Cooler Master Hyper 412S

Jelen pillanatban az Intel Sandy Bridge-E architektúrás Core i7 processzorai a legerősebb, asztali gépbe szánt központi egységek. Logikusnak tűnik a következtetés, hogy ami a legerősebb, az talán a legtöbbet is fogyasztja, ennek megfelelően tekintélyesen melegszik. Ma ezt vizsgáljuk meg néhány termetes processzorhűtővel és a Core i7 széria legerősebb, 3960X tagjával.

A Cooler Master Hyper 412S mondhatni átlagos nagyfiú. Az alaplap síkjával párhuzamosan szellőzik, lamelláit négy hőcső tartja össze, ami ma már legfeljebb közepesnek nevezhető az elit mezőnyben. Tetejére egy szerény Cooler Master emblémát tettek, hogy ablakos házból vagy nyílt rendszerben hirdesse, ki fia-borja. Hőleadóit úgy alakították ki, hogy mindkét oldalára felszerelhessünk egy-egy 120 milliméteres ventilátort, de a gyári csomagban csak egy lapátkerék van.

Újabban az a divat a processzorhűtőknél, hogy a talpban futó hőcsövek nem egy rézlemezen keresztül, hanem közvetlenül érintkeznek a processzor kupakjával. Azért lehet jobb az ilyen kialakítás a hagyományosnál, mert a talpat elhagyva eggyel kevesebb anyagréteggel, így eggyel kevesebb átmenettel kell megküzdenie a hőnek, míg a leadás helyére – a lamellákra – távozik. Korábbi méréseinknél azt tapasztaltuk, hogy egy-egy anyagrétegek közötti áthaladás a kapcsolat minőségétől függően 5-10 fokos hőveszteséget jelent, ami megszorul az átmenetnél, ezáltal a kevesebb átmenet elvileg hatékonyabb működést eredményez. Sok gyártó átállt erre az új megvalósításra, de az igazán nagy nevek, mint a Scythe, Thermalright, Noctua vagy Prolimatech maradtak a talpas kialakításnál – talán nem véletlenül.

Alig több mint hatszáz grammos tömegével a Hyper 412S nem tartozik az abszolút legnagyobbak közé, ehhez mérten 12 000 forintos ára nagyjából rendben van, több konkurensét is ennyiért adják. A jelenleg elérhető minden AMD és Intel foglalatra fel lehet tenni, úgyhogy ilyen szempontból nem lehet vele mellényúlni.

Hirdetés

Főbb paraméterek:

Cooler Master Hyper 412S - felszerelés

Elődeihez képest nem sok minden változott a Cooler Master Hyper 412S szerelőkészletében. Kapunk egy masszív hátlapot, amihez négy, anyával ellátott csavarral kell rögzíteni a hűtőt a másik oldalról. Az anyákhoz jár egy ki-/behajtást segítő rátét, amit a mellékelt, L alakú csavarhúzóval is lehet tekerni. A Cooler Masternél most láttunk először a ventilátor lassítására szolgáló, ellenállásos toldót, amit a kábelére kell tenni.

A korábbi, fémszálas ventilátorrögzítőt műanyag betétekre cserélték a Hyper 412S-nél. Tény, hogy ezeket könnyebb felszerelni (bár némi csavarozást igényelnek), mint a befeszítős fémszálakat, de a műanyag fel- és leszerelés közben könnyebben eltörhet. Jó hír, hogy két ventilátorhoz mellékeltek rögzítést, a ventilátorral érintkező részre pedig rezgéscsillapító gumibetéteket ragaszthatunk. A masszív LGA2011 foglalathoz nincs szükség a Cooler Master hátlapjára, az ehhez való csavarkészletet beletekerhetjük az alaplapon lévő foglalatba, majd erre jön a hűtő, amit a négy nagy anya tart a helyén.

