Ergonómia és kezelhetőség

A GX80 méreteit és kialakítását tekintve egyértelműen visszatért a GX7 nyújtotta alapokhoz. Az egyes elemek, gombok vagy tárcsák elhelyezkedése láttán azonnal a három éve bemutatott modell juthat eszünkbe, melyet néhol a GX8 stílus jegyei törnek meg, mint például a süllyesztett tárcsák esetében is. Fizikai méreteit tekintve félúton van az aprócska GM5 és a bumfordibb GX8 között, amivel az aranyközéputat képviseli a hasonló, flat-top kialakítású MILC vázak között.

[+]

A váz meglehetősen masszív benyomást kelt, rendesen egyben van. Hogy ez a fémváznak vagy a maximalista helykihasználásnak köszönhető, azt nem tudni, mindenesetre egyáltalán nem tapasztalható az a fajta olcsóságérzet, mint a például a G7 esetében. Ennek ellenére, akárcsak a GX7, ez sem áll ellen az időjárás viszontagságainak. A markolat tekintetében követi a GX8 megoldását, és bár korántsem olyan hangsúlyos, a kisebb méret és tömeg miatt mégis átlagos komforttal és stabilitással foghatjuk a vázat, kisebb objektívek esetében akár egy kézzel is. A kisebb kiugró miatt az exponálógomb és az azt körülölelő tárcsa visszakerült a többi kezelőszerv mellé, és itt kapott helyet a módválasztó, a videófelvételt indító piros gomb, valamint a beépített vaku és a vakusaru is.

[+]

A hátsó traktusnál nem találunk semmi meglepőt. A gombok a mostani formanyelvnek megfelelően laposak, így a tömzsibb ujjakkal rendelkezőknek nem lesz a kedvencük továbbra sem, de a nyomáspontok szerencsére rendben vannak. Amit viszont inkább kritika érhet, az a hátsó, paraméterezhető tárcsa kissé nyúlós mivolta, illetve a be- és kikapcsolásért felelős kallantyú, ami egyrészt nagyon közel van a módválasztóhoz, másrészt a kis kiugrása miatt nehézkes elérni, ráadásul közben akaratlanul a tárcsát is eltekerhetjük.

A kijelző felbontás és képátlója nem változott, tehát maradt az 1,04 millió képpont 3”-on mindkét elődhöz, a csak dönthető LCD panel pedig csak a GX7-hez képest. A mechanikája viszont annyira erős volt a tesztkészülék esetében, hogy már kvázi nehezítette a használatot is. Eleve viszonylag kicsi a kapaszkodó, ahol beakaszthatnánk az ujjunk hegyét vagy a körmünket, hogy kihajtsuk, ami nem mindig jön össze elsőre – ilyenkor kell a hüvelykujjunkkal ellentartani, de eközben vagy az EVF kukucskáját, vagy magát a kijelzőt tapicskoljuk össze.

[+]

A GX8-hoz hasonlóan itt is számos gombot tudunk kedvünk szerint konfigurálni, amivel még jobban testre szabható a gép. Ez konkrétan négy fizikai gombot jelent, ami ugyan csak fele a nagyobb testvérének, de itt is megkapjuk az öt érintőkijelzőn elérhető gombot és a gyorsmenüt is. Figyelembe véve a méretkülönbséget, ésszerű a kompromisszum. Természetesen a paramétertárcsák esetén is megadható, hogy az adott módban melyik tárcsával mit kívánunk változtatni, és azt milyen irányba tegye. Ha már szóba került a menü, most is a gyártótól jelenleg megszokott felépítést kapjuk, amit például a GX8 esetében is látható volt. Mint mindig, ha új szisztémáról van szó, időt igényel a megszokása, azonban a fontosabb beállítások hamar megtalálhatóak, gondot továbbra is csak a rövidítések túlzott használata jelenthet.

Említést érdemel még a gép jobb oldalán található, ajtóval fedett rész, itt találjuk ugyanis a mikro HDMI és a mikro USB aljzatokat. Utóbbi különlegessége, hogy nem csak adatkapcsolatra használható, hanem ezen keresztül is tölthető az akkumulátor, ami egyelőre kevés váz kiváltsága, pedig egy nagyon hasznos funkció. Sajnos azonban külső mikrofonhoz való hangbemenetet nem találunk sem itt, sem máshol a gépen.

[+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!