a szempontból sosem szokott gond lenni. Az itt található alkatrészeken egy nagy hűtőborda található, amit az MSI Active MOS névre keresztelt. A processzorfoglalat környéke nagyon tiszta, itt még a legnagyobb CPU-hűtők is elférnek.

A hátoldal [+]

A K9N SLI Platinum nem kecsegtet más különlegességgel, ezért rá is térhetünk a hátoldalon található csatlakozókra. Itt megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, egy soros és egy párhuzamos port, négy USB port, két Ethernet csatlakozó, egy FireWire csatlakozó, egy koaxális S/PDIF kimenet és hat audioport.

BIOS

A BIOS [+]

Az alaplap BIOS-ában jó Platinumhoz méltóan szinte minden, túlhajtáshoz szükséges opciót megtaláltunk. Ugyanakkor a finomhangolási lehetőségek tárháza sokkal kisebb, mint az Asus M2N32-SLI Deluxe esetében, a memóriabeállításokkal jóval kevesebb menüpont foglalkozik, és a hőmérséketfüggő ventilátorszabályzás is egyszerűbb kivitelű, a feszültségbeállítások is csak kevésbé finom lépésekben hajthatóak végre. Sikertelen tuningpróbálkozás esetén szerencsére elég egy RESET-et nyomni, és a gép újraindul egy „Sikertelen tuningpróbálkozás” figyelmeztetéssel. Említettük korábban, hogy az MSI alaplapon található chipset hűtése esetünkben elérte a 90 fokot is (infravörös hőmérővel mérve), és elég valószínűnek tartjuk, hogy ennek tudható be az alaplap relatíve gyenge tuningszereplése, hiszen csak 280 MHz-es FSB-t sikerült vele elérnünk. Egy ventilátorral megtámogatva már a 300 MHz sem okozott gondot számára, na de egy házba beépítve az alaplapot már egyáltalán nem egyszerű lehűteni a chipsetet, és mivel ez egy egyedi méretű hűtőborda, így pl. a Zalman passzív megoldása szóba sem jöhet (ráadásul elhelyezkedése miatt a videokártyával való esetleges összeakadást is figyelembe kell venni).

Tesztkonfiguráció és tesztek

Minden alaplapot a fellelhető legújabb BIOS-szal teszteltünk. A memóriával kapcsolatos opciókat megpróbáltuk közel azonosan beállítani, ami azért nem egyszerű feladat, mert ahány alaplapgyártó, annyiféle BIOS. Előző, ATI és NVIDIA chipseteket összehasonlító tesztünkben kiderült, hogy az nForce4 SLI x16 többet fogyaszt, mint az ATI RD580, lássuk, hogy ezúttal mi a felállás.

Fogyasztásban ezúttal is az NVIDIA csúcsmegoldása lett az első helyezett, ami ez esetben inkább negatívum, mint pozitívum, a kétchipes chipsettel szerelt rendszer üresjáratban és terhelve is kb. 15%-kal fogyasztott többet, mint az egychipes nForce 570 SLI, ámbár az ATI megoldása még ennél is gazdaságosabb, pedig az szintén 2 lapkából tevődik össze. A fogyasztás kérdése napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap, ennek hatására a processzor- és videokártya-gyártók is igyekeznek termékeiknek ezt a paraméterét csökkenteni.

Az alaplapok FSB-jének lemérésére azért van szükség, hogy kiderüljön, ha egy alaplap magasabb alapórajelet használ a többinél. Ez döntő lehet azokban a tesztekben, ahol elvileg nagyon minimális különbséget kell kimérnünk.

Az Everest memóriatesztjével végzett mérésekből látható, hogy egy Athlon 64-es rendszer esetében a chipseteknek az égvilágon semmi hatása nincs a memóriaműveletek sebességére, így a teljesítményre sem.

Ugyanezt láthatjuk az alkalmazástesztekben is, az alaplapok csak nagyon minimális mértékben gyorsabbak vagy lassabbak egy másik alaplapnál.

Játékokban az nForce 590 SLI chipsetes Asus M2N32-SLI Deluxe tűnik a befutónak, de csak processzorlimitált beállítások mellett, és ott is csak elhanyagolható mértékben. Ez valószínűleg abból adódik, hogy az Asus mérnökei az alaplap memóriabeállításainál agresszívabb időzítéseket használnak, mint a konkurensek.

PATA- és SATA-sebesség

Az IDE-vezérlők tesztjéhez elsőként az Intel PEAK meghajtótesztelésre kifejlesztett programcsomagjából a „Win32 Disk Tracing Kit” programmal rögzítettünk néhány műveletet, amivel a merevlemez-alrendszert terhelhetjük le, majd ezt a „RankDisk” programmal visszajátszottuk. Ha 1000-rel elosztjuk a végeredményt, akkor a másodpercenkénti I/O műveletek számát kapjuk meg eredményül. A tesztelt script egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja.