Semmilyen nehézségbe nem futottunk bele a Hyper 412S szerelése közben. Szokás szerint a csavarokhoz csak ventilátor nélkül fértünk hozzá, ennek felfogatása a műanyag tartókkal pofonegyszerű volt.

Az alsó lamellát kellően magasra tették ahhoz, hogy a nagyobb bordával ellátott memóriamodulok is elférjenek alatta, de ha ventilátoros RAM hűtést akarunk használni, akkor gondban leszünk, mert a CPU-hűtő ventilátora belóg a processzorfoglalathoz közeli két memóriamodul fölé. Az LGA2011 aljzatnál a másik oldalon is vannak memóriahelyek, ott ventilátor nélkül akár extrém RAM hűtőt is feltehetünk, de a második ventilátor ugyanúgy rálóg majd két foglalatra.

Gelid GX-7

Kevéssé ismert márka a processzorhűtők porondján a Gelid, de korábban már találkoztunk Tranquilo nevű modelljével. Most az új GX-7 tornyosodik előttünk, ami lényegesen nagyobb, izmosabb jószág. Persze 720 grammos össztömegével még ez a modell sem tartozik az igazi óriások közé. Tetejére a Cooler Masterénél hangsúlyosabb műanyagfedél került, így elsőre nem is látszik, hány hőcsöve van.

Szemből nézve sem derül ki a csövek száma, de a talapzat környékén látni, hogy jó sok van belőlük. A szokásos elrendezést követve egy seregnyi, sűrűn elhelyezett lamellát fognak össze. Oldalsó éleiket lehajlították, így a ventilátor mögött egy szélcsatornát képeznek – ez gyakran alkalmazott megoldás a légáramlat irányítására. Visszatérve a hőcsövekre, bár sok van belőlük, nem különösebben szórták őket szét, a lamellákban mindkét oldalon egy-egy csoportban állnak; lazább elrendezés talán egyenletesebb hőelosztást biztosítana.

Ezúttal klasszikus, rézbetétes talpat kapunk, kis jóindulattal áltagosnak nevezhető polírozással. Alatta közvetlenül öt hőcső látható, de ezek fölött van még kettő, melyek közvetlenül érintkeznek a felső sorral, így összesen hét cső van, ami már tekintélyes mennyiség.

Egyelőre a Gelid GX-7 még LGA2011 szerelőkészlet nélkül érkezik, ezt külön mellékelve kaptuk meg hozzá, de a gyári csomagnak ez már része lesz.

Főbb paraméterek:

Gelid GX-7 - felszerelés

Jó sok apró alkatrészt találtunk a GX-7 dobozában. A rendszer a szokásos elveket követi, vagyis kapunk egy termetes hátlapi támasztót és egy adag különböző nyúlványt az egyes AMD és Intel foglalatokhoz, amiket csavarokkal lehet a hűtő talpához rögzíteni, majd a két részt négy csavar fogja össze. Az alábbi kép bal szélén látható a külön LGA2011 szett, ehhez négy új rugós csavar is tartozik. Jó hír, hogy fémszálas ventilátorrögzítőből két készletet kapunk, így a Gelid hűtőjére is fel lehet tenni két lapátkereket.

Az LGA2011-es alaplaphoz ezúttal sem kellett felhasználni a külön hátlapot, a hűtőt egyből az alaplapi foglalatra csavarozhattuk az egyedi csavarokkal. Ezek rugósak, maximális betekerésük meghatározott a menet hossza által, úgyhogy nem fogunk velük alaplapot repeszteni vagy egyéb galibát okozni.

Gelid Wing 12PL ventilátort kaptunk a GX-7-es hűtőhöz. Motorereje processzorhűtők viszonylatában meglehetősen magas, 0,45 amper, ami tekintélyes, percenként 1800-as maximális fordulatszámot eredményez. Csapágya is különleges, Nanoflux névre hallgató mágneses rendszerű. Úgy alakították ki, hogy a kilenclapátos, kék rotor könnyen eltávolítható legyen tisztítás érdekében.

