Hirdetés
Problémás kezelés
A kamerán nincs LCD kijelző és nem is lehet ilyesmivel összekötni, úgyhogy a felhasználónak csak annyi lehetősége van, hogy irányba állítja a töltényt, és reménykedik, hogy minden rendben lesz. Talán nem kell mondani, hogy ez így ebben a formában nem az igazi, ráadásul nagyon nehéz pontosan belőni, hogy mikor is van megfelelő pozícióban a termék. Mint látható, egy pár videot sikerült úgy elkészíteni, hogy kicsit csálén állt. Ennek oka, hogy a biciklis kiegészítőbe csak így lehetett kényelmesen bedugni (egyébként nem lehetett volna nyomkodni a gombokat vagy majdnem teljesen lelógott).
Egyetlen gombot helyeztek el rajta, ezzel lehet indítani és leállítani a felvételt. Ennek szomszédságába építettek egy kontroll-lámpát, amelynek arról kellene tájékoztatnia, hogy éppen mit csinál a készülék: ha pirosan villog, akkor épp felvesz valamit, ha pedig zöld, akkor készen áll a rögzítésre. Csakhogy az a bibi, hogy ennek a fénye oly gyönge, hogy világosban semmi se látszik belőle, így ha az ember mondjuk bringázás közben kapcsolja be, akkor oda kell tartana az egyik kezét árnyékolni, hogy meggyőzödjön róla, megy-e a felvétel. Ez nem csak veszélyesen hangzik, hanem az is. Sokszor előfordult az is, hogy hiába püföltem a gombot, mégsem indult el a felvétel, amire csak akkor döbbentem rá, amikor tíz másodperc után csináltam egy kis sötétet a tenyeremmel, hogy vessek egy ellenőrző pillantást a LED-re.
Elvileg hangjelzés is tudatná, ha elindult a felvétel vagy sikerült lőni egy fotót, ám ennek hangereje egy bébitücsök első próbálkozásával vetekszik. Ez az oka annak, hogy nem szereltem fel a sisakra, mert sose tudtam, hogy most be van-e kapcsolva vagy nincs, éppen rögzít-e valamit vagy sem. Az pedig nem járható út, hogy az ember mindig leveszi a fejéről és megnézi, hogy éppen mi is történik. Az se lett volna egy kimondott hátrány, ha az is látszik, hogy videó- vagy képmódra van-e állítva a készülék, ugyanis ha valaki eltöltött tíz percet a városi forgalomban, az agyát elöntő adrenalin miatt hajlamos lehet elfelejteni, éppen melyik funkció működik. Valószínűleg boardozásnál, crossmotorozásnál vagy siklóernyőzésnél is ugyanez a helyzet. Viszont megállni, lecsavarni a hátulját és megnézni, nos ez finoman szólva sem mindig kivitelezhető.
A méretéből és súlyából adódóan kiválóan alkalmas lehetne turistakamerának is vagy hogy pl. koncertre, meccsre, előadásra elvigye magával az ember. Azonban a kialakításából fakadóan tíz másodperc után valahogy mindig elfordult, és így élvezhetetlen lett a végeredmény. Pedig ez elképzelhetetlen lenne, ha egy szögletes téglatestbe építik be a kamerát. Mivel nincs LCD, ezért azt sem lehet visszanézni, hogy mit sikerült felvenni, ezért aamennyiben van rá mód, nem árt ugyanazt a témát többször lefotózni vagy levideózni, és reménykedni, hogy valamelyik jól sikerül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