A merevlemezvezérlők között ebben a tesztben nem tudtunk komoly különbséget kimutatni, az ATI SB600 az nForce4-hez hasonlóan szerepelt.

Második körben a fájlmásolás tesztet futtatuk a merevlemezen belül.

Az MP3 fájlokat másoló tesztben az első és utolsó helyezett között közel 20%-os különbséget mértünk ki, ez már nincs a mérési hibahatáron belül. A legjobban az Asus alaplapon található Silicon Image vezérlő vizsgázott.

A nagy ISO-fájlokat másoló tesztben is közel 15%-os különbséget véltünk felfedezni a leglassabb és leggyorsabb vezérlő között, a Sil3132-es chip ismét jól szerepelt, az SB600 teljesítménye átlagos.

A sok pici fájlt átmásoló tesztben már 35%-ra nőtt a különbség első és utolsó között, ismét az M2N32-SLI Deluxe-ra integrált SATA-vezérlő lett a leggyorsabb, az SB600 ezúttal még befért a mezőny első felébe.

A processzorterheléseket elnézve szerencsére nincs kiugró eredmény, igaz, az SB600 lett itt a sereghajtó 5%-os CPU-terheléssel.

USB- és IEEE 1394-sebesség

Létrehoztunk egy 512 MB-os RAMDRIVE-ot, és erre felmásoltunk egy kb. 500 MB-os fájlt. Ezt a fájlt átmásoltuk az USB vagy FireWire vezérlőn csüngő merevlemezre, így született meg az írási eredmény, majd a vezérlőn csüngő merevlemezről visszamásoltuk a fájlt a RAMDRIVE-ra, így megkaptuk az olvasási eredményt. A másolást a Disk Bench nevezetű programmal végeztük el, mert ez a program a másolás végén képes átlagolni a másolás sebességét. A korábbi ATI déli hidak ezekben a tesztekben véreztek el, mert amellé, hogy lassúak voltak, még jelentős terhelést is róttak a processzorra.

Olvasásban a FireWire-vezérlők állnak az élen. Az nForce 590 és az nForce 4 vezérlői nem különböznek semmiben, ugyanakkor az ATI úgy tűnik, hogy jó munkát végzett, mert az SB600 –bár nem éri utol az NVIDIA vezérlőjét – elődjénél és még az ULI M1575-nél is jelentősen gyorsabb.

Írásban az nForce USB-vezérlője áll az első helyre, majd a harmadik helyre ugrik az SB600, gratulálunk az ATI-nak, csak sikerült nekik így 2 év után...

A processzorterhelést tekintve nincs félnivalónk az új chipkészletektől és a FireWire-vezérlőktől sem (igaz, itt az ULI M1575 a befutó).

Ethernet-sebesség és audiominőség

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancsot:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény öt lefuttatott teszt átlaga.

Ebben a versenyszámban az összes alaplap igen jól szerepelt. Az Asus és MSI alaplapokon található NVIDIA dupla gigabites hálózati vezérlője közel azonos sebességet futott, és ezekhez az ECS alaplapra integrált, PCIe x1 sávon keresztül kommunikáló vezérlő is képes volt felérni. A 10/100 Mbps-os vezérlő természetesen jóval szerényebb eredményt ért el.

Ha a processzorterhelést nézzük, már nem ilyen rózsás a helyzet, legalábbis az ECS szempontjából nézve. Az MSI és Asus alaplapokon található vezérlők ezúttal is közel ugyanolyan eredményeket kaptak (35–37%), viszont az ECS alaplapon található gigabites vezérlő az Athlon 64 3500+ processzor erőforrásainak 55%-át lefoglalta adatmozgatás közben, nem ezt az eredményt vártuk.

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

Hangminőség tekintetében az analóg kimeneten egyik alaplap sem nyújtott kiemelkedőt. Az Asus alaplapon nem tudtuk lefuttatni a tesztet, mert a SoundMax vezérlőn nem tudtuk beállítani úgy a ki- és bemeneti csatornákat, hogy a tesztprogram lefusson, talán csak egy verzió-inkompatibilitásról van szó.

Az alaplapokon található HDA minősítésű hangkodekek jó minőségéhez igen magas, 37–46 %-os processzorterhelés társul UT2004 alatt.

Összegzést egyelőre nem adunk, hiszen tesztünk hamarosan folytatódik – pár héten belül újabb három versenyzővel ismerkedhetünk meg.

fLeSs

A cikkben szereplő Asus alaplap az Asus Hungary, az ECS modell az Mmd PR Hungary, az MSI lap pedig az Expert Computer Kft. jóvoltából jutott el hozzánk.