Ezúttal sem volt problémánk szerelés közben. Legfeljebb azt lehet megjegyezni, hogy a nagy rögzítőcsavarok fején elég segély, egyenes vágat van, amiből könnyebben kiszaladhat a csavarhúzó, mint a csillagos megoldásból. A ventilátor csak a processzorfoglalathoz legközelebbi memóriahely fölé lógott be, de a nagy hűtőjű modulok itt is elférnek majd alatta.

Scythe Ninja 3

Újabb szintre érkezett a Scythe közkedvelt Ninja hűtője. A harmadik inkarnáció B revíziója járt nálunk, amely jelentős átalakításon esett át a Ninja 2-höz képest, bár az alapkoncepció nem változott. Továbbra is iszonyatos fémmennyiséget kapunk rengeteg hőcsővel megtámogatva. Átszabták a lamellák formáját, a felsőre pedig érdekes minta került, illetve a hőcsövek végeit takaró sapkákat a Mugen szériából hozták át.

A csövek elrendezése szimmetrikus, jó alaposan szétszórták őket a lamellákban, így különösen egyenletes hőeloszlás érhető el. A Ninja továbbra is 90 fokonként szimmetrikus, tehát lamellái négyzet alapúak, lényegében teljesen mindegy, milyen irányba szereljük fel az alaplapra, és igény szerint akár minden oldalára tehetünk ventilátort.

Esetleg arra érdemes odafigyelni, hogy a fő légáramlási irányba azt az oldalalt tegyük, ahol a talapzat alsó hőcsőnégyese van. Ugyanis olyan kialakítást választottak, ahol a processzor kupakjával előbb egy fémlemez, majd négy cső érintkezik, a maradék négy pedig róluk veszi át a meleget. Ahogyan a processzorral érintkező nikkelezett rézlemezt, úgy az elsőrangú polírozást is megtartotta a Scythe a legújabb Ninjánál.

Tekertek egyet a ventilátoron is, mégpedig szó szerint. A harmadik generációs Ninja Slip Stream 120 PWM Adjustable ventilátort kapott, ami annyit tesz, hogy ugyan PWM automata szabályzású, de jár hozzá egy manuálisan állítható potméter is, amit a hátlapi bővítőpanelre szereltek. A ventilátor motorereje meglehetősen nagy, 0,6 amper, ennek köszönhetően csúcsfordulatszáma magas, percenként akár 1900-at is képes pörögni. Megjegyeznénk azért, hogy a Ninja hatalmas fémtömegéhez és ritka lamelláihoz inkább egy lassú, csendesen járó ventilátor illene.

Annak ellenére, hogy a több mint egy kilós Ninja 3-ban rengeteg anyag van, ventilátora pedig szabályzós, nem adják túlzottan drágán. Kisebb, sima ventilátoros társainál csupán pár ezressel kerül többe.

Főbb paraméterek:

Scythe Ninja 3 és Mugen 3 - felszerelés

A régi, klasszikus szerelőkészlettel érkezett a Ninja 3, mely a múltban sok bosszúságot okozott már nekünk. Kicsit méltatlannak tartjuk a Scythe márkához, hogy továbbra is csupán egy ventilátorhoz adnak rögzítő fémszálakat. Az LGA2011 kiegészítés itt része volt a csomagnak, alig kellett módosítani az LGA1366 távtartókon.

Ezúttal is a szokásos módszerrel szerelhettünk. Előbb a hűtő talapzatára kellett csavarozni két fémlapot, majd ezek és négy csavar segítségével szoríthattuk a hűtőt a processzorfoglalathoz. Hogy némi képet kapjunk az új, LGA2011-es és régi, LGA775-ös tesztrendszerünk hőtermelésének viszonyáról, a Ninja 3 mellett bevetettük a Mugen 3-at, amit korábban a régi rendszerrel is próbáltunk már.

