És lőn, Mario Kart!
1992-es debütálása óta a Mario Kart elengedhetetlen része a Nintendo konzolcsaládnak. Az eredeti Super Mario Kart megjelenését szinte minden későbbi konzolon követte egy új versenyjátékos mellékszál. A Mario világának karaktereit, stílusjegyeit, sajátosságait összeeresztő versenyzős partijáték rendkívül sikeres – az összeladások már 190 millió példány felett járnak. A széria újkori relevanciáját mi sem igazolja jobban, mint a 2014-ben Wii U-ra kiadott, majd 2017-ben Switchre portolt Mario Kart 8, amely e mennyiség közel feléért felel a maga 76 millió példányos eladásával. Minden idők egyik, és a Switch legsikeresebb videojátéka ez tehát, ami az évek során folyamatos bővítésekkel, rengeteg extra tartalommal és újítással gigantikus méretűre duzzadt. Az tehát nem volt kérdés, hogy a frissen megjelent Nintendo Switch 2-re is készül-e Mario Kart, az azonban igen, hogy vajon a 8 él tovább valamilyen formában, avagy valami teljesen friss megközelítést használnak a fejlesztők? A Nintendo fejlesztői az utóbbi mellett döntöttek, és így a Mario Kart Worlddel egy új koncepciókat tartalmazó fejezet született meg.
A legfontosabb tudnivaó, hogy a Mario Kart World valahogy a kettősségek játéka lett: újít és visszanyúl, elvesz és hozzáad, változtat és megtart, üde és lerágott. Egyszerre formabontó úgy, hogy a gyökereihez tér vissza. A központi játékmenet nem sokat változott, de hát egy versenyjáték mi mást is kínálna, mint karakter- és járgányválasztást, majd száguldást futamokon és bajnokságokban? A versenyek során ügyesen lavírozva, levágásokat használva, a véletlenszerűen sorsolt fegyvereket használva küzdhetünk azért, hogy a pódium legfelső szintjére kerüljünk – gép ellen, osztott képernyőn, vagy online küzdve dicsőségünkért.
[+]
Mivel a Mario Kart 8 Deluxe olyannyira masszívvá nőtte ki magát, hogy azzal értelmetlen lett volna szemtől szembe menni, a World teljesen más szögből közelíti meg az élményt: ez pedig a nyílt világ. Különálló pályák helyett egy nagy, akár versenyzéssel nem törődve, teljesen szabadon is bejárható szigetet kaptunk, ahol a különféle tematikus helyszínek egymásba fonódnak. Ellátogathatunk a fagyos vidékekről a dzsungelen át a városokon keresztül a sivatagokig anélkül, hogy egy töltőképernyőt látnánk. Ráadásul ezek mind gyönyörűen festenek, akár fagyos gleccsereken süvítünk, akár egy homokvihar közepén vagyunk, akár Wario összetákolt arénájában lófrálunk. A többversenyes bajnokságok meglepő módon a tényleges arénák, versenykörök közti autópályás részeket is magukban foglalják – és ezek a helyeként piszok hosszú szakaszok közel sem olyan technikásak, mint a remekül megtervezett tényleges versenyhelyszínek.
[+]
A nyílt világ tartogat extra kihívásokat és fellelhető titkokat, bár ezek leginkább csak az új járgányok feloldásához szükséges érmékkel, az új ruhákat megnyitó lakomákkal, valamint a matricákat adó extra feladatokkal jutalmaznak: utóbbiak lehetnek időmérő futamok vagy például érmegyűjtögetős challenge-ek. Bár Mario Kart-viszonylatban jópofa és újító a nyílt placc, az elmúlt évtized autóversenyzős játékai jóval tartalmasabb összekapcsolt világokkal nyűgözték már le a játékosvilágot. Már pár óra keresgélés után is repetitívvé válik a sziget, illetve nehéz nyomon követni azt is, hogy mit teljesítettünk már. Ordít róla, hogy rengeteget dolgoztak vele, de a jobbára üres, vagy legalábbis színpadszerű nyílt világ jóval kevesebbet tesz hozzá a játékélményhez, mint abban sokan reménykedtek. Remélhetőleg – és ezt gyakran fogom mondani – a következő hónapok és évek során majd ez is bővül extra tennivalókkal és tartalmakkal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