Scythe Ninja 3 és Mugen 3

Mivel az LGA2011 foglalathoz most is az integrált hátlapot használtuk, nem pedig a Scythe-fajtát, lényeges könnyebbé vált a szerelés. Nem akartak minduntalan szétcsúszni az egyes komponensek, csak a négy csavart kellett betekernünk, mint minden más gyártó megoldásánál. A széles Ninjánál hagyományos csavarhúzóval ez némi gondot okozott volna, ezért a Cooler Master Hyper 412S-hez kapott L alakú behúzót hívtuk segítségül, ami elég hosszú ahhoz, hogy a Ninja csavarjait függőlegesen, felülről elérjük vele.

Jó nagy darab a Ninja 3, ezért számolni kell vele, hogy a borda már ventilátor nélkül is elfedheti a processzorfoglalathoz legközelebbi memóriaaljzatot. Szerencsére az alsó lamella kellően magasan van ahhoz, hogy a nagyobb bordás RAM is elférjen alatta, de az extrém megoldásokkal gond lesz. Felszerelve a ventilátort további két aljzatot árnyékolt be a hűtő.

Scythe Ninja 3 Rev. B

Lényegesen jobb volt a helyzet a Mugen 3-nál, ahol a borda keskenyebb, így nem lógott rá a memória helyére. Ráadásul az alsó lamellát itt jó magasra tették, majdnem egy centiméterrel feljebb került, mint a Ninjánál vagy a többi konkurensnél. Persze a ventilátor benyúlt két foglalat fölé, de igény szerint ezt is magasabbra lehet húzni a rögzítő fémszálakkal.

Scythe Mugen 3 Rev. B

Két ráadás: Noctua, Asetek

A Sandy Bridge-E processzorok és LGA2011-es foglalatuk tavaly őszi megjelenésekor a Noctua elsők között biztosított ingyen rögzítőrendszert azoknak, akik korábbi hűtőit megvásárolták. Hozzánk is eljutott egy, ráadásul a kimondottan LGA2011-hez alakított NH-D14 óriás társaságában. Ezt a hűtőt korábban már teszteltük LGA775 foglalaton, így a Mugen 3 mellett alkalmas régi és új platformunk összevetésére.

 A Noctua LGA2011 felfogatója kissé eltér a többiekétől, egyben olyan, mint a többi Noctua rögzítő. Előbb a CPU foglalatba kell betekerni négy csavart, majd erre jön két keresztpánt, amin van két újabb csavar. Utóbbiak és egy újabb pánt segítségével rugós csavarokkal fogathatjuk fel a hűtőt a processzoraljzatra.

Nem mai gyerek a Noctua NH-D14, de még mindig az abszolút legnagyobb léghűtők közé tartozik. Nem csoda ez, hiszen egy 120 és egy 140 milliméteres ventilátora van gyárilag, és még egy 120-ast felszerelhetünk rá. Maga a borda a középső, nagy ventilátorral benyúlik két memóriafoglalat fölé, de szerencsére a legalsó lamellát itt is meglehetősen magasra húzták, így egész komoly memóriamodulok is elférnek alatta. Az első ventilátor lefogta a maradék két memóriahelyet, szerencsére tág határok között állítható a magassága.

Végül, de nem utolsósorban bevetettük a Core i7-3960X processzorral érkezett kompakt vízhűtést is, melyet az Asetek készített, és honlapján 550LC jelzéssel található meg. Gyárilag készre szerelve, feltöltve, levegőtlenítve szállítják; a CPU-blokkra egy 2,6 watt teljesítményű pumpát integráltak, a radiátorra egy vagy két 120 milliméteres, standard ventilátor szerelhető (mi egyet kaptunk).

A processzorral érintkező felületen jól látható volt a körkörös csiszolás nyoma, nem kaptunk valami sima felületet, ráadásul a körben elhelyezett csavarok hamar telementek pasztával. Mondjuk ez nem különösebb gond, hiszen úgysem készültünk szétszerelni a blokkot.

Meglehetősen egyszerű volt rögzíteni a kompakt vízhűtést, elég volt ráilleszteni az LGA2011-es foglalatra, majd került rá egy műanyagkeret, ami négy, kézzel is könnyen tekerhető csavar segítségével felülről feszült rá és tartotta a helyén. Mondani sem kell, hogy a picike, pumpás vizesblokk nem zavar be a memóriafoglalatoknak. A mellékelt radiátort rövid csövei miatt csak a processzorfoglalat közelében lehet elhelyezni, ha nem akarjuk megbontani a rendszert, akkor a házból is bajos lesz kivezetni. Mi a ház hátsó ventilátorának helyére tettük fel, de megfelelő házban a tetőre fogatva is jól ellehet.

Tesztelés

Mivel új foglalattal teszteltünk, némileg át kellett szabni processzorhűtős tesztmódszerünket. Nem változott a metodika, most is háromféle beállítással mértünk, de a az alábbi konfigurációval:

• Intel Core i7-3960X processzor 4,50 GHz / 1,45 V
• Intel Desktop Board DX79SI alaplap
• 2 x 4 GB G.Skill RipjawsX DDR3-1866 memória
• Radeon HD 4850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

A jobb átláthatóság kedvéért egyetlen táblázatba rangsoroltuk a mért értékeket, melyeket 24 °C-os szobahőmérsékleten mértünk. Feltüntettük a processzort hűtő ventilátor méretét és fordulatszámát, illetve a ház hűtőrendszerének (egy-egy ventilátor elöl és hátul) állapotát. A Noctua és a Scythe Mugen 3 hűtőnél linkeltük a korábbi teszteket.

Korábbi, LGA775-ös rendszerünk a masszív tuning hatására nyugalomban úgy 150, teljes terhelésen 210 wattos fogyasztást produkált, ami nem magára a processzorra, hanem a teljes rendszerre vonatkozott. Az LGA2011-ös felállással ez a két érték 115, illetve 315 wattra módosult. Nyilván az extra fogyasztás többségét a processzor generálta, de könnyen lehet, hogy az alaplapnak is van benne szerepe. Kicsit többre számítottunk, de azonos körülmények mellett a Noctua NH-D14 és a Mugen 3 alatti is csupán 2-3 °C-kal lett melegebb a Core i7-3960X, mint korábban a Core 2 Extreme QX6700. Nyilván ebben nagy szerepe van annak, hogy a Core 2 Extreme egy erősen szivárgó, korai példány volt, illetve az LGA775-ös Asus és az LGA2011-es Intel alaplap mérési áramköre között is lehet különbség, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy valóban csak két-három Celsius-fok volt a differencia.

Az NH-D14 és Mugen 3 adatait többi versenyzőnk mérései közé beillesztve elég jó képet kaptunk az erőviszonyokról. Nem számítottunk rá, de abszolút győztesként a relatív kicsi, bár sok hőcsöves Gelid GX-7 futott be, még a hatalmas, kétventilátoros Noctuát is maga mögé utasította. Győzelmének kulcsa a komoly fordulatszámú ventilátor, ára pedig a halk üzem lett. Míg a Noctua két lassan járó ventilátorával csendben duruzsolt, addig a Gelid komolyan kiabált a csúcsteljesítmény közben. Pompás hír viszont, hogy lapátkerekét lelassítva és lehalkítva is kiváló maradt a Gelid teljesítménye; valamit – talán a hőcsövek elrendezését – nagyon eltaláltak a gyártónál. Tartottunk tőle, hogy a nagy motorerejű ventilátor lehalkítva morgós lesz, de szerencsére félelmünk alaptalannak bizonyult, a GX-7 lassan pörgetve példásan csendesen üzemelt.

Csúcsra járatva szépen dolgozott a Ninja 3 is, bár a Gelid szintjét nem hozta, és jól hallhatóan hangosabb is volt nála. Érdekes, hogy amikor visszavettük ventilátorát szép csendes fokozatba, akkor beleszürkült a középmezőnybe, pedig a ritka lamelláknak és nagy fémtömegnek éppen ez a beállítás kedvez. Talán a felfogató nem vált be, vagy újra kellene tervezni a talapzatot, mert a ház szellőztetését kikapcsolva már csak a gyári vízhűtést tudta megverni a testes Ninja.

Vele azonos, 1200-as fordulatszámon csapattársa, a Mugen 3 jobban szerepelt, igaz, még ez a teljesítmény is csak arra volt elég, hogy tartsa a lépést a lényegesen kisebb Cooler Master Hyper 412S-sel. Talán annak direkt érintkezésű hőcsövei biztosították a nagyokéhoz fogható teljesítményt. A Hyper 412S-sel kipróbáltuk, mi történik két ventilátorral, és ahogyan korábban, ezúttal is azt tapasztaltuk, hogy a második lapátkerék nem hoz számottevő javulást.

Értékelés

Nyilván nem kell sokat magyarázni, hogy mai tesztünk győztese miért a Gelid GX-7 lett. Nem számítottunk rá, hogy ez a viszonylag – legalábbis az óriások között – kicsi és egyszerű hűtő ilyen jól szerepel majd. Pozitív meglepetés volt az is, hogy a hangos üzemre tervezett ventilátor alacsony fordulatszámon sem morgott, ráadásul lapátkereke tisztításhoz könnyen kivehető. Mindehhez egy kategóriájában elfogadhatónak mondható, 12 000 forintos ár társul, ezzel a Gelid GX-7 kiérdemli a különösen ajánlott címet.

Elég nehéz a Gelid versenyzőjének fényében értékelni többi tesztalanyunkat. A Cooler Master Hyper 412S egy egészen jól sikerült darab, bár ugyanazon a 12 000 forintos áron kisebb teljesítményt kínál, de mivel a mezőny legkönnyebbike, nem terheli annyira az alaplapot, mint társai, ezért nekünk tetszett. Hasonló a helyzet a Scythe Mugen 3-mal, ami ugyancsak 12 000 forint körüli áron kapható, és szinte hajszálra ugyanúgy teljesített, mint a Cooler Master, viszont a rögzítése valamivel ügyetlenebb. Lényegében a Ninja 3 is ugyanezt kínálja, mert bár drágább egy-két ezressel, cserébe viszont kapunk egy szabályzót a ventilátorához. Hátránya, hogy meglehetősen széles és nehéz darab, és szellős felépítése ellenére kis légszállítás mellett a többiekhez képest gyengén szerepelt.

Annak idején a Noctua NH-D14 különösen ajánlott címet kapott tőlünk, szerintünk ezt még ma is megérdemli, ha extrémek az igényeink, léghűtős tuningcsúcsot akarunk dönteni, vagy szeretnénk némán kiváló teljesítményt. Általános felhasználásra persze nem sok értelme van, mert alig jobb a Gelidnél, de kétszer annyiba, 24 000 forintba kerül – persze lényegében kétszer annyi anyag is van benne. Az Intel vízhűtése pedig megmutatta, hogy a Core i7-3960X-hez legalább egy ilyen kell, ha az extrém processzort rendeltetésszerűen – vagyis tuningra – szeretnénk használni, de a legnagyobb ventilátoros hűtésekkel nem veszi fel a versenyt.

Gelid GX-7 CPU-hűtő	Cooler Master Hyper 412S CPU-hűtő

rudi

A Cooler Master Hyper 412S-et az Expert Zrt., a Scythe hűtőket az FPO Hungary Kft., a Gelid GX-7-et a Gelid, a Noctua NH-D14-et a Noctua, az Intel vízhűtőt és tesztrendszert az Intel hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.